Petőfi Népe, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-09 / 211. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. SZEPTEMBER 9., KEDD SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS Szép volt, nyár volt - és neked hogyan alakult a vakációd? Ki lopta el a reggeleimet? iskolakezdés Komoly küzdelmet jelent a hétköznapi korai ébresztő Sajtó és nyilvánosság: a jövőben érettségi tantárgy lehet PÁSZTOR ISTVÁN ATTILA (18 éves) - A nyári szünet fele munkával telt, de a második felében azért akadt nyaralás is. A legizgal­masabb az volt, amikor a ro­mán határ után megállítottak bennünket a rendőrök, és téte­lesen átnézték a csomagjain­kat. Na ott, akkor rendesen iz­gultunk mindannyian, hogy va­jon mit akarhatnak tőlünk. MUCSI ANDREA (17 éves)- Majdnem az egész nyarat vé­gigdolgoztam édesapám presz- szójában. Nagymotorra gyűjtök, arra kell a pénz. Igaz, még jogsim sincs, de mire 21 leszek, remélem összejön a motor ára is. Azért bulizni is ju­tott időm, a haverokkal lógtam. Diákok rémálma: a nyári szünet után, ősztől a vekker hangjára ébredni. viszkók Viktória (17 éves)- Leginkább rövid. Négy hetet dolgoztam, azután voltam Hor­vátországban a szüleimmel, és Gárdonyban a barátommal. A haverokkal is sokat buliztunk, főleg hétvégeken - talán ezek voltak a legemlékezetesebb pilla­natok. Már a jövő nyarat várom! KOHLMAYER NÁMA (17 éves)- Egyben biztos vagyok: nem ez volt életem legszebb nyara. So­kat aludtam, és sokat unatkoz­tam. Igaz, pár napot voltam nyaralni is a barátommal, Har­kányban és Cserkeszőlőn. A nyári szünet utáni első iskolai napok igencsak gyötrelmesek. Igaz, jó lát­ni az osztálytársakat, ha­verokat, és még tanulni sem nagyon kell, de a reggeli ébredés, bizony, nagyon nyűgös még. Reggel van? Á, fenét! Már majd­nem dél. De te még csak most kezded a napot, mit sem törődve a tegnapi komoly elhatározása­iddal. Még félálomban elmél­kedsz, szemed csukva. Zenére vágysz, de eszedben sincs felkel­ni és bekapcsolni a magnót. Ol­vasnál, de nincs erőd kinyitni a szemed, kitapogatni a könyvet. Megérzed a beszűrődő kávé friss, karakteres illatát. Igaz, nem is iszol, mert nem akarsz rászokni, és minden reggel gyönge emberként ébredni, aki csak a koffeinlöttytől képes élni és működni. De ez az illat, a ke­sernyés-édes, semmihez sem fogható sunyi szag, ami lassan belopakodik a szobádba, és éde­sebb, mint a legdrágább parfümöd... ez az illat végül fel­ébreszt. Kinyitod fáradt, csík szemeid. Nyújtózkodsz. Kiegyenesedsz, fejed kicsit megemeled, megkö­szörülöd a torkod, dörzsölöd a szemed. Lusta vagy, lassú, de most megteheted: szombat van... De mi legyen a mai program? Munka? Tanulás? Ugyan - le- gyintesz ráér holnap. Ma in­kább találkozol a barátnőkkel, vásárolgattok, kibe­szélitek a suli leghe­lyesebb srácait, leg­frissebb pletykáit. Estére hazaérsz, a legjobb baráttal megnéztek valami jó filmet. Tovább sajnos nem lehet, mert a szülők szerint még „ki­csi” vagy. Magadban zsörtö­lődsz. Mert bezzeg ha feladat van, akkor meg nagy vagy... Eldobod a gondolatot, és inkább kiválasztod a ruhát, amiben vá­sárolni mész. No meg hozzá a körmöd színét. Elvégre hétvége van... Egyszer csak füleim kezdesz. Közeledő léptek és porcelán csörgését hallod a folyosóról. Egyre hangosabb. Már a péksü­temény illatát is érzed, és a kanál csörgését is hallod a müzlistál- ban. Lebillen az ajtókilincs. A szobalány óvatos léptekkel hoz­za be a reggelit a szobádba: ka­kaó, narancslé, müzli kevés tej­jel, vajas croissant és gyümöl­csös joghurt. Nagyot nyelsz, megnyalod a szád, helyet csi­nálsz az isteni fala­toknak a gyomrod­ban. Az öledbe te­szik a tálcát, a na­rancslé majdnem kiborul. Az ápolt, szép mosolyú szo­balány közben el­húzza a függönyt, és kinyitja az ablakot. Friss levegő­vel és melengető napsütéssel te­lik meg a szobád. A szobalány kedvesen bólint, kimegy, be­csukja az ajtót. Erre vártál. Bele sem gondolsz, vajon honnan tud­ta, hogy ébren vagy, érkezhet a reggeli. Fogod az egyik crois- sant-t, félbetöröd. Gőzölög. Már az illatával jóllaksz, érzed az ízét a szádban, pedig még bele sem haraptál. Nyitod a szád, ízlelő­bimbóid a végletekig felcsigáz­va... Hirtelen agresszív zene tö­ri meg az idillt. Hangosodik. Hir­telen minden távolodik: a kakaó, a croissan, már az egész tálca és a szoba homályba vész. Ugranái ki az ágyból, hogy kikapcsold a magnót, hogy minden újra jó legyen... Kiabálnál a szobalány után, de nincs hangod... Kipattan a szemed. Kucorod- va ébredsz, minden tagod sajog, a nyakad elaludtad. Az átélt iz­galmaktól gyorsan ver a szíved. Lecsapod az ébresztőórát. Meg­próbálod rendezni a gondolata­idat. Igen, sajnos már sejted... Kedd reggel van, hajnali hat óra. A suliban fizika- és angol­dolgozat. Nincs croissan, kakaó, szobalány. Csak a kapkodva fel­hajtott tejeskávé, fogmosás, ro­hanás. És ezen a héten még túl kell élned négy tanítási napot... Na indulás! ■ Gyöngyösi Nikolett 10/D, Bolyai-gimnázium, Kecskemét ■ Még jó, hogy ál­modozni bárhol, bármikor, bár­miről lehet. Ál­mainknak csak a képzeletünk szab határt. Tisztelt Tanár Kollégák! A Magyar Lapkiadók Egyesü­lete segítségével sikerült érett­ségi tárgyként akkreditáltatni a sajtó és nyilvánosság elneve­zésű tárgyat. A kísérleti oktatás az elmúlt tanévben a salgótar­jáni Madách-gimnáziumban el­indult. SÉTA programunk to­vábbfejlesztését szolgálhatja, ha a középiskolák és pedagógu­saik széles körben megismerik az érettségi tárgy lehetőségeit, és minél több középiskolában tantárgyként kezelik a sajtót. A Magyar Lapkiadók Egyesü­lete szeptember-október hó­napban szeretné szakemberek által megismertetni a részletes programot az érdeklődő isko­lákkal és pedagógusokkal. Az oktatás területén jelenleg ural­kodó bizonytalanságban azon­ban igen nehéz megtalálni a szervezésben hatékony segítsé­get adó kontakt szervezeteket, illetve személyeket. A megyei pedagógiai intézetek több he­lyen leépülőben vannak - vagy már meg is szűntek ezért igen nehézkes és bonyolult fel­mérni, mely iskolákban lenne igény és érdeklődés a sajtó és nyilvánosság nevű tárgy okta­tására. Ezúton kérjük azokat az iskolákat, pedagógusokat, akik szívesen részt vennének egy részletes, szakmai tájékoztató előadáson, legkésőbb szeptem­ber 15-éig jelezzék részvételi szándékukat az alábbi címen: bacs.seta@axelsnringer.hu Érettségi tantárgy lehet a sajtó és nyilvánosság. A sors könyvében mindig akad még pár szabad sor Megszületünk, élünk, majd meghalunk. Ez az élet rendje. A születésünkről és a halálunkról nem mi döntünk. De vajon az életünket mi irányítjuk? És ha igen, mennyiben? Szerintem csak részben. Hiszen nem dönthetünk a szüléinkről, rokona­inkról és arról sem, hová születünk. Más kérdésekben azonban szabad akaratunk van, dönthe­tünk jól vagy rosszul. Én azt vallom, a sorsunk meg van írva, talán abba a bizonyos sokat emlegetett „Nagy könyv­be”. Én például a magam részé­ről nem abba a suliba akartam :? Es örülöl járni, ahova most járok. Az élet azonban úgy hozta, hogy ide ke­rültem. Aminek akkor nem, an­nak most utólag már nagyon örülök. Az iskola minden elvá­rásomat felülmúlta, és sok nagyszerű ember és di­áktárs között két igazán jó barátra is találtam. Biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvan a maga „Nagy könyve”, amiben a sorsa meg van írva. De az is biztos, hogy abban a könyvben van bő­ven üres hely, ami csak arra vár, hogy mi magunk beleírjunk. Va­gyis akakítsuk a sorsunkat! ■ Árva Tóth Bianka 11/C, ÁFEOSZ, Kecskemét Barátaim, itt bátran elmondhatjátok a TUTI-t! Hello, skacok! Tudom én, hogy zrikás dolog az év eleje! De mégse kesereg­jetek azon, hogy itt az ősz! Egy­részt mert pompás színeivel ez az egyik legszebb évszak, más­részt mert - bár néha nagyon úgy tűnik - a suli azért nem olyan rémisztő hely! Még akkor sem, ha hamarosan jönnek a „no nézzük, mire emlékszel kisfiam a tavalyi tananyagból?” típu­sú pedagógusi zaklatások, az írásbeli dogák meg a cikis szóbeli felelések. De mi van a pozitív ol­dalon? Például, hogy cinkosan összekacsinthatsz a haverokkal, puskázhatsz a padszomszédod- ról, végigstírölheted a szünetben a sitii legcsinosabb csaját vagy legvagányabb pasiját... Naná, hogy elvárjuk, hogy megírjátok nekünk! Bármiről, ami érdekel benneteket, amiről véleménye­tek van, amit a vüágról, egy­másról gondoltok! A SÉTA program és ez az oldal .0$ nektek lett kitalálva, használjátok hát ki a le- etőséget! SÉTÁLJATOK ve­lünk, és osszátok meg gondo­lataitokat bátran! Vevők va­gyunk rátok! ■ -szerk.­Te nyomd a szöveget, a zenészek meg írják a dalt Gondolkoztál már azon, hogyan élnek azok az emberek, akik tes­ti vagy szellemi sérüléssel szü­lettek? Hogyan töltik minden­napjaikat, akik egy baleset kö­vetkeztében maradandó sérülé­seket szereztek? Fejezd ki érzé­seidet versben, prózában vagy dalban! írásod szólhat rólad, is­merősödről, lehet valóság, kép­zelt esemény vagy egy érzés. Ha jó szöveget írsz, akár még dal is születhet belőle! Hogy ho­gyan? Figyuzzatok! Vers-, pró­za- és dalszövegíró-versenyt hir­det a Hetedhét Oázis Alapítvány 14-23 éves fiatalok számára. A zsűri által legjobbnak ítélt írásokat a pályázat kiírója tárgy­nyereményekkel jutalmazza, a legjobb dalszövegeknek pedig esélyük lesz arra, hogy azokat zenészek megzenésítsék, és a díjátadón előadják. Az írások beérkezési határ­ideje: 2008. október 20. A pálya- műveket olyan neves szemé­lyekből álló zsűri bírálja el, mint Bódis Kriszta, Ácsai Roland és Lackfi János. A beküldött dal­szövegeket pedig az Anti Fitness Club, LL Junior és Rácz Gergő zsűrizi. A pályázatról részletes infor­máció, adatlap található a www. hetedhetoazis.hu weboldalon. Díjátadó: 2008. november 28., péntek. A díjátadó gála háziasz- szonya Lang Györgyi lesz. ■ M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom