Petőfi Népe, 2008. október (63. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-27 / 251. szám
PETŐFI NÉPE - 2008. OKTÓBER 27., HÉTFŐ ORGOVÁNY 5 Imádják a táncot, a színházat és nagyra tartják a festőművészetet Jól osztják be a keveset községgazdálkodás A fejlesztésekről is felelősen szabad dönteni Akik látták már az általános iskola színjátszó körének előadását, bizonyára észrevették: a diákok és pedagógusok boldogok a fellépéseken. Azért dolgoznak, hogy másokat örülni lássanak. Igényes a színházuk, és ami ritkaság az ilyen művészeti körökben: önellátóak. Virág József tanár úr írja a darabokat és Gellértné Etelka drámapedagógus rendezi műveit színpadra. Nem múlik el esztendő, hogy ne vinnének színre legalább egy-két új előadást. Legutóbb májusban három napon át egyfolytában adták a műsort és mindvégig telt ház volt a színházuk. Üröm az örömben, hogy Etelka tanárnő nemrégen nyugállományba ment. Mindenki nagyon reméli az iskolában, hogy nemsokára visszatér, különösen a színészek számítanak segítségére. Az orgoványiak általában Is nagy pártfogói a művészeteknek, és egyengetik az ebben tehetséges fiatalok útját. ■ A nyári alkotóműhely vendégei tárlattal köszönik a barátságot. GoldDance. Többnyire fellépnek minden olyan rendezvényen, ahol a vendéglátásra igényesek a házigazdák. Egyebek közt büszkék a Horváth Zsolt vezette GoldDance csoportra. A modern és klasszikus táncokat nívósán művelő lányokat, fiúkat hívják más településekre is, szépíteni az ünnepnapokat. Orgovány nevezetessége, a nyári képzőművészeti alkotótábor, a község polgármesterének „édesgyereke”. Maszlik István itthoni és külföldi művészeket egyaránt meghív a műhelyébe. Tanulnak egymástól, és a termékeny alkotómunka után mindannyiszor szép kiállítással örvendeztetik meg a falubelieket. Immár másfél évtizede irányítják a figyelmet a festészet fejlődésére. Jövőre jubileumi kiállítással adnak hírt magukról. ÖNKORMÁNYZAT polgármester: Maszlik István. Alpolgármester: Urbán Elek. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET TAGJAI: Bús Lajos, Gellért László, Gyarmatiné Márton Olga, Hajdú Károly, Kuti Gábor, Lukácsné Kerekes Ilona, Orbán Imre, Subicz József, ifj. Vass Ignác, Vígh Norbert. jegyző: Bagócsi Károly. Aki észen jár költőpénzével, a Homokhátságon is tud gazdaságot építeni. Az orgoványiak is vigyázzák a pénz magját. Az ön- kormányzatnak tartozása nincs, ezért marad náluk forrás a fejlesztésre. Ez idő tájt százharminchétmillió forint fejlesztési támogatást remél a regionális operatív programtól a község. A pályázás első fordulóját megnyerték - egyedül a kecskeméti kistérségben. Esélyesek arra, hogy a jövő év elején, a második pályázási körben is javukra dönt a kiíró szervezet.- Az ilyen, jelentősebb állami támogatáshoz szükséges önrész leterheli az önkormányzat költségvetését. Azonban halaszthatatlan az óvoda tetőszerkezetének javítása, a nyílászárók cseréje. Tervezünk bölcsődét is azért, hogy az anyák munkába állhassanak. Létesítenénk még a bölcsőde mellett egy orvosi szobát is. Továbbá ideje az iskolaépület régi szárnyán kicserélni a nyílászárókat, sőt a tetőzet is átépítésére szorul. Ezzel együtt három szaktantermet is létrehoznánk - számolt be a sorra váró feladatokról Maszlik István polgármester.- Némely, hasonló település ennyi fejlesztésről nem is álmodhat. Orgoványnak honnan a forrásai?- Mi sem dicsekedhetünk. Nálunk most nagyjából összesen 120 körüli a vállalkozások száma. Az önkormányzat a második a sorban a legtöbb embert foglalkoztatók közt, tehát nem állunk jól gazdaságilag. Sokak munkahelye Kecskeméten van. Szabad idejében fest MASZLIK ISTVÁN 1952-ben született Kecskeméten. Az orgoványi közigazgatásban 1977-től dolgozik, különböző beosztásokban. A nagyjából összesen 1700 hektár szőlőültetvényben mind kevesebben találják megélhetésüket. Próbálnak váltani: bodzát és másféle növényt vonnak be, de a termesztési szerkezet átalakulása lassú, és nemigen látni a távlatokat. Ezért a fejlesztésre fordítható adóbevételek is csekélyek. Ám hogy a kevésből is futotta valamire, az főleg az önkormányzat takarékosságának és megfontoltságának köszönhető. Arra költünk, ami feltétlenül szükséges, az átgondolatlan beruházásokkal könnyű elúszni. A képviselő-testület jól számol a lakosság igényeivel. Például idén a TEUT-pályázaton jutottunk támogatáshoz az utak felújítására. Befejezéséhez közeledik az iskolai konyha által használt műemlék jellegű épület rekonstrukciója. A művelődési házban pedig úgynevezett integrált közösségi teret létesítettünk. A lakosság közérzete szempontjából fontos a második világháborús emlékmű áttelepítése a katolikus temetőből a központi parkba. Ezt is vállaltuk. A járdaépítést a falubeliekkel közösen oldjuk meg: az önkormányzat építőanyagot ad, a lakók pedig burkolnak. Minden évben építünk mintegy másfél száz méteren vízelvezető árkot. így, apródon- ként lett összkomfortos a falu. Igaz, az útépítésekkel adósak vagyunk. A Szabadság utca burkolása késik, de most azzal együtt a Csillag, a Majsai, az Ürögi Lajos és az Akácfa utcák költségeire is pályázunk. Amikor végére jutunk e feladatoknak is, nagyjából teljesül az önkormányzat négy évre szóló ígérete.- A komfortosítással nőnek a kiadások is. Milyen segítséget kapnak a rászorulók, a rezsivel alig bírók?- Évi négymillió forintot költünk arra, hogy a 70 éven felüliek helyett kifizetjük a háztar- tásihulladék-szállítás költségét. Egyre kevesebb támogatást tudunk adni. Az új helyi költségvetést most tervezzük, jövőre derül ki, hogy milyen mértékű szociális kiadást engedhetünk meg. Valószínű, hogy ismét szűkítenünk kell majd a kedvezményezettek körét. ■ Várhatóan teljesül a falu vezetőinek ígérete. Gondokat elűző jó társaságban feledik a magányt Novemberben ünnepük egyletük alapításának 15. évfordulóját a község nyugdíjasai. Igazság szerint szeptemberre esett a jubileum napja, ám olyan még nem történt Orgoványon, hogy valakik épp a szüret kellős közepén töltötték volna mulatozással az időt. A betakarítás után könnyebben kínálkozik alkalom az együttlétre főleg akkor, amikor már nagyon unja az ember a magányt. Ötvenen látogatják a klubot - bizony -, többségében egyedül élő emberek.- Várjuk a hétvégéket, mindig pénteken találkozunk. Olyankor megbeszéljük a megyei nyugdíjasklubok szövetségének hírleveleit és a napi politikai ügyeket is. Természetesen ennyivel még nem érjük be, van nekünk egy jó hangú énekes együttesünk, gyakran megyünk szerepelni más települések nyugdíjasklubjaiba, meg ahová csak hívnak. Lakiteleken, Nyárlőrincen, Tiszakécs- kén már jól ismernek bennünket, a díjakat is folyton | gyűjtjük a nótaverse- I nyékén - sorolta ANDRÁS ignácné, a klub vezetője.- Első vezetőnk, Benedek Istvánná hat éve elhunyt, azóta én intézem a klub ügyeit, szervezem az összejöveteleket. Négy egylettel szinte rendszeresen találkozunk: a páhiakkal, a bugaciakkal, az izsákiakkal meg Csongrád megyéből a bokányiakkal. Nekünk nagyon sokat jelent saját társaságunk. Egymás közt elfeledjük a magányt, az apróbb-nagyobb gondjainkat - mondta meggyőződéssel a mindig kedélyes klubvezető. A falu hiszi a legendát: náluk született a költő A művészi örökséget gondozók műhelye alföldi festészet Szellemi függetlenségben élnek, de várják mások tanítását Petőfi Sándor - a néphit szerint - az orgoványi csárdában született. Egy öreg félegyházi fuvaros elbeszélte, hogy 1822 decemberének végén Petrovicsot feleségével együtt Kiskőrösre vitte. A hóviharban eltévedtek, mígnem világosságot vettek észre, ami a pusztai csárdából szűrődött ki. Betértek a meleg helyiségbe, ahol pásztorkodó népek múlatták együtt az időt, az óévet búcsúztatták. Petrovicsnéra szülési fájdalmak törtek, s világra hozta a kis Sándort. Felnőttkorában Petőfi a legenda szerint Kecskemét felől gyalogolván 1844. egyik forró nyári napján tért be az orgoványi csárdába egy kis pihenőre. Amikor a diákos külsejű legényről kiderült, hogy ő a neves poéta, hec- celni kezdték a csikósok: ugyan írjon már róluk egy verset. S néhány perc alatt elkészült a Pusztán születtem, a pusztán lakom... kezdetű költemény. Azután papírra vetette a Megy a juhász szamáron című opust is. Egyes helytörténeti kutatók igaznak tartják ezt a históriát, mivel a két vers egymás után szerepel a Petőfi-kötetben 1844. júliusi dátummal, Kunszent- miklós helymegjelöléssel. Ez mind igaz, miként az is, hogy Orgovány akkoriban Kunszent- miklós pusztája volt, de ezek nem túl meggyőző érvek a száj- hagyomány igazolásához. A klasszikus alföldi festészet azoknak a művészeknek a munkássága, akik az alföldi táj és a paraszti életforma témakörében a realizmus magyar hagyományából indultak ki. Alkatuk szerint más és más stílusfejlődés útján haladtak, de témakincsük, szellemi talapzatuk,jobbára azonos. A Munkácsy-örökség az, amely a múlt századi alföldi festészet alaphangulatát teremtette: a szegénység, a kitaszítottság, a háborúk okozta szenvedés, a testi és lelki nyomorúság. A dráma, a feszültség vibrál a kortárs alföldi képírók alkotásain is: egy valaha volt világ, a pusztai, tanyasi életforma siratása. Az alföldi festők nem alkottak művésztelepet, Maszlik István képkölteménye az elmúló tanyákról. ahogy Tornyai János és Koszta József is tanyáikra elvonulva, kü- lön-külön, magányosan küszködve a kifejezési lehetőségekkel, hozták létre a sajátosan magyar, semmivel össze nem téveszthető festészetüket. Ez a szokása a Du- na-Tisza köze tájain alkotó kortársaknak is. Döntően autodidakta módon művelődnek, és egymás tudását használva fejlesztik művészetüket. Nagyra becsülik azokat a nyári művésztáborokat, ahol a még bátortalan amatőrök segítségre lelnek a már kiforrni látszó vagy érett művészektől. A jövőre 15 éves orgoványi tanyasi alkotóműhely is ezen okból tekinthető az alföldi festészet gondozójának.
