Petőfi Népe, 2007. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-13 / 214. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Futni lehet, de nem szabad megfutamodni főkönyvelők A munka közben felmerülő feladatok megoldásához nem kell más, csak türelem I NT E B J Ú 13 Falvi Krisztina 1971-ben született Budapesten. A Könyves Kálmán Gimnázi­umban érettségizett, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomázott. 1993-ban került kontroliéiként az Axel Springer- Magyarország Kft-hez. Második munkahelye 2007 nyara óta a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. Két gyermek: Petra (11) és Marcell (8) édesanyja. Gyorsa Zoltánná 1950-ben született Kecskeméten. A közgazdasági szakközép- iskolát - pénzügyi szakon - szülővárosában végezte. 1981 óta dolgozott a Petőfi Népe kiadójánál. 1998-ban lett a Pető­fi Lap- és Könyvkiadó Kft. főkönyvelője. Férjezett, két gyer­mek: Zoltán (34) és Beáta (30) édesanyja. Unokája, Viktor 12 éves. Nevük naponta megtalál­ható újságunkban, de olva­sóink közül is bizonyára kevesen tudnák azonosíta­ni, hogy ki Gyorsa Zol­tánná, és ki Falvi Kriszti­na. Lapunk volt, és jelenle­gi gazdasági vezetőjének neve - amit az impresz- szumban találnak - jól cseng a szakmában, hi­szen mindketten kiváló is­merői a számok világának. Tapodi Kálmán- Nem szeretem én az ilyent, nem fontos rólam írni, hiszen nem csináltam semmi különö­set, csak a munkámat végeztem- ódzkodott a megkeresésekor gyorsa zoltánné. A nyugdíjas éveire készülődő Sacika - aho­gyan szinte mindenki szólítja - végül „áldását adta” élete első interjújára.- „Csak a szépre emlékezem” mondta a búcsúztatóján. Mi­kor kezdődtek ezek a szép évek?- A gyermekeimnek is kö­szönhetem, hogy 1981-ben az akkori lapkiadóhoz kerültem. Tulajdonképpen egy olyan bel­városi munkahelyet kerestem, ahonnan a munkaidő végén gyorsan eljuthattam a gyereke­kért az iskolába. Az új munka­helyemen végigjártam a „sza­márlétrát”, dolgoztam statiszti­kusként, s időközben mérlegké­pes könyvelői vizsgát is tettem. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy mindig kiváló kollégákkal dolgozhattam. Sokat tanultam elődömtől, H. Kissné Klárikától, akitől nyugállományba vonulá­sa után, 1998 tavaszán vettem át a főkönyvelői posztot.- A könyvelőkről általában az a kép él, hogy hatalmas papír­lapok fölé görnyedve minden­féle statisztikát vezetnek. Ma­napság szinte mindent számí­tógépen végeznek. Nehéz volt a váltás?- A megújulás a mi szak­mánkban is törvényszerű. Ele­inte nem volt egyszerű megba­rátkozni az újdonságokkal, de én mindig is szerettem valamit tanulni, s a számítógépek meg­könnyítették a munkánkat. Ko­rábban néha a családom is megsínylette a túlmunkát, hi­szen olykor még a hajnali órák­ban is számolgattam otthon.- A cég életében mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?- Sok ilyen volt, de az első helyen áll, amikor a lapki­adás magánkézbe került. Hatalmas vállalkozás volt a saját terjesztői há­lózat kialakítása is. Izgalmak­kal teli időszak volt, de utólag belegondolva nem is tűnik hosszúnak az a folyamat, amíg átálltunk az „új módira”.- Már „előtte van az utóda”. Az új gazdasági vezetővel, Fal­vi Krisztinával néhány hétig együtt dolgozott. Milyen útra- valót hagyott számára?- Nagyon örülök, hogy Krisz­ti került erre a posztra. Mind­amellett, hogy rendelkezik az­zal a speciális tudással, amit ez a munka megkí­ván, nagyon jól is­meri a céget, hi­szen korábban az Axel Springer köz­pontjában dolgo­zott. Szakmailag, azt hiszem, nem érhetik megle­petések. Az időközben felmerü­lő feladatok megoldásához pe­dig nem kell más, csak türelem.- Most nyugodtabb évek kö­vetkeznek. Mivel tölti majd az idejét?- Hiányozni fog a napi mun­ka, de a munkahelytől mégsem szakadok el teljesen. Évek óta közösen kirándulunk a kollé­gákkal, és már eljutottunk sok szép helyre Európában. Leg­utóbb Lengyelországban és Szlovákiában jártunk. A tervek­ben szerepel, hogy kerékpáron megkerülöm a Balatont, majd a Fertő tavat. A sport ugyanis mindig közel állt hozzám. A fér­jem ismert NB I/B-s futballista volt, így rengeteg sportbarátsá­got kötöttünk. Jómagam kosár­labdáztam. A sport mellett ti­zenegy évig csellóztam is. Re­mélem, bőven jut időm majd az olvasásra, és szeretném újraol­vasni a könyveimet, melyek kö­zül Szabó Magda regényeit ked­velem leginkább.- Én a számok embere va­gyok, nem a szavaké - szögezte le gyorsan falvi Krisztina, la­punk új főkönyvelője. A beszél­getés során azután hamar kide­rült: Krisztina már a génjeiben örökölte a matematika iránti vonzalmát.- Már idejekorán eldőlt, hogy a matematika az az irány, amely felé elkötelezem magam. Nem bántam meg az elhatáro­zást, habár ebben jelentős sze­repe volt annak is, hogy édes­apám gépészmérnök. Főiskolai tanulmányaimat könnyen vé­geztem, s annak már tizennégy éve, hogy bekopogtam eddigi el­ső munkahelyem ajtaján.- Rapid pályakezdés, biztosnak tűnő pozíció. Mégis váltott?- Nem volt ilyen egyszerű, de néha a nehezebb döntéseket is meg kell hozni. Igaz, ebben se­gítségemre volt a világ legjobb főnöke, Soós Ildikó, az AS-M Kft. főkönyvelője, aki mindig „tyúkanyóként” gondoskodott rólam. Amikor felkértek, hogy jöjjek Kecskemétre, akkor nem biztatott, de nem is mondott ne­met. Annyit azért mondott: akármilyen nehéz lesz is, nem szabad megfutamodnom...- Még csak néhány hete dol­gozik a cégnél. Milyen az új kihívás?- Abszolút más, mint amivel eddig foglalkoztam. Tervezések, elemzések, adóbevallások és még hosszasan sorolhatnám, mi mindennel kell tisztában lennem. Most itt kell helytáll- nom, és remélem mint főköny­velőt hamarosan nem tudnak meglepni egyetlen kérdéssel sem. Úgy ítélem meg, hogy ez a feladat szakmai előrelépés, aminek szeretnék a legjobban megfelelni.- Érdről jár naponta Kecske­métre. Nem fárasztó az ingá­zás?- Mi eddig is egy ingázó csa­lád voltunk, hiszen a gyerekek a fővárosba járnak iskolába. Ko­rábban én a Városmajor utcai központban dolgoztam, ahová gyakran nem jutottam el gyor­sabban, mint Kecskemétre. A család így este öt-hat óra felé jön össze. Hétvégenként főzés­re és olvasásra is jut időm. Na­gyon szeretünk moziba, szín­házba járni. A nyáron láttuk a Dr. Bubót Józsa Imrével a fősze­repben, azóta Marci fiam is színházrajongó lett.- Úgy tudom, túl van egy nagy megmérettetésen, a bu­dapesti félmaratoni táv lefu­tásán.- Egész nyáron erre készül­tem, és büszke vagyok arra, hogy 1 óra 56 perc alatt teljesí­tettem a több mint 21 kilomé­teres távot. A futás számomra kikapcsolódás; skót juhász ku­tyámmal naponta minimum egy órát tréningezünk. Negye­dikes gimnazista koromig egyébként versenyszerűen at- letizáltam Újpesten, és Buda- pest-bajnok voltam mezei fu­tásban. ■ „Hatalmas vállalkozás volt a saját terjesz­tői hálózat kialakítása.” Nagyszerű trófeakiállításra várják a látogatókat a kunszentmiklósi városházán. Gerébi Pál, a környéken élt neves gazdálkodó teremtette a gyűjteményt. Halála után fia, a kunszentmiklósi vadásztársaságnak adományozta a felbecsülhetetlen értékű hagyatékot. Található közöttük tizenhárom, 6-8 kilogrammos szarvasagancs is, valamint két olyan trófea, melyet külföldi vadászkiállításokon jutalmaztak éremmel. Szintén a városháza nagytermében láthatók most a kecskeméti Katona József Múzeumtól kölcsönkapott kunbábonyi aranykincs fontosabb darabjai is. Nemzetközi projektvásár DUNA-TiszA köze A falugondnokok elhozták a pálmát Az elmúlt heti nemzetközi pro­jektvásáron - amit az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány rendezett Budapesten - a leg­jobban szerepelt a Falugondno­kok Duna-Tisza Közi Egyesülete. Ügyvezetőjük, a kecskeméti Csörszné Zelenák Katalin elmondta: a vásáron a viseg­rádi országokon kí­vül Ausztria is képviseltette magát. A két nap alatt huszon­két sikeres projekt - lengyelor­szági, szlovákiai, osztrák és ma­gyar - mutatkozott be. Ők A nők munkavállalásának ösztön­zése az aprófalvakban és a ta­■ A visegrádi négyek nemzetközi projektvásárán 22 uniós anyag versengett. nyavilágban elnevezésű „dolgo­zatukat” tették közszemlére. Ezzel a munkanélküli és mun­kájukban veszélyeztetett nők számára kívánnak lehetőséget nyújtani a munka­erő-piaci reintegrá- cióhoz képzéssel, foglalkoztatással, kiegészítő komplex szolgáltatásokkal. Az egyesület mű­ködési területén fa­lu-, illetve tanyagondnoki szol­gálattal rendelkező települése­ken úgy bővítenék a női foglal­koztatást, hogy a munkába álló tizenöt nő - falu- és tanyasegítő­ként - a közösségi és szociális ellátásban vegyen részt. Az érintett önkormányzatok­kal együttműködve tervezték a gyakorlati képzés konkrét mun­kahelyi körülmények közötti megvalósulását. Ezek helyszí­ne: Bács-Kiskun és Pest megyé­ben hét település, jelesül Fülöpháza, Fülöpjakab, Kunba- racs, Ordas, Harkakötöny és Új- szüvás. A vásárra a projektet (és az egyesületet is) bemutató film­mel, előadással, kiadványokkal készült. A civilszervezetek, ku­tatók, szakértők - több mint há­romszázan - választották ki a legjobbat, és ez a Falugondno­kok Duna-Tisza Közi Egyesüle­tének terve volt. ■ Pulai Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom