Petőfi Népe, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
4 _____ MEGYEI KÖRKÉP PE TŐFI NÉPE - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ wssm b wmmm •■ - 5 $ iwiíii ■•; wm mmv iíiiiciioiihmihhuimi Amerre a madár és a tanyavédelmis jár puszta-lét Évente tizennyolcezer kilométert tesz meg a Nivával a volt rendőr, hogy segítsen Aki próbálta már, tudja: nem könnyű tanyán élni. Főleg egyedül és öregen. Ahol a legközelebbi szomszéd is legalább egy kilométerre lakik, ott baj esetén remény sincs a gyors segítségre. Az egyedüli kapcsot a külvilággal a tanyavédelmi koordinátor jelenti. Ám repülni ő sem tud, így, bizony, fél órába is beletelik, mire a helyszínre ér. Addig viszont sok minden történhet... Bűnözők célpontjai Néhány éve az alföldi tanyavilágban ismét erőteljesebben megjelent a bűnözés. Főleg az egyedül élő időskorúak váltak célpontokká. A kül- és belterületeken élők biztonsága érdekében 2003-ban Kiskunfélegyháza és a kistérségéhez tartozó nyolc település ön- kormányzata úgy határozott: tanyavédelmi programot dolgoznak ki, és társulást hoznak létre. A Kiskun Bűnmegelőzési és Köz- biztonsági Társuláshoz hamarosan Jászszentlászló és Móricgát is csatlakozott. A tizenegy települést tömörítő szervezet tanyavédelmi programját kezdetben két koordinátor fogta össze és szervezte. Minden, tanyán élőt felkerestek, feltérképezték körülményeiket, Vízhányó Imre bácsi és Julika néni beszámolóját hallgatja nagy-nagy türelemmel Dékány Ferenc. hogy megismerjék a kistérséget, az ott lakókat, és megtalálják azokat a körzeti közösségeket, melyek tagjai - postások, vadászok, polgár-, mező-, illetve halőrök - összekötőként segíthetik céljaik megvalósítását. Számuk időközben megfeleződött, ma már Dékány Ferenc egymagában járja a hatalmas területet. Hobbiból - ahogy főnöke viccesen megfogalmazta. A három éve nyugállományba vonult egykori rendőrzászlós évente 18 ezer kilométert autózik, hogy legalább havonta egyszer eljusson Nivájával az egyedül élő tanyasiak mindegyikéhez. A négy- kerék-meghajtású terepjáró megfelelő járműnek bizonyul. Mással nem is nagyon lehetne megközelíteni az úttalan utak végén élő tanyasiakat. S bár Dékány Ferenc minden bokrot, buckát jól ismer, a ködben, bizony, vele is előfordul, hogy csak némi keresgélés után találja meg a megfelelő utat. Rex az egyetlen állatuk Vízhányó Imre (82) feleségével, Julika nénivel Kiskunfélegyházától északra, a hajdani Vörös Október Téesz mögötti területen él. Disznót, baromfit nem tartanak. Egyetlen állatuk Rex, a viszonylag fiatal német juhász keverék. Imre bácsi nyugdíjából még így is csak szűkösen futja mindnyájuk élelmére. Az öreg ház felújítására viszont már végLegalább karácsonykor jusson kicsivel jobb étel az asztalra! dékány FERENC karácsony előtt újra végigjárta a hatalmas területet: - Élelmiszercsomagokat juttatok el ilyenkor a rászorulóknak. Cukrot, lisztet, olajat, száraztésztát, hogy legalább így, karácsony táján jusson kicsivel jobb étel az asztalukra - mondjá a volt rendőr, aki a nyugdíjas semmittevés helyett évek óta nap mint nap szorgalmasan járja a hatalmas térséget, hogy eljuttassa a biztatást, reményt nyújtó szót a több száz vagy inkább ezer egyedül vagy társsal élő idős, tanyasi emberhez képp nem. „Pedig nagyon ráférne - állítja Imre bácsi. - Egyszer ránk zuhan a kémény, aztán vége...” - teszi hozzá lemondóan. A Vízhányó házaspárnak két lánya van. Á nagyobbik évente legfeljebb egyszer nyitja rájuk az ajtót, a kisebbik azonban havi rendszerességgel látogatja idős szüleit. Olyankor visz némi élelmiszert meg néhány alapvető dolgot. A kenyeret többnyire egyik szomszédjuk veszi meg. Ha mégsem, akkor Julika néni maga kénytelen elgyalogolni a két kilométerre eső aranyhegyi tanyaközpont élelmiszerboltjába. Imre bácsi erre már képtelen lenne. Egy kúriaszerű, magányos épület áll a Tiszaalpár-Lakite- lek-Nyárlőrinc alkotta háromszög közepén. A környékbeliek Poór-kastélynak nevezik. Közel s távol az egyeüen épület,' nyomok híján a behavazott utat sem mindig látni. Időnként megriadt őzek, nyulak vágnak át a Niva előtt, fácánok szállnak tova hangos kurrogással. A hajdan jobb napokat látott ház tetejéről öt helyen hiányzik a pala, repedező Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Az egyedüllét lehet szép, méltóság- teljes, a magány pedig félelmetes és lehangolóan sötét. Nem véletlen, hogy mindenki menekül előle. Az egyedüllétet se mindenki maga választja. Legtöbben egyszerűen belekényszerülnek, amikor felnőnek és kiröppennek a gyerekek, vagy ha elhal mellőlük a hűséges társ. Szász András ültek egymás mellett, mint a nézők a moziban” - meséli Matild néni. Ma már se kutya, se macska, de szerencsére a patkányok is megritkultak. Gyanakvóvá tesz a magány oldaláról nagy darabokban mál- lik a vakolat. Roskatag ajtaja farudakkal van aládúcolva. A kastélynak Vargáné Danányi Matild (76) az egyetlen lakója. A rogyadozó épületet egykor csereingatlanként kapták Var- gáék. Ökrökkel, tehenekkel és merész tervekkel érkeztek, hogy birtokba vegyék a hozzá tartozó földdel. Húsz éve megbetegedett . a férj Nyárlőrincen lakó édesanyja. A férfi hazaköltözött, hogy ápolja. Anyja idővel meghalt, ám ő többé nem tért vissza a tanyára. A gazdaság lassan pusztulásnak indult. Néhány éve tűz ütött ki az egyik helyiségben. A lángokat ugyan eloltották, ám az ösz- szetört palákat, a leszakadt mennyezetet nem nagyon pótolták. A tetőn becsorgó víz elkor- hasztotta a küszöböt, padlót, s ami a szakadt linóleumszőnyeg alatt mégis megmaradt, azzal a patkányok végeztek. „Hiába volt kutya, macska, a házban időnként hemzsegtek a patkányok. Felmásztak a heverőre, és úgy ■ Ma már se kutya, se macska, de szerencsére a patkányok is megritkultak. A helyiségeknek nincs meny- nyezetük, a foghíjas tetejű padlásteret galambok lakják. A szép faragásé bútorokat vastagon lepi a por és a penész. A hajdan fényűző kúria mára annyira tönkrement, hogy Matild néni az éjszakákat a fáskamrábari tölti. Szűkös ebédjét is egy, az épület közelében összetákolt szabadtéri tűzhelyen főzi. Már amikor főz. Többnyire ugyanis száraz kenyeret majszol, amit lánya hoz neki, amikor havonta egyszer meglátogatja. Korábban birkái, nyulai, tyúkjai is voltak. A birkákat valakik elhajtották, a tyúkokat, nyulakat elvitték a rókák. Mindössze tíz liba maradt. A testes szárnyasok az előszobában tanyáznak. Idővel a padlást lakó galambok rákaptak a ludak kukoricájára, Matild néni most csapdával fogdossa össze a tolvajokat. A minap is tízet fogott meg belőlük. Az idős asszony hangulata meglehetősen csapongó. Néha kedves, barátságos, máskor egy szót se szól a látogatóhoz. Dékány Ferenc a kivételek közé tartozik. Őt csaknem negyedszázada ismeri. „A magány zárkózottá, gyanakvóvá, nemegyszer agresszívvá teszi az embert - magyarázza a koordinátor. - Sajnos nagyon sokan élnek hasonló körülmények között, és én minden igyekezetem ellenére legfeljebb havonta egyszer jutok el mindenkihez. Télen a tanyák többségét szinte lehetetlen megközelíteni. Az esős időszakban még rosz- szabb a helyzet. Gyakran szántóföldön kell áthajtani, hogy eljussak egyik-másik tanyához, melyhez már út sem vezet. A nehézségek ellenére igyekszem mindenkit felkeresni. Megkérdezni: mire van szüksége, nem beteg-e. Sokszor már a jó szó, a biztatás is megteszi a hatását, hisz’ legtöbbjük korábban azt se kapta meg...” Csillogó Aranyág és szemek 35 év A vendégekkel együtt felvillanyozták a közönséget Advent harmadik hétvégéjén ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját az egykori Ci- taonica Katolikus Bunyevác Olvasókör hagyományőrzőiből újjászerveződött Zlatna Grana (aranyág) nevű néptáncegyüttes. A szombat este hat órától hajnalig tartó folklórgálán fellépett az egykor szintén fényesebben csillogó, csikériai Rokoko (bunyevác hagyományokat ápoló együttes), a háromszáz tagot számláló, zombori Ravangrad délszláv kulturális egyesület, a magyar néptáncban jeleskedő, bajai Gemenc (a Bácska banda kíséretében), valamint az Alsóvárosi ÁMK, és a Szentistváni ÁMK horvát nyelvet tanuló diákjai. Sok, gyötrelmes vajúdás előzte meg a nagy múltú bajai bunyevác tánckar átalakulását. Jakab Árpád kitartásának köszönhetően azonban a mai Bunjevacka Zlatna Grana ismét rendelkezik mindazokkal a népviseletekkel, és megtanulta a 310 éve őrzött, jellegzetes tánclépéseket, melyekkel bármikor színpadra lehet állni. Ezen a jubileumi estén is történelmi sorrendben vonultatták fel a hercegovinál, a dalmáciai, líkai, tehát az őshazából származó dallamokat és koreográfiákat. Fellépésük legvégére hagyták a bácskai bunyevác ruhák és táncok bemutatását. A vendég együttesekkel együtt kellően felvillanyozta a bajai német központ dísztermében összesereglett, értő közönséget a többórás, látványos program. Valamennyien kólóval (körtánccal) jelezték, hogy méltónak ígérkezik a folytatás. A színvonalas estet Filákovity Ildikó, illetve a bajai Horvát Kisebbségi Önkormányzat szervezte. ■ Király László ■ Sok, gyötrelmes vajúdás előzte meg a nagy múltú bajai bunyevác tánckar átalakulását. Kólózással (is) megünnepelte fennállásának 35. évfordulóját az egykori bajai Csitó, ma Zlatna Grana bunyevác táncegyüttes a Magyarországi Németek ÁMK-jának dísztermében.
