Petőfi Népe, 2007. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-30 / 151. szám
PETŐFI NÉPE - 2007. JÚNIUS 30., SZOMBAT 5 PETŐFI NÉPE Újra nyeregben a gyerekek Orfíín élmény A harmadik országos találkozó a Baranya megyei lovasparadicsomban Idén is szinte folyamatos lovaglási lehetőségekkel, hagyományőrző kézműves-foglalkozásokkal, látványos bemutatókkal várják a találkozón részt vevő fiatalokat. Máienykij robot: főhajtás azok előtt, akik nem térhettek haza végtisztesség Andrejevkában járt a bonyhádi Bayer Péter, ahol megadták a végtisztességet az elhunyt baranyai, bács- kiskunsági és tolnai máienykij robotosoknak.- Hajdani máienykij robotunk helyszínén tett legutóbbi látogatásunk alkalmával sikerült elintézni, hogy az egykori 1026-os számú láger valamennyi halottja megkapja a végtisztességet - mondta lapunknak Bayer Péter. A nyolcvanegy éves bonyhádi férfi 1945 és 1949 között közel öt évet töltött kényszermunkán az ukrajnai Donyec-medence bányavidékén számos elhurcolt magyarországi német sorstársával együtt. Az utóbbi években már három alkalommal szervezett utat Andrejevkára, a szovjetek által ígértnél jóval hosszabb ideig tartó és sokkal nagyobb „kis- munka” helyszínére. Első alkalommal 2000-ben tért vissza égy maroknyi csapattal oda, ahol valamikor az 1026-os láger működött. Tolna megyéből Aparról, Bonyhádról, Grábócról, Győréből, Izményből, Kakasd- ról, Kisdorogról, Kismányokról, Kisvejkéről, Lengyelből, Majos- ról, Mucsfáról, Nagymányokról, Nagyszokolyból, Nagyvejkéről, Szálkáról, Váraljáról, Varsádról hurcoltak el német nemzetiségű embereket ebbe a táborba. Baranya megyéből többek között Mázáról, Szászvárról, Komlóról, Bács-Kiskun megyéből pedig például Bácsalmásról, Bács- bokodról, Kunbajáról és Jánoshalmáról is dolgoztak ott kényszermunkások. Bayer Péter elmondta: a lágerből nagyon sok sorstársuknak nem volt hazatérés. Akadtak, akiket az éhhalál, másokat a tífuszjárvány vitt el. Voltak olyan időszakok, amikor az elhunytaknak koporsó sem jutott. Ezért is érzi úgy, hogy mindenkinek egyfajta megnyugvást jelenthet: a harmadik, legutóbbi andrejevkai látogatás során a láger valamennyi áldozata megkapta a végtisztességet, az ottani ortodox egyház hagyományai szerint. Bayer Péter számos fényképet készített a helyszínen. Felhatalmazta lapunkat annak közlésére, hogy amennyiben valaki igény tart ilyen fotókra, vegye fel a kapcsolatot vele, a 74/451-702-es telefonszámon. Jó hír a lovaglás szerelmeseinek, hogy a 3. országos gyermek lovastalálkozónak is Orfű adhat otthont, ráadásul a korábbi három helyett idén már öt napon át fogadja látogatóit a lóbarát rendezvényei révén immár a határon fúl is, népszerű tábor július 4. és 8. között. Mint Gon- da Tibortól, a találkozó főszervezőjétől megtudtuk, a rendezvény minden eddiginél gazdagabb programmal - szinte folyamatos lovaglási lehetőségekkel, hagyományőrző kézműves-foglalkozásokkal, látványos bemutatókkal és tucatnyi szórakoztató és kísérő eseménnyel - várja a részt vevő fiatalokat. Igazi csemegének ígérkezik többek között a honfoglalás kori, illetve a western lovasbemutató, valamint a spanyol lovasiskola, illetőleg egy kaszkadőrcsapat bemutatkozása. A részletes programról a www.gvereklovas.hu honlapon is lehet tájékozódni. A Magyar Turizmus Zrt. tavaly július 6. és 9. között rendezte meg második alkalommal az orfűi gyermek lovastalálkozót, a hatalmas sikerű nyitórendezvényre az ország minden területéről érkeztek gyerekek. Az itt töltött idő alatt a táborlakók a régió lovaskultúráját legjobban bemutató produkciókat tekinthették meg a lovas íjászattól a fergeteges betyárshow-ig, de érdekes volt a somogysárdi rendőrló-kikép- ző központ attrakciója is. A találkozó csúcspontja a gyerek loA GYÓGY- ÉS TERMÁLVÍZRE alapuló turisztikai szolgáltatókhoz hasonlóan a régióban a lovas ágazatban is megalakították összefogásukat az aktív, a fejlesztések iránt elkötelezett vállalkozások. Mivel a Dél-Dunántúlon elsősorban Baranya és Somogy megyé ben van nagy hagyománya a lovas idegenforgalomnak, így az összefogás tagjai is Pécs, Mohács, Siklós, Dunaszekcső és Kaposvár környékéről kerültek vas ki mit tud? volt, melyen a játékos ügyességi próbákon túl lovaselméleti tudásukat is ösz- szemérhették a csapatok. A találkozó további fejlődését garantálja, hogy 2007 a lovasturizmus éve Magyarországon. Biztató, hogy a megye ifjúsági lovastáboraiban évente ezernél is több gyerek vesz részt, a vendégéjszakák száma meghaladja a hatezret, és folyamatosan bővül. ki - tájékoztatott az új kezdeményezésről Gonda Tibor, a Dél-dunántúli Regionális Lovasturisztikai Egyesület elnöke. A tizenöt alapítóval megalakult összefogás az első lépcsőben a szolgáltatók kínálatának közös népszerűsítését - prospektust, vásári részvételt, internetes értékesítést - tervezi és végzi, a későbbiekben a szakmai képzésben, illetőleg a lovardák minősítésében is szerepet vállal Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség elnökének álláspontja szerint sehol az országban nem találtak az orfűi-' nél elhivatottabb, a szervezés emberi és anyagi hátterének megteremtéséért is minden áldozatot meghozó közösséget. Az elnök úgy véli, hogy a gyerekek adhatják a lovasturisztikai ágazatjövőbeli ügyfeleit, így természetesen az idei találkozóra is eljön. országos viszonylatban szakmai szinten mindig példaként említik a dél-dunántúli régió lovas vállalkozóinak összefogását A megjelenésben, értékesítésben való együttműködésük kiteljesedését követően a jövő évtől nagyobb lélegzetű, a lovardák küllemének, szolgáltatásainak minőségét javító fejlesztésre készülnek, melyre jelentős ösz- szegű pályázati forrásokat remélnek a ROP keretében. Mivel a lovaglás a gyermekek, a gyerekes családok körében a leginkább népszerű az országban, a Magyar Turizmus Zrt. a Magyar Lovasturizmus Szövetséggel együttműködésben ebben a körben indított idén programot a lovas idegenforgalom népszerűsítésére. A ló iskolába megy című projekt keretében kiskönyvet adnak ki a lovaglás legfontosabb ismereteiről, az elvárt színvonalnak megfelelő minősített lovardákról, illetőleg a kapcsolódó idegenforgalmi lehetőségekről, értékekről. Az oktatási programnak és az orfűi lovastalálkozóknak is köszönhető, hogy a lovaglás egyre kedveltebb a fiatalok, különösen a gyerekek körében, amit jól mutat a nyári lovastáborok népszerűsége is. Ma már egyre többek számára nyilvánvaló, hogy a lovaglás - nemcsak a felszerelést, hanem a kapcsolódó ellátást tekintve is - nem megfizethetetlen turistahobbi, mindent összevetve olcsóbb, például, a téli sítúráknál. A lovasturizmusban példaértékű a dél-dunántúliak összefogása Vanalder megmutatta főhősünknek az igazi Colombót halálsziget A pajtaszerű helyiségből citera hallatszott, odabenn tátott szájú emberek aludtak ópiumpipák mellett REJTŐ jeno-sorozat- Szintén állásba? - kérdezte Walter Lindau Vanaldertől.- Most hagytam ott végleg az állásomat. Tíz évig törtem az átkozott gumiföldet Szumátrán, perzselődtem és robotoltam bennszülött barmok között mint munkafelügyelő. Végül a megtakarított osztalékokból együtt volt ötvenezer forintom, nem nagy összeg a régi időkhöz viszonyítva, de hát nagyon esett a gumi... De eléldegélhettem volna belőle életem végéig, ha nem jön egy hölgy, ha nem megyek vele a riviérára, a többit sejti... Hat hónap után levehettem a szmokingot és mehettem vissza egy szál hajójeggyel a pokolba és jött még tíz év... Ayo! Még egy stengert, mozogj, te pimasz!- És most megint együtt van egy nagyobb összeg?- Igen. Végre húsz év után. Együtt van négyezer forintom. Mit bámul? Tavaly még hatvankétezer volt. Kevésnek találtam. Maga is kevésnek találná, ha húsz évig fetrengene ebben az irtózatos katlanban, amit felülről fűtenek. Meg akartam háromszorozni. Vége! Elvitte a spekuláció!... Még tíz évet már nem lehet kezdeni... Odavagyok... Egy véletlen folytán a sziget déü végében, idegen telepen, ahol sohasem jártam, belekeveredtem egy lázadásba... Meglátogattam ezt az új telepet. Egy nagy ünnepen történt... Leszúrtak egy erőszakos felügyelőt, és kitört a lázadás... Én aztán a lázadó kulik közül egy csomót sürgős üzenettel Buddhához menesztettem... Irtózatos hecc volt, és ha nem vagyok ott, puszta véletlenségből, hát akkor ez a telep többé nem létezik. Meg is írtam a weltevreni társaságnak, hogy bár nem vagyok az ő alkalmazottjuk, eredményes közreműködésemért talán megérdemlek valamit... Erre feleltek ezek a kedves emberek, hogy jelentkezzem a központban, folyósítanak négyezer forintot... Ezzel a pénzzel megyek majd vissza a húgomhoz Rotterdamba, aki már vár rám húsz éve... Majd nyitok egy fűszerüzletet, vagy sorsjegyeket árulok, vagy mit tudom én... Halló! Még egy stengert! Trópusi gyorsasággal lezuhan az égből a nap, és lávaszínű visszfényekkel vonja be a tájat. Lindau rábízta magát Vanal- derra, aki estére megígért neki egy kis „igazi” Colombót. A kapu előtt beültek egy riksába, ahogy a kétkerekű emberfogatot nevezik. Az óriás hanyagul odavetette: „Pettah!” A kocsi megindult velük galoppban végig a Forton, és egyre kijjebb értek a városból. „Stop!” kiáltotta Vanalder. Kifizették a kulikat, és megindultak gyalog, a bennszülöttek vásári negyedében, Pettahban, pálmák és kaktuszok közé ékelt zsúpfedelű kunyhók között. Egy pajtaszerű helyiség elé értek, melynek a bejárata fölé kék, vörös és sárga lampionokból összeállított girland volt akasztva. Bentről citera hallatszott és lárma. Ide léptek be. Egy kínai jött eléjük, és alázatos, örvendező mosollyal üdvözölte Vanal- dert, mint rég nem látott jó ismerősét. Dohos, sötét folyosókon át vezette őket Egy nagyobb terembe értek, melyben sokszögletű, kékes színű ampolna égett. Mindenfelé, nyitott gyékényfülkékben tátott szájú emberek aludtak elhullott ópiumpipák mellett. Kesernyés, fojtó bűz ülte meg a helyiséget Középen egy rulettasztal körül folyt a játék csendben és izgatott arcok középpontjában. Vanalder azonnal játszott és ivott. Kissé összehúzta fél szemét és állandóan tett. Az asztal körül egy matróz kivételével csupa bennszülött ágaskodott. Éppen a harminchármas számot tette meg... A golyó pörgött... körülfutott... Beleesett a harminchármasba... azután, mintha újult erőre kapott volna, kilendült belőle, és'elvánszorgott a harmincötösig... {FOLYTATJUK)
