Petőfi Népe, 2008. november (63. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-24 / 274. szám
PETŐFI NÉPE - 2008. NOVEMBER 24., HÉTFŐ PN-POSTA 5 Örömmel olvastunk a kutyagumi- rendeletről Türelem kell az utasokhoz volán Olvasónk a buszvezetők védelmében ragadott tollat Levélírónk úgy véli: nem sokan bírnák a tempót a Kunság Volán sofőrjeivel. (felvételünk illusztráció!) Gyakran olvasom a Petőfi Népében, hogy sok a panasz a Kunság Volán buszvezetőire. Úgy érzem, utasként kötelességem megvédeni őket. Hiszen nemcsak az utasoknak vannak érzéseik, nemcsak az utasoknak van családjuk, hanem azoknak a férfiaknak is, akik ott ülnek a busz kormánya mögött, s azért dolgoznak, hogy a kecskeméti emberek eljuthassanak a munkahelyükre, az orvoshoz, a gyerekek az iskolába. Jó lenne, ha miközben a buszvezetőkkel szembeni kifogásokat soroljuk, nem feledkeznénk meg arról, hogy bizony az utazó- közönség sem csak szentekből áll. Hány utas van, aki a másikat félretaszítva tolakodik fel a járműre? S ha a sofőr rájuk szól, még nekik áll feljebb. És hány olyan utas van, aki rohan elfoglalni az üres ülőhelyeket akkor is, ha kismamák, idős emberek kényszerülnek állni miatta? Nemegyszer voltam tanúja, hogy a feltolakodó utasok megálltak a jármű elején, azzal viszont nem törődtek, hogy a többi felszálló a lépcsőn szorong. Ahogy azt is nemegyszer láttam, hogyan ordibál, szitkozódik néhány dühös nyugdíjas, hogy álljon meg a megállóban a busz. Csak azt nem kiabálták szét, hogy elfelejtették megnyomni a leszállásjelző gombot. Jó lenne, ha az utasok nem felejtenék el, hogy milyen nehéz körülmények között kell ezeknek a buszvezetőknek helytállniuk. Hajnalban beülnek a hidegjárműbe, gyakran arra sincs lehetőségük, hogy rövid pihenőidejükben a mosdóba elmenjenek. Azt hiszem, nem sok utas lenne, aki bírná azt a napi tempót, amit ők. Kívánok a buszvezetőknek sok türelmet és jó egészséget, majd a munkás évek után boldog nyugdíjas éveket! Tisztelettel: egy még nem nyugdíjas nagymama írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! PN-Posta című összeállításunk- i ban a szerkesztőségünkhöz érkezett olvasói levelekből közlünk válogatást. Örömteli esemény történt környezetében? Bosszantják a lakóhelyén tapasztalható, sokakat érintő problémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna lapunkban? írja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE 6000 KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. E-MAIL: PETOFINEPE@AXELS.HU KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ: PN-POSTA Az összefogás adhatja meg az ünnep fényét Örömmel olvastam a PN-posta összeállításában, hogy egyik olvasójuk szerint idén szerényebb karácsonyi kivilágítással is beérhetnénk Kecskeméten. Egyetértek. Még akkor is, ha én magam is nagy örömmel sétálgatok a hideg téli délutánok korán jött sötétjében, s nézegetem a karácsonyi fényeket. Idén az összefogás, a másokkal törődés adhatja meg a szeretet ünnepének fé- | nyét. Tisztelettel: Kovács Georgina Köszönöm, hogy szeretik, elfogadták unokámat János szorgalmas ember. Fáradtságot nem ismerve szépítgeti otthonát szabad idejében. Ennek kapcsán ismerkedett meg minden iránt érdeklődő autista unokámmal, Danival. Danikám pozitív beállítottságú fiú. Szeret barátkozni, imád beszélgetni. Autistákra jellemző módon nem akkor és úgy használja a szavakat, amikor kérni, kérdezni, válaszolni vagy véleményt mondani szeretne. János és családja másságával együtt fogadta el Danit. Időt és fáradságot nem sajnálva foglalkozik vele, bevonja a munkájába, és csodálatos eredményeket ér el vele. Mindezt azért írom le, mert egyrészt tudatni szeretném az olvasókkal, hogy milyen csodálatos dolog, hogy ilyen emberek is vannak. János feltétel nélküli szeretettel, barátsággal fordul az unokám felé, és olyannak fogadja el Danit, amilyen. A kisfiú érzi ezt: felszabadult, boldog, szinte repül, ha Janihoz mehet. Gyakran elgondolkodom, hogy mennyivel szebb lenne az élet, ha sok, Jánoshoz hasonló szemléletű ember élne köztünk. Akik nem megvetik, kicsúfolják azokat az embereket, akik másnak születtek, hanem elfogadják. Szeretném megköszönni Jánosnak és családjának, hogy Danit emberként, szeretettel fogadják. Kívánom, hogy legyen továbbra is ilyan tiszta szívű, igaz és boldog ember, családjával együtt. Tisztelettel: Dani mamája, K. A.-né Szélfújta falevél, engem mindig utolér - de miért? Szeles őszi napokon nézem, nézem a házunk előtti kis kertet, és egyre csak azon tűnődöm, miért nem az utca túlsó felén élek én. Mert ha úgy volna, akkor nem nekem kellene összetakarítanom mindazt, amit szomszédaimtól hozzánk hord a szél. S amivel kétnaponta megtelik egy nejlonzsák plusz a hócipőm. Mert az is nagyon tele van már! Talán ebből is kiderült, hogy kertvárosi részen élünk. A házak előtti juharsor terebélyesre növekedett az elmúlt évtizedben. Szomszédaink azonban csak az áldást szeretnék élvezni: az árnyékot, mellyel a nyári melegben könnyítik meg a fák az életünket. Az őszi levélsöprögetés cseppet sincs ínyükre. Inkább a szélre bízzák, ami fáradhatatlanul sodorja felénk a leveleket. Jól járnak. Én meg jobb híján már csak a szelet hibáztathatom. Üdvözlettel: egy hunyadivárosi elmélkedő, Kecskemét HIRDETÉS A készütékajánlat 2008. nov«mb*r 15-tő( a készlet erejéig érvényes. A készülék ára és igénybevételének feltételei kategóriánként eltérnek. Az ÁSZFnek megfelelően előfizető hitelképességvizsgálaton esik át. a vizsgálat eredményének függvényében a Vodafone jogosulta szolgáltatás igénybevételét előleg vagy egyéb más biztosíték (pl. bankgarancia, kezesség stb.) adáséhoz kötni. További részletek az az ÁSZFben, 1270-en, a üzletekben és a www.vodafone.hu honlapon. vodafone Idén Rózsa és Robin hozzák az ajándékot Ez a Te pillanatod Keressük a becsületes megtalálót! Szeretném megosztani a Petőfi Népe olvasóival az alábbi esetet. November elsején délután 4 óra körül értünk ki a kecskeméti Köztemetőbe mécsest gyújtani szeretteink sírján. Ideges voltam, hogy még sötétedés előtt el tudunk-e jutni mindenkihez. Ennek tudom be, hogy az egyik sír melletti pádon felejtettem a válltáskámat benne az összes iratommal, telefonommal, készpénzzel, kórházi beutalóval stb. Fél óra telhetett el, amikor észrevettem, hogy nincs meg a táskám. Visszarohantam, de a táska nem volt sehol. A temetői irodában közölték, hogy talált valaki egy táskát, menjek vissza később érte. Alig tettem meg pár métert, amikor észrevettem a családomat egy fiatal pár társaságában - kezükben a táskámmal! A fiatalok elmondták, hogy miután a tulajdonost nem látták, belenéztek a táskába. Megtalálták a mobiltelefont, és tárcsázták az utolsónak hívott számot. A lányom vette fel. Megbeszélték, hogy a bejáratnál találkoznak. Megköszöntem a szívességüket, majd elköszöntünk egymástól. Közben egyikünknek se jutott eszébe, hogy legalább a nevüket megkérdezzük. Ezért kérem, akik magukra ismertek, szíveskedjenek jelentkezni a 20/423- 6318-as telefonon, hogy nevüket emlékezetembe véshessem. Ezúton is szeretném megköszönni becsületességüket, és minden elképzelhető jót kívánok nekik egész életükre. Tisztelettel: egy hűséges olvasójuk A kutyasétáltatással kapcsolatos új szabályokhoz szeretnék hozzászólni, amiről a Petőfi Népében olvastam a közelmúltban. Kutyatulajdonosként mondhatom: nagyon örültem, hogy Kecskeméten szigorodtak a szabályok. Csak helyeselni tudom, hogy a közterület-felügyelők megbüntethetik azokat, akik a sétáltatáshoz nem visznek magukkal zacskót, hogy feltakarítsák a kutyapiszkot. így talán előbb-utóbb elérhetjük, hogy ne borítsa kutyagumi a főtér füves részeit „ Persze, tudom, lesznek szép számmal, akik megpróbálnak majd kibújni az új szabályok alól. Olyan kutyások, akiknek éppen akkor „fogy majd el” az otthonról hozott zacskó, amikor a közterületesek ellenőrzik. Javaslom, hogy ne hagyja magát a hatóság! Ha ugyanis engedékeny lesz, és nem bünteti meg a magyarázkodókat, akkor ugyanúgy nem tud majd érvényt szerezni az új szabályoknak, ahogy az eddig érvényeseket sem tudta betartatni. Három éve van kutyánk, s ezalatt alig volt olyan sétánk, amikor ne takarítottuk fel a piszkot. S aüg volt olyan sétánk, amikor ezért ne nézett volna hülyének egy vagy több kutyás. Egyelőre mi számítunk fehér hollónak. Remélem, hamarosan fordul a kocka. Tisztelettel: Hámori Péter, árpádvárosi olvasójuk
