Petőfi Népe, 2008. december (63. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
6 KARÁCSONY PETŐFI NÉPE - 2008. DECEMBER 24., SZERDA A gyerekeket nem engedi el maga mellől emberi sors A férj munkája megszűnt, odalett a lakás - hol itt, hol ott húzták meg magukat Edinának saját lakása van, mégis a családok átmeneti szállásán fog ka- rácsonyozni a kisfiával. Ahogy G;zi is három lányával. Igaz, neki van férje. Csak éppen lakniuk nincs hol. Magyarvári Annamária Gizi állami gondozottként nőtt fel, szüleit sem ismerte. Rokonai nincsenek, férjét is az intézetben ismerte meg. Szolgálati lakásban laktak, három lánygyermeket neveltek. Szerényen, szegényesen éltek, de mindig tiszták voltak. Csakhogy a férj munkája megszűnt, így odalett a lakás. Egy ideig hol itt, hol ott húzták meg magukat. Megjárták az utcát is. Aztán másfél éve Gizi és a lányok bekerültek az átmeneti otthonba. Megnyugodtak, megbékéltek.- Jó itt lakni, már tavaly Is itt karácsonyoztunk, és igazán szép volt az ünnep. Az idei karácsonyunkat sajnos most beárnyékolja egy gond. Január elején ugyanis lejár az itt eltölthető maximumidő, és el kell mennünk. Csakhogy még nincs hová... Szociális bérlakásra majd csak tavasszal lehet pályázni, azt mi itt már nem várhatjuk meg. Albérletet meg nem találunk. Hiába van egy pici megtakarításunk, és innen is segítenének bennünket rendszeres havi albérlet-támoRácz Norbertné Gizi bízik az emberek jószándékában és abban, hogy januárig találnak megoldást a lakásproblémájukra. A fotón lányaival: Viviennel (8) és Dórival (4). gatással, amint meglátják hogy roma származású vagyok, rögtön elutasítanak. Kilátástalan a helyzetünk. De egy biztos: a gyerekeket nem engedem el magam mellől, legyen bárhogy is - mondja szomorú szemekkel Gizi. Giziékről Vámos Zoltánná családgondozó is azt mondja: bizony, megérdemelnék a bizalmat. Gizi szépen neveli a gyerekeket, az apa dolgozik, és szinte napi rendszerességgel látogatja a gyerekeket, akik jó tanulók. A legkisebb, a négyéves Dóri verset, éneket tanult karácsonyra. Ma is szerepelni voltak az ovis csoporttal.- Karácsonyra nem kérnék én mást, csak azt, hogy ne legyenek ilyen előítélettel irántunk az emberek. Adjanak esélyt bizonyítani. Nem pénzt, albérletet és bizalmat kérek. Biztos vannak még jó szándékú emberek - fogalmazza kívánságait Gizi. Gizinek egyébként van még egy titkos vágya is. Szeretné felkutatni egykori nevelőszülei lányát, Erzsébetet. Sajnos azonban Gizi csak keveset tud róla. Mindössze az valószínű, hogy Kiskunfélegyházán él.- Csodálatos ajándék lenne, ha Erzsébet olvasná ezt az írást, és ránk ismerne a lapban. Évek óta nem tudunk egymásról. Talán most sikerül újra felvenni a kapcsolatot vele. Edina története egészen más. Ő gyakorlatilag egy bőrönddel és a kisfiával menekült el otthonról agresszív élettársa elől. Sajátos a helyzet, mert a lakás Edináé. Azt mondja, itt még mindig jobb, mint odahaza a rettegésben:- Pár hete lakunk itt az átmeneti szálláson, de már most sokkal nyugodtabb vagyok. Az élettársam az utóbbi években rendszeresen italozott, olyankor bármi áron belém kötött és vert is a gyerek szeme láttára. Nem bírtam tovább, eljöttünk. Talán - végre - negyvenkét évesen lesz egy félelemmentes karácsonyom. Lehet, hogy furcsán hangzik, de el kellett jönnöm otthonról, hogy legyen egy szép ünnepem. Edinának egyébként nyolc általános iskolai végzettsége van, alkalmi munkákból él. Most azonban nagy tervei vannak, amiben a családgondozója is támogatja:- Ha minden jól megy, januártól szakmát tanulhatok. És hogy mit kérnék magamnak karácsonyra? - teszi fel magának a kérdést, majd egy kis merengés után meg Is válaszolja:- Azt, hogy a kisfiam is és én is egészségesek legyünk. És talán egy picivel jobb anyagi helyzetet. Hiszek a sorsban és abban, hogy odafentről segít valaki. Ami volt, annál már csak jobb jöhet. ■ Edina egy bőrönddel és a kisfiával menekült el otthonról agresszív élettársa elől. Egy évtized megyéspüspöki szolgálatban, Asztrik örökében jubileum Ú] templomot épített a Lélek Dunavecsén, Kisizsákon és Kecskeméten is, megújultak intézmények, iskolák Márton Áron a mártír sorsú püspök, minden főpapnak példát, programot és elkötelezettséget kínál. Ha valakit az Úr szolgáló főpapjának hív, és megyés püspöki szolgálatot bíz rá, akkor egy évtized igen jelentős periódusnak számít. Dr. Bábel Balázs- zsal, Asztrik apát 90. utódjával, a Kalocsa-Kecs- keméti Főegyházmegye első papjával az elmúlt évtizedről beszélgetünk.- Mely eseményekre emlékezik vissza szívesen, az elmúlt tíz évet tekintve?- Az első volt a 2000. esztendő, mely országszerte, sőt a világban ünnepinek számított. Akkor tartottuk az egyházmegyei zsinatot, amivel egy nagy korszak záródott le az egyházmegyénk történetében. 2002- ben volt egy korrekciós kisebb összejövetelünk is. Aztán emlékezetes számomra az ezer éves kalocsai érsekség ünnepe. Ugyancsak ilyen ünnep volt a 2006-os győzelmi megemlékezés, itt a Szentháromság téren. Mi vállaltunk magunkra az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékének országos szintű hálaadó ünnepségét is. Nevezetes volt számomra szinte valamennyi papszentelés, mert Istennek legyen hála, egy kicsit tudtunk javítani ebben a tíz évben a papi utánpótlás helyzetén. Ez idő alatt több mint harminc papot szenteltem fel, és volt közöttük szerzetes, piarista és premontrei is. Előfordult olyan eset, amikor hat fiatal kérte tőlem a papság szentségének kiszolgáltatását.- Hol alakult új egyházközség, hol épült új templom vagy intézmény az utóbbi évtizedben?- Egyházközségek a hagyományos értelemben nem alakultak, hiszen például a kecskeméti Szent Család Egyházközség is már az elődöm idején megkezdte a működését. Más kérdés, hogy a templom és maga a plébánia komplexum idő közben épült föl. Épültek újabb templomaink, és nagyon sokat restauráltattunk is. Rendbe hozattunk a plébánia épületekkel együtt. Különösen ez a kilencvenes évek végén és az új évezred első két évében sikerülhetett, amikor jobb pályázati lehetőségeink voltak. A jánoshalmi templomot az alapoktól a tornyáig rendbe lehetett hozni. Már az én időmben épült és nagyon szeretem a kisizsáki Szent Kereszt és a műkerti Assisi Szent Ferenc kápolnát, és, persze, a dunavecsei szép, új templomot is. Egyházi óvoda épült Kecskeméten, felújítottunk olyan romos állapotban lévő iskolákat, amelyek már-már a kimúlás szélén voltak. Megemlíteném Kalocsán a Katona István Házat, ahol a felújítás után -a kincstár is helyet kapott. Ha a jó Isten segít és éltet bennünket, akkor a kalocsai érsekség teljes tetőzete, a mellette levő kollégiummal együtt, és reményeink szerint nyárra a templom is meg fog újulni. Kalocsa-Kecskemét érseke a kitüntető okmánnyal.- Voltak, ugye, pillanatok, történelminek mondható szituációk, amikor a kalocsai érsek szava sokat nyomott a latba.- Nem könnyű beszélni nehéz történelmi időkben, de nem bújhatunk el a felelős megnyilatkozások elől. Jól tudom, hogy nem tetszik mindenkinek, amit én mondok. Ahogy a költő mondta: "aki mindenkihez jó, senkihez sem jó." Aki nem mer senkivel sem szembeszállni a maga igazáért, az végül teljesen elúszik a bizonytalanságban. Tehát én a keményebbnek mondott nyilatkozataimat is vállalom. Akkor furdalna a lelkiismeret, ha ezt nem tenném.- Hála Istennek, fiatal érsekünk van. Korai lenne még Szent Pál után megharcolt jó harcról, végigfutott pályáról beszélni. Egy évtized mégis csak fontos szakasz a főpapi pályán. Lehet azért summázni a történéseket?- Remélem, hogy még odébb van a csata vége. Csak a Jóisten mutathatja meg, ha célhoz értünk. Elődöm alig élt hosszabb időt, mint én eddig. Az elmúlással, a halállal, az elszámolással újra és újra szembesülök úgy is, hogy látom: már öt paptársam van, akikkel együtt szentelőd- tem, és ők már az égi hazába távoztak. Az embernek úgy kell élnie, hogy mindent tegyen meg, amit ma megtehet, de a terveiben legyen benne az is, hogy bármikor jöhet a hívás az Úrtól, hogy menni kell. Hogyan lehetne summázni ezeket az éveket? A legfontosabb, hogy működött, élt, és talán egy kicsit fejlődött is az egyházmegyénk a rám bízott idő alatt. De szerintem nem kell az embernek annyira komolyan venni magát, mert akkor még el is hiszi, hogy milyen nagy dolgokat csinált. Megköszönöm az Úrnak, hogy idáig is eljutottam. Szent Pál mondja: „Amit elértünk, abban tartsunk ki!” Tehát- és ez legyen a feladat - rosz- szabbnak már nem szabad lenni, csak jobbnak... ▲ F. P. J.