Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-05 / 155. szám

PETŐFI NÉPE 2007. JÚLIUS '5., CSÜTÖRTÖK Lóháton a Jaguár Nagydíjért díjugratás A magyar válogatott mától már a törökországi versenyen vesz részt Pengeforgatóink végre szereztek egy bronzérmet a genti vívó Eb-n Jól szerepelt a magyar díjugrató válogatott a június 28. és július 1. között Szófiában megrende­zett CSIO****-W Nemzetek Dí­ján, mely VK-forduló és az Eb-re való minősítőverseny is volt. A díjugrató válogatott tagja, a hetényegyházi Hugyecz Mari­ann indult a 150 cm pályama­gasságra kiírt Jaguár Nagydíjon. Mariann nagyszerű lovaglással, hibátlan teljesítménnyel nyert Superville nevű lovával. Ez volt élete első Grand Prix győzelme, amellyel egyben indulási jogot szerzett az augusztus 14. és 19. között sorra kerülő mannheimi felnőtt Eb-re. A Nemzetek Díja csapatversenyben a magyar vá­logatott a bolgárok mögött a 2. lett. A verseny után a váloga­tottunk Isztambulba utazott, ahol mától részt vesz a Török Nagydíjon, a török Grand Prix- en és a Nemzetek Kupáján. ■ A hetényegyházi Hugyecz Mariann nagydíjat nyert a bolgár fővárosban, a magyar díjugrató-válogatott tagjaként pedig a második helyen végzett. vívás A kardozó Nagy Orsolya révén megszerezte első érmét a magyar válogatott a genti Eb-n. Nagy a csoportküzdelmeket öt győzelemmel zárta, majd a 32 között 15-14-re verte a lengyel Józwiakot, egy fordulóval ké­sőbb 15-6-ra a görög Vugiukát, a negyeddöntőben pedig ugyan­ennyire Pető Rékát. A fináléba kerülésért rendezett asszóban 15-9-re kikapott az orosz Fedor- kinától, így a harmadik helyen végzett. Az egyéni küzdelmek utolsó napján még a férfi párbajtőrö­zők léptek pástra. A háromszo­ros kontinenselső Boczkó Gá­bor, illetve Imre Géza közel volt ahhoz, hogy dobogóra lépjen, végül Boczkó az 5., Imre a 8. lett, ugyanakkor a címvédő Ko­vács Iván csak az 58. Ma a férfi kardozók és a női tőrözők csa­patversenyét rendezik. ■ A haldokló szumátrai hóhér búcsúzó kézszorítását érezte halálsziget Hotel Karbau, azaz bivaly bizony nincs Jáván, de még a környező Flores és Szunda szigetcsoportokon sem Batávia- Sajnos, a májbajom és a malá­riám...- Most nincs időm, de ké­rem, hogy látogasson meg hol­nap délután. Jöjjön el a vidám­ba, elküldöm magáért az autó­mat öt órára. Nagy, fekete kocsi. Vigyázzon, hogy felismerje, ha jön, mert az én bennszülött so­főröm képes két napig ott állni, ha maga nem szól neki.- Sajnos, Európába kell utaz­nom...- Akkor is, mi magának egy év. Más embert ide nem hasz­nálhatok. Sajnos, most nincs időm, holnap okvetlenül vá­rom. Viszontlátásra, kedves ba­rátom... Itt a névjegyem... A földszinten felvette a pénzt, a tisztviselők megélje­nezték, azután visszament a hotelba. Másnap nem Péterhez ment először, hanem a cykorfinomí- tó vállalathoz. Nagyon udvari­asan fogadták, és mikor meg­mondta, hogy európai orvos, sajnálkozva jelentették ki, hogy ők orvost nem alkalmaznak, a vállalat telepeit egy biztosítóin­tézet látja el pausáléban. Hitet­lenkedve mutatta meg a levelet, mire négyen-öten is összedug­ták a fejüket. Egy sovány, fekete szakállas úr megnézte a levelet, és csodálkozva jelentette ki, hogy Lindau sajnálatos szélhá­mosságnak esett áldozatul. A levélpapír ugyan az övék, de az akceptálást nem ők írták, hi­szen bélyegző sincs rajta... Hirten Péter?... Nem, ezt a nevet sohasem hallották. Csak állt. art . "•'to ri — ■ A papír táncolt a kezében. Harmincnégy fok volt árnyék­ban. Leszédelgett a taxihoz... A ruha csapzottan tapadt hozzá, újra megnézte a levelet, és be­mondta a sofőrnek Péter címét. „Hotel Karbau.” A sofőr elmoso­lyodott, azután azt felelte, hogy ilyen hotel Weltevredenben nincs. Minthogy húsz éve él már Jáyán, felelősségének tel­jes tudatában tette hozzá, hogy ilyen hotel az egész szigeten, sőt még a közeli Flores és Szunda szigetcsoportokon sem létezik...- De hát... - mondta Lindau kétségbeesetten és rekedten - mit jelent az, hogy „Karbau”?- .Bivaly - mondta yigyprog- va a sofőr. Pőrén feküdt az ágyon az un­dorító háló alatt. Hirten Péter nyilván gyilkos bosszúból csal­ta ide... Gyenge és beteg. Zúg a füle és káprázik a szeme a sok kinintől. Világos, hogy itt kell elpusztulni! Sem pénze, sem ismerőse... A csendes éjszakában csak a punkák monoton zúgása ne­szeit. Nincs pénze? Dehogyis nincs! Hát a négyezer holland forint az kutya? Hiszen abból haza­mehet! Haza... Ahol hó van, ahol száraz port kavar a hűvös őszi szél, a Kaiser Dammon és a Lützow Platzon... haza! Négy­ezer forint, az még sokkal több, mint amennyire szüksége van! És végigvonult előtte egész züllött élete, könnyelműsége és hazudozásai, vidámságai és felelőtlensége... „Én hazame­gyek!” Ordította magában hang­talanul és iszonyodva, de a pun­kák zizegéséből egy ismerős, elhaló szózat csengett a fülébe: „...és ha igen, akkor verje meg magát az Isten, úgy, mint még senkit...” A haldokló szumátrai hóhér búcsúzó kézszorítását érezte... Felöltözött... Néhány soros le­vélben értesítette a címzettet, hogy fivére Szingapúrban meg­halt, és mellékelve átutal a né­hai megbízásából négyezer holland forintot, kiváló tiszte­lettel... Azonnal a főpostára si­etett, elküldte a pénzt, azután visszament a hotelbe, újra lefe­küdt és kíváncsi volt rá, ho­gyan fog meghalni... Elaludt. Most már nem volt többé a négyezer holland fo­rintja. (FOLYTATJUK). Program a munkanélküliség kezelésére, megelőzésére tiszakécske Olyan segítséget és támogatást kaptak, amellyel megszűnt a kilátástalannak vélt helyzetük AFSZ „Holnaptól dolgozom!” Ez az örömteli ki­jelentés a még megyei mun­kaügyi központ egyik sikeres pályázatának köszönhetően többeknek kijutott. Ugyanis a Humánerőforrás-fejlesztés Ope­ratív Program (HEFOP) kereté­ben A munkanélküliség kezelé­se és megelőzése című európai uni­ós pályázaton nyert pénzből va­lamennyi kiren­deltségnek jutta­tott. Az elmúlt ki­lenc héten át a különböző ösz- szegek felhasználásával elért sikerekről számoltunk be. Ezt tesszük most is - befejezéskép­pen - a tiszakécskei térséget il­letően. Mint azt Terjéki Zsuzsanna kirendeltségvezető elmondta, nekik ötvenhárom millió forint A kirendeltség illeté­kességi területe Tiszakécske, Laki­telek, Szentkirály és Tiszaug. Értékünki “ civibcr HwKiiwfwistííltsitid 9p«nS( Mri&MK&UMKÖVEH állt rendelkezésre. Ebből kép­zésre több mint 4,1 milliót, megélhetést nyújtó támogatás­ra majd nyolc-, bértámogatásra 38,5 millió forintot fordítottak. Két alprogramot indítottak, Ki­út, illetve Holnaptól dolgozom elnevezéssel. Céljuk az volt, hogy az embereknek minél ha­marabb adjanak olyan segítsé­get, amellyel megváltoztathat­ják az addig kilá­tástalannak ítélt helyzetüket. Az úgyneve­zett motivációs tréningen majd hetvenen vettek részt. A rövid - két-háromhe- tes - képzés után munkát kap­tak. Ehhez a kirendeltség har­mincöt munkáltatóval áll kap­csolatban. Ők több területen kínáltak foglalkoztatási lehető­séget. Alkalmaztak például buszsofőrt, bolti eladót, zöld­ség-gyümölcs csomagolót, vá­logatót, áruki­adót, lakatost, bölcsődei kisegí­tőt, takarítót, gép­kezelőt, cukrász­ipari segédmun­POMIOK Térjék! Zsuzsanna (középen), Czakó Laszlone (jobbról) programasszisztens és Horpácsi Bálintné mentor együtt dolgozásának köszönhető, hogy a kirendeltség a HEFOP-program egyik legjobb eredményeit produkálta. kást, adminisztrátort, rend-' ban, a Ker-kontír Kft.-nél, ahol foglalkoztatottra - többségük szergazdát, motorkerékpár Mészáros Józsefné ügyvezető harminc éven felüli, tartós szerelőt, könyvelőt. Ez utóbbi- irányításával remek munka- munkanélkiséggel veszélyez­ak közül több fiatal dolgozik a gyakorlatot szereznek. A mun- tetett volt - hét-tizenkét hóna­környék színvonalas irodájá- kál tatók valamennyi hefopos pos bértámogatást kapnak. A Kiút elnevezésű alprog- ram sikeréhez sem fér kétség. Ezt a kiskunfélegyházi és a kecskeméti kirendeltséghez csatlakozva tudták megvalósí­tani. Az érintettek az ott elindí­tott tanfolyamokon vettek részt úgy, hogy a hallgatókat az uta­zási költség sem terhelte. A kü­lönböző idejű képzések után aztán munkát kaptak, mint például társadalombiztosítási és személyi ügyintézőként, szociális gondozó-ápolóként. Voltak, akik angol középfokú nyelvvizsgával gazdagodtak, vagy éppen különféle kategóri­ában gépjárművezetőként he­lyezkedhettek el. A képzés ide­jére a minimálbérrel egyenlő ösztöndíjat kaptak. . Összesen százöten voltak a HEFOP-programban, akiknek nyolcvan százaléka a kirendelt­ség közreműködésével elhe­lyezkedett, s jó részük jelenleg is dolgozik. ▲ Magyarország célba ér

Next

/
Oldalképek
Tartalom