Petőfi Népe, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-04 / 207. szám
TATAHÁZA PETŐFI NÉPE - 2008. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Szalmaszálba kapaszkodva édes Vencel A kistelepülésen az apróságokra is figyelni kell A Rezeda citerazenekar és asszonykórus, valamint a Danubia citerazenekar és népdalkor (fotónkon) rendszeresen lép fel a községi rendezvényeken. Több mint ötszáz éve eladták a birtokot, százötven éve önállósodtak Tataházát a Thad nevű birtokkal azonosítják, amit korábbi tulajdonosai 1485-ben Czobor Mártonnak és Imrének adtak el. A török időkben Tótháza néven a bajai kerülethez tartozott. Az 1580-as adólajstromon 35, tíz évvel később 29 adózó házzal szerepelt. Lakói ebben az időben rácok voltak. A 17. században elnéptelenedett, 1662- ben pusztának nevezték. 1724- től a Czobor, majd a Grassalko- vich család bajai uradalmához tartozott. 1764-ben Pest megyei és kiskunsági magyarok betelepítésével alapították meg a falut. Tataházát 1765 decemberében vették fel Bács vármegye adójegyzékére. 1770-ben már 89 házban 110 magyar család lakott, 366 ökör és 100 ló tartozott a falubeliek tulajdonába. A falu első pecsétje is ebből az időből származik. Rajzolata: kis fa tetején madár áll, csőrében búzakalászt tart. Körirata: Tataháza 1776. Az 1793. évi úrbéri összeírás szerint 102 gazda, 8 házas és 8 házatlan zsellér, egy tanító és egy jegyző lakta. A Grassalko- vich család kihalása után gróf Zichy Ferraris Felix tulajdona lett, kinek kegyurasága alól önállósították magukat a község lakói, akik 1860-ban megvásárolták a birtokot. ONKORMANYZAT Polgármester: Édes Vencel, alpolgármester: Börcsök Imréné. Képviselők: Bánóczki Edit, Erdész László, Koch Józsefné, Kovács Ágota, Novoth Kornél, Pásztor János, Varga Istvánná, Zádori Zoltán. Körjegyző: dr. Brezoczki Erika. Egyre kevesebben vannak, de igyekeznek megérteni az „idők szavát”.- Rohamosan csökken a népesség. Három éve nyolc születéssel szemben harminchárom halálozást anyakönyveztek. Idén két újszülött látott napvilágot a településen, és újabb babákra már nem lehet számítani - mondja Édes Vencel polgármester a település legnagyobb gondjáról. Megállíthatatlannak tűnik a lélekszám esése: öt éve 1500 fölött volt a lakosság száma, mára 1350-en élnek a községben.- Arról nem tehetünk, hogy nincs gyerek. Elmennek tanulni, esetleg eljárnak dolgozni, így aztán még a focicsapat is megszűnt. A létszám csökkenésének kedvezőtlen hatásai ellen szervezeti változásokkal próbálunk tenni, de ezek csak ideig- óráig segíthetnek. Alapítói vagyunk a Bácskai ÁMK-nak, amit öt település intézményeinek hatékonyabb és gazdaságosabb működtetésére hívtunk életre két évvel ezelőtt. Még ez a forma is nagy kiadást jelent, az állami normatíván felül évi 36 millióba kerül az önkormányzatnak a tataházi tagintézmény fenntartása. Van előnye is a közös működtetésnek: gyerekeink nem utaznak, és javult a szaktanári ellátottság. A nyolc évfolyamon 116 diák kezdte meg a tanévet. Óvodásaink száma viszont 22-re apadt, ezért a háromból egy óvónőnek nem tudtunk volna munkát adni. Mégsem kellett elbocsátani, az ÁMK-n belül kapott munkát. Igaz, más településre kell utaznia - sorolja a polgár- mester. Idén 177 millió forintból gazdálkodik az önkormányzat, de ennél 67 millióval kevesebb a biztos bevétele. A többit pályázat útján vagy egyéb úton kell előteremteni. Idén például harmincmilliót nyertek az úgynevezett ÖNHIKI-pályázaton. Mivel a lakossági terheket nem akarják növelni, ezért a külön- bözetet takarékoskodással próbálják kigazdálkodni.- Igyekszünk megérteni az „idők szavát”, minden szalmaszálba belekapaszkodunk - fogalmaz nem éppen jókedvűen Édes Vencel. Mint mondja, ezért alakítottak 2005-ben körjegyzőséget Felsőszentivánnal. Munkaügyi programok, támogatott képzések révén ebben az évben 25 személynek tudtak munkát biztosítani, így legalább néhány hónapig jövedelemhez jutottak. Mivel a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé sorolt bácsalmásihoz tartoznak, ezért egyes pályázatoknál előnyben vannak. így viszont elesnek nagyobb összegű támogatással kecsegtető lehetőségektől, mint történt például a két utca szilárd burkolatának megépítésére benyújtott, 30 milliós pályázatukkal. Remélik, a külső buszmegálló felújítására Madaras gesztorságával benyújtott elképzeléseikkel nem így járnak. Igaz, az utófinanszírozási rendszer miatt előfordul, hogy fizetési nehézségekkel szembesülnek. Jelentős felújításként említhető, hogy tavaly húszmillió forintból korszerűsíthették a faluház rendezvény- termét. Idén a szociális felzárkóztató program révén 15 millió forintot költhetnek a yolt pártház épületének átalakítására.- Itt kapnak helyet az ápolók, a gondozók, a gyermek- és ifjúságvédelem, valamint az idősek napközije. Utóbbit sokan igényelték, hiszen az idős, magányos embereknek biztosíthat találkozási lehetőséget. Itt lehet majd fénymásolni és faxolni, mert manapság a távolsági ügyintézésekhez erre is szükség van. Márpedig egy kistelepülésen erre is figyelnünk kell - számol be a hétköznapok teendőiről a település első embere. Régen a gazdák álltak sorba előtte, ma látványosság az egykori malom A község belterületén, az 55-ös számú főúttól alig száz méterre található egy szélmalom, melynek látványa egy korábbi időszak szokásait idézi fel az emberben. Tataházán 1833-ban építették az első szélmalmot. Az írásos feljegyzések alapján ez az építmény Tüske János tulajdona volt. Ezt követően még négy szárazmalmot építettek, melyek között volt járgányos is, amit elsősorban a köles hántolására alkalmaztak. 1864-ben már öt malomtulajdonos volt a településen. Ennek volt köszönhető, hogy a szomszédos községek gazdái is rengeteg gabonát hoztak, s az őrlés időszakában sort kellett fogniuk. Ezek a malmok „parasztra” őrölték a gabonát, vagyis csak durvább lisztet tudtak visszaadni a gazdának. A Gyári-tó partján lévő, téglából épült szélmalom Lajkó Katalin tulajdonát képezi. Édesapjától, Lajkó Mártontól kapta a vitorláitól és az egyéb szerkezeteitől megfosztott épületet. Belső berendezése is hiányzik, azonban külső megjelenésével idegenforgalmi látványosságnak számít. Ezért az épületet műemléknek minősítették, ami azt is jelenti, hogy gondoskodni kell a védelméről. Anyagiak hiányában a szélmalom helyreállítására még nem került sor, az egykori szélmalom környékét azonban rendszeresen gondozzák, s így a kíváncsiskodók is megnézhetik. Műemlékké nyilvánították. Közelkép: matektól a furulyáig- előfordult, hogy „véletlenül” nálam volt a furulyám, és beálltam muzsikálni a népze nei találkozón - érzékelteti Édes Vencel, hogy a kecskeméti Kodály-iskolában eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul. Hobbijaként említi a zenét, valamint a számítástechnikát és az internetet. Ez sem megy csodaszámba, hiszen a Szegeden matematika-műszaki szaktanári, később fizika szakon végzett, majd '89-ben a JATE-n programozó matematikusként diplomázott. Tanulmányait a Mű- v v egyetem közoktatás-vezetői képzésével egészítette ki 2000-ben. Végzős főiskolásként 1972-ben kezdte tanári pályáját Tataházán, ahol 1990-től önkormányzati képviselő volt 2002-ig, amikor polgármesterré választották. Két éve főállásban látja el teendőit Nős, egy gyermek apja. Közös emlékhely a háborúk áldozatainak Ha kedd, akkor irány a könyvtár kézimunkások Ismét rendszeresen szorgoskodnak a fürge ujjú asszonyok A falu központi részén - az általános iskola és az önkormányzat épületének szomszédságában - található az a kegyeleti emlékhely, mely a világháborúk áldozatainak állít emléket. Az első világháború tataházi áldozatokat is követelt. A hősi halottakra és a 19 évesen odaveszett egyetlen, György nevű fiukra emlékezve hetven évvel ezelőtt Pásztor György és neje, Tüske Ágnes emlékművet állíttatott. Ezen hetvenöt név olvasható. A második világháború 21 áldozatára emlékezve, 1995-ben - ugyanezen a helyen - egy márványtáblát helyezett el a község lakossága. Két világégés - 96 tataházi halott. Három évvel ezelőtt - a korábbi évtizedek hagyományait folytatva, illetve újjáélesztve - megalakult a helyi kézimunka szakkör. A csoportban a legfiatalabb tag 30, míg a legnagyobb tapasztalattal bíró 74 éves. Keddenként tartanak foglalkozásokat a faluház könyvtárában, ahol a kézi- munkázás mellett egyéb kikapcsolódásra és művelődésre is lehetőség nyílik. Tucatnyian tartoznak a társasághoz. Az ügyes kezű asszonyok nagy szeretettel tanulják és készítik a különböző gobelineket és egyéb díszeket. Az elkészített munkákból évente egy alkalommal - május elsején vagy a falunapon - kiállítást is rendeznek. Nem titkolják, hogy mit tudnak. Minden évben közszemlére teszik legsikerültebb munkáikat.
