Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-20 / 168. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 20., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP • VÉLEMÉNY 3 A galyatetői erdőtől Európa szívéig világzenekar Egy kecskeméti őstermelő gyümölccsel látja el a próbáló muzsikusokat Megkezdődtek Kecskemé­ten a Kodály Ifjúsági Vi­lágzenekar próbái. A nyolcvankét fiatal a Szent- Györgyi-szakközépisko- lában lakik és gyakorol. Takács Valentina A tavalyi sikerre alapozva és a Kodály-év tiszteletére szervez­te meg idén is a kecskeméti Európa Jövője Egyesület a Ko­dály Ifjúsági Világzenekart. Farkas Gábor elnöktől meg­tudtuk: négy kontinens - Eu­rópa, Amerika, Ázsia, Ausztrá­lia - húsz országából nyolc­vankét fiatal, ám rendkívül te­hetséges zenész gyűlt a világ­hírű, Londonban élő Vásáry Tamás karnagy köré. Az auszt­rálok mellett a legtávolabbról a mexikóiak érkeztek Kecske­métre, de jöttek Guatemalából, Tajvanról, Indonéziából és Ja­pánból is. A világzenekar augusztus 2- án kezdődő turnéjának számos érdekessége van. A Psalmus Hungaricus csak Budapesten és Kecskeméten hangzik el, és ebben közreműködik a Kodály- szeminárium kórusa is. A kecskeméti fellépés ugyanis a szeminárium zárókoncertje. Galyatetőn (Kodály kedvenc üdülőhelyén) erdei hangver­Hőség ide vagy oda: nincs lazítás, próbálni kell, hiszen augusztus másodikán premier! A karmesterpálca VÁSÁRY TAMÁSnál. seny lesz a szálloda parkjában. A brüsszeli zárókoncert pedig a legnagyobb megtiszteltetés, hiszen a belga főváros egy fél­órás beszélgetés után bocsátot­ta rendelkezésre a főteret - még területfoglalási engedélyt sem kellett kérni! Ráadásul a színpadot ingyen állítják fel. A világzenekar költségei egyébként 35 millió forint körül vannak, amiből húszat adott Kecskemét önkor­mányzata, a többit az egyesü­let szedte össze. Ehhez még hozzájön mintegy tízmillió fo­rint természetbeni támogatás; egy kecskeméti őstermelő, pél­dául, friss gyümölccsel látja el a zenekart. Ha léghidegre vágyakozik klíma Van, ahol egy-két munkanapon belül vállalják ► Folytatás az 1. oldalról.- Egy átlagos klíma szerelé­si költsége 25-30 ezer forint. Mostanság kevesebb a meg­rendelés, mint a korábbi évek­ben, mert aki tehetős, annak már van légkondija. Egyéb­ként is: sokan nem várták meg vele a kánikulát. Kecskeméten több, klima- tizálással foglalkozó céget is felkerestünk. Volt, ahol ár­ajánlatot is kértünk, volt, ahol csak arról érdeklődtünk tele­fonon, hogy mennyit kell vár­nunk a beszerelésre. Kaptunk olyan választ, hogy egy-két, de maximum öt munkanapot. Akadt viszont olyan vállalko­zás is, ahol türelmesebbnek kell lennie az ügyfélnek. Aki most, a főszezonban rendeli meg náluk a klímát, annak legalább két hetet kell várnia. A klímaberendezéseknek se szeri, se száma a piacon. A Jlungaroklíma és a Hírős Klí­ma Kft. képviselőitől kértünk ajánlatot. Egy hatvan légköb­méteres helyiség légkondicio­nálására alkalmas berendezés fogyasztói ára 83 ezer forint­tól 250 ezer forintig terjedhet attól függően, hogy mennyire korszerű a gép. Ez függ az áramfogyasztástól, a szűrőbe­tét tulajdonságaitól, a légelté­rítési lehetőségektől és egyéb tényezőktől is. A legkorsze­rűbb az úgynevezett inver- teres klíma, aminek nem a ki- és bekapcsolását, hanem kompresszorának fordulatszá­mát működteti a vezérlőegy­ség, és ez a megoldás a legin­kább energiatakarékos is. Meg kell amúgy különböztet­ni a fogyasztást meghatározó elektromos teljesítményt a hűtőteljesítménytől. Az említett helyiség tempe- rálásához két-két és fél kilo- wattos hűtőteljesítményre van szükség, amit - típustól füg­gően - 300-700 wattos gépek­kel lehet elérni. ► NÉZŐPONT MEGKÉRDEZTÜK OLVASÓINKAT r Áldás vagy átok a klíma? czicziNGER antal, Bácsal­más: - Engem kifejezetten ir­ritál a légkondi. Begyullad tő­le a szemem, fáj a nyakam. A kocsiban is ritkán kapcsolom be. Odahaza emiatt nem sze­reltettük fel. Olyan családi házban lakunk, ahol 27 fok­nál nincs melegebb. Az iro­dámban, a mélyföldszinten állandó a 22 fok. Jól viselem a meleget, elvégre nyár van. juhász anett, Kecskemét:- Egy ruházod boltban dolgo­zom a városközpontban. Ami­óta megnyitottunk, van klí­mánk. Ki sem bírnám nélkü­le. A kolléganőm viszont szen­ved tőle, de rám való tekintet­tel elviseli. Mostanában so­kan jönnek be hozzánk olya­nok, akik már a belépéskor közük: nem vásárolni, csak hűsölni szeretnének... Kábult szúnyog a tűző napon az embernek semmi nem elég. Mindig többre vágyik, azt mondják, ez viszi előre a világot. Talán. Ha csak ma­gamat figyelem, abból is lát­hatom, hogy genetikailag tel­hetetlen a fajtánk. Egykor nem volt se mosógépem, se hűtőm, se televízióm, se mo­sogatógépem, mégsem volt hiányérzetem. Aztán lassan mindenem lett, majd mind­egyikből egy második, mert az első nem szolgálta már ki a család igényeit. Most pe­dig, ha kettőből egy elrom­lik, teljesen kétségbeesem. Klímaberendezésem nincs, mert a házunk mindig kelle­mesen hűvös. Legalábbis így láttam eddig. Most azonban, amikor klimatizált helyen dolgozom, és ugyanilyen bol­tokban vásárolok, máris me­legnek érzem az otthoni hő­mérsékletet. Foglalkoztat a berendezés beszereltetésé­nek gondolata. örülnöm kellene annak, hogy ilyen kényelmes lett az élet. De mivel még nem ment el teljesen a józan eszem, ezért eszemben sincs tapsikolni. Tudniillik itt szó sincs kényelemről! A mindennapokat megköny- nyítő szerkentyűket nem arra használtuk, hogy több időnk legyen értelmes dol­gokra, hanem arra, hogy jobban fokozhassuk a roha­nást, az elvárásokat saját magunkkal és egymással szemben. A klíma esetében szintén visszanyalt a fagyi. Minél többet töltünk klima­tizált helyiségben, annál in­kább kábult szúnyognak érezzük magunkat a napon. Márpedig nem lehet egész nyáron bezárkózni a hűvös­be; néha legalább kenyérért ki kell menni! miközben mi osztjuk egy­másnak az észt, hogy mi he­lyes és mi nem, addig ez a sárgolyó csendesen tűri a megpróbáltatásokat. Legfel­jebb azon tűnődik, hogy va­jon meddig bírja még ener­giával az igényeinket. Helén nem ismert rá az élő testbe rótt halálos naplóra halálsziget Fa fúrótornyok jelezték, hogy az őserdő is a világ legmozgékonyabb tőkéjének, az olajnak a birodalma Akkor megjelennek a raktárhá­zak, a mólók, a betonépületek, a tisztviselők, a vasútvonal, a sze­mélyszállítás, a posta, és mind­ebből gyerekjáték hadikikötőt csinálni, amely megvédi a balik- papani olajat és a Jáva felé veze­tő Massar-szorost - tette hozzá Wolf. - Mi csak akkor remélhe­tünk segítséget, ha nyílt lázadás tör ki. Ebben az esetben, mond­juk, írunk nekik egy ajánlott le­velet, hogy ajtónk előtt fellázadt kulik óhajtanak rövidesen vé­gezni velünk.- Erre, ha nem küldik fel a já- vai kormányzósághoz vélemé­nyezés végett az ügyet, esetleg azonnal úrnak indulnak Balik- Papanból - folytatta. - És ha a bennszülöttek postafordultával még mindig csak az ajtónk előtt állnak, amire ritkán van példa, akkor megmentenek bennün­ket. De az ő szemükben jobb alap a katonai intervencióra, ha itt mindenkit leölnek. Hát ez a helyzet Kellemes alvást - mond­ta. Vállára dobta puskáját, és tempós léptekkel távozott. Ha nem kell sok árut hozni, akkor a tengerparton horgonyzó kis motorcsónakkal közlekedtek Balik-Papanba, két hétben egy­szer. Könnyebb és kellemesebb a sima tengeri út, mint a zötykö- lős szárazföldi ösvény. Fülledt, forró nap volt, amikor két em­bertelen hónap eltelte után egy­szer Lindau volt a „soros”. Balik-Papan egy pár házas kis telep, tisztviselői villákkal, iro­dákkal. Borneón világvárosnak számít. Fa fúrótornyok erdeje ágaskodik a város körül, és messze bent kúpjaival elvegyül­ve az őserdő fái között jelzi, hogy ez a világ legmozgékonyabb tő­kéjének: az olajnak a birodalma. Ezt a várost ebben a szörnyű va­donban iskolával, kórházzal, ko­vácsműhellyel és olajtankokkal a Royal-Dutch teremtette a mo­csárból és az őserdőből. A nyersolaj nehéz bűze úszik a levegőben, gőzsípok, ipari vas­út csikorgása, zakatolás tölti be a délelőttöt, és mindenfelé vastag tócsákban áll az olaj. Walter délig elintézett min­dent, azután várta a Madurából érkező postagőzöst. Jáva felől közeledett a dülön­gélő, kis piszkos hajó... A vízi tákolmány tülkölt, odafordult a kikötő mellé, és a peremén tett­re készen álló, fekete matróz gyorsan kidobta a kötelet. Le­csapódott a híd, Walter felné­zett, és meglátta Helént, amint egy kis táskával lassan jött le a hajóhídról... Az első érzése egy sikító öröm volt. Rögtön utána borzalom: He­lén itt, a pokolban! A lány egye­nesen ránézett, aztán közömbö­sen lesiklott róla a tekintete, és tovább haladt... Nem ismerte meg! Hát ennyi­re megváltozott? És ahogy a lány elment, utána akart szólni, de nem jött hangja. Mint egy rémes álomban, mikor szörnyűség elől menekülünk, de ólomból van a lábunk. A száját is felnyitotta, de csak recsegés tört fel a gégéjé­ből. Kinyújtotta a kezét. Helén odanézett és ráismert. Nem! Rá­iszonyodott!. Csak sejtette vala­hogy, hogy ez a fakírszerűen vé­kony, fekete fej, erősen őszülő haj, beeséstől deformált arckife­jezés - ez Walter! Nyakába bo­rult, és mindketten sírtak. Helén nevetni próbált, de ahogy ráné­zett az idegenszerű, szomorú vo­násokra: egy szörnyű trópusi ka­land élő testbe rótt halálos nap­lójára, újra sírt. Két kezével meg­fogta Walter arcát és a könnyei­hez szorította.- Magának azonnal vissza kell mennie! - mondta Walter az első ölelések után. - Ez itt a po­kol! Itt nem maradhat egy napig sem, vagy csak egy napig...- Ugyan! Nincs is pénzem visszamenni! Nincs is hová visszamennem, mindenemet el­adtam, hogy maga után jöjjek. Itt a helyem. Nekem nem lett volna szabad elengednem ma­gát, és azért jöttem, hogy meg­osszam a sorsát. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom