Petőfi Népe, 2008. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-07 / 157. szám

INTE R «JTJ A földrajztudós az élet szépségeire éhes dr, csatári Bálint A Fülöpjakabért emlékéremre büszkébb vagyok, mint a rangosabb kitüntetésekre A politikát, de a tudományt is a tehetetlenség érzése fogja el a kritikus társadalomtudományi megállapítások hallatán - magyarázza a geográfus. Visszavonult a tudomány­szervezéstől Csatári Bá­lint, de a kutatómunkával nem hagyott fel. így sza­badon töprengő értelmi­ségiként oszthatja meg gondolatait a Petőfi Népe olvasóival. Bálái F. István- Regionális kutatások az Al- fóldön, ez az ön tudományte­rülete. Mihez kell érteni, hogy jól művelhesse valaki?- Eredetileg matematika-föld­rajz szakos középiskolai tanár vagyok. A tudományok királya a matematika, a királynője pedig a földrajz. Előbbi kemény, szigo­rú gondolkodást kíván, de kevés olyan ismeretet ad, ami a gya­korlatban közvetlenül hasznosít­ható. Nagyon fontos, hogy tud- * junk számolni és értsük is a ma- - tematikát, mert hatékony eszköz a kezünkben, de a világnak mint nagy egésznek a szépsége a föld­rajzban fogott meg. Ebben szin­te minden benne van. Komoly természettudomány, a geológiá­tól a klimatológiáig nagyon sok mindent felölel, de társadalom- tudomány is, mert a településvi­lág változásán keresztül a társa­dalom változása figyelhető meg. A jó földrajzosok magát az életet szeretik, hedonisták, akik arra éhesek, hogy a világ gyönyörű­ségeit befogadják.- S hogyan tekint arra a tü­körre a világ, pontosabban a szűkebb környezet, amit a földrajztudós eléje állít?- Nehéz a válasz, ez is egyik oka, hogy lemondtam a Magyar Tudományos Akadémia Regioná­lis Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazga­tói posztjáról. Nagyon sok múlik a politikusokon, akik felhasznál­hatják a tudomány érveit, vagy meg sem értik és figyelmen kí­vül hagyják. Amikor a nyolcva­nas évek elején Kecskemétre jöt­tem, a politika, személyesen Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, fogékony volt arra, hogy ismerje és felhasználja az ered­ményeinket. Szívügye volt a vi­dék és a tanyavilág népesség- megtartó elejének alakulása, ezért támogatta, hogy létesüljön Bács-Kiskunban, Kecskeméten is olyan akadémiai kutatócso­port, amelyik ilyen kérdésekkel foglalkozik. Enyedi György aka­démikus ajánlott, akit én a már működő békéscsabai kutatócso­porton keresztül ismertem, amelynek munkájában berettyó­csatári BÁLINT kandidátus 1949-ben született Karcagon, parasztpolgári családban, édesapja állatorvos volt. A Haj- dú-Bihar megyei Zsáka község­ben nevelkedett, 1967-ben érettségtett Berettyó­újfalun. Egy évig előfelvételis katona Kalocsán, 1973-BAN szerzett egyetemi dip­újfalui gimnáziumi tanárként vettem részt. Abban a harcában, amit Gajdócsi István a tanyavüág fennmaradásáért és élhetővé té­teléért vívott, érvként támaszko­dott a mi kutatásainkra.- Mi volt a kutatás fő megálla­pítása, és milyen eredményt hozott?- A tanyavilág jelentős értéke­ket hordoz, amelyek végveszély­be kerülnek, ha a politika nem tornát Szegeden, majd két évig egyetemi gyakornok. 1975-TŐL gimnáziumi tanár Be­rettyóújfalun, párhuzamosan az MTA földrajzi kutatóintéze­tében a békéscsabai csoportban végez tudományos munkát. 1982-TŐL él Kecskeméten, az MTA helyi kutatócsoportjának alapító osztályvezetője, s ebben kompenzálja anyagi áldozatok­kal azokat a károkat, amiket ez a létforma és ez a társadalom szenvedett el a megelőző évtize­dekben. Tohai László tanácsel­nök-helyettes örömmel számolt be arról, hogy akkori pénzben kettőszázezer forintba került a tanyvilág helyzetével kapcsola­tos kutatásunk, a megyei tanács viszont éves szinten kettőszáz­millió forinthoz jutott a felhasz­nált érvek nyomán. Nagy siker­az évben kezdett tanítani a sze­gedi egyetemen is. 1992-től az Alföldi Tudomá­nyos Intézet igazgatója. Nős, felesége nyugdíjas peda­gógus, három g)'ermeke és egy unokája van. Hobbi: utazás Japánban, ba­rangolás a baráti körrel a Fel­vidéken, amiben túravezető. élményem ez a munka, megsze­rettek a Duna-Tisza közén. Meg­kaptam például a „Fülöpjakabért emlékérmet”, amire büszkébb vagyok, mint rangosabb kitünte­tésekre.- Mi a helyzet az újabb kuta­tások felhasználásával, illetve vannak-e olyan újabb felisme­rések, amelyek hasonló erővel hatnak?- Hosszasan lehetne beszélni erről, kezdve azzal, hogy vannak- e egyáltalán kiemelt kutatások, amelyekhez sikerül összekapar­ni a finanszírozási hátteret így is látok egy folyamatot, amire a po­litikának szerintem nagyon oda kellene figyelnie. Ez egy szociálgeográfiai megfigyelés: a gazdagok elkülönülése, ami a te­lepülések és a tanyavüág változó szerkezetében egyre hangsúlyo­sabban mutatkozik meg.- Oda tud-e figyelni ma ilyes­mire a politika?- Amikor fontolgattam ma­gamban, hogy lemondjak-e, het­ven pontban foglaltam össze azo­kat a problémákat, amelyekkel tudományos intézeti igazgató­ként kerültem szembe. Első helyre tettem a kutatások iránti érdeklődés csökkenését, a mé­lyebb területi és települési folya­matok megismerése iránti kí­váncsiság hanyatlását. A politi­ka, de ma már a tudományos szakma is, viszolyog a kritikus társadalomtudományi eredmé­nyektől, mert ezek ismeretében olyan tehetetlenségi érzés fogja el, amivel nem tud mit kezdeni.- így aztán az asztalfiók mé­lyére kerülnek fontos kutatási anyagok?- Sok szép, sikeres és elismert munka végzi így. Négy évvel ez­előtt húsz kutató hozzákezdett Magyarország új vidékfejleszté­si stratégiájának kidolgozásá­hoz, elkészült egy négyszáz ol­dalas elődokumentum, és egy remek zárótanulmány, de nem lett az egészből semmi. A témát felkaroló és a kutatókhoz hason­lóan gondolkodó államtitkárt le­váltották, a projekt pedig eltűnt.- Felsorolt okokat, amelyek az igazgató kedvét szeghetik. Ku tatóként és magánemberként hogyan élte át az elmúlt idő­szakot?- Önmagámmal is kritikus próbáltam lenni. Az említett het­ven pontban leszögeztem azt is, hogy az igazgatási munka mel­lett szétforgácsolódtam, s évek óta nincs időm nagyobb lélegze­tű tanulmány vagy jegyzet, eset­leg könyv írására. Kopófélben az alkotókedvem, lehet, hogy a ko­rom miatt is. Az adósságaimat még bepótolom. Magánember­ként viszont töretlenül megma­radt bennem a szinte hedonista életszeretet, s kiegyensúlyozott, békés, boldog öregkorra vágyom, s ebből nem engedek. Szerető családban, három felnőtt gyerek­kel, nagyapaként jól látom az élet még rám váró szépségeit, ame­lyeket semmiképpen sem fogok kiaknázatlanul hagyni. Barangolás a baráti körrel a Felvidéken, utazgatások Japánban A tanyavilág jelentős értékeket hordoz - állapítja meg Csatári Bálint egyik kutatása. A Homokhátság vízellátásának megoldása is sok fejtörést okozott a földrajztudósnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom