Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-21 / 169. szám
Nagy volt az irigység, de épült a város mi van vele? Mező Mihály a megyeszékhely történetének ismeretlen részleteit tárja fel 14 AKIK ELTŰNTEK A REFLEKTORFÉNYBŐL PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 21., SZOMBAT Az egykori tanácselnök, aki negyven évig szolgálta Kecskemétet, nyugdíjas napjait az emlékiratainak rendezgetésével tölti. Miért nem lett kétirányú a kecskeméti kiskörút forgalma? Miért nevezték el Leninről a szocialista lakótelepet, s miért akarták Árpádvárosra változtatni a Máriavárost? Kevesebben ismerik jobban az elmúlt idők történetét, mint az emlékiratain dolgozó dr. Mező Mihály. Bálái F. István- A fiatalabbak kedvéért kérem, elevenítse fel azokat az időket, amikor a város szolgálatába állt!- Apám, aki Kecskemét egyik postása volt, ismerte Pető Lajos kisgazdapárti főispánt. Ő ajánlott be 1946-ban. A közellátási hivatalban kezdtem, az élelmiszerjegyek szétosztása volt a feladatom a város déli részén.- Nagyon korán a város vezetőinek bizalmasa lett.- Húszévesen lettem a polgár- mester titkára. Amikor negyvenkilenc őszén hazajöttem a jegy- \ zői tanfolyamról, az akkor levál- J tott Tóth László helyett már I Czagány Ferenc, egy óbudai kommunista volt a polgármester. Ő írta alá a másodfokú hatósági határozatokat, amiket nekem kellett elkészítenem. Egy év múlva viszont bevonultam katonának. Ötvenkettőben, már a tanácsrendszerben szereltem le, és egy ceglédi vasmunkás, Sze- lepcsényi Imre ült az elnöki székben. Ő volt Kecskemét padlássöprője, rettegett tőle a nép. Nem is jelentkeztem nála, hanem a Belspednél helyezkedtem el, majd átmentem a városi közlekedési vállalathoz tervstatisztikusnak. Szelepcsényi hívatott, hogy legyek az ipari osztály vezetője, de mivel a feladatom az lett volna, hogy a kisvállalkozókat az ipari szövetkezetekbe kényszerítsem, nem vállaltam. Fél év múlva újra hívatott, hogy legyek igazgatási osztályvezető. Ezt elvállaltam. Ötvennégyben aztán én lettem a vb-titkár. Érettségivel és államigazgatási tanfolyammal iskolázottnak számítottam, amire már jelentkezett az igény, a tanácselnökök ugyanis pártkáderek voltak. Volt olyan tanácselnök-helyettes agrárproletár asszony is, aki mezítláb járkált a folyosókon.- Ezek szerint tehát az előmenetele szigorúan szakmai alapon történt, és ötvenhat után is maradhatott a városházán.- Igen, bár természetes volt, hogy tagja vagyok az MSZMP- nek, később a városi végrehajtó bizottságnak is. Azonban a párton belül is csak városszakmai kérdésekkel foglalkoztam, ideo1947-ben a „törvényhatósági kisgyűlés által kinevezett piacbíró” tisztségét is ellátta a városban Mező Mihály. A baracktermelő gazdák és a felvásárlók közötti vitákban kellett intézkednie. Ügyanabban az évben burgonyaszakértőként is szerepel a Bodócs-féle címtárban, mert ő volt a város krumplibeszerzője. A piacon ugyanis három forint felett volt lógiai vagy mozgalmi dolgokkal nem. Átmenetileg hatvanegyben jutottam először vezető szerephez, amikor egy ideig nem volt tanácselnöke a városnak.- Abban az időben kezdődött a szocialista lakótelepek előkészítése. Igaz-e, hogy a Le- ninváros eredetileg nem is szerepelt a tervek között?- A városnál nem folyt érdemi tervezőmunka, ez a megyei tanács feladata volt. Kecskemét első rendezési terve 1958-ban készült el, és ez a Széchenyivá- ros területét jelölte ki lakótelepi célra. A megyénél azonban késett az előkészítő munka. Varga Jenőt, a megyei tanács akkori elnökét viszont sürgette az idő, hiszen a lakásépítéssel az ötéves terv szerint kellett haladni. Ezért új területet kellett keresni, ahol gyorsabban történhet az építkezés. A Rávágy tér látszott erre alkalmasnak, valamint a Szentháromság temető egy része, meg annak a szovjetek által birtokolt laktanyának a területe, melynek a megmaradt parancsnoki épületében most a kereskedelmi kamara működik. Varga Jenő úgy gondolta, hogy a szovjetek gyorsan átadják nekünk a telket, ha megígérjük nekik, hogy a lakótelepet Leninről fogjuk elnevezni. A városrész neve, persze, régtől fogva Árpádváros volt, amit nem lehetett egyszerűen eltörölni. Varga Jenő ezért azt találta ki, hogy a Máriaváros élűi burgonya kilója a nagy hiány miatt.- Körmendre és Szentgotthárd- ra kellett utazni krumpliért - mondja. - Szétosztottam a zsebeimben a város hatvanezer forintját, és elindultam. Több vagon burgonyát sikerült Kecskemétre juttatnom, ami kilencven fillérre nyomta le az árat. A nyereségen a város vett egy használt BMW-L nevezés szűnjön meg, lépjen helyébe az Árpádváros. Ezt én elleneztem, de a javaslatot pártutasításra jóváhagyta a végrehajtó bizottság. Talán formailag a mai napig sem helyezték hatályon kívül azt a döntést. területét is. A széchenyivárosi csapadékelvezetés tervezésekor javasoltam Benkó Zoltánnak, hogy Szombathelyen nézze meg az ottani megoldást a csónakázótóval. így született a záportározó és a Benkó-domb ötlete. de nem szólt semmit Végigvezettem a folyosókon, kikukkantott a belső udvarokra, figyelmesen szemlélte a falakat, de ismét néma maradt. Amikor lekísértem, és búcsúzkodni kezdtünk, csak ennyit mondott;- Akárhogy nézem, ezt az épületet, úgy látom, hogy sehogyan sem lehetne egyetlen jól irányzott lövéssel szétlőni.- Máig vitatott viszont az új városközpont beépítése házgyári lakásokkal.- Kényszerhelyzetben voltunk. Az építkezés hozta magával a közműfejlesztést - ez volt a nagyon fontos járulékos haszon. A házgyári technológia mellett pedig nemigen volt másra kapacitása az építőiparnak, így kerültek a Batthyány, a Reile Géza és a Bagi László utcába ezek az épületek. Egyetértettem Horváth István akkori MSZMP megyei első titkár javaslatával, hogy a Dobó körút már másképpen nézzen ki.- MUyen volt a megyei pártvezetés és a város kapcsolata?- Romány Pál két korszakában rossz, Horváth István idejében jó. Romány nem szívelte az olyan sikeres és önálló személyiségeket, mint Reile vagy Benkó. Pártvonalon Kőrös Gáspár városi első tikár támogatott bennünket. Romány Pál nevéhez itt, Bács-Kiskunban semmilyen komoly fejlesztés vagy gondolat nem fűződik, ellenben kisstílű egzecíroztatással folyamatosan nehezítette a városvezetők életét, hangulatot keltve ellenünk a megyei pártsajtóban is. Egy sétány - szerinte - rossz helyre tett korlátja miatt kora reggel ordított velem telefonon, de komoly dolgokhoz nem tudott érdemben hozzátenni semmit. Nem volt felhőtlen a viszony Kecskemét és a megye többi települése között sem, ugyanis irigységgel tekintettek a város fejlődésére.- Reile Géza korai nyugdíjazásának és öngyilkosságának mi volt a háttere?- Ötvenöt évesen ment nyugdíjba, Romány első korszakában. Nem sokkal később Romány mezőgazdasági miniszter lett, Reile Géza pedig nagyon megbánta, hogy nem tartott ki még egy ideig. Ezt vettem ki szavaiból a halála előtti estén, amikor hosszasan beszélt velem telefonon. Családi életének megromlása mellett ez is oka lehetett az öngyilkosságának.- Egy időben önnek is távoznia kellett a városházáról.- A Reile, majd Kőrös Gáspár után következő Gódor József tanácselnökkel volt konfliktusom. A város nevében megvásároltattam egy nyeretlen, de nekem tetsző tervpályázatot a közlekedési koncepcióról. Ebben szerepelt először a kiskörút gondolata, de kétirányú forgalommal, aminek híve voltam én- NEGYVENKILENCBEN, huszonegy évesen bevonultam katonának. Valószínűleg el lehetett volna intézni, hogy erre ne kerüljön sor, de úgy tartottam természetesnek, hogy férfiembernek ezt vállalnia kell A polgármester az utolsó percig igényt tartott a munkámra, ezért ideadta szolgálati autóját: egy Mercedest a sofőrrel, hogy azzal menjek Bajára. A gépkocsin két kis zászlócska Közelkép 1928-BAN született Albertirsán kecskeméti szülőktől 1946- ban érettségizett a kereskedelmi középiskolában, 1949-től polgármesteri titkár. 1954-től vb-titkár, 1961-ben jogtudományi egyetemet végzett. 1970-től tanácselnök-helyettes, 1976-tól 79-ig a megyei tanács tervosztályának vezetője. 1979-től 1987-ig tanácselnök. Nős, két gyermeke és öt unokája van. Sportlövő és amatőr színjátszó volt, kikapcsolódásként szíve sen játszik tangóharmonikán. is, mert megvoltak a feltételei. Gódor azonban gyorsan akart nagyot alakítani, és felgyorsít- tatta a programot, egyirányúvá téve a kiskörutat - szerintem máig elhibázottan. A konfliktus miatt a megyei tanácsra kerültem tervosztályvezetőnek. Ott azt láttam, hogy a települések nem készítik elő megfelelően a szociális beruházásokat. Hogy ne vesszen el a pénz, azon voltam, hogy átcsoportosítsuk. Ebből lett Kecskeméten a Margaréta Otthon és Nyugdíjasház.- Mi a véleménye Kecskemét mostani állapotáról?- Örülök a város fejlődésének, szép házak épültek, és hasznosak a nagy kereskedelmi létesítmények. Végre eljött az ideje a nagyszabású csatornaberuházásnak is. Súlyos hibának tartom viszont a szabadidőközpont és környéke beépítését. A Nyírierdő irányából jön a szél és a por, további zöldfelületek létesítésére lett volna inkább szükség. Nem városképi, hanem közlekedésszervezési szempontból tartom hibának, hogy a Malom a központba került.- Elégedett ember?- Az vagyok. Kecskemét a hatvanas évektől kezdődően a második virágkorát élte az ellentmondások ellenére is. A város a mai, viszonylag kedvező helyzetét is azoknak az évtizedeknek köszönheti. A felsoroltak mellett kezdeményező szerepem volt egyebek mellett az evangélikus templom kibontásában, a nemzeti park és a rajzfilmstúdió letelepítésében, a harangjáték felállításában, az uszoda, az S. 0. S.- gyermekfalu és a Hollandfalu létrehozásában, valamint sok más olyan ügyben, ami ma is a város hírnevét öregbíti. Nem érzem hiányát a megbecsülésnek sem, hiszen az urbanisztikai társaságtól Hild János-emlékérmet kaptam, ami értékesebb sok állami kitüntetésnél. A rendszer- váltás után megkaptam a várostól a Kada Elek-díjat is, aminek szintén örültem. lengett - balról a még Kos- suth-címeres nemzeti lobogó, jobbról Kecskemét zászlaja. Amikor a laktanya elé értünk, a kapuőr egy pillanatra zavarba főtt majd elkiáltotta magát: „Őrség, fegyverbe, sorake zó!” - Nagy megkönnyebbülést véltem rajtuk felfedezni, amikor látták, hogy csak egy újonc kászálódik ki a hátsó ülésről az édesapjától kapott öreg katonaládával. A szovjet tábornok bemérte a városházát- már tanácselnök voltam, amikor Kecskemétre látogatott Kocsetov vezérezredes, a déli hadseregcsoport főparancsnoka Odesszából. Alárendeltségébe tartoztak a városunkban állomásozó szovjet csapatok. Szemlét tarthatott felettük, és felkereste a városházát is. Megmutattam neki a dísztermet, az ablakokat, a Székely Bertalan-freskókat. Bólogatott,- Nagyszabású fejlődésen ment át Kecskemét Reile Géza tanácselnökké választása után. Erre az időre hogyan emlékszik?- Reile Gézával kiválóan együtt tudtam működni, helyettese lettem, sokat tanultam tőle. Aktív szerepet vállaltam az urbanisztikai társaságban is, pedig korábban inkább igazgatási szakember voltam. A nagy átépítések mellett mi raktuk le a városvédő szemlélet alapjait is. Erre bizonyíték a mi időnkben itt megrendezett ICOMOS nemzetközi műemlékvédelmi konferencia. Reile hozta helyzetbe az ambiciózus Benkó Zoltánt, a Vízmű igazgatóját, aki a nyers modora miatt vitatott személyiség volt, de érdemeit már nem vonja kétségbe senki. A Reile-Benkó- kettős mögött én inkább a háttérben álltam, viszont aktív szerepem volt abban, hogy egyáltalán létrejött a szabadidőközpont. A baromfi-feldolgozónak volt ott kacsatelepe, a területet négy tanácsi lakás bérlőkijelölési jogáért szereztem meg cserébe. így kapta meg a város az arborétum ■ Kecskemét a ’60-as évektől kezdődően a második virágkorát élte. Kecskemét piaci bírája és krumplibeszerző Rémületet hozott az őrökre a zászlócskákkal
