Petőfi Népe, 2008. december (63. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-04 / 283. szám

14 SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS PETŐFI NÉPE - 2008. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK A hetedik SÉTA Télapó, a szuperügynök rejtély Van valaki, aki tudja, hogy mi hajtja a rénszarvasokat? A karácsony lényege nem az ajándék, hanem egymás ünneplése résztvevő iskolái KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT i KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERTALAN GÁBOR BAJA III. Béla Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: | NAGY ERIKA Mondjunk egy imát a fa alatt, ami mindenkiért szól A december sokak számára a készülődést, a várakozást és az izgalmat jelenti. Ez a hónap több fontos eseményt is tartal­maz: a mikulást, az adventét, valamint az új esztendő eljöve­telét, ami már kicsit januárhoz j is tartozik. Úgy gondolom, a karácsony a legszebb ünnep. Ilyenkor együtt van a család. Olyan jó, hogy az ünnep előtti napokban mindenki segít a má­siknak a készülődésben. Szere­tem, mikor az anyuval közösen | sütött mézeskalács és más süte- | mény illata átjárja az egész há­zat. Szeretem a friss fenyő illatát, és azt, hogy fanyar illata kevere­dik a sütemények illatával. Ez is a meghitt hangulat tartozéka. Mikor kicsi voltam, mindig csak az ajándék miatt vártam a karácsonyt. Ma azonban már az | is fontos, hogy én is örömet tud- I jak szerezni másoknak, és hogy | együtt legyen a család. Karácsonykor az ember szíve tele van valami szokatlan, fur­csa szeretettel, és nehéz szívvel gondol azokra az emberekre, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy szeretteikkel töltsék ezeket az órákat. Ezen az ünnepen gon- 1 dőljünk rájuk is, és mondjunk el j értük egy imát. Konfár Ivett Bolyai Gimnázium, 10/A A filmeken és a mesékben minden lehetséges. Felnőttként is jó néha hinni, hogy vannak még csodák... A modern Télapónak bi­zony vannak különös dol­gai. Utánanéztünk néhány hihetetlen adatnak. Sokat hallunk arról, hogy kará­csonykor nem is a Jézuska, ha­nem a Télapó hozza az ajándéko­kat! Láthatjuk több nagysikerű amerikai filmben, amint a Tél­apó - akinek szélessége és ma­gassága is szinte ugyanaz - gond nélkül leereszkedik egy tíz centi átmérőjű kéményen egy hatalmas zsákkal, majd miután síri csendben kirakta az ajándé­kokat, gyorsan befalja a kikészí­tett csokis sütit, majd leöblíti azokat egy pohár tejjel. Barátommal átgondoltuk az eseményeket, és egy csomó meg­válaszolatlan kérdés merült fel előttünk. Most kísérletet te­szünk, hogy eloszlassuk a ködöt. Persze, meglehet, hogy inkább sűríteni fogjuk... Kezdjük azzal, hogy mennyi ideje is van a Télapónak egy ház­ra? A világon most nagyjából 1,4 milliárd háztartás van, amelyek­nek a végiglátogatására 115 200 másodperc áll rendelkezésére a Télapónak. Számításaink szerint így 1 másodperc alatt 12 152 házban kellene kiosztania az ajándékokat. Nem semmi logisz­tikai feladat...De, mondjuk azt, hogy ez még hihető, és lépjünk tovább. Említettük a bevezetésben a süteményt is. Nos, ha háztartá­sonként 3 darab sütivel kalkulá­lunk, akkor a Télapónak mint­egy 4,2 milliárd darabot kell le­gyűrnie ezekből a csokis finom­ságokból. Persze, az is lehet, hogy összegyűjtögeti őket, és van egy édességbolt-hálózata, így egy éjszaka alatt sikerül fel­tölteni a raktárait. Ki tudhatja? Térjünk ki a tejre is: a poharak összegezve mintegy 280 millió litert tesznek ki. Ennyit megin­ni képtelenség, tehát a Télapó­nak valószínűleg szerződése van pár farmmal. De az is lehet, hogy a tejet a rénszarvasaival itatja meg, hogy jól bírják a nagy ter­helést és a szélsőséges időjárási viszonyokat. Mindent összevetve azt hi­szem, bátran állíthatjuk: a Tél­apó a mai „Super Hero”. Remél­jük, ezen leleplezés miatt a Tél­apó nem haragszik meg ránk, és december 6-án ugyanúgy meg­kapjuk majd tőle csizmáinkba a kiérdemelt jussunkat... Madari Zoltán és Olajos István ÁFEOSZ, 10/C Agyonreklámozott műanyag ünnepeink Közeledik a karácsony. Nagyszü- leink emlékeznek még a hagyo­mányokra, az igazi, hamisítatlan ünnepre: a viaszgyertya fényé­ben ragyogó fenyő illatára, a há­zilag készített szaloncukorra, a saját készítésű ajándékokra, a meghitt hangulatra. Mindez saj­nos már csak az ő emlékeikben és szívükben él. Mert ma már műfenyőkön műanyag izzók vil­lognak, gagyi zenélőmikulások táncolnak, miközben a reklá­mok súgják meg, mit vegyünk a szeretteinknek. Érdemes lenne végiggondolni: évtizedek múlva ilyen karácsonyra akarunk majd visszaemlékezni? Schmidt Orsolya III. Béla Gimnázium, 8/B Legkedvesebb gyerekkori emlé­keim közé tartoznak az első hó­esések. Emlékszem, minden reggel valódi kínszenvedés volt felkelni az ágyból (ez ma sin­csen másképp), kivéve, amikor anyukám azzal ébresztett: néz­zek ki az ablakon. Ez volt a va­rázsszó. Odarohantam, széthúz­tam a függönyt, és megláttam azt, amire egész évben vártam: az egész utca, minden tiszta hó­fehér volt. Számomra azóta is a karácsony elmaradhatatlan ve­lejárója a hó. Ez a legszebb ünnep, amikor a J szeretteiddel együtt ünnepelsz, j Nálunk a szentestének és az azt j követő napoknak kialakult rend­je van. Szentestén mindig elme­gyünk templomba. Szerintem ez nagyon fontos: az ünnepelt bevo­nása az ünnepbe. Az istentisztelet után elme­gyünk a nagyszüleinkért. És mi­re hazaérünk, a gőzölgő vacsora illata betölti a házat. i-------------------------------------------------------1 J ■ „Karácsonykor az j embernek még otthon j is honvágya van.” (Carol Nelson) j Miután kibontottuk az ajándé- | kokat, leülünk az asztalhoz, ahol vár a megszokott menü: halász­lé, halászlé meg egy kis halász­lé. Na jó, talán egy kis rántott hal is kerül a tányérra... Vacsora után tele hassal visszamegyünk a karácsonyfa mellé, és beszélge­tünk. Karácsony másnapján és har- | madnapján a nagyszüleimhez megyünk, ahol a távolabbi roko­nokkal, családtagokkal találko­zunk. Ha tőlem kérdezik, mi jut eszembe a karácsonyról, mindig ugyanazt érzem. Az ünnepi ér­zés, szeretet, melegség és ben- | sőséges hangulat: ez az, ami iga­zán fontos. Akár ajándékokkal, akár azok nélkül... Vígh Fruzsina, Bolyai-gimnázium, 10/B íme, egy boldog, „macskarácsony”. Mikulásbanda Mint minden évben, a hagyományoknak megfelelően idén is lesz Mikulás nap a kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnáziumban. Kémjeink azt jelentették, hogy december 5-én, pénteken délelőtt ér­kezik a fehérszakállú, hogy vidám zenészkísérőivel és krampuszaival végiglátogassa az osztálytermeket. Figye­lem, a csizmákat kipucolni kötelező! Képünk a tavalyi Mikulás napon készült. Veszélyes vírus támadja adventkor az embereket Már november első heteiben el­indul egy hatalmas vírus a vilá­gon: a nagy karácsonyi láz. Szin­te mindenkit megfertőzve éri el a csúcspontját december 24-én, amikor az összes tünete egyszer­re kiüt minden egyes emberen. S mik ezek a tünetek? Izgalom, szeretet és az elmaradhatatlan tenni akarás. Ez a tünetegyüttes a karácsony előtt álló időszak­ban arra készteti az embereket, hogy lepjék meg embertársaikat szebbnél-szebb ajándékokkal. A vírusnak két fajtája van. Az egyik, amikor saját gondolatok nélkül bevesszük magunkat a legközelebbi bevásárlóközpont­ba, és fantázia nélkül összevásá­roljuk a „mesés” ajándékokat. A másik, amikor egy belső hang hatására késztetést érzünk arra, hogy saját kezűleg barkácsol­junk, és egyedi meglepetéssel készüljünk szeretteinknek. Nem is kérdés, a két alternatíva kö­zül melyik a szeretetteljesei)!)... A magunk készített pici aján­dékban az összes szeretetünk benne van. A lelki készülődésre megfelelő alkalom az advent, hogy valóban örömteli legyen a karácsony, amikor az egész csa­lád együtt ünnepli a karácsonyfa alatt a vírus csodálatos mellék­hatását: a szereteted De jó lenne, ha ez a szeretet minden házban őszinte, és önzetlen odafigyelés lenne... Ferencz Judit III. Béla Gimnázium, 8/B Kapkodunk, pörgünk, mint akiket felhúztak Azt tapasztalom, a karácsonyi ünnepkör igazi jelentősége egy­re inkább háttérbe szorul. Az ad­vent négy hete - aminek a vára­kozással és felkészüléssel kelle­ne telnie - úgyanúgy repül el, mint az év többi napja. Sok fel­nőtt sem tudja, hogy ez a várako­zás a lelki ráhangolódást kelle­ne, hogy jelentse, nem pedig az egyik boltból a másikba való ro­hangálást. Miközben a fogyasz­tói társadalom egyre ezt a rossz magatartás erősíti bennünk, mindenkiben nagy a vágy arra, hogy az ünnepeket nyugodtan, szeretetben töltse. Akkor miért nem ezt tesszük? Ábrahám Zsófia, Szilády-gimnázium

Next

/
Oldalképek
Tartalom