Petőfi Népe, 2008. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-28 / 175. szám

uh* ** * »w* i * . "i wr i mmmm «-^pgaHmi INTERJÚ HM SM i sm SMMMMMMMMM MMMM SNM MMHHS S i^SST ! Ha nekifogok, teljes akarattal csinálom rózsa pál Bízom abban, hogy a kecskeméti foci most áttette az ünnepet vasárnapról hétfőre Ezúton is köszönjük a támogatók bizalmát - mondta Rózsa Pál, a KTE tulajdonosa. Aki megteheti, támogassa a jó ügyeket - mondja Ró­zsa Pál, a Kecskeméti TE Labdarúgó Kft. többségi tulajdonosa. Bálái F. István- Elérzékenyült, amikor együtt újra megnéztük a KTE NB Il-es bajnokavatásáról ké­szült képsorokat. Érzelgős típus?- Amikor megkeresett, azt mondta, arra kíváncsi, hogy mi­ért csinálom, vagyis miért vál­laltam ilyen szerepet a kecske­méti fociban. Nem tudtam hite­lesebb választ adni, mint újra megmutatni és átélni azt az örö­möt, amit hétezer ember érzett a pályán a bajnoki cím kivívása­kor. Igen, most is megrendül­tem, mert érzelmileg mélyen hatnak rám az ilyen élmények. Sajnos azonban nem tudom mindig úgy kimutatni mindenki felé az érzelmeimet, mint kelle­ne. Sajnálom, hogy nincs több időm a személyes kapcsolatok­ra, a barátaimra.- A foci és a munka szorosan összefonódott az ön életében. Hogyan kezdődött?- Sokan tudják rólam, hogy ta­nyán, Városföldön nőttem fel, ahol már kisgyerekkorban részt kell vállalni a családi munkából, \ ami az állatok felügyeletével kéz- | dődik. Villany nem volt, tízéve- 5 sen kihurcoltam a mezőre a ne- J héz telepes rádiónkat, ahol a li- I bák mellett hallgattam a körkap­csolást a bajnoki mérkőzésekről.- Az ilyen előzményektől elég messzire esik a logisztika, amivel megalapozta a sikereit.- Eredetileg valóban a tanyá­hoz közelebb álló foglalkozást képzeltem magamnak, ugyanis állatorvos szerettem volna len­ni. lói tanultam, esténként addig olvastam a könyveket, míg volt a lámpában petróleum. Ebből a környezetből indulva azonban túlságosan merész elképzelés­nek tűnt, hogy a gimnáziumot és az egyetemet célozzam meg, látszólag nagyobb biztonságot nyújtott a gyorsabban megsze­rezhető szakma. Ezért gépjár- művillamosság-szerelőnek ta­nultam Kecskeméten. Itt kerül­tem testközelbe a teherautókkal, ahonnan már út vezetett a lo­gisztikához. Nem bántam meg a döntést.- A labdarúgás szeretete ho­gyan vezetett az aktív játék­hoz?- Már a tanyasi iskolában is mindig kikértem a labdát a szer­tárból tanítás előtt vagy után, de csapathoz csak a szakmunkás- képzőben kerültem. Több osz­tálytársam is játszott, akik hív­tak a Dózsa serdülőcsapatába, ahol Molnár Feri bácsi volt az edző. Úgy éreztem, mintha a Real Madrid igazolna le. Ráadá­sul Kőrös lani bácsi műhelyében inaskodtam, akiről mindenki tudta, hogy vezetőségi tag a csa­patnál, több focista is dolgozott nála, például Goór Pista vagy Diószegi Jenő.- Ehhez képest most gyakran vastag KTE-sálat visel a nya­kában...- Városföldi gyerekként a kecskeméti rivalizálásról keve­set tudtam. Noha már 17 évesen bemutatkozhattam a felnőttek­nél is, katonaként pedig a Mezőfi SE-ben játszottam', a KSC-be nemigen fértem be. Lajosmizsére kerültem, innen hívott a KTE. Nagyon szép éveket töltöttem el ott - főként akkor, amikor Sz. Tóth Antal volt az edző. Legnagyobb élményem egy KTE-KSC-meccs, amit 2-1- re nyertünk, a fákon is lógtak az emberek a KTE-pályán. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a szü­leim is láttak focizni, és nagyon jó volt érezni a KTE-közönség óriási szeretetét. Amikor mi most átvettük az új csapatot, már KTE volt a neve, amivel így köny- nyű volt szívből azonosulnom. Reméltem, hogy újra átérzem majd a játékosként kapott szere­teted amire a sikerrel talán rá is szolgáltunk.- A fociban így megismerhet­tük az iskoláit. A logisztiká­ban mi volt a siker titka?- Szerettem a gépjárműveket, majd elvégeztem Szegeden egy felsőfokú szállítmányozási szak­tanfolyamot. A legnagyobb isko­la sokunk számára a Petőfi Nyomda volt, ahol szállítási osz­tályvezető lehettem. A Bertrans Kft.-t 1989-ben alapítottuk szál­lításra, majd a nyomdában szer­zett tapasztalataim vezettek a lo­gisztikához. Akkor ez még új­nak számított, de én ráéreztem, hogy lesz rá piaci igény. Ma már sok cégnek nyújtunk részben vagy egészben ilyen szolgálta­tást, több száz embernek adunk munkahelyet, megélhetést. Több főiskolai hallgató is a ná­lunk töltött gyakorlat alapján írt kiváló diplomamunkát. Kellett hozzá egészséges önbizalom meg szerencse, de akarat is, amivel a szerencsét meglovagol­tuk. Ha valaminek nekifogok, teljes akarattal csinálom, ami meghozza az eredményt. A be­ruházásaink kivitelezője a VER­BAU Kft., Vérségi János cége lett, akivel jól összebarátkoz­tunk. Benne minden tekintet­ben korrekt partnerre leltem. A labdarúgás finanszírozásába is azzal a feltétellel fogtam bele, hogy a társam legyen.- Úgy tűnik, hogy bármihez hozzáfog, megy, mint a kari­kacsapás.- Mint mindenkit, engem is értek és érnek is még kudarcok. Viszont a kecskeméti logisztikai központ bejött, amiben pedig so­kan ugyanúgy kételkedtek, mint az NB I-es fociban. Ám ezek sze­rencsére sikerültek, amivel tör­ténelmet írtunk. Kezdetben csak segítettük a csapatot, mert aki teheti, segítsen, de ennek önma­gában végül kevés értelmét lát­tuk. A városi vezetés javaslatára átvettük az irányítást. Viszont sem én, sem Vérségi nem olya­nok vagyunk, még rövid távon sem, hogy ne legyen eredmény. A gondolat Zombor Gábor pol­gármesternél nagyszerű támo­gatóra talált, korrekt megállapo­dást kötöttünk, s így a város is mélyebben belenyúlt a zsebébe, az összefogás pedig meghozta az eredményt. Ez megmutatkozik a közönség és a támogatók számá­ban is, ami többszöröse az egy évvel korábbinak. Ezúton is kö­szönjük mindenkinek a bizal­mat. Remélem, hogy ma is va­sárnapunk lesz.- Van-e valami az életében, ami kevésbé sikerült?- Nem sikerülhet minden. Há­rom lányom anyjával váláshoz vezetett a kapcsolatunk. Lánya­imnak azért így is apja tudtam lenni, ők is szeretettel tekinte­nek annak, mert sok időt töltöt­tem és töltök velük. Minden meccsen ott szurkolnak - az unokámmal együtt. Közelkép 195&-BAN született Városföldön 1975-BEN lett gépjármii- vilamosság-szerelő 1983: felsőfokú szállítmányo­zási szaktanfolyamot végzett, 1990-TŐL logisztikai vezető a Petőfi Nyomdában, 2001-től a Bertrans Zrt. vezér- igazgatója. 2005-től a KTE többségi rész- tulajdonosa. Hobbi: sport, konditerem, síe­lés, zenehallgatás. Kedvenc étele: kakaspörkölt. Példám a bizonyíték, hogy 56 évesen is lehet labdába rúgni tyúkanyó Mindenkit a kötényem alá gyűjtök, de nekiesek azoknak, akik a szeretteimnek ártanak Ötvenhat évesen lett belőle sztár, ezért jelmondata: „soha ne mondd, hogy soha!” Fodor Zsó- ka, a Barátok közi Magdi anyusa az életben is gondoskodó típus: ő mindenki tyúkanyója.- Mint a Barátok közt csapat­magjának a tagja, ön az egyik legkarakteresebb szereplő.- Az életben is ilyen vagyok: tyúkanyós. Mindenkit a köté­nyem alá gyűjtök, de nekiesek azoknak, akik a szeretteimnek ártanak.- Hogyan lett ilyen?- Gyerekkoromban a bátyám­mal, aki hat évvel idősebb ná­lam, gyakran verekedtünk, és persze mindig én húztam a rö- videbbet. De annyira soha nem vert meg, mint azokat, akik en­gem bántottak. Kiállt értem.- A színészet karrierszakma, és ma nehéz a pályán állandó munkához jutni. Nem féltéke­nyek önre a többiek?- Nem vagyok kérkedő fajta. Ha kollégával találkozom, aki már nyitná a száját, hogy ne­kem milyen jó dolgom van, köz­bevágok: inkább magadról me­sélj valamit!- Sokan leszólják a szappan- operákat. Mit szól ehhez?- Azt, hogy közben nézik őket. Fodor Zsóka Várkonyi Andrással a Barátok közt című sorozatban. A színésznőt a film tette országosan ismertté.- Magdi anyusban van vala­mi, ami fontos a nézőknek. Mivel érte ezt el?- A hitelességgel. Harmincöt év színház van mögöttem. Szege­den játszottam, ahol voltam olyan híres, mint most az egész ország­ban. És nem nyugszom, amíg az utolsó betűig be nem vágom a szöveget. A súgó is tudta: én va­gyok az, akinek nem kell súgnia.- Középkorú színészként for­dult nagyot a pályája. Ritka do­log.- Tenyerébe vett a jóisten. Az én példám a bizonyíték, hogy akár ötvenhat évesen is lehet labdába rúgni. Vagyis: soha ne mondd, hogy soha!- Ön imádja fiatal kollégáit. Miért nem lett saját gyere­ke?- Úgy döntöttem, én a szín­háznak nem szülök. Felelőtlen- ség lett volna. Láttam a szüne­tekben apróságokat négykézláb mászni a büfében, amíg színész szüleik mellettük beszélték meg a szakmai kérdéseket. En­nek én senkit nem akartam ki­tenni.- Hogyan tudja akkor ilyen anyásán alakítani a szerepét?- Csordultig vagyok szeretet­tel, minden szeretetteljes köze­ledésre heves érzelmekkel rea­gálok. ■ Rados Virág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom