Petőfi Népe, 2008. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-17 / 166. szám

14 PN-POSTA PETŐFI NÉPE - 2008. JÚLIUS 17., CSÜTÖRTÖK A gyerekek kirekesztése senkinek nem lehet megoldás Verseny az utasok kegyeiért volán Jobb buszok, pontosabb szolgáltatás - ez mindenki érdeke írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! Egy szülő vagyok a sok közül, aki úgynevezett sajátos nevelési igényű gyermeket nevel. Akinek átlagos képességű fia, lánya van, el sem tudja képzelni, mit jelent egy család minden tagja számá­ra a sajátos igényű gyerek isko­láztatása. Depresszióval, beil­leszkedési, magatartás- és tanu­lási problémákkal küzdenek, ami kihat egész környezetükre. Lelkiállapotuk rendkívül hul­lámzó, nagyban függ az őket kö­rülvevő emberek, családtagok, pedagógusok (!) hozzáállásától. Sok-sok küzdelem árán végre az én gyermekem is elvégezte a 8. osztályt mint magántanuló. Az ő esetében a magántanulói státus, sajnos, azt jelentette, hogy egyetlen olyan jog sem il­lette meg, ami a többiek számá­ra természetes. Nem mehetett kirándulni az osztálytársakkal, nem tarthatott az osztállyal, ami­kor moziba, strandra mentek. S amikor elérkezett a ballagás, az osztályfőnök közölte: az én gyer­mekemnek nincs joga együtt ballagnia az osztállyal. Nem hi­szem, hogy ezt jelentené a sajá­tos nevelési igény. Nem hiszem, hogy a kirekesztés lenne a meg­oldás. Egyre több a tanulási ne­hézséggel küzdő gyermek. Sok­szor halljuk: szükséges, hogy se­gítséget kapjanak ezek a gyere­kek és családtagjaik. Fontos, hogy tegyünk a tanár­verések ellen. De hogyan védjük meg gyerekeinket azoktól a pe­dagógusoktól, akik úgy akarják a nehézségekkel küzdő fiatalok problémáját megoldani, hogy ki­rekesztik őket? ■ Egy sok mindent átélt, aggódó anyuka Nem kézműves­vásár, hanem bóvlitenger Egyetértek azzal az olvasói véle­ménnyel, amely a kecskeméti fő­téri kirakodóvásár színvonalát kifogásolta (PN, 2008.06.17.). Az elmúlt héten a gyerektalálkozó miatt többször végig kellett néz­nem a kínálatnak nevezett bóvlitengert. Gyászos! Jó lenne változtatni rajta! ■ Kovács Kristóf, Kecskemét Vissza lehetne csábítani a buszokra azokat az utasokat, akik az utóbbi időben inkább az autót választották - véli olvasónk. Hetekkel ezelőtt olvastam egy cikket újságjukban, melyben a helyi Volán já­ratoptimalizálási tervei­ről írtak. E cikk miatt ra­gadok most Petőfi Népe- olvasóként tollat, és írom le a következőket. Előre kell bocsátanom: évek óta nem, vagy csak nagyon ritkán ültem fel városunk valamelyik helyi járatú autóbuszára. Egy­részt, mert drágának tartom a tarifát a kapható szolgáltatás fejében, másrészt utálok vára­kozni. Lehet, hogy én várok el túl sokat egy szolgáltatótól? Nem tudom. Hozzá kell tennem azt is: érdeklődési köröm miatt egy szállítmányozással és sze­mélyszállítással foglalkozó, ha­vonta megjelenő magazin rend­szeres vásárlójaként meglepőd­ve olvastam, hogy az egyik leg­öregebb és legrosszabb állapot­ban lévő autóbuszparkkal ren­delkező Volán-vállalat van vá­rosunknak. Tudom - és ezt is a magazin­ból -, hogy nincs jó helyzetben (anyagilag) a vállalat. De a sta­tisztikákból az derül ki, hogy a többi Volán is hasonlóan nehéz helyzetben van. Ennek ellenére több új autóbuszt vásároltak, lí­zingeltek más városok, megyék Volán-társaságai. Sőt egy véleményem szerint igen elgondolkodtató példát is olvastam. Egy Kecskemétnél kisebb város vezetése és a helyi Volán-társaság összefogott és A PETŐFI NÉPE 2008.0710én megjelent számában Lapszél címmel a helyi járatos autóbusz-vezetőket durván elmarasztaló és sokukat sértő cikk jelent meg. A hibák feltárása és azok megszellőztetése nem baj, sőt jobbító szándékúnak értékelem. Az általánosítás azonban sokunk számára nem elfogadható, és ez jogosan felháborítja a szolgáló megalakította a város közleke­dési rt.-jét, hogy így tegyék lehetővé a fejlesztést. Kecskeméten, mely - állító­lag - egy dinamikusan fejlődő település a vezetőség elgondol­kodhatna azon, hogy ne mosto­hagyerekhez hasonlítson a vá­ros lakosságának utaztatásáért felelős vállalat. Ugyanígy, per­sze, a Volán vezetése is kitalál­hatna valamit, hogy javítson a helyzeten. közösséget Autóbusz-vezetői állományunk legnagyobb törekvése, hogy minél jobban kiszolgálják az utazó- közönséget, még ha vannak is nehezebb időszakok. Ezért az általánosítás nem helytálló, és végtelenül sértő. Vannak hibázó kollégák. A hibázást kellően szankcionálja a munkáltató. Ehhez azonban az kell, hogy azonosítani lehessen a kollégát. Ennek is Ha a lakosság látná, hogy fej­lődik a tömegközlekedés, és nem azt hallaná, hogy melyik járatot ritkítják vagy szüntetik meg, talán szívesebben venné igénybe a szolgáltatást. Sőt megkockáztatom: vissza lehet­ne csábítani azokat is, akik az utóbbi időben inkább autóba ültek, és az elviselhetetlen du­gókat okozzák(-ták). KÖSZÖNETTEL: PUSZTAFALVI ZSOLT megvan a módja: panasz esetén meg kell jelölni a pontos időpontot, a helyet és az autóbusz rendszámát. Ezzel elérhetnénk, hogy még kevesebb bosszúság érje az utazóközönséget és a közlekedő partnereket. Eíiszen ez mindannyiunk legfőbb érdeke. ASZTALOS FERENC KUNSÁG VOLÁN ZRT. KKSZ ELNÖKE A buszvezetők legfőbb célja az utazóközönség kiszolgálása PN-Posta című összeállításunk­ban a szerkesztőségünkhöz ér­kezett olvasói levelekből köz­lünk válogatást. Örömteli ese­mény történt környezetében? Bosszantják a lakóhelyén ta­pasztalható, sokakat érintő prob­lémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna lapunkban? ír­ja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. 6000 E-MAIL: PETOFINEPE@AXELS.HU KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ: PN-POSTA A szabály is csak akkor lehet jó, ha mindenki köteles betartani azt Örömmel olvastam a Petőfi Né­pe július 14-ei számában a Pa­naszkodnak, hogy kekeckednek című írást a kereskedőket és vendéglátósokat érintő hatósági ellenőrzésekről. Saját tapaszta­latom az, hogy a fogyasztóvé­dők, élelmiszer-ellenőrök és ÁNTSZ-es szakemberek azokat ellenőrzik elsősorban, akik üz­lettel rendelkeznek. Szerintem jó példa erre a kecskeméti Budai utcai piac. Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna, hogy ellenőrzik például azokat az árusokat, akik a piac bejáratánál a pisz­kos földről, zsákokból árulják a paprikát hetek óta. Vagy akik az épület hátoldalánál, a WC be­járata mellett kínálják a porté­kájukat. Egyetértek azzal, hogy ki kell szűrni a rossz minőségű termé­keket árusító, csaló kereskedő­ket, vendéglátósokat, akik ki­használják és becsapják a vevő­iket. De a szabály is csak akkor lehet jó, ha mindenkire vonat­kozik. Ha az egyiknek szabad a puszta földről árulnia, akkor a másiknak miért kell uniós higi­éniai szabályoknak megfelelnie az üzletében? ■ Egy kecskeméti olvasójuk Tiszavirág Varázslatos élményben volt részük azoknak, akik láthatták idén a Tisza kivirágzását. A felvételt a tiszainokai révnél készítette Pálfy Gusztávné, aki mindenkit arra biztat: jövőre ezt látniuk kell! Zarándoklat a béke királynőjéhez medjugorje Juhokat őrző pásztorgyerekeknek jelent meg Szűz Mária A kalocsai Horvát Kisebbségi Önkormányzat június 13-ló-áig zarándoklatot szervezett az is­mert zarándokhelyre, Medjugor- jéba. Medjugore egy kicsiny fa­lu volt Bosznia-Hercegovinában 1981. június 24-én, amikor Szűz Mária megjelent négy egyszerű, a hegy oldalában a juhokat őrző pásztorgyermeknek. A jelenés híre gyorsan elterjedt, és egyre több zarándok érkezett a kis fa­luba. Számuk az évek során meghaladta a 20 milliót. Utunk során eljutottunk a jelenés he­gyére, felfedezhettük a várost, majd visszafelé megálltunk Mostarban, ahol az újjáépített fe­rences templomban szentmisén vettünk részt. ■ Jeney Gábor, Kalocsa A zarándokok csoportja, akik eljutottak a jelenés hegyére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom