Petőfi Népe, 2008. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-03 / 232. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. OKTÓBER 3., PÉNTEK 5 KECSKEMÉT Jeles kecskemétieket köszöntöttek város napja Díjátadás azoknak, akik egész életükben a város fellendülését szolgálták Az ünnepi közgyűlés hangulata méltó volt azokhoz a kiemelkedő egyéniségekhez, akiknek most egy élet munkásságát köszönték meg a város vezetői. Kecskemét azon jeles egyé­niségeit tüntették ki a teg­napi ünnepi közgyűlésen, akik több évtizedes példa­mutató munkájukkal segí­tették a város kulturális és szellemi fellendülését. Munkatársainktól Tegnap ünnepelte Kecskemét a város napját, amit most másod­szor rendeztek meg. Ebből az al­kalomból - ünnepi közgyűlés ke­retében - adták át a legrango­sabb városi kitüntetéseket és dí­jakat. Ezenkívül köszöntötték a pekingi olimpián részt vevő kecs­keméti sportolókat és edzőiket, valamint azokat is, akik augusz­tus 20. alkalmából állami kitün­tetésben részesültek. Az ünnep alkalmával a kitün­tetettek a Pro Űrbe (Városért) ki­tüntető címet, a Kada Elek-díjat, a Katona lózsef-díjat, a Kodály Zoltán-díjat és a Tóth László-díjat vehették át. Őket mutatjuk be az alábbiakban. Pro Űrbe (Városért) kitüntető cím: Varga László, aki mindig hű maradt szülővárosához A Dunamelléki Református Egy­házkerület püspökhelyettese ősi kecskeméü családból származik. Szülővárosához nagyon erős a kötődése. A most 72 éves, négy­gyermekes és nyolcunokás lelki- pásztort nemcsak a munkája, pá-' lyája, hanem a szíve is Kecske­méthez köti.- Engem valóban minden sej­tem Kecskeméthez köt. Amit tet­tem, amit elértem, soha nem éreztem sikernek. Munka és fel­adat, amit az emberekért, a város fejlődéséért vagy a gyülekezetért tettem, teszek a mai napig. Na­gyon büszke vagyok arra, hogy a szociális bizottság elnökeként munkatársaimmal kiépíthettük a szociális hálózatot, és hogy lét­rehoztunk és működtetünk egy - az országban is egyedülálló - nyugdíjas-ellátórendszert hu­szonnégy órás nővérszolgálattal. De visszagondolva legalább ek­kora feladat volt a kecskeméü ha­rangjáték megteremtése, az Emmaus-ház felépítése, az egy­házi ingatlanok visszaszerzése és hasznosítása. Az utóbbi évek­ben pedig az Újkollégium épüle­tének bővítése, az oktatási szárny és az uszoda kialakítása kötötte le a figyelmem és az erőm nagy részét. Meg kell említenem, hogy munkatársaim, feleségem, családom nélkül nem tudtam volna megvalósítani az ötletei­met, gondolataimat. És ha már a siker szóba jött, azt is elmondom: nincs titok. Egyszerűen hinni kell, gondolkodni, imádkozni. És elcsendesedni. Az építő gondola- * tok és a kreatív ötletek ugyanis csak csendben, elmélyedésben tudnak megszületni. Katona József-díj: Pap Gábor, a művészetek polihisztora A hatvankilenc éves művészet- történész életében rengeteg kité­rő vezetett odáig, hogy szakmája kiemelkedő alakjává váljon. Volt már egyetemi tanár és lapkihor­dó, filmrendező és igazgatóhe­lyettes. Alapításától fogva részt vett a Nemzetközi Zománcművé­szeti Alkotóműhely munkájá­ban, majd hosszú évekig a Ma­gyar Televízió képzőművészeti rovatvezetőjeként és szerkesztő­jeként ismerték.- Hazahozatala óta a magyar Szent Korona vált központi té­mámmá. A koronázási jelkép kö­rüli történelmi tények vizsgálata nem csupán munka, hanem hi­vatás is számomra. Emellett azonban hazai és világirodalmi tudásomat is'fejlesztem, hiszen fontosnak tartom, hogy magyar szakosként ne Csak az elméleti anyaggal jegyek tisztában,: ha­nem a gyakorlatban is ismerjek valamennyi verset, novellát és könyvet. Szerencsés helyzet az, ha az ember több területen is pró­bára teheti önmagát. Nekem az élet hozta úgy, hogy ennyi művé­szed ágba és munkakörbe bete­kinthettem, és az ott szerzett ta pasztalatokat a mai napig hasz­nosítani tudom. Ebben a korban már egyfajta összegzésként éli meg az ember a díjakat, ugyan­akkor motiváció a jövőre nézve, hiszen még annyi minden hasz­nosat lehet tenni. Kada Elek-díj: Losonczy László, aki hozzájárult Kecskemét építészeti arculatának formálásához 1994 óta dolgozik a KIK-FOR Kft. ügyvezetőjeként. Az építészmér­nöki diplomával rendelkező szakember azt megelőzően kivi­telezői építésvezetőként, majd városrendezési főmérnökként dolgozott a városházán. Az ingat- lankezelőtiél az elmúlt több mint egy évtized során igyekezett ki­bővíteni és álalakítani a cég tevé­kenységét: komplex városrész fejlesztési programokat készített elő és koordinált.- Ami a szakmámat illeti, sze­rencsés vagyok: imádom az épí- tészetet, hiszen annyira sokré­tű, és Végigkíséri az életünket. Szeretem a tervezést, a rajzo­lást, az építészeti kihívásokat. Fiatalkorom óta fotózok, ez szintén a szakmámhoz kapcso­lódik, az informatika pedig az életünk része. Óriási ötöm szá­momra, hogy a KIK 1 Ok. Kft. ve zetőjeként magam is hozzáte­hettem a város arculatának ala­kulásához. Egyik legnagyobb sikerem­nek tekintem a Rákóczi út- Wesselényi utca-Bocskai utca által határolt terület (Bocskai sétány) rehabilitációs átépfté sét. Munkatársaimmal rengete­gei dolgoztunk ennek a munká­nak az előkészítésén. Boldog­sággal tölt el, hogy láthatom, hogy az átépítésnek köszönhe­tően miként alakul át és pezs- diil fel az élet ezekben az utcák ban úgy, hogy közben meg tud tűk őrizni a város léptékét, éS a beépítés is finoman illeszkedik a környezetébe. Az önkormány­zat egyéb területen is számít a társaság munkájára, és számos többletfeládatot szán nekünk. Reményeim szerint a cégbe in­tegrálódik a városfejlesztő tár­saság, mely az uniós rehabilitá­ciós pályázatok benyújtásában és lebonyolításában kap igen fontos szerepet. A Rákóczi út revitalizációjában nemcsak mint építész, hanem mint ott lakó is érintett vagyok. Kecske­mét építészeti arculata egyre vonzóbb,látványosabb. Építész­ként is bátran állíthatom: Kecs­kemét élhető és szerethető vá­ros, ami ■ ha meg tudunk felel ni a kihívásoknak - hallatlan fejlődésnek indul. Kodály Zoltán-díj: Berényi BeaésDratsayAkos, a zene szerelmesei Kettejük tanári és művészi pá­lyája - házastársak lévén - a kezdetektől összefonódik. Dra- tsay Ákos 1981-ben, míg Be­rényi Bea három évvel később kezdte meg pályafutását a Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában. Pedagó­gusként országszerte ismert és elismert szakmai műhelyt te­remtettek, zenészként több mint hatszáz koncertet adtak itthon és határainkon túl.-Huszonhét éve élünk és dol­gozunk a városban. Ez idő alatt rengeteg nívós rendezvényen felléptünk, mint például a Ko- dály-fesztivál vagy a Tavaszi Fesztivál. Csak elkötelezettség­ből és a zene iránti szeretetből lehet ennyi évig színpadon ma­radni, ugyanakkor örömünket leljük a gyerekek oktatásában is. Nem lehet különválasztani a két területet, hiszen iskolai munkánk szellemi és anyagi bázist teremt a koncertekhez, ugyanakkor az oktatásban ki­tűnően alkalmazhatjuk a fellé­pések során megélt dolgokat. Mindehhez persze szükség van egy társra. Nálunk soha nem okozott gondot a szakmai féltékenység, soha nem tudtunk riválisként gondolni a másikra, sőt! Egy­mást Inspirálva alkottunk meg : egy fuvoladuót, melynek nevét most már ez a jeles kecskemé­ti díj is öregbíti. Különösen kedves számunkra a tudat, hogy ezzel az elismeréssel álta­lunk nagyon nagyra becsült művészek neve mögé iratkoz­hattunk fel. Tóth László-díj: Heltai Nándor, az értékek pártfogója A Bács-Kiskun Megyei Nyom­daüzem dolgozójaként került Kecskemétre, hogy aztán több tanulmányban, önálló kiad­ványban ismertesse a hírős vá­ros nyomdászatának múltját, és az itteni tipográfusok munkás­ságát. Szoros kapcsolat fűzte Tóth Lászlóhoz, akinek életmű­vét elsőként ő dolgozta fel. Egy­aránt jellemző a díj névadójára és a díjazottra, hogy kezdemé­nyezéseik a város szellemi és anyagi gyarapodását szanálták.- Két meghatározó alappillé­re van az életemnek. Családom­ban erős szociális érzékenység és emberközpontú erő uralko­dott, így már korán megtanul­tam, hogy a külcsín helyett in­kább az igazi értékekre kell he­lyezni a hangsúlyt. Tizenhárom és fél évesen vettem részt elő­ször egy kulturális és sport­egyesület létrehozásában a győ­ri fiatalok szabad idejének meg­szervezésére. Életem további szakaszaiban is az értékteremtés és a pártfo- golás lett az alapelvem, hiszen legyen szó bármilyen rend­szerről, a tehetségek felkarolá­sa elsődleges kötelesség. Nyomdaüzemi dolgozóként, íróként és rovatvezetőként pe­dig szinte állandóan a könyvek körül forogtam. Az olvasottság és a műveltség olyan kincs, amit soha nem vehetnek el egy embertől. Ezt a díjat munkás­ságom elismerésének tekin­tem, és egyben figyelemfelhí­vásnak arra, hogy a jó kezde­ményezések a jövőben még több zöld utat kapjanak. ▲ Varga László Pap Gábor Losonczy László Berényi Bea Dratsay Ákos Heltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom