Petőfi Népe, 2008. november (63. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-13 / 265. szám

Ami kimarad, a baon.hu-n keressétek! SÉrÁSOK! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhiány miatt kimaradt írásai­tokat a megjelenést követő nap délutánjától | böngészhetitek a www.baon.hu oldalon a SÉTA lógó alatt! A legjobb cikkek írójának hetente ajándékot kül­dünk! Mint azt korábbi SÉTA oldalainkon is jeleztük, a lapból kima­radt írásokat csütörtökönként feltesszük a www.baon.hu oldalra, a SÉTA lógó alá Ahol véleményetekkel, a cikkekre adott pontjai­tokkal Petőfi Népés bögréhez juttathatjátok valamelyik diákúf ságírót Korábbi szerzőink közül ezúttal szilágyi donát, (10. c, ÁFEOSZ Kecskemét) írására érkezett a legtöbb pozitív visszajel­zés. Neki gratulálunk - a bögre vár rá a szerkesztőségben ti pedig olvassatok, írjatok, szavazzatok bátran! - A Szerk. ­PETŐFI NEPE - 2008. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK SETA - SAJTÓ ES TANULÁS íAjró U Gazdára váró kóbor szívek KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi, Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERTALAN GÁBOR BAJA III. Béla Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: NAGY ERIKA Cipőt se húztak, mégis eltűntek a húsvéti nyulaim A hetedik SÉTA résztvevő iskolái kutyavilág Valóban az ember lenne az ebek legjobb barátja? Mi is jut eszünkbe, ha először kimondjuk: háziállat? Úgy gon­dolom, többnyire mindenkinek egy kutya vagy egy cica. Ez ért­hető is, hiszen szinte minden második háznál található efféle állatka. Nekem viszont nem ku- tyusok vagy cicusok jelentik a háziállatot. Ezt egy gyermekko­ri „trauma” okozza. Talán négyéves lehettem, mi­kor húsvétra kaptam ajándékba három kisnyuszit. Hihetetlenül aranyosak voltak. Lelkesen jár­tam ki hozzájuk nap mint nap a kertbe: etetgettem őket, beszél­gettem velük. Aztán egyszer csak, amikor vittem nekik a ma­mi kertjéből titokban elcsent ré­pát, nem találtam őket. Eltűn­tek. Nyomuk se volt a nyusziká­imnak. Egy házi kedvenc sok boldogságot és örömöt jelent, de akad vele tennivaló is bőven. A felelős állattartást érdemes már gyermekként megtanulni. Haltalanul is hallatlanul jó szórakozás horgászat Damilt lógatni és kukacot fogni olykor a csajok is szeretnek Kétségbeesve vontam kérdő­re anyuékat. Ők azt válaszolták: beleestek a kútba. Tudomásul vettem, de nem fogadtam el. Gyermeki lelkem érezte, itt vala­mi sántít. Mert hogyan lenne ké­pes egy kicsi nyuszi felmászni egy csaknem másfél méter ma­gas betonkarikára? S onnan a mély vízbe vetni magát? Jóval később aztán anyuék be­vallották, hogy nyuszikáim nem a kút, hanem Tomi, a szomszéd kutya áldozatai lettek. Egyszerű­en elkapta és széttépte őket. Mi­vel a szüleim ezt nem merték megmondani, inkább kitalálták a kutas sztorit. Szegény nyuszi­káim a mai napig gyakran eszembe jutnak. Nagyon szeret­tem őket. És ezen keserű tapasz­talatok ellenére is állítom, hogy minden gyereknek kell hogy le­gyen valamilyen háziállata. Akár egy bogár, egy nyuszi vagy egy kedves kutyus. Egy kedvenc, aki velünk tud örülni, de ha kell, jó hallgatóságot, csendet, békét, vi­gasztalást nyújt. Vagy aki egy­szerűen néha csak arcon nyal. Puszta önzeüen szeretetből. Mozsárik Laura 10/C, ÁFEOSZ rek sokszor csak az erőszakot is­merik, és amikor egy ilyen kutya az utcán melléjük szegődik egy kis élelem vagy egy simogatás reményé­ben, bizony durván viselkednek velük. Néhányan még a tettlegességtől, az ál­lat bántalmazásától sem riadnak vissza. így volt ez a minap is,, amikor épp a szemem láttára rugdosott egy csapat fiatal egy kutyát. Még nekem is „fájt”, amit azzal a szegény jószággal művel­tek. Egyszerűen nem tudom megérteni, miként süllyedhet az ember ilyen szintre az állítólagos „legjobb barátjával” kapcsolat­ban. Szerencsére azért vannak sokan, akikből még nem veszett ki teljesen az együttérzés és az emberség. Ők azok, akik próbálnak segí­teni a gazdátlan, be­teg, ápolatlan, utcá­ra került állatokon. Igaz, ma már műkö­dik jó néhány menhely, viszont azt is tudjuk: kevés a pénz a be­fogadott állatok ellátására. Min­den segítség elkel. Nagy szükség van önkéntes munkásokra, állat­barátokra, akik önzetlenül segí­tenek, és szebbé teszik néhány állat életét. A minap az egyik rá­diócsatornán hallottam felhívást ezzel kapcsolatban. A Mentsvár az Állatokért alapítványról volt szó. Ők is folyamatosan keres­nek gazdikat a menhelyre befo­gadott állataiknak. Ez számomra nagyon szimpatikus. Biztosan sokan vannak olyanok, akik na­gyon szeretnének valamilyen há­zi kedvencet, viszont nem tud­nak sok ezer forintot kifizetni egy szép, fajtatiszta, tenyésztett kutyusért vagy cicáért. így vi­szont mindenki jól járhat. Az ál­latbarátok pénz nélkül is hozzá­juthatnak egy rég áhított házi kedvenchez, az állatok viszont szerető gazdikra találhatnak. Árva-Tóth Bianka 11/C, ÁFEOSZ, Kecskemét ■ Az önkéntesek is sokat tehet­nek az állat­védelemért. kell a halakra, meg kell óvnunk őket is és a a természetes köze­güket is. Szerencsére úgy tűnik, jó úton haladunk ezen a téren. A „fogd meg és engedd vissza!” el­vét követő horgászokhoz egyre több fiatal csatlakozik. És ők azok, akik a jövő horgászvizei­nek gondozói lesznek. Tavak ke­rülnek újrafelfedezésre, és újak jönnek létre, ahol szigorú szabá­lyokkal és ellenőrzésekkel védik az állat- és növényvilágot. Ezért remélhetjük, hogy húsz-har­minc, sőt száz év múlva is lesz még lehetőségünk ezt a fantasz­tikus sportot űzni. Kovács-Osváth Apolka, Szilády-gimnázium, Kiskunhalas Az emberek néha, bizony, méltatlanul viselkednek az állatokkal. Pedig ők nem érdemlik meg ezt a bánásmódot. Biztos vagyok benne: sokunknak feltűnt már, hogy mennyi gazdát­lan eb kóborol az utcákon. Én azt tapasztalom, hogy az emberek rendkívül rondán bánnak ezek­kel az állatokkal. Pedig az a sze­gény, utcán kóborló kutya vagy macska semmiről sem tehet. Va­lószínűleg már eleve gazdátlan­nak született, vagy épp a „jófej” emberek megunták és utcára tet­ték. Nagy sajnálatomra az embe­Kedvenc állatom a hal. És hogy miért? Egyszerű: mert szeretek horgászni! Napjainkban az emberek többsége csak a nagyvárosok­ban tudja elképzelni az életét. Egyre kevesebben laknak fal­vakban vagy akár tanyákon. A felgyorsult technikai fejlődés kö­vetkeztében a fizikai munkákat többnyire már gépek végzik, az emberek pedig beszorulnak az irodába, a négy fal közé. A ter­mészettel a városi ember szinte már nem is tud mit kezdeni, plá- f ne nem szoros együttműködés- | ben élni és létezni. Pedig példá- | ul a horgászat remek lehetőség a kikapcsolódásra, a természet- 2 hez való közel kerülésre. Ennek A pecázás tökéletes kikapcsolódás. a pihenésnek, sportnak a gyöke­rei a vadászó ősemberhez vezet­hetők vissza. Első horgaikat pat­tintott kőből készítették, ezután jött a csonthorog, később a bronzból készültek. A mai rozs­damentes, kémiai és lézeres el­járással készített horgok közvet­len elődje pedig a vashorog volt. A technikai fejlődés (nem csak a horgok terén) tehát kényszere­sen kihatott a horgászatra is, de a sport tisztasága ettől még meg­maradt. A horgászok a techni­kát nemcsak a halak kifogására használják, hanem a megóvá­sukra is. Annak érdekében, hogy ezt a remek kikapcsolódá­si és sportolási lehetőséget még sokáig élvezhessük, vigyáznunk Merj szárnyalni! Kalitkában élni madárnak, embernek is kín Mikor a szabadságra gondolunk, legtöbbünknek rögtön valami­lyen madár jelenik meg a képze­letében. A rabság egyáltalán nem az ő műfajuk. Nemrég hal­lottam például, hogy a fogság­ban élő flamingók elvesztik élénk színüket. Megfakulnak, beszürkülnek, mint azok az em­berek, akiknek állandóan rossz a kedvük, vagy úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy akik sosem olyan boldogok, hogy madarat lehes­sen velük fogatni. A szabadságon kívül egyéb szép fogalmakhoz is kapcsolód­nak szárnyas barátaink: a béke jelképe a fehér galamb, a boldog­ságnak pedig kék madara van. Eme nagyszerű érzések szimbó­luma csak fantasztikus teremt­mény lehet. Ezért nem lenne szabad őket bezárva tartani csak azért, hogy mi önző módon gyö­nyörködhessünk bennük. Hahó, madárkák, hahó, emberek, ve­gyétek végre észre: nem trendi a kalitka! Gaborják Fanni 13/C, ÁFEOSZ 5 Irigylésre méltó szabadság. A vidéki és városi kutyatartás !■■■■■ I ■■ /# W ■ kulonbozosegei Gyakran hangzik el a kérés a gyerekek részéről: szeretnék egy kutyát! Vidéken, tanyán vagy falun ahol megszokott dolog az állat­tartás, és ahol a legtöbb portát még ma is kutya őrzi, ez a kérés teljesen természetes. Annyira, hogy talán fel sem merül. Egy városi (lakótelepi) gyerek hasonló kívánságát teljesíteni azonban már sokkal nehezebb. Itt az állatot lakásban kell tarta­ni, ami sokkal nagyobb gondos­ságot és elővigyázatosságot igé­nyel a gazdik részéről, mint az udvari, a szabadtéri tartás. A vá­rosi kutyát naponta minimum kétszer sétáltatni kell. Emellett időnként erdőben vagy mezőn is kellene őket futtatni, hiszen a pórázas sétáltatás nem elég mozgás nekik. És ott a többi dolog: a kutyust, cicát, rendsze­resen fürdetni kell, és a védőol­tásokról sem szabad megfeled­kezni. Ráadásul a kutyaugatás zavar­hatja a szomszédokat is, ezért az éjszakai ugatásról feltétlenül le kell szoktatni a társasházban élő kutyákat. És akkor még nem be­széltünk a kutyapiszokról, ami számos egyéb probléma forrása a városban. Egy azonban biztos: négylábú kedvenceink nélkül, akár falun akár városban, jóval szegényebb lenne az életünk... Vesztróczi Luca, 11/B, Szüády-gimnázium, Kiskunhalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom