Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-02 / 152. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 2., HÉTFŐ 13 SZABADSZÁLLÁS Lóra termett a kunok kapitánya hagyományok Bánják, hogy az iskolai tananyagból kirekesztették a felmenőket Testvér lett a kun város és a székelyföldi bányászközség Szombaton a városi na­pok ünnepén hivatalába lépett az új kiskun kapi­tány. A köz egyetértésével Sövény Sándor gazdálko­dót avatták a tisztségbe. Miklay Jenő A kunok hagyományaiban ma is él a nagy tekintélyű elöljáró, a kunkapitány választása. Mivel pedig a szabadszállási napok szervezői is a kunok leszárma- zottainak tartják magukat, mi sem természetesebb: valóságos­sá élesztik eleik históriáját. Per­sze, nem úgy néznek a kunkapi- tányra, mint régen. A parancs­nokiás helyett inkább példamu­tatása a fontos, a hagyományok ápolásáról. Olyan idők járnak, amikor a széppé nemesedett történelmet amolyan lelkes ka­pitányoknak kell tanítaniuk, ha már az iskolai tananyagból kire­kesztették az ősök emlékezetét. Az első újkori kunkapitányt 2000-ben nevezték meg Kisúj­szálláson. Azóta a Kiskun­A kapitánysághoz dukáló jelvényeket és a felhatalmazást BÁNKINÉ DR. MOLNÁR ERZSÉBET, a Kiskun Múzeum igazgatója adta át SÖVÉNY SÁNDORNAK. Az ember és a lova kapcsolata élethosszig tart ki tudja, mire jutott volna az ember ló nélkül? Nyeregben ülve keresett új hazát, lová­val verejtékezett a szántóvető, vívott a hátán sok honvédő csatát a vitéz. A ló vele volt életében, s vele ment halálá­ba is. Sövény Sándor a hábo­rúban elesett lovak emlékmű­vének felállításáról gondolko­dik. Akarata megvan hozzá és reménye is, hogy sikerül majd pénzt szerezni a költsé­gekre. ságban is választottak; ennek sora most Szabadszálláson volt. A szokásjog szerint esztendőn­ként van a hivatalváltás, ezért Ván Jenő eddigi félegyházi kis­kun kapitány rákényszerült át­adni kardját. Utódját Szabad- szállás polgármestere, dr. Ba­lázs Sándor ajánlotta a tisztség­be. Úgy hírlik, senki nem talált a jelöltben kivetnivalót. Nem is találhatott, mert minden mellet­te szól. Szabadszálláson szüle­tett, helyben és Kiskőrösön vé­gezte iskoláit. Igaz, előbb mo­dern mesterséget, villanyszere­lést tanult, de aztán mégis a ku­nok szent állatát vette pártfogá­sába Bábolnán, Kisbéren. Kép­zett lótenyésztő lett, ez idő tájt lovastanyát vezet, és tanítja a fi­atalabbakat a környezetvéde­lemre, a szűkebb haza tisztele­tére. Jó néhány kitüntetéssel több mint 10 éve tagja a kerekegyhá­zi huszárbandériumnak. A vidéki élet értékes emlékeinek gondos háza A helytörténet Évtizedekig csak gondolkodtak a múzeumról, mára valóra váltották terveiket Megnyílt a város helytörténeti múzeuma. Legalább három év­tizedes terv vált valóra a múlt szombaton. A szabadszállásiak tiszteletre méltó tulajdonsága: ragaszkod­nak emlékeikhez, kötődnek a közösségi spiritualitáshoz. így érthető meg, miért fájlalták azt annyira, hogy nekik nincs intéz­ményük, ahol a város, a kör­nyék gazdasági, kézműves-kul­túrájának hagyatékát, a kiskun­sági ember életének emlékeit őrizhetik. Azt mondják: leg­alább harminc éve tervezik a helytörténeti gyűjtemény létre­Rokkák és más eszközök a poros padlásokról - Igazi ritkaságok. hozását. Ám, akiknek ez idő alatt dönteniük kellett volna lét­rehozásáról, valószínűleg nem­igen vették figyelembe azt, hogy egy-egy közösségnek nem csak az a fontos kérdés, hogy - mondjuk - lakóhelyükön hány vegyesbolt nyitott. Az újabb időkben, vagyis dr. Balázs Sán­dor polgármestersége óta len­dült meg a múzeum szervezése, az alapításhoz szükséges forrá­sok feltárása. Az önkormányzat­nál minden nélkülözhető forin­tot félretettek rá. Például az al­polgármesteri poszt betöltetlen- sége okán felszabaduló tisztelet­díj is a leendő múzeum javára ment. A városi képviselők is fel­ajánlottak javadalmazásukból, adományok gyűltek, pályáztak is, a helyi mesteremberek pedig kétkezi munkájukkal szálltak be: átalakították az egykori gyógyszertár épületét. Kicsi lett ugyan múzeumnak, mert sok a megmutatni való. A gyűjtemény szíve, lelke, gyarapítója, Tóth Sándor csak a jeles relikviákat, a táj legbecsesebbeket tárgyi emlékeit tudta a közösség elé bocsátani. Azonban értelemmel, szakszerűen tette, úgyhogy él­mény nála a múzeumlátogatás. vargyas Idén élénk volt a kun város diplomáciája, ugyanis a németországi kapcsolat után újabb két települést szervezett maga mellé testvérének Sza­badszállás. Egy olaszországit, majd legutóbb egy erdélyit. Az önkormányzat képviselői és Vargyas község küldöttsége szombaton írta alá ünnepélye­sen a baráti kapcsolatról szóló szerződést. Dr. Balázs Sándor polgármester az eseményt így értékelte: fontos nekünk a hatá­ron túliak felé nyitni, hiszen a főként kulturális tartalmú test­vérvárosi kapcsolatokkal a ma­gyarság összetartását erősítjük. Székely bányák kincse A persányfhegység keleti ré­szén fekszik Vargyas. Neve on­nan származik, hogy környé­kén sok varjú volt Zömmel magyar ajkúak lakják. Kör­nyéke gazdag mészkő-, vaskő, bentonit-, szerpentin- és az­besztlelőhely. Szénbányái 1998-ig működtek. Borvizét palackozták, de az megszűnt, mert a bányaművelés miatt el­apadt A település új templo­mát 2005-ben szentelték fel Szép versenyen felsőlajosi és fülöpházi győzők PO\ne , rozsnyay pál, 1848-49-es sza­badszállási huszárfőhadnagy emlékének szentelték a tegnapi szabadszállási fogathajtást. Jól szervezett, szép versenyt láthat­tak a lovassport kedvelői. A 2-es fogathajtásban első lett Borsodi Pál (Fiilöpháza), második Né­meth Tibor (Felsőlajos), a har­madik Kerti Mihály (Solt). A ne­gyedik, illetve az azt követő he­lyezéseket Kelemen István (Ke­rekegyháza), Nagy János (Szalk- szentmárton) és Csereklei Jó­zsef (Ráckeve) szerezte meg. A vadászhajtás kategóriában for­dult a felállás: Németh Tibor lett az éllovas, Nagy József (Fülöp- háza) a második, Csereklei Jó­zsef a harmadik lett. Őket követ­te sorrendben Nagy János, Ke­mencéi János (Fülöpháza) és Borsodi Pál. ■ Fél évszázadon át mesélnek emberi sorsokról a fényképek tóth Sándor Nyugdíjas éveiben azon munkálkodik, hogy gyűjteményét könyv alakban is közkinccsé teszi A Kiskunság utóbbi fél évszáza­dának pillanatképeiből nyílt tárlat a szabadszállási városhá­za tanácstermében. A jó isme­rős, a város barátja, Tóth Sán­dor ismét visszatért. A jeles fotóriporter tárlatáról nehéz ajánlót írni. Nem is aka- ródzik, mert félnivaló: a legjobb indulattal is mellébeszélnénk. Tóth Sándor képeit nem lehet látatlanban magyarázni. Ez a tulajdonságuk az utánozhatat­lan műveknek. Egyfelől azért felérhetetlenek másoknak, mert a hatalmas ké­pi témacsokor, a Kiskunság utóbbi fél évszázada csakis Tóth Sándoré. Tőle már csak fi­atalabbak kattintgatják masi­nájukat ezen a vidéken. Aztán a látásmód is meghatározza, mennyire válnak személyessé, egyedivé a fotók. Á szabadszállási kiállítás szuggesztív erejű érzékenység­ről tanúskodik. Alkotójuk felis­merte azokat az élethelyzete­ket, megragadta azokat a pilla­natokat, amelyek képesek elbe­szélni egy teljes korszakot. Érdeklődésének középpont­jában kezdetektől fogva az em­ber áll, de nála nincsenek rossz vagy jó sorsok. Csak sorsok. Ettől hiteles. Attól meg lírai, hogy alázatosan bánik a han­gulatokkal, az érzésekkel, a nagy pillanatokkal. Szemrevaló válogatás... ■ A tárlatot LOMNICZI ZOLTÁN (középen), a Legfelsőbb Bíróság elnöke avatta, aki szabadszállási kötődésű. A képen balra BALÁZS SÁNDOR polgármester és Jobbra TÓTH SÁNDOR. tóth Sándor élete a fotózás, már a gyerekkorától A fotog­ráfus nagynéni érdeme: felfe­dezte és finomította az unokaöcs tehetségét Tiszakécskéről származott Kecskemétre. Már 23 éves ko­rában fotólabor-vezetőként dolgozott. Az idő tájt érkezett meg a Petőfi Népéhez, ahol sokáig a fotórovat vezetője, képszerkesztője volt. Nyugál­lományban is tervez: felbe­csülhetetlen értékű gyűjtemé nyét könyv alakban akarja közkinccsé tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom