Petőfi Népe, 2008. december (63. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-31 / 304. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. DECEMBER 31., SZERDA SZILVESZTER 5 A férj úgy dönt: mától minden megváltozik Hoppá, majdnem kiborított! Mondások, melyek az új esztendőben sem évülnek el Egy papucsférj nagyon megelé­geli a házasságban betöltött alárendelt szerepét. Nagy leve­gőt vesz és elmegy egy felka­pott pszichiáterhez. Megtudja tőle, hogy az egész azért van, mert nincs kellő önbecsülése, nagyon kevésre tartja magát, és ezen sürgősen változtatnia kell. Ehhez segítségként kap is rögtön egy kitűnő könyvet. A fickó a hazaúton, a metrón és villamoson végig lázasan ol­vas és szívja magába a tudást. Amikor hazaérkezik rögtön ne­kiesik a feleségének:- Na, ide figyelj! Mostantól minden megváltozik itthon! Én vagyok a ház ura, és te azt teszed, amit én parancsolok. Most azt akarom, hogy azon­nal készíts nekem egy pompás vacsorát a kedvenc ételemből. Utána, ahogy azt megettem, egy ízletes desszerttel fogsz meglepni. Töltesz hozzá méz­édes bort, majd főzöl egy köny- nyű kapucsínót. Aztán eresz­tesz nekem kellemes fürdővi­zet, hogy a kádban kipihen­hessem magam. Végül pedig mit gondolsz, ki fog szépen fel­öltöztetni és megfésülni en­gem? Az asszony gúnyos mosoly- lyal, foghegyről válaszol:- A temetkezési vállalkozó! Tudom én, hogy a polgármester bácsinak sok gyereke van, de mégis jobban szeretném, ha esténként ezentúl is inkább anyuval pancsizhatnék. Mert itt bizony a fürdővízzel együtt öntik ki a gyereket. Ezt jól megjegyzem magamnak arra az időre, amikor már a politika is érdekelni fog. © Szünnapomra kaptam egy légpárásítót és egy párátlaní­tót. Ugyanabba a szobába tet­tem őket, rendezzék le egymás között. © Azért hajtunk, hogy öregsé­günkre legyen miből visszaállí­tani az egészségünket, ami eb­ben ment tönkre. © Ha véghezviszed a lehetet­lent, a főnököd felveszi a napi teendőid közé. © Nincs az a munka, amit ne tudnék végignézni. © A róka és a holló meséje ar­ról szól, hogy a húsevő róka és a rovarevő holló veszekedik egy tejterméken, amit mind a ket­ten utálnak. © Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg megértettük, hogy az a mai feladat. © Olyan jó volt látni, mikor a főnököm kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy mi­lyen keményen megdolgoztam érte! © Ne aggódj folyton, hogy ma vége lesz a világnak. Ausztráliá­ban, például, már holnap van. SZILVESZTERI HÍREK Meghiúsult Szóvivője útján cáfolta az an­gol királyi család, hogy nyári rezidenciáját áthelyezné Kecs­kemétre. Azt azonban elis­merték, hogy miután a Mer- cedes-gyárnak köszönhetően a hírős város lett a világ köze­pe, ők is komolyan fontolgat­ták az átköltözés lehetőségét. A tárgyalások is elkezdődtek, és nem rajtuk múlott a siker­telenség. Mint mondják, nem bírtak megegyezni a polgár- mesterrel, aki sem eladni, sem bérbe adni nem volt haj­landó a királyi család számá­ra egyetlen, szóba jöhető épü­letet, a városházát. Zombor Gábor polgármester ezek után magyarázkodni kénysze­rült. Megtudhattuk, hogy ő minden követ megmozgatott. Még azt is el tudta érni, hogy a hivatalnokok bevállalták: ki­költöznek majd a főtérre felál­lított katonai, sátrakba. A nagy terv azonban - mint mindig - a politikán bukott meg. A városatyák ugyanis nem tudtak megegyezni ab­ban, hogy ezentúl melyik sö­rözőben tartsák a képviselő- testületi üléseket. Nem avatott Felháborodott Bács-Kiskun la­kossága, miután az év végi statisztikai adatok egyértel­műen kimutatták: 2008-ban öt olyan nap is előfordult, amikor Bányai Gábor, a me­gyei közgyűlés elnöke nem adott át és nem avatott fel semmit. Ezért az itt élők de­monstrációt hirdettek, ami­nek legaggasztóbb jele, hogy az elnököt január 1-jére nem is hívták sehova. Többen nyíl­tan lázadoztak, ám ezt Bányai Gábor szilveszteri pezsgővel jelfojtotta. Leválna Népszavazást kezdeményez Kovács Istvánná annak érde­kében, hogy leválhasson Kecskemétről. Elképzelései szerint egy önálló települé­sen nagyobb volna az anyagi biztonsága. Erre a következ­tetésre jutott abból a tényből kiindulva, hogy neki - a vál­ság ellenére - még mindig kevesebb az adóssága, mint a megyeszékhelynek. Az egyet­len körülmény, mely Kovács- nét aggodalommal tölti el, hogy a közintézményeknek egyedül a fáskamrában tud­na helyet szorítani, ott is csak keveset. Ami bizonyos: ha lesz népszavazás, akkor elsöprő lesz az igenek ará­nya. A leendő új falu másik polgára, Pista bácsi ugyanis szíwel-lélekkel támogatja a leszakadást. A lelkesedést az a reménye táplálja, hogy vég­re kikerülhet a 43 éve - vagy­is esküvőjük óta - tartó el­lenzéki szerepből. Bravúr Hihetetlen szenzációt hozott nyilvánosságra a kecskeméti megyei kórház kézsebészeti részlege. Mint kiderült: a csa­pat már nemcsak arra képes, hogy végtagokat varrjon visz- sza a törzsre, hanem arra is, hogy a törzset varrja vissza a végtagokra. Ez egy bravúros műtét során bizonyosodott be, melyben az orvosok egy atlé­ta elveszettnek hitt lábára il­lesztették vissza a testét. A beteg jól van, csak azért aggó­dik, hogy a londoni olimpián nem tudja majd megnyerni a négyszáz gátat. Kertész Gábor főorvos azt mondja: ebben ő sem biztos, de a világbajnoki címet garantálja. Takács Valentina Apa naplójából Gengszterkedések- Sziasztok, gengszterek - suttogtam három nap híján négy éve, amikor apa let­tem. Lányos és ikres. Eltalál­tam, hogy azok lesznek. Vagy megértették, amit mondtam. Népköltészet a gyerek ajkán Egyre kevésbé hiszem, hogy csak a nélkülözés, a testnek sanyargatása van jó hatással az alkotó energiák felszabadí­tására. Kizártnak tartom, hogy éhezni, szenvedni kell a jelentős alkotás megszületé­séért. Termékenyítő erővel bír a dőzsölés, a szokatlanul sok jó élmény is. Maholnap négy­éves lányom például egy köz­ismert karácsonyi dal átiratá­val lepett meg. Júlia elégedett­nek tűnt, amikor azt dudo- rászta: „Kis kalácsom, nagy kalácsom...”. Megmondja a frankót A gyerekszobában másodper­cek alatt hatalmas rendetlen­ség kerekedik. Babák, társas­játékok, építőkockák lepnek el minden négyzetcentimé­tert. Atyai szigor kell az álla­potok javításához, de a gye­rek makacs. - Szégyelld ma­gad! - sziszegem dühösen. Ám a kisasszony visszavág és szíven talál: - Nem szégyel­lem, mert az olyan unalmas. Mondhatott volna mást? Váratlanul teli bilit találok a WC mellett. Rejtélyes az ügy, hiszen már régóta csak a gye­rekszobában, éjjeliként telje­sít szolgálatot az edény.- Ki volt az?- Én pisiltem bele - mondja Anna.- Mikor?- Hát, amikor kellett. Kubatovics Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom