Petőfi Népe, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-14 / 189. szám

4 m INTERJÚ / MEGYEI KÖRKÉP PETŐFI NÉPE - 2007. AUGUSZTUS 14., KEDD Melyik kofánál vásárol a bíró a piacon? dr. orosz árpád A lelkiismeret nem véd meg a tévedéstől, csak a tisztességtelenségtől A bíró is ember. Kézen­fekvő igazság, de súlyo­sabb tartalmat takar, mint ami a közhelyszerű és felületes megközelítés­ből adódik. A bírónak ugyanis ebből sokkal több belső konfliktusa származik, mint egy át­lagpolgárnak - mondja Orosz Árpád, a Legfel­sőbb Bíróság bírája. Bálái F. István- A bírótól a törvény betűje és a közvélemény egyaránt meg­követeli az elfogulatlanságot. Ennek volt-e szerepe abban, hogy pályáját Kecskeméten kezdte?- Igen. Már joghallgató ko­romban rájöttem ugyanis, hogy én nem dolgozhatok Nyíregy­házán, a szülőfalumtól 16 kilo­méterre. Gyakorlaton voltam a megyei bíróságon, és beültem egy büntetőtárgyalásra, már a másodfokú eljárás során. A jegyzőkönyvvezető mögött kap­tam helyet, aminek volt egy olyan látszata, mintha én is hi­vatalos személy lennék. Megle­petésemre egy falunkbéli ci­gány asszony jött be, és amikor meglátott, felkiáltott. - Árpi, te itt vagy? Akkor én ezekkel nem is tárgyalok - nézett a fellebbvi- teli tanácsra -, intézd el, hogy a fiamat kihozzák a börtönből! - Rögtön eldöntöttem, hogy nem Nyíregyházán leszek bíró, mert nagyon sok embert ismerek a környéken. Tüdők az ügyes-ba­jos dolgaikról, és jobb, ha a ennek nem teszem ki magam.- Milyen a jelentősége a bíró magántudomásának a felek viselt dolgairól?- Ez vitatott kérdés. Legjobb, ha a magántudomást hivatalos tudomássá lehet tenni, amire a tapasztalt bíró képes is. Ha va­laki titkolja, hogy készpénzt örökölt, s emiatt az örököstár­sak perük, nekem pedig ma­gántudomásom van arról, hogy az örökhagyó halála után az il­lető drága gépkocsit vásárolt, közvetlenül ezt nem használha­tom fel. Nehéz a helyzet, ha az örököstársak nem tudják ugyanezt és nem hozzák fel bi­zonyítékként a maguk igaza ges eljárást folytat, és valami vi­gaszt nyújt a sértettnek anél­kül, hogy megalázná a sértés hibájába esett másik felet.- És tisztességes az eljárás a magyar bíróságokon?- A magyar bírói kar tisztes­séges. Előtte van a döntéshoza­tal küzdelme és felelőssége, az ő lelkében, fejében zajlik a moti­vációs harc. Ám nem csak ab­ban az öt percben, míg a tárgya­lóterem magányában papírra veti az ítéletét. Hanem altkor is, amikor arra keüene figyelnie, hogy mit mesél a gyereke vagy mellett. A bizonyítás ugyanis a peres felek dolga. Régi eljárás­jogunk megkövetelte a bíró­ságtól az igazság kiderítését, a mai viszont nem. A követel­mény leegyszerűsödött ar­ra, hogy tisztes­séges eljárás ban, pártat­lanul kell elbírálni az ügyet.-A rend­szervál­tás után talán ez volt a legin­kább földin­dulásszerű változás a bírói gon­dolkodás­ban. Hogyan élték ezt meg a bírák?- Nehezen. Ma már azon­ban magam is úgy gondo­lom, hogy a tisztességes eljárás ele­gendő biztosí­ték a meg­nyugtató íté­lethez. Az ob­jektív igazság kiderítésére ugyanis nincs, a dolog természetéből adódóan nem js lehet alkot­mányos garan­cia. Mert nekem mint bírónak milyen lehetősé­gem van igazsá­got tenni egy olyan ügyben, ami, például egy kórházban tör­ténhet? Az orvo­sok mindent megtesznek, hogy megment­sék a szülő nőt, s ez sikerül is. Még­is, valamilyen hiba csúszik a gépezetbe, ami miatt ott és ak­kor nem sikerül életben tartani a babát, és a szülőnek nem is le­het másik gyereke. Ez elég nagy tragédia. Mit tehet ilyen­kor egy polgári bíró? Tisztessé­■ A bíró lelkében zajlik a motivá­ciós harc, övé a döntéshozatal küzdelme és felelőssége. az unokája, amikor mosogat vagy autót mos, amikor a kedve­se átölelné, vagyis szinte az élet minden pillanatában. Ehhez ké­pest máig nem tudtam feldol­gozni, amikor évekkel ezelőtt a sajtóban megvető­en írtak ételhordó­val, cekkerrel járó kollégámról. A bíró is ember, s én kívá­nom is, hogy ma­radjon ember, akár cekkerrel a kezé­ben is, mégpedig lelkiismeretes ember. Azt viszont senki ne hig­gye, hogy aki bíróként téved, az bizonyára nem is lelkiismere­tes. A lelkiismeret nem véd meg a tévedéstől, csak a tisztességte­lenségtől.- A közvélemény lassúnak tartja a bíróságokat. Erről mi a véleménye?- Tüdőm, hogy az igazság­szolgáltatás hatékonyságának és minőségének egyik legfonto­sabb mércéje a gyorsaság. Bíró­sági szakmai vezetőként, majd az Országos Igazságszolgáltatá­si Tanács tagjaként sokat foglal­koztam ezzel, stratégiai célnak tekintjük. Nagyon sok összete­vője van az eljárások elhúzódá­sának, s nem akarom tagadni, hogy esetenként személyes bí­rói mulasztások is közrejátsza­nak. Mélyen sért azonban, hogy sokan kontraszelekcióról be­szélnek azt álütva, hogy a leg­jobb jogászok nem a bíróságo­kon dolgoznak. Többször szem­besültem azzal is, hogy az ügyek bizonyos részében - gaz­dasági megfontolásból - a felek közös érdeke az ügy elhúzódá­sa. Kecskeméten fordult elő ve­lem, hogy felültem a pulpitusra, és egyedül a felperesnek tizen­két jogi képviselője volt. Az első uniós szakjogász volt Bács-Kiskun megyében dr. orosz árpád 1959-ben szü­letett Érpatakon. Nyíregyházán érettségizett a Krúdy Gyula Gimnáziumban, majd 1983- ban szerzett jogi diplomát Sze­geden. 1990-től megyei bírósági bíró, 1993-ban pályadíjat nyert „A bírói hivatás etikája”című dolgozatával 1995-től bírósági tanácselnök, 2002-től a polgári kollégium vezetője. A rendszer­váltást megelőzően az országos figyelem középpontjába kerülő tiszakécskei ügy bírája, elsők között foglalkozott a nem vagyo­ni kártérítésre irányuló perek­kel. A kilencvenes években több külföldi tanulmányúton vett részt Dolgozott Londonban, a királynő bíróságán. Ő volt az el­ső uniós szakjogász Bács-Kis- kunban. Az ÓIT tagja, 2007. ja­nuár 1-jétől legfelsőbb bírósági bíró. Nős, családjával Kecske­méten élegy jogász és egy or­vostanhallgató lánya van. Sza­bad idejében szívesen olvas művészettörténeti könyveket, mostanában pedig a kollégáitól ajándékba kapott kötetet lapoz­gatja. Szeret nézelődni az ócs­kapiacon, ahol olykor értékes régiségekre bukkan.- Megfelelő-e a bírák anyagi megbecsülése?- Amikor legmagasabb illet­ményfokozatú, kétdiplomás, két nyelvvizsgával rendelkező legfelsőbb bírósági bíróként, akinek a jelenlegi rendszerben előre­sorolásra már sem­milyen lehetősége nincs, megmond­tam a 360 ezer fo­rintos havi illetmé­nyem összegét az édesanyámnak, azt válaszolta, hogy: öreg vagyok, beteg va­gyok, de hülye nem vagyok, hogy ezt elhiggyem.- Ennél többet keres nem egy aljegyző is...- Pedig a bíró anyagilag nem lehet kiszolgáltatott, sebezhető, mert ez legnagyobb értékün­ket, a függetlenségünket veszé­lyezteti. Bíróként nekem is fel kell töltenem azt a bizonyos cekkert, és fel kell töltődnöm fi­zikailag és mentálisan egy­aránt. A piacon ezeket a szol­gáltatásokat nekem is pénzért mérik. S esetenként a bírónak drágábban, mint másoknak, mert én nem mehetek ahhoz a kofához, aki ügyfelem volt, és nem mehetek a legolcsóbb uta­zásszervezőhöz, mert tárgyal­tam az ügyét. Ezért a magam közönséges ember mivoltát sokszor nehezebben élem meg az áltagnál. Nagy kudarcnak tekintem, hogy az OIT-ban a bí­rák speciális egészségi gondo­zására kidolgozott programun­kat nem tudtuk elindítani, mert az egyébként is szűkös költségvetésünket veszélyeztet­tük volna.- A hivatás szépsége tartja te­hát a pályán?- Egyszer egy idős nénitől kaptam a homlokomra egy pu­szit a tárgyalóteremben, ami­kor az alperes végre előadta a nála letétbe helyezett autó-nye- reménybetétkönyveket. Nagy élmény volt, de másfajta elis­merést is megérdemelnénk. Nagyon jólesett, amikor felhí­vott egy nálam idősebb bíró, s megkérdezte, mit szólnék, ha engem kérne arra, hogy kísér­jem el kitüntetésének átvételé­re. Szenvedélyesen szeretem a hivatásomat, amihez sok erőt ad a kollégák megbecsülése. Tizedszer randiztak a képzőművészek a gemenci erdőben Záporeső még nem mentett meg kakast Rémen erdei munka A nyolcadik főzésen is több ezren kanalazgattak a falu legnagyobb rendezvényén alkotótábor Idén, a hónap ele­jén tizedik alkalommal látta vendégül a Gemenc Zrt. a ter­mészetszerető hazai művésze­ket, ezúttal Keselyűsön. Az ár­téri táj, a vadban gazdag erdő biztosított témát. A hagyomá­nyosan jó hangulatú alkotótá­borban idén Valaczkai Erzsé­bet, Prihoda Judit, B. Tóth Edit, Szurcsik János, Simon Ferenc, Gyalai Béla, Kalas András, Rékasi Csaba, Mráz János, Szar­vas Pongrác, Nemes István, Ambrus Lajos, Seres József, Radóczi Gyarmathy Gábor és Kovács Tibor vett részt. Az er­dőgazdaság képzőművészeti dí­ját ezúttal a szegedi Simon Fe­rencnek ítélték. ■ G. Zs. Esőről szóló híreket kaptak, ezért a tervezettnél fél órával ko­rábban, szombat este 9-kor megindították a tűzijátékot a kakasfesztiválon. Az égi áldás azonban elmaradt. így továbbra is igaz, amit még a kora délutá­ni napsütésben mondott a mű­sorvezetői feladatokról ezúttal lemondó Nagy Vencel jegyző:- Zápor, zivatar, eső próbálko­zott az évek során, de soha nem tudta szétverni az eseményt. Pe­dig péntek este itt is szakadt, ez azonban csak javított a helyze­ten. A bőséges csapadéknak kö­szönhetően pornak nyoma sem volt a rendezvény helyszínén. Nyolcadik alkalommal tartot­ták meg az az évek során a falu legnagyobb ünnepévé vált ren­dezvényt. A parkerdőt ezúttal is megszánták a családok, baráti társaságok. Több ezren gyűltek össze a fesztiválra. Karon ülő apróságokat és botra támaszko­dó, sokat látott időseket egy­aránt lehetett látni az asztalok mellett, és mindenki kakast evett, beszélgetett, szórakozott. Köszöntötték az ünnepen a megyei másodosztályú bajnok­ságban győztes rémi sakkcsapa­tot is. A kiskunfélegyházi ama­tőr királyi szakácsklub nevében pedig Bojtor Tibor több főzőnek adott át elismerő oklevelet. Hangsúlyozta: Rém ezzel a ren­dezvényével sok nagyobb tele­pülést lefőzött. ■ K. T. A parkerdőt ezúttal is megszállták a családok, baráti társaságok - bográcsokban főtt a kakas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom