Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-31 / 177. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 31., KEDD 5 INTERJÚ Régész múzeumigazgató - mint Móra rosta Szabolcs Mai szóhasználattal: az intézmény marketingjével is szeretne foglalkozni A jó szemű régész apró je­lekből vonja le következte­téseit. Ha nem figyeli meg ezeket a kis dolgokat, el­veszíti azt, ami a föld alatt rejtőzik - vallja Rosta Sza­bolcs, a félegyházi Kiskun Múzeum új igazgatója. A helybeli születésű fiatal­ember korábban régész­ként dolgozott a megyei múzeumban. Szász András- Kinevezték, vagy pályázati úton nyerte el a státuszt?- A félegyházi Kiskun Múze­um, mint megyei fenntartású intézmény, a Bács-Kiskun Me­gyei Múzeumi Szervezethez tartozik, amit a megyei intéz­mény igazgatója irányít. Ő az il­letékes az úgynevezett tájmúze­umok vezetőinek kinevezésé­ben.- Meglepte a kinevezése vagy számított rá?- Nem számítottam rá. Mind­azonáltal nagyon nagy megtisz­teltetésnek éreztem és boldog vagyok, hogy méltónak találtak erre a feladatra. Egyben büsz­keséggel tölt el a tudat, hogy ennyire megbíztak bennem. Ez az örökség voltai« ji/icn óriási felelősséget jelem. Az értékes tudományos munkát mindmképp&ftfolytatni szeretnémfVan saját elképzelésem az intézmény vezetéséről.- Egy ekkora intézmény irá­nyítása, működtetése egyfelől felelősségteljes feladat, más­részt meglehetősen pénzigényes...- Mindenképp érdekes a helyzet: ugyanis a Kiskun Mú­zeum megyei működtetésben van, a hozzátartozó Petőfi Em­lékszoba, illetye a Móra Emlék­múzeum pedig városi tulajdon. A problémát az jelenti, hogy hi­hetetlenül alacsony az intéz­mény éves költségvetése. Amennyiben nem volna a Mú­zeumi Barátok Köre vagy a Mú­zeumi Alapítvány és még jó né­hány támogató, bizony kétsé­gessé válna megfelelő működ­tetése. Adott tehát egy szűkös pénzügyi keret, ebből kell meg­oldani az épületek szépítését, kiállítások szervezését. Az olyan nagyszabású munkák­hoz, mint a múzeumépület fő­homlokzatának és tetőszerke­zetének közelmúltban befejező­dött felújítása, kizárólag orszá­gos szintű pályázatokon, me­gyei segítséggel sikerül pénzt szerezni. Ahhoz, hogy a Ma­gyarországon egyedülálló Bör­tönmúzeumot a huszonegyedik századi igényeknek megfelelő­en korszerűsítsük, további sok­sok millió forintra lenne szük­ség. És akkor még egyéb terve­inkről nem is szóltam...- Október közepén Huszka Jó- zsef-emlékkiállítás nyílik a Kiskun Múzeumban, aminek szinte teljes anyagát a fővárosi Néprajzi Múzeum adja. Felte­hetően annak is jókora költ­ségvonzata lesz...- Valóban, sikerült megálla­podnunk a Néprajzi Múzeum vezetésével, és rendelkezé­sünkre bocsátják a hatalmas Huszka-gyűjtemény egy ré­szét. Elsősorban a városhoz közvetlenül kapcsolódó anya­got. A feltehetően tavaszig tar­tó kiállítás költségeit Kiskun­félegyháza önkormányzata magára vállalta. A Huszka-tár- latra nagy lelkesedéssel készü­lünk, ugyanakkor át kell gon­dolnunk egész téli nyitva tartá­si rendszerünket - nem is szól­va a fűtésről, aminek a kiállí­tás végéig folyamatosan men­nie kell. Kinevezésével ön tulajdon­képpen egy örökséget vett át. Gondolt-e már arra, mit kíván folytatni, és mi az, amin vál­toztatni fog?- Ez az örökség voltaképpen óriási felelősséget jelent. Elő­döm, Bánkiné dr. Molnár Erzsé­bet az elmúlt tíz esztendőben hatalmas kapcsolatrendszert épített ki a várossal, a megyé­vel, különböző táj-, megyei és országos múzeumokkal, a leg­jobb egyetemekkel. Már önma­gában ennek a kapcsolatrend­szernek a fenntartása is egész embert kívánó munka, nem is Közelkép KISKUNFÉLEGYHÁZÁN szü­letett 1978 márciusában. Tanulmányait a Móra Ferenc Gimnáziumban, illetve a szegedi József Attila Tudományegyete­men végezte. Utóbbit 2002-ben fejezte be. Je­lenleg a budapesti ELTE doktorandusza. Hobbija a régészkedés. % * * Aki egyszer megízlel­te a régészkedést, többé nem tud elsza­kadni tőle. A jövőben Is évente több hetet kint leszek majd tere­pen, legfeljebb más módon, mint eddig. szólva azokról az országos jelentő­ségű tanácskozá­sokról, melyek­nek szintén a Kiskun Múzeum adott otthont. Nos, ezt az érté­kes tudományos munkát mindenképp folytatni kívánom. Mind­emellett szeretném, ha mi­nél több ember tudomást szerezne rólunk, megismerné munkánkat, magyarul: szeret­nénk minél inkább beépülni az emberek tudatába. Mai szóhasználattal élve: a mar­ketingre óriási hangsúlyt, tervezünk helyezni. A múzeum irányításáról van saját elképze­lésem, de feltehetően gyakran megkeresem majd elődömet, hogy kikérjem tanácsait egy- egy konkrét ügy kapcsán.- Eredeti szakmáját tekintve ön régész, most viszont intéz­ményvezetői feladattal bízták meg. Jut-e így ideje a régészkedésre? Egyáltalán, hogyan tudja majd össze­egyeztetni ezt a két, gyakorla­tában meglehetősen eltérő te^ vékenységet?- Tekintve folyamatban lévő tudományos munkámat (a dok­tori cím elnyeréséért dolgo­zom), két tevékenység helyett én inkább háromról beszélnék. Természetesen múzeumigazga­tóként a régészet gyakorlati ré­szére lényegesen kevesebb időm marad, ám mindenféle­képp ragaszkodom hozzá. Aki egyszer megízlelte a régészkedést, többé nem tud el­szakadni tőle. Ezért azt mon­dom: a jövőben is évente több hetet kint leszek majd terepen, legfeljebb más módon, mint ed­dig. Nem költözöm ki a pusztá­ba hetekre, hónapokra, hanem más rendszerességgel járok majd ki a helyszínre. Összessé­gében: mindhárom feladat ne­héz és felelősségteljes, külön- külön is egész embert igényel­ne. Mivel mást nemigen tehe­tek, igyekszem majd mindhá­romnak megfelelni.- Nagy elődje és földije, Móra is évekig régészkedett, aztán múzeumigazgató lett. Jelent-e bármit is az ön számára ez a hasonlóság?- Bár valóban földik va­gyunk, túl ezen, én semmiben nem merném magam Mórához hasonlítani. Ő mindenben, amit tett, elsőosztályút produkált. Én mindössze régész vagyok...- Most már múzeumigaz­gató...- Igen... Maradjunk annyi­ban: megpróbálom majd én is jól végezni a munkámat. De ír­ni nem fogok. Még jó, hogy végzős restaurátorok is járnak pizzériába Kiskunfélegyháza A 19. század végén készült kőalakokat Budapesten, talapzatukat Kunszálláson újították fel f^^jparjt A régi Szentháromság-szobrot annyi­ra megviselte az idő, hogy nem lehe­tett restaurálni: újat készítettek. Lassan egy hete újra a helyü­kön állnak a szoborcsoportok a kiskunfélegyházi Szent István- templom két oldalán. A 19. szá­zad végén készült kőalakokat Budapesten, talapzatukat Kun­szálláson újították fel. A műem­lékké nyilvánított Szent Család- és Szentháromság-szoborcso­portot végzős restaurátor sza­kos egyetemisták vállalták - vizsgamunkaként. A fiatalok egy lehetőségkere­ső kirándulás kapcsán jutottak el Kiskunfélegyházára, ahol a templommal szemközti pizzéria teraszáról figyeltek fel a megle­hetősen rossz állapotú szobrok­ra. A Hajagos Gyula plébánossal folytatott tárgyalás után vi­szonylag rövid idő alatt besze­rezték az alkotások elbontásá­hoz és elszállításához szükséges engedélyt, majd terepszemlét tartottak. A bejáráson a plébá­nos mellett jelen volt Szabó Pé­ter restaurátor, a Képzőművé­szeti Egyetem szakvezető taná­ra, Bertus István kunszállási kő­faragó, Kiss László ács és Tarjá­nyi Zoltán kovácsmester, vala­mint Nagy Ágnes városi főker­tész. A szemle után meghatároz­ták a konkrét feladatokat és el­készítették a munkálatok ütem­tervét. Ez alapján a szobrokat tavaly augusztus végén leemelték ta­lapzatukról, amiket aztán elbon­tottak és Bertus István kunszál­lási kőfaragó műhelyébe szállí­tottak, ahol a leendő restauráto­rok hamarosan el is kezdték fel­újításukat. A szobrok viszont Budapestre utaztak, ahol két, szintén restaurátor szakos egye­temista vette kezelésbe őket. Pontosabban: csak a Szent Csa­ládot ábrázoló együttest A ho­mokkőből készült Szenthárom­ság-szobor annyira tönkrement, hogy képtelenség volt helyreállí­tani. Ezért helyette a fiatalok új szoborkettőst készítettek. Rövid szobortörténet a szent István tér bal oldalát díszítő Szent Család-szoborcsopor­tot K. Szabó Imréné Kiss Márta állíttatta 1899-ben. A gyermek Jé­zust, Szűz Máriát és Szent Józsefet ábrázoló, mészkőoszlopon nyugvó műalkotást Nagy Nepomuki János készítette ugyancsak mészkőből A tér másik, gimnázium felőli oldalán álló Szenthá­romságszobrot - felirata szerint - Mallár Pál és neje rendelte 1886-ban. A fehér márványoszlopra helyezett, barokk stílusú ho­mokkő alkotás Jablonszky Vince és testvére, Jablonszky Andor műhelyéből került ki. Mindkét szobrot kovácsoltvas kerítés övezte. Múlt szerdán reggel teherau­tók és daruk jelentek meg a Szent István téren: megérkez­tek a helyreállított műalkotá­sok. Mi több, az eredeti Szent­háromság-szobrot is visszahoz­ták: a Szent István-templomban állították ki. Hamarosan meg­kezdik a szobrok környezeté­nek felújítását is: virágokkal ül­tetik be a parkot, a divatjamúlt világítótestek helyére pedig a környezetbe illő kandelábere­ket állítanak. A helyreállítás költségeit kezdettől több millió forintra valószínűsítették, ám minthogy az egyetemisták a munkát ingyen végezték, a ki­adások kizárólag az anyagkölt­ségekre korlátozódtak. ■ Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom