Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-12 / 9. szám

f fi INTERJÚ Hatvankét évesen vette az új hegedűt palotás József Nem hivalkodva, hanem kitartóan igyekezett képviselni a zeneoktatás ügyét A szellemi teljesítmények közül a nyelvtudást tiszteli legjobban, nagyon modern kortárs zenét pedig nem játszik Ügyet szolgálni aligha le­het nagyobb odaadással, mint azt Palotás József, a kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola igazgatója teszi. Bálái F. István- Úgyszólván nincs zenei ese­mény a városban, ahol ne lát­nánk. Hogyan kezdte a pályát a zeneiskola igazgatója és a városi szimfonikus zenekar koncertmestere?- Későn kezdtem. A csalá­dunkban nem volt zenész, én Tiszakécskén a cigányprímás já­tékát csodáltam, akinek a fiával egy osztályba jártam. Meglepe­tésemre anyám hatodikos korom után nyáron vett egy hegedűt, mert látta, hogy érdeklődöm a hangszer után. Első tanárom dr. Botka László volt. Amikor Kecs­kemétre kerültem a Katona Jó­zsef Gimnáziumba, a városi ze­neiskolában tanultam tovább.- Tehát azt az iskolát igazgatja lassan 35 éve, amelyiknek a növendéke volt?- Igen, ráadásul ez az első és egyetlen munkahelyem. Utolsó éves tanárképzős koromban már itt dolgoztam.- A viszonylag késői kezdés ellenére művészként is elis­mert a városban, hiszen nem ülhet akárki az elsőhegedűs székében.- Pedig fel sem vetődött soha, hogy a Zeneakadémiára kerül­jek, vagy szólista legyek, mert a késői kezdés miatt nagy hát­rányban voltam. Amikor érettsé- § gi után a szegedi zeneművésze- f ti szakiskolába jelentkeztem, | szorongtam, hogy lépést tu- | dok-e majd tartani a többiekkel. 1- Tehetségesnek kellett len­nie, ha egy év után átvették a zenetanárképzőbe.- Hogy tehetséges voltam-e, nem tudom, de azt igen, hogy szorgalmas. Korán próbálgattam már hallás után játszani, impro- vizálgatni. Ha kell, ma is elját­szom előzetes próba nélkül vagy harminc nótát, ha megkér vala­ki, hogy muzsikáljak este. Min­dig komolyan vettem a játékot, ma sem múlik el úgy nap, hogy ne gyakoroljak legalább egy szűk órát, de olykor többet is, főleg barokk muzsikát. Ne ér­ződjön az emberen, hogy sehogy sem áll a kezében a hegedű...- Hogy valaki élethivatásul válassza a zenét, ahhoz önbi­zalom kell. Ez mikor jött meg?- Nekem a zenetanári hivatás magától jött. A tanításhoz külön beleérzés kell, de ahhoz nem szükséges virtuóz hangszeres­nek lenni. A későbbi zenekari próbák során éreztem meg ma­gamban azt a mesterségbeli gya­Közelkép 1944-ben született Kiskunfél­egyházán, 1958-ban végezte az általános iskolát Tiszakécskén. 1965- TöL dolgozik a kecske­méti zeneiskolában, 1966- BAN szerzett hegedű-szol­fézs tanár képesítést Szegeden 1974- től a kecskeméti zeneis­kola igazgatója. 1975- BEN alapítója az M. Bo­don Pál kamarazenekarnak, miközben a városi szimfoni­kus zenekar tagja, majd kon­certmestere. 1997-BEN megkapta a Kecske­mét Városért Oktatási Díjat, 2002-BEN a Kodály-díjat, 2004-ben Szombathelyen átve­hette a Magyar Művészetokta­tásért plakettet. Nős, felesége zongora-szolfézs tanár, három gyermeke és öt unokája van. Hobbija a munkája. Tervezi, hogy túrákat tesz Magyaror­szágon. rapodást, ami a hangszerjáték­ban az igazi önbizalmamat meg­hozta.- A tanításban mit tart fontos­nak?- Mi alapfokú zeneoktatást végzünk. Tehát nem az a célunk, hogy minél több művészt képez­zünk, bár természetesen az is egy fokmérője a sikernek. Fonto­sabb azonban a muzsikálás megszerettetése, ami az egyik legértékesebb dolog a régi polgá­ri hagyományban. Kulturált em­beri magatartást, zenei művelt­séget adni. Azok a jó tanárok, akik ebben sikeresek. Lehet olyan növendékünk, aki nem volt kiváló tehetség, de ma is több köze van a zenéhez, mint akár egy tehetségesebbnek. Mert érdeklődik, veszi a CD-ket, eljár az amatőr zenekarba, s ne­ki az öröm. A maga módján jól is csinálja, Vivaldit is játszik. A mi célunk az, hogy minél több ilyen ember legyen.- A zeneiskola élén eltöltött évtizedek során müyen válto­zásokat tapasztalt?- Kecskeméten mindig is volt igény a muzsikálásra, hiszen idén lesz 115 éves intézmé­nyünk, melyben régóta folyama­tosan 700 körüli a létszám. Saj­nos a növendékek ma keveseb­bet gyakorolnak, mint régen, mert több az elfoglaltságuk. A város mindig segített bennünket- hol jobban, hol kevésbé, de a rendszerváltás utáni években különösen. Ha lehet azt monda­ni: egyenrangúbbak lettünk a Kodály-iskolával, mint korábban voltunk, s végre saját épületet kaphattunk. Igyekeztem nem hi­valkodóan, hanem kitartóan tö­rődni az intézménnyel. Az össze­vonások és a megszorítások ben­nünket is érintenek, de még ta­valy is nagy összegeket költhet- tünk hangszervásárlásra, hogy az esetleges ínségesebb időkben is legyen mivel játszani.- Tehát elégedett és optimista. Mi az, amitől bánatos tud len­ni?- Optimista vagyok, amit az is bizonyít, hogy 62 éves korom­ban vettem új hegedűt. Bár a ré­gi is szépen szólt, ennek sokkal erősebb a hangja. Bántani az tud, ha valaki inkorrekt vagy nem úgy áll a munkájához, aho­gyan kellene: félvállról veszi, amiből él. Igazgatóként az el­múlt évtizedekben rendszeres lelki problémát okozott emiatt néhány kolléga, mert a radikális megoldásnak nem voltam híve. Összességében persze kiváló tantestületünk van, melynek tagjai a zenei együttesekben is jól szolgálják a város kulturális életét.- Honnan vette ezt a rengeteg energiát, amivel dolgozik?- így. Szorgalmasnak szület­tem. Ennek sajnos gyakran lát­ta kárát a családom, mert a mun­ka miatt keveset voltam otthon, de a gyermekeim, majd az uno­káim fejlődését és szép életét lát­va is rengeteg energiával töltő­döm fel. Megbecsülte a gyors sikert, de a hírnév neki csak eszköz önbizalom Gáspár Laci visszakapja az élettől, amit befektetett, Némelyek azt hiszik, beképzelt lett. Pedig Gáspár Laci csak ma­gabiztos: megtalálta önmagát. Az egykori megasztár kis fal­vakban is szívesen lép fel. És egyre nagyobb feladatokat kap.- Hogyan gondol vissza a Megasztárra, amelyben fel­tűnt?- Azóta elértem, amire vágy­tam. Mindig hálás maradok a sorsnak és a rám szavazóknak, hogy megkaptam a lehetőséget.- Zenészek sokaságának évek kemény munkájába telik, amit ön hónapok alatt elért. Ehhez mit szól?- A műsor után úgy gondol­tam, hogy az igazi feladatok most jönnek. Az ismertség, a hírnév csak eszköz volt. Ha visz- szatekintek az elmúlt öt évre, úgy látom: minden azért sike­rülhetett, mert fontosnak tartot­tam az alázatot.- Pályatársai hogyan tekin­tenek önre?- A zenészek, a szövegírók és a zeneszerzők figyelték, hogy miképpen állok a feladatokhoz. Aztán mindenki azt mondta, hogy nem csalódott bennem. Ez sokat segített.- Vízvezeték-szerelőnek ta­nult, volt útépítő, gyertyaön­tő, bányász, festő, villanysze­Gáspár Laci úgy érzi, elő-| nyére vál­tozott, mert megnőtt az önbizalma I de mindenért meg kell dolgoznia Névjegy 1979-BEN született Balassagyarmaton. GYERMEKKORÁBAN inkább rajzolásban volt te­hetséges. TIZENHAT ÉVESEN kezdett zenélni és énekelni, számos tehetségkuta­tón vett részt 2004-ben az „Év férfi­hanga” lett a Megasztár című műsorban. lemezei: Hagyd meg nekem a dalt 2004, Bárhol jársz 2005, És mégis forog a Föld 2007, Maradandók tisztelettel 2007. relő, bútorgyári munkás. Mindez hogyan hatott önre?- Benne voltam az „igazi” élet­ben, és tudom, hogy mindenért meg kell dolgozni. Amikor az ölembe hullott a siker, jobban meg tudtam becsülni.- Láttam fellépni egy meny- asszonyiruha-kiállításon. Szívesen tesz eleget ilyen fel­kéréseknek?- Ha este 8-kor felhívnak, hogy 11-kor lesz egy rendez­vény Debrecenben, és menjek le énekelni, nem mondom, hogy fáradt vagyok, most es­tem haza a stúdióból. Azok az emberek, akik kifizették a je­gyet, várnak rám, és én tarto­zom nekik annyival, hogy felál­lók a színpadra.- Szembeszökően megválto­zott. Mennyire volt ez nehéz, és mit szól hozzá a környeze­te?- Régen egy interjú alkalmá­val alig mertem megszólalni. Ma már nyíltabb vagyok, jobban ki tudom fejezni az érzéseimet. Eljárok edzőterembe, divatosan öltözködöm. Sokan rám fogták, hogy beképzelt lettem, ami ele­inte nagyon bántott. Aztán egy barátom azt mondta: „Laci, te egyszerűen csak nem vagy már az az esetien ember. Megtalál­tad önmagad”. ■ Rados Virág

Next

/
Oldalképek
Tartalom