Petőfi Népe, 2008. augusztus (63. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-16 / 192. szám

14 SPORT PETŐFI NÉPE - 2008. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT kis amatőr futballfejtágítö Tudományos megfigyelés, hogy a legtöbb gól akkor születik, ha a labda a megszerzésétől számított hét másodpercen belül az ellenfél kapujának közelébe kerül A MAI LABDARÚGÁS NEM TOTYORGÁS Mögöttünk az Eb, benne vagyunk az olimpiai fut­ballmeccsek sűrűjében, startolnak a magyar sport- csatornákon is nézhető eu­rópai topligák, és ebben az idényben már a kecskeméti stadionban is lehet látni NB I-es meccseket. Kapás­ból négy jó ok arra, hogy aki akar, az most elvégez­zen a Petőfi Népe segítsé­gével egy gyorstalpaló fut- balltanfolyamot. Amiért, persze, a szakemberektől sűrű elnézést kérünk. Kosa György összeállítása Változnak az idők, s velük válto­zunk mi is - a szállóige igaz az idestova másfél évszázada ját­szott futballra is. Mikor hallot­ták, például, utoljára azt a szót, hogy söprögető? 2008-ban elég­gé avíttasan hangzó fogalom: mára igencsak kikopott a labda­rúgásból. Pedig még csak húsz éve annak, hogy Klaus Augen- thaler a világ egyik legjobbja­ként csillogtatta tudását e posz­ton a Bayern Münchenben és a német válogatottban. A becene­vén csak Auge-ként (= szem) emlegetett klasszis az előtte ját­szó Norbert Ederrel együtt al­kotta az úgynevezett központi tengelyt a védelemben a klasz- szikus 4-3-3-as felállásban. Ők ketten gyakran voltak a táma­dások kiindulópontjai oly mó­don, hogy az ellenfél altatását célzó kiadós passzolgatás után Augenthaler hirtelen indított va­lakit elöl egy meredek, hosszú passzal. Gyorsan és előre Ez tulajdonképpen az elődje volt annak a mai futballt meghatáro­zó alapfelfogásnak, amit verti­kális játékként emleget manap­ság sok szakember. Köztük - hogy maradjunk a német vona­lon - Jürgen Klinsmann, az FC Bayern új edzője vagy Joachim Löw, aki Klinsmann utódja a né­met szövetségi kapitányi posz­ton. Habár a vertikális játék an­nál többet jelent, mint ezt a me­redek indítást.- Már a 2006-os vébé előtt is hallottam róla, de a filozófiáját csak a Klinsmann-érában sajá­títtatták el velem következete­sen - vallotta be a válogatott Se­bastian Kehi, aki védekező kö­zéppályásként mérhetetlenül fontos szerepet játszik ebben a szisztémában. - Ennek alfája és ómegája a labda gyors átvétele és gyors továbbpasszolása, még­hozzá lehetőség szerint mindig előre. Egil Olsen - 1990 és ’98 között a norvég válogatott szövetségi kapitánya - az első volt azok kö­zött, akik előszeretettel tekinte­nek a futballra mint tudomány­ra. így tehát arra a konkrét vizs­gálati eredményre, statisztikai kimutatásra alapozta szakmai felfogását, miszerint a legtöbb gól akkor születik, ha a labda a megszerzését követő hét másod­percen belül az ellenfél kapujá­nak közelébe kerül. Vagyis amint a védekezésben részt ve­vőknek sikerül elvenniük a lab­dát az ellenféltől, azt rögvest, vil­A gyors és technikás, támadásokban is veszélyes hátvéd mintapéldája a kis Philip Lahm (FC Bayern), ráadásul jobb és bal oldalon is bevethető. Az AC Milan agresszív védekező középpályása, Gennaro Gattuso. Arsene Wenger (Arsenal London; képünkön Eduardóval) azon trénerek egyike, akik szívesen vállalják az egyérintős foci rizikóját. lámgyorsan és meredeken előre kell játszani egy csatárhoz, aki ideális esetben azonnal helyzet­be kerül, s be tudja fejezni a tá­madást. így kevesebb ideje ma­rad a mai csúcsfociban szinte tö­kéletesen szervezett és működő védelemnek arra, hogy vissza­zárjon. Mint a csocsóasztalon A modern labdarúgásban talán a legkedveltebb és leggyakoribb taktikai formáció a 4-4-2: négy védő, négy középpályás, két tá­madó. Ezen belül a középpálya két alapvető szisztémában mű­ködhet (lásd grafikánkat!). Az egyik variáció, hogy - miként a mögöttük felsorakozó védelem - a játékosok a középpályán is egy vonalban állnak fel és mo­zognak (kvázi mint az aszta­lifoci fémrúdjára rögzített bá­buk). A két középső ember egyi­ke rendszerint a védekezésben is kiváló, azt segítő, agresszí­vabb típus, aki nagy hatékony­sággal nyeri a párharcokat, és iszonyatos futásmennyiségre képes [l] (például az olaszoknál Gennaro Gattuso). A másikuk pedig olyasvalaki, aki inkább kreatív, tehát minőségileg képes a játékot formálni, irányítani, a támadásokat megnyitni [2] (Andrea Pirlo). A másik taktikai elrendezés­ben a középpályások négyszö­get - rombuszt - alkotnak (az angolok gyémántformációnak hívják). Ennek hátsó, a védelem felé eső csúcsán a védekező kö­zéppályás [4], elöl pedig a krea­tív, technikás, fejben és tettek­ben is gyors, mi több: gólerős tá­madó középpályás [5], Kétoldalt a két szélsőnek ugyan a védeke­zésben is részt kell vennie, de ál­talában inkább támadó típusú és feladatkörű játékosok [6]. A rombusz alakzat azonban sokkal rizikósabb, sebezhetőbb. Az egyvonalas megoldás bizton­ságosabb, masszívabban áll a csapat, úgy kedvezőbb az erők megoszlása a pálya szélességé­ben, s szűkebb az ellenfél moz­gástere. Aki erre most azt gon­dolja, hogy ez garancia a véde­kezés, a nézőnek unalmas biz­tonsági focira, nagyot téved. AMIÓTA A FUTBALLT „feltalálták", a gyors - lehetőleg -, egyérin­tős játék alapvetően sikerrel kecsegtető módszernek számít. Manapság pláne, hogy egyre szűkebb helyet hagynak a tá­madásszövéshez az ügyesen és koncentráltan mozgó védők. AZ angol Premier League-ben mesterien játsszák a one touch footballt, ami a legmagasabb „Cserébe” ugyanis azért, hogy a középpálya ily módon könnyíti a hátvédsor dolgát, a két szélső védő [3] besegíthet, lendületet adhat a támadójátéknak villám­gyors felfutásokkal és életveszé­lyes beadásokkal (lásd a bajo­rok Philip Lahmját). És ha még a labda megszerzése után a fent emlegetett vertikális játékot pró­bálja megvalósítani a csapat, hát életveszélyes helyzetek sorát alakíthatja ki. Fontos szerepet játszanak továbbá a hátvédsor és a középpályássor együttmű­ködésében az egyes játékosok közötti távolságok: ezeknek ugyanis rövideknek, és ideális esetben megközelítőleg azono­technikai tudást és a legjobb fi­zikai képességeket igényli: ta­nulmányok szerint ott lényege­sen kevesebb ideig van egy fo­cistánál a labda, mint például a Bundesligában. (Ez is ma­gyarázat arra, miért nem tudja felvenni a versenyt Európa top­klubjaival a német csapatok többsége - és akkor hol van­nak még a magyarok!) Mivel saknak kell lenniük előre, hátra, oldalra egyaránt. Egyébként azt mondják: az egy vonalban mozgó középpá­lyássor akkor kezdett a mo­dern futball részévé válni, ami­kor az itáliai trénerlegenda, Arrigo Sacchi a nyolcvanas években szinte tökélyre vitte a területvédekezést az AC Mi­lánnál. Megtanulják egymást A professzionális taktikai felké­szülésnek fontos része, hogy a játékosoknak meg kell tanulni­uk egymást is: hogyan, merre mozog, miként cselekszik egy- egy helyzetben a csapattárs a azonban ez a gyors foci rendkí­vül kockázatos, edző is kell hozzá, aki vállalja a rizikót. arsene Wenger például ilyen az ArsenalnáL Mivel az egy­érintős játék majdhogynem na­pi gyakorlást és „egymásból jól felkészült" csapattagokat igé­nyel, nem véletlen, hogy válo­gatottal szinte lehetetlen az ilyen lélegzetelállító gyorsfoci. pályán. Ez egy összetett folya­mat - elméletben és gyakorlat­ban. Először is el kell sajátítani­uk, hogyan gondolkodik, milyen rugóra jár az agya a másiknak. Például tényleg balról akarja megkerülni a védőt, ha arra uta­ló magatartást tanúsít, vagy ez az esetek többségében csak csel, és jobbra húz? Általában azon­nal, akár egy érintéssel tovább­adja, megjátssza a labdát, vagy előszeretettel tartja magánál, vi­szi tovább maga? Persze, az edző taktikai elő­írásai tovább és alapvetően be­folyásolják mindezeket. Ját­szat-e a mester középső támadó középpályást? Egy, két vagy há­rom csatárt küld-e a harcba? Rövid passzos játékot akar, vagy magas beíveléseket a kö­zépen érkező támadónak? No és ezzel együtt azt se feledjük, hogy a védelemben, ahol első­sorban rend és fegyelem a jel­szó, sokkal könnyebben „össze­hangolhatok” a játékosok, mint elöl, ahol kreativitás, intuíció és meglepő húzások kellenek az ellenfél hátvédsorának zavarba hozásához. Ráadásul megfelelő tempó nélkül ez nem megy. S itt nem csak fizikai gyorsaságról van szó: a gyors gondolkozás és cse­lekvőképesség a hatékony táma­dójáték alapkövetelménye. Ezért vesznek sorra a profi futballis­ták az edzéseken különböző szi- • tuációkat, hogy miként kell cse­lekedniük, ha ez vagy az a hely­zet előáll. Ezt szolgálják a kü­lönféle formációk, amikkel moz­gásirányokat, passzsorrendet, pozícióváltást gyakorolnak: kü­lön egy vagy több csapatrész, labda nélkül vagy labdával, el­lenjátékossal vagy anélkül. A három csatár nem jelent támadóbb focit A 4-4-2 melletti másik gya­kori felállás a háromcsatá­ros 4-3-3, de a számszerű­leg több támadóból még nem következik támadóbb szellemű, látványosabb fo­ci. Egy rombusz alakzatos 4-4-2 például lényegesen attraktívabb játékot ered­ményezhet a három táma­dó szellemű középpályás­sal, mint a 4-3-3, amelyben a két szélső támadó elsőd­leges feladata általában az ellenfél szélső védőinek le­kötése. Vagyis a 4-3-3-ból könnyen 4-5-1 lesz. ÉRDEKESSÉG egyébként, hogy a most nyári Európa- bajnokságon a legtöbb vá­logatott éppen öt középpá­lyással és egy csatárral fut­ballozott, közelebbről a 4-2-3-1-es felállás volt oly népszerű (két védekező előtt három támadó közép­pályás). egyébiránt gyakran túlérté­kelik a taktikai felállás kérdését. A modern futball­ban a siker kulcsa elsősor­ban az, hogy a labda birto­kában/közelében melyik csapat képes létszámfölény­be kerülni. Ha két, nagyjá­ból azonos képességű gár­da küzd egymással, úgy tá­madáskor csak a gyorsa­ságra, a pontosságra és a kreativitásra lehet alapoz­ni, hiszen a professzionáli­san védekező ellenfél mind kevesebb teret és időt hagy. A 4-4-2 két alapváltozata Az egyérintős foci rizikós, de az az edző, aki bevállalja, sikeres lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom