Petőfi Népe, 2007. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-06 / 130. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP PETŐFI NÉPE - 2007. JÚNIUS 6., SZERDA A fogához veri Kecskemét garasait sípos László Alpolgármesterként és magánemberként is az átlátható rend elkötelezett híve Percre be van osztva az élete, mégis nyitva az aj­taja a kisember előtt. Sipos László, Kecskemét alpolgármestere vallja: várospolitikusként leg­alább akkora lelkiisme­rettel kell kezelni a dolgo­kat, mintha az ember a sajátjáért felelne. Takács Valentina- Hány megbeszélése van na­ponta?- Húzósabb napokon har­minc, de tizenöt alatt soha nem úszom meg. Ebben van­nak olyan beszélgetések is, amikor valakinek munkára volna szüksége vagy szeretné, ha megoldanánk a lakásprob­lémáját. Ezek csak látszólag kis ügyek, hiszen minden ilyen történet mögött emberi sorsok vannak. Van, amikor valóban felelős érte az, aki ne­héz helyzetbe került, máskor pedig önhibáján kívül, sok gyerekkel fenyegeti a veszély, hogy fedél nélkül marad. Per­sze, hem minden ilyen önkor­mányzati feladat, így segíteni sem tudunk minden esetben.- Mégis, az ajtaja nyitva áll a kisember előtt. Megviselik ezek a tragédiák?- Természetesen. Képvise­lőként is fontosak voltak szá­momra az emberi kapcsola­tok. Fogadónapokon például azok jönnek, akiknek'már végképp nincs hova fordulni­uk. Egyszer egy bácsi elpana­szolta, hogy háza egyik fala egyszerűen leomlott. Kötelez­ték rá, hogy záros határidőn belül csináltassa meg, de hát szegénynek nem volt annyi pénze. Akkor még megvolt az építőipari cégem, így sikerült fele annyiért felújítani a há­zát. Ebben az esetben az volt a legmegrázóbb, hogy a bácsit a legjobban az bántotta: ő vilá­géletében törvénytisztelő em­ber volt, mi lesz, ha nem tud eleget tenni a kötelezettségé­nek...- ígéretéhez híven eladta vál­lalkozásait. Nem hiányoznak?- Október óta a városházán töltöm az életemet. Persze, másfél évtizedet az ember nem Van olyan nap, amikor harminc megbeszélése van. Közben mindig csörög a telefon. tud kitörölni egyik napról a másikra. De az utolsó két év vállalkozás már amúgy is na­gyon nehéz volt. Minden na­pom azzal telt, hogy az elvég­zett munkáért hogyan tudom beszedni a járandóságunkat, hogyan tudok fizetést adni. Reggelente már összeszorult gyomorral indultam el, és nem maradt semmi, ami lelkesített volna. Ezért is gondolom azt, hogy bár alpolgármesterként rengeteg a tennivaló, de ez a váltás jót tesz nekem.- Itt is emberekkel kell dol­goznia...- A városházának mintegy négyszáz alkalmazottja van, én nagyjából száz munkatárs­sal állok kapcsolatban. Itt is hasonló a dolgom: összefogni a feladatokat és gondoskodni arról, hogy hatékonyan, jó irányban menjen minden. Próbálom úgy szervezni, fel­gyorsítani a szervezést, ahogy az a vállalkozói szférában is történik. Persze, ez nem min­dig könnyű, hiszen sok olyan munkatárs van, akinél az évti­zedek alatt más mentalitás alakult ki.- Fogához veri Kecskemét ga­rasait?- Erőteljesen. A választások óta több üyen tárgyalást is le­folytattunk. Most is folyamat­ban van egy alku, ami az utak minő­ségének felügyele­tére vonatkozik. Minden ilyennél az a cél, hogy minél jobb pozíciót és árat harcoljak ki a városnak. Ezért küldtek ide, de önmagám­mal szemben is ez az elvárás.- Kritika érte önöket a kerék- bilincses elképzelés miatt. Lesz még Uyen?- Valószínűleg. Például a rek­lámtáblák kihelyezését is sza­bályozni szeretnénk. Összeszá­moltam: a Tescótól a Budai ka­puig közel százhetven reklám­tábla van. Ez borzalom! Ezeket a főutakat is más övezetbe so­roljuk. Magyarán: ha valaki ott akar reklámozni, azért ugyan­annyit kell fizetnie, mintha a belvárosban helyezné ki. Gyak­ran nincs is építési engedély ezekre a táblákra. Rendet sze­retnénk a városban, és akik ez ellen vétenek, azokat kemé­nyen büntetjük majd. Én egyéb­ként is rendmániás vagyok. Ott­hon az öltönynek a vállfán a he­lye, a szennyesnek a szeny- nyestartóban, a cipőnek a cipős- szekrényben. Ezt a munkám­ban is megkövete­lem, ami nagy küz­delem, hiszen ke­vés ember érzi, hogy zűrzavarban nem lehet boldogulni. Lehet, hogy az önkormányzati intéz­kedések majd úgy tűnnek, mintha az itt élőkkel szúrnánk ki, de nem ez a helyzet. Arról van szó, hogy ha valaki bejön a városba, akkor láthassa, hogy itt a külcsínnel is foglalkoznak, lövő évtől például nem szeret­nénk, ha a vendéglátóhelyek te­raszain műanyag székek, aszta­lok volnának. Az nem oda való. Mint ahogy az OSB-lapból ké­szült bódékat se szeretném lát­ni a főtéren. És ezek nem óriási beruházások.- Hogy áll Kecskemét a szenny­vízcsatorna-rákötésekkel?- Év elején azt mondtuk, mi­szerint helyi rendeletet hozunk majd annak érdekében, hogy meglegyen az elegendő rákötés. Ám most úgy tűnik, hogy erre központi jogszabály születik majd, hiszen az alacsony rákö­tés sok településen okozhat gondot, és vezethet akár oda is, hogy vissza kell adni az ISPA- támogatást. Sajnos, muszáj kényszert alkalmazni, mert itt nem csupán az uniónak való megfelelés a tét, hanem saját környezetünk kímélése. Egyéb­ként a megfelelő számú rákö­téssel jövő.év végére kell elszá­molnunk. Most ismét vizsgál­juk, miszerint van-e jogi lehető­sége a városnak arra, hogy készfizető kezességet vállaljon a belső rákötésekre. Ha kiderül, hogy jogilag valóban nem tehet­jük meg, akkor más megoldást kell találni.- Távozik a Bácsvíz Zrt. éléről Szekeres István. Miért döntöt­tek így?- Fiatalítani szeretnénk. Ha még lett volna néhány éve a nyugdíjig, akkor ez nem fordul meg a fejünkben. De ő most 64. évében van. Saját tapasztalat­ból tudom, ahogy telt felettem az idő, úgy kezdtem másként látni dolgokat, és rájöttem, hogy nem mindig van igazam. Volt például olyan munkatár­■ Esztétikus, ren­dezett várost szeretne. Közelkép 1962-BEN SZÜLETETT FÜlÖp­házán. Menedzseri diplomá­ja van. 1982-től tíz éven át a megyei vízművállalatnál - azaz a Bácsvíz elődjénél - dolgozott. 1992-ben létrehoz­ta a Classic építőipari céget, és néhány hónappal ezelőt- tig a társaság érdekeltségébe tartozó vállalkozásoknak volt tulajdonosa, illetve ügy­vezetője. Számos társadalmi megbízatása van. 1998 óta önkormányzati képviselő. A munkája során fontos szá­mára az emberközpontúság. Ugyanakkor a cél érdekében önmagától és munkatársai­tól is a maximumot várja. Nős, két gyermek édesapja. Néhány éve kitalálta, hogy majd horgászik és vadá­szik, ám időhiány miatt rit­kán akad rá lehetősége. Holott egy horgászházat is épített már a Mátra lábá­nál. Legnagyobb szenvedé­lye azonban a motorozás, aminek négy-öt éve hódol. A 750-es Suzukival a leghosz- szabb útja az volt, amikor a horvát tengerpartra, Brac szigetére így kísérte el a csa­ládot. Hazafelé jövet három­szor ázott el, ráadásul itt­hon vette észre, hogy egy méretes szöggel a kerékben repesztette végig az esős utat. sam, akihez csak azért ragasz­kodtam, mert annak idején együtt kezdtük a szakmát. Az ilyen dolgok emberileg érthető­ek és indokoltak, de egy cég élete másról szól. Ráadásul azt is tudomásul kell venni, hogy sok tehetséges fiatal nem jut munkához. Nem véletlen, hogy minden területen a nyugdíja­soktól válnak meg. Minden­esetre Szekeres úrról és a pá­lyájáról csak tisztelettel tudok szólni. Remélem, hogy a háttér­ből néhány évig még segíti a munkát, hiszen az ő szakmai tapasztalatai, kapcsolatai na­gyon értékesek. Ami pedig na­gyon fontos: nem akarunk ejtő­ernyőst a társaság élére tenni. Sok olyan ember dolgozik ott, aki szakmailag teljesen megfelelő és támogatható veze­tő volna. Táborfalván volt bátorság a templomépítéshez hitélet „Legyen az úttalálás megszentelt ünneplő helye!” - mondta a váci püspök M6, M60: tőkeerős konzorciumok jelentkeztek be „Honnan volt bátorságotok a templomépítésre, s annyi alázat bennetek, hogy újra és újra ko­pogtattatok? Még engem, a püs­pököt is rászedtétek, hogy ál­motok valóra váljon” - mondta csöppet sem szemrehányón, in­kább barátsággal Beer Miklós váci megyéspüspök a táborfal­vai új templom minapi felszen­telésekor. Azt kívánta: „Legyen e hely az életben való eligazo­dásnak és az úttalálásnak meg­szentelt ünneplő helye!” Az épület kivitelezője a lajos- mizsei GOMÉP Kft. volt, a litur­gikus téren kétszázan, a karza­ton hatvanan férnek el. Az ol­tárképet Bárda Tibor és Tölg- Molnár Zoltán, két Munkácsy­díjas művész készítette. A stá­ció Bubelényi Zsanna kerami­kust dicséri, a kőmunkákat Ko­vács Márton helyi kőszobrász­művész végezte. A kivitelezés értéke megközelíti a százmillió forintot. A közösségi ház előtti dísz- burkolatos parkban emlékmű­vet alakítottak ki. Az előtte lévő kriptában a Hadtörténeti Inté­zet szándékozik elhelyezni azoknak a hősi halált halt, kü­lönböző nemzetiségű katonák­nak a földi maradványait, akik hollétéről hazánk Dunától ke­letre eső területén a jövőben tu­domást szereznek. aP.S. Végső nyughely a német katonáknak az altemplom urnafülkéiben végső nyughelyre találtak azok a német katonák, akik a falu határában a második világháború harcaiban elestek, és jeltelenül lettek elföldelve. A szentelés utáni kegyeleti eseményen ott volt Holló József altábornagy, a Hadtörténeti Intézet főigazgatója és Jürgen Erbeck ezredes, német katonai attasé is. A templomot BEER MIKLÓS váci megyéspüspök szentelte fel - az eseménynek százak voltak tanúi az épületen belül és kívül. Út Öt pályázat érkezett az M6-os Szekszárd és Boly közötti, illet­ve az M60-as Boly és Pécs közti szakaszának kivitelezésére, majd üzemeltetésére. Tőkeerős konzorciumok jelentkeztek, me­lyekben magyar tagvállalat alig akad: portugál, spanyol és oszt­rák útépítő cégekről van szó. A kétszázmilliós építkezés kon­cesszióban, magántőke bevoná­sával történik. Lényege: a nyer­tes megelőlegezi a költségeket, aztán 22 év alatt jön vissza a pénze. Kaiser lózsef útépítő pro­jektmérnök szerint a szegé­nyebb országok sokszor választ­ják ezt a formát. Kérdés: a végén mibe kerül az, hogy most az ál­lam nulla forinttal száll be. ■.

Next

/
Oldalképek
Tartalom