Petőfi Népe, 2007. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-08 / 132. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. JÚNIUS 8., PÉNTEK 5 AKIK ELTŰNTEK A REFLEKTORFÉNYBŐL A valódi tudást nem értékeli a világ? mi van vele? Fáy Ferenc nehezen viseli, hogy manapság nem kell megerőltetnie magát A Széchenyiváros első építőjét, a Dutép utolsó vezérigazgatóját csaknem másfél évtizede nem kí­séri már közfigyelem Kecskeméten. Mi van ve­le, mit gondol múltról és jelenről? Bálái F. István- A megyei építőipari szocia­lista nagyvállalat, a Dutép utolsó vezérigazgatója volt, Ön alatt kezdődött a felszámolás. Milyen érzésekkel gondol erre vissza?- Elsősorban algériai vállal­kozásunk vitt bennünket rom­lásba. Én elleneztem a kalan­dot, mondván, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen ara­busul. Elődöm, Dörner Henrik politikai utasításra vágott bele. Rövid idő alatt milliárdos adós­ságot halmoztunk fel: csak a ka­mat és a törlesztés négyszáz- millió körül volt évente. Ebből már nem lehetett jól kijönni, ezért magam kezdeményeztem a felszámolást, de előbb hu­szonhárom különböző társaság­ra bontottuk szét a céget. Közü­lük tizenöt ma is megvan és jól működik, ezért azt is ki lehet mondani, hogy a Dutép nem szűnt meg.- Nem gondolja, hogy törvény- szerű volt, ami történt?- Ma megállapítva igen, tör­vényszerű volt, de ha találtam volna egy három milliméteres hasadékot, ahol át lehet présel­ni a Dutépet, munkatársaim­mal megtettem volna. Mi azon­ban a magyar építőipar anyag­hiányos korszakában dolgoz­tunk. Térden csúszva kellett például lakásainkhoz konyha­bútorért könyörögnünk, s ami­kor nagy anyagválaszték lett, egy csapásra kiderült, hogy jó néhány dologban túlfejlesztet­tük a céget. Nagy cementhiány volt, ezért drága iparvágányhá­lózatot építettünk ki a házgyár­hoz, hogy egyszerre sokat tud­junk készletezni. Az ablakgyár, s több más, általunk létrehozott ipari üzem az önellátásunkat szolgálta, amire rá voltunk kényszerülve. Némelyikről per­sze utóbb bebizonyosodott, hogy felesleges volt, de ez nem kérdőjelezi meg annak a fej­társaságot végül sok nehézség után felszámolás alá kellett von­ni. Ezután szakítottam a nagyság- rendi szemlélettel és a családi káefténkben dolgozom.- Mivel foglalkoznak?- A feleségemmel, aki szin­tén építészmérnök, műszaki és gazdasági tanácsadással, érté­keléssel foglalkozunk. Legyen az vagyonérték-megállapítás, egy beruházás megvalósításá­nak figyelemmel kísérése, de akár csődgyanús cégek átszer­vezése is.- Akkor tehát panaszra nem lehet oka...- Azon teszem tül nehezen magam, hogy most szinte köze­pes megerőltetésű rutinként lá­tom el a tennivalókat. A Dutép ipari üzemeinek megszervezé­se volt sokkal nehezebb, ugyan­akkor igazán szép és embert próbáló munka, ahhoz volt in­kább szükség a megalapozott tudásra. Ha viszont belátom, hogy meg kell békélnem a hely­zettel, tényleg kimondhatom, hogy nincs okom panaszra. Feladatainak ellátásához ma is gyakran ül gépkocsiba. Családi vállalkozásuk partnerei megtalálhatóak az ország minden területén. lesztőmunkának a nagyszerű­ségét, amit véghezvittünk. Ezekre az üzemekre ma is büszke vagyok, s persze, hogy szomorú látni, ami egyik-má­sikkal történt.- Nem is csinálta végig a pri­vatizációt...- Beláttam, hogy szükség van rá, azért is kezdtem el. Talán mond valamit, hogy magamnak semmit sem tettem félre. Azért nem csináltam végig, mert a fel­számoló cég, a Reorg Rt. átala­kított vezérkarával már nem tudtam kijönni. Hiába hoztunk valamire háromszázmilliós ve­vőt, a töredékéért más kapta meg. Kilencvennégy januárjá­ban kiszálltam, én már nem kellettem. Eljövetelem közvet­len oka az volt, hogy munkatár­saim a végkielégítésüket a ké­résem ellenére sem kapták meg december végéig.- Fontosnak tartotta a munka­társi közösséget?- Széchenyivárosi építésve­zetőként nagyon sokat tanul­tam. Emberek, építőmunkások között lenni külön tudomány, aminek nagy hasznát vettem felső vezetőként is. Szerettem azt a közösséget, néha belevág­tunk a magyarnótás éjszakába, de a reggel már a munkahelyen talált bennünket, és dolgoztunk feszülésig.- Kitől örökölte a kitartást?- Bár a Fáy a legrégebbi ma­gyar nemesi családnevek egyi­ke, nagyapám mindössze hét DR. FÁY FERENC 1944-ben szü­letett Szegeden. A keszthelyi gimnáziumban érettségtett, majd 1967-ben építészmérnöki diplomát szerzed a Budapesti Műszaki Egyetemen jeles ered­ménnyel. Házassága révén ke­rült még ugyanabban az év­ben Kecskemétre, az állami építőipari vállalathoz. Három hónap után a Széchenyiváros építésvezetője led, 1972-ben bízták meg az ipartelep meg­szervezésével Vezetésével jött holdon gazdálkodott Csongrád környékén. Apámat azonban taníttatta, aki matematika-fi­zika szakos tanár lett, de hiva­tását sohasem gyakorolhatta. Tartalékos tisztként a Horthy- hadsereg kivezényelte a Don- kanyarba, és nagy bűnnek szá­mított, hogy onnan hazatért. A részletek a Requiem egy ma­gyar hadseregért című könyv­ben olvashatók. A családnak így a méhészet jelentette a létre és működött a házgyár és a Szent István körúti iparte­lep. 1985-től 1993-ig a Dutép vezérigazgatója, később a Di­ósgyőri Acélművek Rt. elnöke. Jelenleg családi vállalkozásuk­ban, a SAN Kft.-ben dolgozik. Leányuk Németországban él. Nem veti meg a gasztronómiai örömöket. „Orvosfóbiája” van. Hobbija a képzőművészet, a műszaki értelmiség napján mémöktársarval közös kiállí­tásuk volt. megélhetést, végigvándoroltuk a fél Dunántúlt. Apám az ávé- há elől menekült, dacolt a rendszerrel, végül országos hí­rű méhész lett, én meg a száz­kilós kaptárakat rakosgattam mellette. Tőle tanultam a kitar­tást.- Furcsa, hogy ilyen családi háttérrel a Kádár-korszak iránt érez némi nosztalgiát...- Én már a hatvanas évek má­sodik felében kezdtem dolgozni, s az értékrendet, ha viszonylago­san is, de egyensúlyban éreztem. Amit én elértem, azt munkával, igazi teljesítménnyel értem el. Manapság gyakran mást látok.- Mi történt a Dutép után?- Miután távoztam, egy ideig sértődött és fáradt voltam, nem­igen találtam a helyem, majd az ÁPV Rt. felkért, hogy legyek a Di­ósgyőri Acélművek elnöke. Azu­tán az egész elnökséget felállítot­ta a Hom-kormány, mert a véle­ményem az volt, hogy a magyar- országi nemesacélgyártás csak úgy maradhat fenn, ha a politika támogatja. Ennek hiányában a Ha orvost lát, felmegy a vérnyomása Művészet vagy ügyelet legyen? kerekegyháza Vita az egészségügy átalakítása körül Kinevezték a kecskeméti tervtanács tagjait A 441-esen naponta ezernél is több a teherautó nagykörös Jelenleg országosan körülbelül negyven település pályázik elkerülőút építésére. Köztük van Nagykőrös is, ahol 7,5 kilométer hosszú, kétszer egysávos, vasúti felüljáróval, csomópontokkal ellátott elkera- lőutat képzelnek. A költségek meghaladják az 5 milliárd forin­tot. A városházán úgy tudják, hogy a kormány 2010-ig bizto­sítja a forrást azoknak a telepü­léseknek, ahol nagy az átmenő forgalom. Vajon mennyi a nagy? A legutóbbi adatok szerint Ceg­léd és Kecskemét között napon­ta átlagosan ezerszáz teherautó használja a 441-est. Ez a forga­lom a körösiek szerint már túl ment a tűréshatáron. ■ M. J. Paprikás hangulatú fórum hely­színe volt a minap a kerekegy­házi művelődési ház. A téma az orvosi ügyeleti rendszer meg­változtatása volt. Ugyanis - mint arról írtunk - a május 17- ei testületi ülésen úgy döntöttek a képviselők, hogy az ügyeleti ellátás tekintetében július 1-jétől a kecskeméti kistérségi társulás­hoz kérik felvételü­ket. Addig pedig a feladatellátás­hoz - mivel a helyi doktorok ke­vesen vannak - egy betéti társa­ság segítségét kérik. A május 30-ai ülésen az egyéb napiren­dek között újra előhozták a té­mát. Igaz, ekkorra már a polgár­mesteri hivatalban május 24-ei dátummal megfogalmazták, majd a postaládákba is bedob­ták azt a tájékoztatót, amiben arról értesítették a lakosságot, hogy 31-én 18 órakor az ügyele­ti rend változásával kapcsolato­san tájékoztatást tartanak a művelő­dési házban. Azt is tudatták, hogy az új rend (az eredeti döntéstől eltérően) június 1-jétől lép életbe, s az ügyeleti szolgálatot járóbeteg­ként felkereső pácienseket Kecskeméten látják el. Mindez sokaknak nem tet­szik. Ezt a minap tartott fórum résztvevői (jó százan lehettek) is kinyilvánították. Azóta pedig aláírásgyűjtésbe kezdtek. Az íveken azzal a kéréssel fordul­nak a polgármesterhez és a tes­tülethez, hogy az orvosi ügyelet megtartásával kapcsolatos dön­tésüket vizsgálják felül. „Mint a város lakói ragaszkodunk az ügyelet működéséhez, ha más­képpen nem, úgy a művészeti iskola megszüntetése árán is, annak költségének átcsoporto­sításával...”. Érvelnek azzal is, hogy az ügyelet minden lakost érint, míg a művészeti oktatás - amit, véleményük szerint, a szakköri foglalkozásokkal a gyermekintézmény megoldhat - csak egy bizonyos réteget. ■ Pulai Sára építészet A város legutóbbi kép­viselő-testületi ülésén kinevez­ték a kecskeméti tervtanács tag­jait. A grémiumba több szerve­zet is jelölhetett személyeket. A Bács-Kiskun Megyei Építész Ka­mara által kijelölt tagok: B. Tóth János, Babinszky Tünde, Bor­bély Lajos, Boros Pál, Horváth Szüárd, Katkics Tamás, Király József, Losonczy László, Marton Tibor, Monus Krisztián, Öveges László, Pankotai Gyula, Szép Ti­vadar, Tóth Tamás, Várkonyi Pé­ter és Vásárhelyi Dániel. A terv­tanács elnöke által javasolt ta­gok: Borvendég Béla építész (Budapest), Fazekas Mihály épí­tész (ipari létesítmények), Haj­dú István (Kulturális Örökség­védelmi Hivatal), Kiss Attila épí­tész, geográfus (Magyar Tudo­mányos Akadémia), Kiss Lajos építész (Szeged), Koczor György építész (Szeged), Kovács Ferenc építész, Markolt László építész, településtervező, Szabó József közlekedéstervező és Szilber- horn Erzsébet építész, telepü­léstervező. Egyesületek által ja­vasolt tagok: Balanyi Zsolt (Kecskeméti Építészek Környe­zetvédő Egyesülete), Hegyes Fe­renc (Kecskeméti Városszépítő Egyesület) és Tiszavölgyi Gábor (Porta Egyesület). A tervtanács titkárának Var­ga Ákost, a városfejlesztési és közbeszerzési osztály munka­társát nevezték ki. ■ T. V. ■ Az ezerszáz alá­írást a jövő héten átadják a polgár­mesternek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom