Petőfi Népe, 2008. augusztus (63. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-15 / 191. szám

MADARAS 4 PETŐFI NÉPE - 2008. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Madarasi krónika: az első oklevéltől az 1787. júliusi települési pecsétig Madaras első okleveles említé­se 1377-ben kelt, amikor a kör­nyéket bíró kunok nemzetség­főjének, Köncsög ispánnak a fiai elzálogosították, de hama­rosan vissza is váltották. Ma­daras ekkor mezővárosi státus­ban volt. A település zálogbaadása eb­ben az időszakban, vagyis a XVI. század elejéig nem számí­tott ritkaságnak, hiszen több mint fél tucatszor került más­más tulajdonba. Az 1514-es pa­rasztháború idején egy ideig a Bornemissza János által veze­tett királyi had itt táborozott. A török hódoltság idején, 1580- 82-ben is említik a települést, melynek lakói ekkor már rá­coknak nevezett délszlávok voltak. A XVII. század első évtizede­iben a törökök palánkvárat épí­tettek itt, lakóinak, katonáinak és a dzsámi szolgálóinak szá­mát több zsoldjegyzék is tar­talmazza. A törökök kiűzése idején aztán elnéptelenedett, és mintegy száz évig nem is te­lepült újjá. A lakatlan pusztát 1712-ben Osztroziczky János és fia, Imre kapta meg a nádor­tól adományul, akik Latinovits Péter Bács megyei alispánnak elzálogosították, majd eladták. 1751-ben örökösen a borsodi Latinovits Péter és felesége, va­lamint utódai birtokába került, akik Almás községnek adták bérbe. 1786-ban döntöttek az örökö­sök a birtok benépesítéséről és az atyai végrendelet szerinti közös kezeléséről. Egy évvel később, 1787 júli­usában az okmányok már „újonnan benépesített falu­nak” nevezik Madarast, pecsét­jén is ez az évszám szerepel. Szükség van sikerekre - vallja Szente Károly, aki 1990 óta polgármester. A település vezetője szerint a hátrányos helyzetű telepü­léseken a „kapirgálás” is fontos.- Mennyit változott a község az öt évvel ezelőttihez képest?- Előreléptünk. Részesei vol­tunk a hároméves, szociális fel­zárkóztató programnak, ami so­kat segített. Nálunk 1992 óta működik az idősek otthona, kö­zel 30 férőhellyel. Ez nem köte­lező feladat egy 3200 lelkes falu­ban, önként vállaltuk adottsága­ink miatt, mert az elöregedő te­lepülések közé tartozunk. Tavaly sikerült a tárgyi feltételeket tel­jes körűen teljesíteni. Büszkék vagyunk az intézményre, amit bárhol elfogadnának; a fejleszté­sek révén munkahelyek is te­remtődtek. Igaz, az állami visz- szavonulás miatt azon kell gon­dolkodnunk, hogy milyen for­mában tudjuk tovább működtet­ni - mondja Szente Károly.- Napi gond a működtetése?- Pengeélen táncolunk, mert az önkormányzat gazdálkodásá­ban is nagy gond a kiszámítha­tatlanság. Mint a családoknál. Az itt élők közül sokan döntenek a külföldi munka mellett, vállal­ják a kéüakiságot, hogy a gyere­kek taníttatására, a rezsi előte­remtésére legyen esélyük. Nagy úr a kényszer, ezt érezzük. Az l olcsó ingatlanok miatt családok települnek be. Általában nehéz helyzetben lévők jönnek, de so­kukban érezhető az előrelépési szándék. Jó lenne elismerni igyekezetüket, segíteni őket eb­ben. Manapság sokan kritizál­ják a különféle közhasznú, köz­célú munkákat, mert állítják, hogy a „kapirgálásnak” nincs igazi eredménye. Szerintem té­ves ez a felfogás. Ilyen progra­mok nélkül felismerhetetlenek lennének a falvak. Márpedig a legnagyobb szegénység mellett is elvárható a rend és a tiszta­ság. Nálunk a település szerke­zete miatt ez nagyobb feladat, mint másutt, mert rendkívül széles utcáink vannak. Rend­ben tartásukat értelmes mun­kának tartom, amit az állami fi­nanszírozásban is méltányolni kellene. Ä. ' yy. * 0. Ötvenmillió forintba kerül a Szent István utcai kerékpárút, ami majdnem két kilométeres.- Pénzhiányt említ, miközben ötvenmilliót költenek kerék­párúira...- De tízévnyi próbálkozás után épül meg. Kulturált és biz­tonságos körülmények között le­het közlekedni. A falu déli ré­szén megszűnt az iskolaépület, ezért fontos a védelmet jelentő bicikliút. Nálunk ugyanis sok a gyerek is.- Ezt kevés helyen lehet hal­lani.- Nálunk ez a helyzet, ezért is szeretnénk felújítani iskolánkat és a hatvanas években épült mű­velődési házat, vagy ahogy ma­napság szokás emlegetni: a kö­zösségi teret. De a faluközpont­ra, a piactér és templom környé­kére is ráférne a felújítás. Nagy feladat és terv a csatornázás, amit több településsel összefog­va szeretnénk megoldani, ki­használva a bácsbokodi szenny­víztisztító kínálta lehetőséget.- Mennyiből gazdálkodnak, hogy ilyen, több százmülió fo­rintos terveket szövögethet­nek?- Csalóka a kép, hiszen 300 millió forintos kötvényt bocsátot­tunk ki, így félmilliárd forintról megugrott költségvetésünk fő­összege. De a 300 milliót kizáró­lag beruházásokra fordíthatjuk. Nem érezzük jól magunkat, ha nincsenek fejlesztési sikereink! Ezek nélkül - hosszú távon - nem lehet életképes egy telepü­lés. Nagyon fontosak a magán­kezdeményezések is. Történel­mi eseménynek tartom, hogy rö­videsen egy olyan termék kerül az üzletekbe, ami a falu nevét vi­seli és hírét viszi. Szükség van ilyen jó példákra, hiszen a mező- gazdasági termékek áringadozá­sa miatt nem lehet tervezni, a termelők kiszolgáltatottak, ami kedvetlenné teszi az embereket.- Önök is a hivatalosan elis­mert leghátrányosabb kistér­ségek egyikéhez tartoznak...- Ez a besorolás előnyös a beruházásoknál. Egyébként re­ménytelen lenne a helyzetünk. Egy kilencvenszázalékos támo­gatottságú, 200 milliós projekt­hez nem tudnánk elővarázsol­ni az önerőt, illetve az utófi­nanszírozás miatt szükséges összegeket. Ezért is kellett a kötvény.- Milyen lesz öt év múlva Ma­daras?- Remélem, felújított intéz­ményeink lesznek, a faluról pe­dig elmondhatjuk, hogy taka­ros. A határmentiség az itt élők számára évtizedek óta hát­rányt jelentett. Egyszer el kell jönnie annak az időnek, ami­kor fekvésünk előnyökkel jár. Ennek érdekében éledeznek a határ menti kapcsolatok a kü­lönböző szervezetek között. Bí­zom ezek sikerében is. Közelkép SZENTE KÁROLY 1949-ben szüle­tett Bácsalmáson. Baján érett­ségizett a Türr István Közgaz­dasági Szakközépiskolában, majd mérlegképes könyvelői ok­levelet szerzett. Dolgozott Baján a Ganzban, Bácsalmáson az áfésznél és a madarasi Béke Szövetkezetben. 1990-től polgár- mester. Nős, két gyermek édes­apja, egyszeres nagypapa. Hob­bija az olvasás. Elkészült és megjelent Madaras község történetének első kötete. Ezzel egy évtized álom volt a te­lepülésen, de megvalósulásába mindig közbeszólt az élet, illet­ve a halál. Szerzői: dr. Horváth Zoltán, Horváth Henriett és Nothof Éva. Az alkotók sok szép fényképpel, leletanyagokkal és eredeti rajzokkal színesítették a kiadványt. A könyv forgatói megismerhetik a település törté­netét az újkőkortól egészen az újratelepítésig. Több fejezetben foglalkoznak a volt zsidósággal is, a mű tartalmazza a közösség adatait az 1750-1950 közötti időszakról. így többek között be­mutatják a mintegy háromszáz család letelepedését, az egyedül­állóan szép temetőjüket és a bácsalmási gettót, ahová a madarasi zsidókat is szállítot­ták. A kiadvány értékét növeli, hogy extra kivitelben készült: színes fényképek és minőségi papír. Érdekességnek számíthat még az is, hogy a könyvben megtalálható Madaras község régi, 1787-es pecsétje, amit a szerzők fedeztek fel. Önkormányzatok polgármester: Szente Károly. képviselők: Csőke József, dr. Fa­ragó Mónika, Juhász István, Kispál Mihály, Máté Györgyné, Nagyné Schneider Csilla, Phoner István, Szente Alfonz Gergely, Uhercsák Pálné, Várnái Lászlóné, Varga István, jegyző: Ispánovityné Giszinger Klára. CIGÁNY KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNY­ZAT: Jakab Péter, Kanalas Lajos, Kanalas Lajosné, Kolompár Er­zsébet, Rostás Mihály. Minden évben találkoznak a települések Madaras elsőként 1994. októ­ber 23-án az erdélyi Csíkma­darassal kötött együttműködé­si megállapodást, amit még három követett. Most már öt te­lepülés: Backamadaras, Csík­madaras, Kunmadaras, Mada­ras és Mezőmadaras tartozik a csapathoz, minden évben más­más településen tartják talál­kozójukat. Bányászkorában kezdte a fafaragást HOBBI Befogadták a7 PC munkáit Vata Sándor fafaragó másfél év­vel ezelőtt költözött a határ menti településre. Ezen rövid időszak alatt igen termékeny volt, már két önálló kiállítást je­gyez, és most lesz egy közös tár­lata a Madarasi Napokon. Két ajándékkal: egy kopjafával és egy középkorú hölgyet ábrázo­ló szoborral kedveskedett a helybélieknek. Elmondta: nagyon örül an­nak, hogy befogadta a falu, és a település támogatja alkotói tevékenységét. A nyugdíjas éveit töltő mester több mint harminc éve foglalkozik fával, aminek a szeretetét a környe­zetétől kapta. Édesapja aszta­los volt, ő pedig faesztergályos Legutóbbi munkáját a Gondozási Ház lakóinak ajándékozta az alkotó. lett. Eredeti szakmájában azonban keveset dolgozott, az első művek akkor készültek, amikor bányászként kereste kenyerét. Ezzel a hivatással fel­hagyott, de megszerette a fafa­ragást. Szakkönyveket és kiál­lításokat tanulmányozott, vala­mint művésztáborokba járt, hogy ezt minél magasabb szin­ten művelhesse. Még ebben az évben szeretne elkészíteni egy 1956-os emlék­oszlopot, majd egy Rákóczi- és egy 1848-as honvéd szobrot. Azt szeretné, ha munkáit minél tqbb ember megismerné, éppen ezért örömmel fogadta el a szomszéd település, Katymár invitálását is egy bemutatkozásra. Kis helyeken is lehet minőséget produkálni Sok munkával, valódi összefogás­sal, nagy odafigyeléssel és józan gondolkodással lehet előrelépni. Ezt példázza egy helyi vállalko­zás fejlődése - vélik a községben. Hatvanöt évvel ez­előtt épült az a szesz­főzde, melyben most Lakatos Márton készíti a táj jel­legzetes és különlegességnek számító párlatait. A szakma sze- retete apáról fiúra szállt, hiszen a bérfőző mester több mint másfél évtizede foglalkozik ezzel a tevé­kenységgel. Ez az év nagy válto­zást hozott a vállalkozásba, ugyanis megszerezte a kereske­delmi főzési engedélyt is, aminek köszönhetően palackozott pálin­kákat is forgalomba hozhat. A táj­ra jellemző gyümölcsök: barack, körte, szilva és az alma, valamint a szőlőtörköly minőségi párlatait szeretné a fogyasz­tókkal megismertet­ni. Természetesen emellett néhány rit­kaságnak számító kuriózum, mint például: a bodza, az áfonya vagy a szamóca is szí­nesíti a választékot. Lakatos Már­ton a Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület tagja, 1998-tól rendsze­resen részt vesz a pálinkaverse­nyeken, és termékeivel szép he­lyezéseket ér el. Ennek köszönhe­tően - véleménye szerint - sokan tudják, hogy milyen is az a madarasi pálinka. Továbbra is fejlesztenek Egy régi terv valósul meg: első kötet a határszél Évtizedek óta hátrányt jelent a fekvés, talán ez is változik a településről i A szakma szere­tető apáról fiúra szállt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom