Petőfi Népe, 2008. december (63. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-30 / 303. szám

2008. DECEMBER 30., KEDD 7 INTERJÚ mm Rontja a versenyhelyzetet, ha európaiabbak akarunk lenni az uniónál. Ha a villamos energiára szükség van, azt valahogy meg kell termelni. Lóháton világot elfoglalni lehet, de irányítani nem. Mártha Imre: az ésszerűbb energiagazdálkodás mellett a lakosságot is rá kell szoktatni a takarékoskodásra Új erőművek kellenek. Évente 1,5 százalékkal nő a villamosenergia-igény az országban, miközben sorban állnak le az elavult egységek. A jó menedzser nem tud csökkentett üzemmódban dolgozni. Elképzelhetetlen, hogy a korábbi teljesítmé­nyéből visszavesz. Vagy tel­jes gőzzel dolgozik, vagy ki­száll. Mártha Imre, a Ma­gyar Villamos Művek Zrt. 33 éves vezérigazgatója vé­lekedik így. Kedvenc mon­dását egy mongol hadvezér­től kölcsönözte, aki annak idején azt mondta alattva­lóinak: a világot el lehet fog­lalni lóháton, de nem lehet lóhátról irányítani. Lengyel János „Kerülöm a konfliktust, de nem őrizgetem a székemet, nekem er­re se időm, se szándékom nincs"- mondta Mártha Imre, amikor a siker titkáról kérdeztük. A Cambridge-ben végzett szak­ember pályatársai szerint azon fiatal közgazdászok közé tarto­zik, akik előszeretettel bont­ják le a korábbi, megkövesedett- nek, örök érvényűnek hitt rend­szereket.- Ha három bővített mondat­ban kellene megfogalmaznia az elmúlt hónapok fontos törté­néseit, mit emelne ki?- Talán a legfontosabb, hogy sikerült pontot tenni a 2003 óta tartó európai uniós vizsgálatok kérdésére. Az unió közismerten nagyon erős versenyhelyzetet kí­vánt érvényesíteni a villamos iparban is. Ennek mi igyekez­tünk megfelelni, de számot ve­tettünk azzal, hogy minden nagy rendszer több évtizedes beágya­zottságának felborítása átmene­tileg komoly zavarokkal járhat. Ami a fontos: sikerrel lezártuk a tárgyalásokat, s mondhatom: jól jöttünk ki a szinte megoldhatat­lannak hitt helyzetből. Jövedel­mezőségünk nem romlott, és si­került megszabadulni azoktól az áramvásárlási szerződésektől, il­letve az ezekből fakadó problé­máktól, amelyeket már régóta hurcoltunk magunkkal. A másik siker, hogy megállapodtunk né­met partnereinkkel az új mátrai lignittüzelésű erőmű építéséről, melyet a régi elavult blokkok ki­váltására létesítünk. Az MVM- nek az új erőműben 75 százalé­kos tulajdona lesz. A blokk építé­se már jövőre elkezdődhet, csak az építkezésen ezrek, az üzemel­tetésben sok százan dolgoznak majd. A 200 milliárdos beruhá­zás óriási lehetőséget kínál az or­szág északi, munkahelyekben szűkölködő régiójában. Emiatt is minden lehetséges munkát ma­gyar vállalkozókkal tervezünk végeztetni. Az új, környezetba­rát erőmű világszínvonalú tech­nikával fog megépülni. A harma­dik nagy eredmény, hogy az MVM leányvállalata, a Paksi Atomerőmű Zrt. beadta a blok­kok üzemidő-hosszabbítására vonatkozó kérelmét, amely mö­gött hihetetlen mennyiségű, évek óta tartó munka van. Ez az ország szempontjából történel­mi jelentőségű lépés. Amint ez a program megvalósul, a paksi atomerőmű élettartama évtize­dekkel meghosszabbodik, és to­vábbra is rendelkezésre áll a le­hető legolcsóbb energia.- A gazdaság, a társadalom egyre több villamos energiát követel. Lesz miből fedezni?- Két lehetőségünk van: az egyik, hogy takarékoskodni kell az energiával, ezért szükség van az energiaracionalizálási progra­mokra, melyekre egyébként nem keveset áldozunk. De ettől még nem szűnik meg az energiaéhség. Új erőművek kellenek. Évente mintegy 1,5 százalékkal nő az vil­lamosenergia-igény az ország­ban, miközben sorban állnak le az elavult, környezetszennyező egységek. Ezért fejlesztünk pél­dául Ajkán, a Bakonyi Erőműben, ahol egy olyan gázturbinás blokk épül, amely az energiaigényes napszakokban segít, de kell hoz­zá a paksi atomerőmű teljesítmé­nyének növelése is - amivel lé­nyegében készen vagyunk -, és a már említett mátrai fejlesztés is. Már épül egy szintén gázturbi­nás blokkunk a keleti határ köze­lében, Vásárosnaményban.- Nem mindenki örül az erőmű­vek építésének, fejlesztésének.- Nem számítok komoly ellen­állásra. Elsősorban ott fejlesztjük az erőműparkot, ahol már jelen­leg is van termelés. Épp ellenke­zőleg: ha bezárnánk ezeket, ak­kor épp az ott élők tiltakoznának ellene. Nem lenne munka, hiá­nyozna az adóbevétel. Az ott élők látják, hogy nem tesszük tönkre a környezetet. A mi fejlesztéseink a létező legmodernebb, vüágszín- vonalú technológiát képviselik a környezetvédelemben is. Azt azért a legharcosabb zöldek sem mondhatják, hogy mindenki kap­csolja ki az áramot, mert akkor valójában megáll az élet. Nem jár­na a troli, a villamos, nem üze­melnének a gyárak, a kórházak. Ha tehát szükség van elektromos energiára, akkor azt valahogy meg kell termelni.- Pakson épülnek új blokkok?- Ha rajtunk múlik, akkor igen. Már több mint két éve dol­gozunk az érdemi előkészítésen. Az emberek szerencsére már pontosan értik - és ez a jelen gaz­dasági helyzetben még nagyobb hangsúlyt nyer -, hogy az ország nemigen tud másra támaszkodni, mint az atomerőműre. Franciaor­szágban az áramellátás több mint 80 százalékát a nukleáris energia biztosítja. Nekik nem kell olyan nagy volumenben olajat és gázt importálni, és nincsenek komoly környezetvédelmi gondjaik. Az árat kedvező szinten tudják tarta­ni, azok jóval alacsonyabbak, mint Európa többi részén. Ez ko­moly versenyelőny. Az új blok­kokhoz mindenesetre csakis egy széles társadalmi támogatottsá­gon és természetesen a szüksé­ges államigazgatási döntéseken keresztül vezet az út.- Maradjunk az áraknál. A paksi villany a legolcsóbb, miközben a fogyasztó negy­ven forintnál is többet fizet kilowattóránként. Miért any- nyi, amennyi?- Valóban, messze a legol­csóbb! Ha az áram árszerkezetét nézzük, érdekes ismeretekhez ju­tunk. A 42 forintos árból az áram, mint termék ára kevesebb 20 fo­rintnál. Az összes többi másból tevődik össze, úgy fogalmazhat­nék, az a csomagolás.- Akkor nézzük azt a csomago­lást, már csak azért is, mert drágább, mint a termék.- A csomag a hálózati, elosztá­si díjból, a területi áramszolgálta­tók nyereségéből, a zöldenergia támogatásából, a távhővel kap­csolt villamosenergia-termelés támogatásából és az adókból áll. Ezek együttesen többet tesznek ki, mint maga az áram ára.- Jól van ez így?- Az arány nem szerencsés! Ezekből a díjakból faragni kéne.- Hogyan?- Ez szabályozási kérdés.- Nézzük meg a paksi árat- A paksi ár ezen belül is olcsó, 10 forint körül van, de az atom­erőmű rugalmatlan. Folyamato­san, olcsó energiát termel, miköz­ben az áramfogyasztás változik. A reggeli és esti csúcs után követ­kezik az éjszakai nyugalom. Te­hát nem lenne megoldható az áramellátás csak atomenergiával, ezért kellenek a drágábban ter­melő, de szabályozható erőmű­vek, hogy ezt a naponta változó energiaigényt kielégíthessük.- Másutt azért vannak jó meg­oldások az áram raktározására?- Ahol a földrajzi adottságok megvannak, éjszaka vízerőmű­vekkel tárolják az energiát. A vi­zet felpumpálják magas tározók­ba, és csúcsidőben leengedik. Ez az energiatárolás egyetlen haté­kony lehetősége. A tudomány még nem dolgozott ki ekkora mennyiségű elektromos energia tárolására jobb, olcsóbb megol­dást. Több ezer megawattot nem lehet máshogy tárolni, nálunk vi­szont erre sincs lehetőség.- Az ön cége hatékony, rendkí­vül eredményes, miközben ál­lami vállalat. Mégis működhet állami cég hatékonyan? Ez is megérne egy misét, de nézzük inkább: mire elég ez a nemzet­közi versenyben?- Az MVM nemzetközi ver­senyképessége kiemelkedő. Az osztrákokhoz, a szlovákokhoz, a esetiekhez és a többiekhez képest előkelő helyen vagyunk, ha az árat, a hatékonyságot és a jövedel­mezőséget nézzük. Akkor van gond, amikor európaiabbak aka­runk lenni az EU-nál. Ha túlliheg­jük az uniós szabályokat és elvá­rásokat, ha szükségtelenül is a legszigorúbb megoldásokat vá­lasztjuk, saját magunknak oko­zunk kárt. Vannak jó példák az ügyes menedzselésre, a különbö­ző szintű érdekek sikeres össze­hangolására a környező orszá­gokban. Ha nálunk szigorúbb szabályokat érvényesítünk, mint a versenytársak saját országai­ban, akkor hátrányba kerülünk, hiszen ha kevesebb a kötöttség, olcsóbb a termelés. Az arany kö­zépút az MVM-nek már elég, és akkor még bátrabban vállalhat­juk a versenyt.- Ezt a túlbuzgóságot valós ve­szélyként érzékelik?- A csatlakozás óta Magyaror­szágon létezik ez a hajlam. A gaz­dasági válság viszont, hogy úgy mondjam, sok mindenkit józan belátásra bír az unióban is.- A rendszerváltás sok terüle­ten nem hozott szemléletvál­tást, s ez most visszaüt a piaci versenyben. Hogyan áll ezen a területen az MVM?- Mi elsősorban a humán erő­forrás területén lehetünk jobbak. Nincsenek ásványi kincseink, természeti adottságaink, ame­lyekből nagy mennyiségű ener­gia nyerhető. Viszont jók a háló­zati kapcsolataink. A MVM Tár­saságcsoport távvezeték-hálóza­ta a térségben a legerősebb. A ré­gió meghatározó szereplői lehe­tünk. Ha a térségben ellátási probléma van, a mi hálózatunkon sokkal nagyobb mennyiségű ára­mot tudunk továbbítani, mint mások. Ha erős a hálózat, akkor eredményesebben lehet keres­kedni. Adjuk, vesszük az áramot, attól függően, hogy hol olcsóbb vagy drágább. Ez jó nyereséggel kecsegtet, ez pedig állami cég lé­vén végső soron mindenkinek jó.- Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. Azt mondják: bár nagyon fiatal, mégis ko­moly lobbierővel rendelkezik. Ezt a képességét is Cambridge- ből hozta?- Valójában nem lobbizunk, in­kább igyekszünk egyszerűen és világosan bemutatni a döntésho­zóknak a szakmai következmé­nyeket. Ha ezek valósak, és erős érveket sorakoztatunk fel, akkor általában sikerrel járunk, hiszen a döntéshozók sem ellenségeik önmaguknak. Megszületnek a jó, szakszerű döntések. Ez több utánjárást és komolyabb szakmai műhelymunkát igényel, mint a lobbizás, de végső soron megéri.- Önt a fiatal közgazdászok azon csoportjához sorolják, akik szívesen bontanak le szer­kezeteket. 33 évesen az MVM vezérigazgatója. Hova tovább?- Hetedik éve dolgozom az MVM-nél, komoly kihívásokkal szembesültem. Az új feladato­mat is annak tekintem, ezért nem is foglalkozom az MVM-en kívüli világgal. Nagyon sok do­log van, amit még szeretnék itt megvalósítani.- Eltart ez a nyugdíjig?- Ez korántsem biztos, hiszen legalább 30 évet kell még dolgoz­nom. De az egyetem óta energeti­kával foglalkozom. Jól érzem ma­gam ebben az iparágban.- Nem kacérkodik a politikai pályával?- Egyáltalán nem.- Hogyan kapcsolódik ki? Mennyi időt tölt a családjával?- Ha egy nap nem futok, már rosszul érzem magam. A legna­gyobb sportszerelem a lovaglás. A hét vége viszont a családé, sőt az estéket is igyekszem otthon töl­teni. Korán kezdek, s a protokollt az ebéd körüli időszakra szerve­zem. Decemberben naponta öt­hat eseményre kaptam meghívót. Számítok a munkatársaimra is. Ha mindennek eleget tennék, ak­kor gyakorlatilag nem is dolgoz­nék. Fontosnak tartom az opera­tív munkát, ahhoz pedig itt a ház­ban kell lenni. Jómagam heti két- három eseményt vállalok.- Mit tanulna legszívesebben?- Hat évig tanultam zongoráz­ni, de az utóbbi időben nem ma­radt rá időm. Most - újévi fogada­lomként - elhatároztam: eljárok egy tanárhoz, és újra megtanulok rendesen játszani a hangszeren. AZ ÁRAM OLCSÓBB, MINT A CSOMAGOLÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom