Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-30 / 176. szám

9 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ süiSEi TWTIFIi ITT MM J. Eil U A Császár díszpolgárként tért falujába albert Flórián Gyönyörűnek maradtak meg emlékezetében a hercegszántói gyermekévek Szülőfaluja, Hercegszántó (Santovo) díszpolgára lett. A magyar sport emble- matikus figurája, aki ün­nepelt futballsztár volt pá­lyafutása során, megható­dott a hír hallatán. A Fe­rencváros legendás csatára nem érdemtelenül élvezte a közönség szeretetét, és lett Flóriból Császár, aranylabdás, a Nemzet Sportolója. Tapodi Kálmán- Nagyon szép tizenegy évet töltöttem gyerekként Herceg- szántón. 1952-ben költöztünk Budapestre, de amikor csak te­hettem, rohantam haza a nagy- szüleimhez. Ők neveltek soká­ig, mivel nagyon kicsi, két és fél éves voltam amikor elveszí­tettük édesanyámat. Volt, ami­kor a tanévzárót sem vártam meg, hanem indultam Szántó­ra. Nehéz anyagi körülmények között nó'ttünk fel, de szeret­tem a falusi munkákat: az ara­tást, a szüretet, a kaszálást, a disznóivágásokat, a kötélfonást. Nagyon büszke voltain arra, amikor, az első kévét egyedül bírtam felrakni a lovas kocsira. Imádtam a lovakat, és alig vár­tam, hogy valami munkám le­gyen körülöttük - sorolja kér­dezés nélkül a zöld-fehérek vi­lághírű 9-ese, miután kiderül, hogy miért is keressük.- Gondolom, azért a munka mellett jutott idő a játékra is...- Hogyne, ami­kor csak tehettük, rúgtuk a bőrt. Néha még holdvilágnál is pattogott a fűzős fo­cilabda. Ádáz feje­lőcsatákat is vív­tunk. Igaz, ha a fű­zős részén fejel­tünk bele, nagyot ütött, de nem számított a fájdalom.- Népes családban nevelke­dett. Akadt, aki még sokra vi­hette volna a sportpályákon?- Két fivérem is játszott a fa­A viszontlátás megható pillanata. Az aranylabdás sportveteránnak FEIGL JÓZSEF polgármester adta át a díszpolgári oklevelet. lu csapatában. Feri bátyám na­gyon jól focizott. Emlékszem a környékbeli települések csapa­taival játszott nagyszerű, jó hangulatú meccseikre. Feri katonakorában játszott a kecs­keméti Dózsában, majd a Fra- di-tartalékban is.- Ön mikor került az Üllői út­ra?- Még csak két hete laktunk a fővárosban, amikor János, az idősebb bátyám elvitt a Kinizsi- akkoriban így nevezték az FTC-t - toborzójá- ra. Száger Mihály - akire ma is há­lás szívvel gondo­lok - volt a futball- palánták irányító­ja, aki kiválasztott és elkezdte egyen­getni pályafutáso­A focit testvérei is imádták. Feri bátyja a kecske­méti Dózsában és a Fradi tar­talékában is játszott. mat.- A karrierje gyorsan ívelt felfelé. Tizenhét évesen már a felnőttcsapatban játszott. Em­lékszik még az első NB I-es mérkőzésére?- Hogyne, azt nem lehet elfe­lejteni. 1958 novemberében a Diósgyőr ellen léptem először pályára,,3, Fradiban,., ahol,ha­mar állandósítottam a helyem. 1959. június 28-án azután tel­jesült az álmom, és a váloga­tottban is bemutatkozhattam a Népstadionban, a svédek elle­ni 3-2-es győztes meccsen.- Nehéz volt az „Aranycsa­pat” öröksége? Tőlük min­denki győzelmet várt.- Baróti Lajos volt a szövet­ségi kapitány, aki nem akasztott ilyen terhet a nya­kunkba. Fokozato­san építette be a nemzeti csapatba a rutinosabbak mel­lé a fiatalokat, mint például Göröcs Já­nost, nem sokkal később engem, majd Rákosi Gyulát.- A válogatott eredményei a kapitány döntésének helyes­ségét igazolták. A meccseken A Fradi-pálya volt az élete. A vidékről szár­mazott kissrác ott alapozhatta meg karrierjét, és lehetett belő­le valaki. önnek is több nagyszerű ala­kítása volt, de a krónikák szerint az 1966-os angliai vi­lágbajnokságon játszott élejp legjobb formájában.- Tény, hogy jól ment a játék a csapatnak és nekem is. Igaz, nem így kezdődött, hiszen a portugáloktól elszenvedett ve­reség után nem kaphattunk ki Brazíliától. A győzelmi kény­szer miatt nagyon elszántak voltunk, és 3-1-re legyőztük a világbajnokot. (Albert Flórián ugyan nem említette, de a világ- bajnokság legszebb gólja is ezen a meccsen született. A második magyar gól előtt Albert há­rom brazilt kicsele-. zett, majd Bene elé passzolt, akinek beadását Farkas János kapásból vágta Gilmar kapujába! - a szerk.) Voltak egyébként más­kor is hasonlóan nehéz, emlé­kezetes mérkőzéseink, melye­ken szintén a továbbjutás volt a tét. Sajnos, pont ezen a világ­bajnokságra később nekünk sem jött ki a lépés a szovjetek ellen, így nem jutottunk be a legjobb, p.égy közé.- Az 1967-es év történései azonban mindenért kárpótol­hatták.- Valóban egy csodálatos év volt. Bajnokságot nyertünk a Fradival, megkaptam az Aranylabdát, és néhány hétig Brazíliában szerepelhettem a Flamengo csapatában, és de­cember 12-én megszületett a fiam.- Most pedig visszavárják oda, ahonnan ez a csodálatos karrier elindult. Mit szólt, amikor megtudta, hogy Her­cegszántó díszpolgára lesz?- Óriási megtiszteltetés szá­momra, először nem is akar­tam elhinni. Meghatódtam, hogy ennyi év után se felejtet­tek el. Izgulok, hiszen régen jártam már ott, és kíváncsi va­gyok, hogy mi változott meg a faluban, odatalálok-e nagyapá- mék házához... Az egyetlen magyar aranylabdás albert Flórián 1941. szep­tember 15-én született Herceg- szántón. 1952-ben költözött családjával a fővárosba, ahol hamarosan leigazolta az ak­koriban Bp. Kinizsi néven sze­replő Ferencváros. Pályafutá­sa során végig hű maradt a zöld-fehérekhez. A Fradiban - a bajnoki és különböző kupa­meccseket összesítve - 537 mérkőzésen 383 gólt szerzett. Négyszer nyert magyar baj­nokságot (1963, 1964, 1967, 1968), egyszer Magyar Nép­köztársasági Kupát (1972). Háromszor volt gólkirály (1960, 1961, 1965). 1965-ben Vásár Városok Kupája (az UEFA Kupa jogelődjej-győztes. A magyar válogatottban 75 mérkőzésen 32 gólt szerzett Magyarországon kétszer vá­lasztották az év játékosának. Többszörös világ és Európa- válogatott. Olimpiai (1960) és Európa-bajnoki (1964) bronz­érmes. 1967-ben nyerte el (ed­digi egyedüli magyarként) a legjobb európai labdarúgó­nak járó Aranylabdát •-•jlßf. ......................................i-M • ■ Min t a fák, ő is az Üllői úthoz tartozott „A ROSSZAKARÓIM azt mond­hatták: úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csí­pőn a kezük. Hát igen, való­ban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent■ én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Örömök értek, csalódások... barátok hagytak el... de ezrek jártak miattam meccsre. Ez volt a bázis, a futballanyaßld, ahová - mint a fel-feldobott kő - mindig visszahulltam. ” (RÉSZLET ALBERT FLÓRIÁN: ÉLETEM A FRADI CÍMŰ ÖNÉLETRAJZI KÖNYVÉBŐL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom