Petőfi Népe, 2007. április (62. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. ÁPRILIS 7., SZOMBAT 5 HUSVET Valóban föltámadt! kalocsa-kecskemét Interjú Bábel Balázs érsekkel Húsvét van, a feltámadás ünnepe. Bábel Balázs ér­sekkel, a Kalocsa-kecske- méti Főegyházmegye met- ropolitájával beszélgeté­sünket a régi húsvétok felidézésével kezdtük. Farkas P. József- Melyek azok az ünnepek, amelyekre szívesen emlékszik vissza?- A húsvéttal én nem úgy va­gyok, mint a karácsonnyal, ami­kor visszaidézzük gyerekko­runk meghitt ünnepét. A hús­vét az ember érettebb korá­hoz kapcsolódik, amikor va lamilyen módon az ünnep lényege is meg­érinti őt. Ugyanis a húsvétot a nagypéntek, vagyis Jézus halála előzi meg. Ez egy kis­gyereknek általában nem mond semmit. A húsvétnak az igazi és mellbevágó örömhíre akkortól válik jelentőssé, ami­kor magával a halállal is talál­kozik az ember. Bár emlékezem iskoláskorom nagyheteire, hús- vétjaira is, de igazából a gimná­zium vége felé, később jelentett ez számomra, nagyon nagy ün­nepet, mert tudatosan és érzel­mileg is jobban átéltem. Itt az érzelmen a liturgiát értem, a nagyböjt ünnepeit, a keresztúti imádságot, a Jézus szenvedései­re való gondolást, s még hatéko­nyabban a húsvéti szertartáso­kat. Nevezetes húsvétra emlé­kezem: a szentelésem előtt volt, amikor Endrey Mihály püspök úrnak - aki két évig volt váci megyéspüspök - asszisztálhat­tam, diakónusként Ez volt az a nagy pillanat, amikor az élő egyház tanúságtevő számomra: Krisztus valóban feltámadt, és ez a közösség ezt ünnepli im­már 2000 év óta. Az idei húsvé­ti köszöntésem is így szól: „Krisztus valóban fóltámadt, az ősi és mindig új jó hírrel kívá­nok áldott, boldog húsvétot.” Keressétek az odafönt valókat!-Van-e új üzenete a mai hús­vétnak?- Mindig időszerű az üzenet. A húsvét a keresztény ember számára nem kellemes. Van­nak kísérő jelenségei: a locso­lás, a hímes tojás stb. De pé­künk nem az jelenti a húsvétot, hogy sonkát eszünk nagyszom­bat estéjén, hanem az, hogy az Isten szeretete erősebb a halál­nál. És az a felhívás, amit Szent Pál apostol mond: hogy ha feltá­madtatok Krisztussal, ez már egy lelki feltámadást jelent, hogy az ember a bűneinek ne­met mond, megbánja, új életet kezd, keressétek az odafönt va­lókat. Ez azt a lelki és szellemi szférát jelenti, mely az Isten vi­lágát mutatja nekünk, és az ő közeledésére mi is közeledünk. Miután körülöttünk a világ ál­landóan változik, új kihívások vannak, s ezeknek keresztény hittel, keresztény értékrend megvalósításával kell megfelel­ni, ez jelenti az odafent valók­nak a keresését.- Van egy másik szó is, ami húsvéthoz tartozik, a népének is mondja: örvendetes napunk Bábel Balázs idei húsvéti köszöntése így szól: Krisztus valóban föltámadt, az ősi és mindig új Jó hírrel kívánok ál­dott, boldog húsvé­tot. támadt, Jézus Krisztus mert feltámadt. Ez az örvendezés mintha hiányozna a világból. A húsvét el tudja hozni az örö­möt?- A mai ember - merem azt mondani, hogy - kevéssé isme­ri az igazi örömet. Az öröm a lé­lek derűje, ami velünk tart a bajban, a megpróbáltatások­ban. Egy debreceni kismester írónak, Horváth Imrének az írá­sa így szól: „Kár felkelni, ma úgysem vár semmi jó, ez a reg­geli depresszió; kár lefeküdni, oly jó volt élni, ma ez az esti eu­fória.” A mai ember a depresz- szió és az eufória között éli meg az életét. Földobja magát, pörög egyet, örömnek elég az, hogy jó legyen a közérzete, de ez nem öröm. Az eufória egy mestersé­ges fólhangoltság lehet. A dep­resszió egy kóros lelkiállapot. Az öröm és a boldogság tartó- sabb dolog, amit nem lehet ki­váltani egy nevettetéssel. Ami­kor annak ellenére teszi az em­ber a dolgát, hogy látszólag nincs értelme, vagy kitartólag hűséges a házastársához, vagy ápol egy beteget, elvégzi azt a nagyon szerény munkáját. És előbb-utóbb, az idő múlásával felmerül a kérdés, hogy volt-e ennek érteimé. Nagyon sok em­ber azt mondja, hogy nem volt, nincs. A keresztény ember pe­dig azt mondja, hogy van értel­me. És így fejezi ki, hogy feltá­madunk. Aggodalmak és fájdalmak- Ebben a házban, az érseki kastélyban őrzik a régi irato­kat, a régi vizitációkat, érseki látogatások emlékiratait, me­lyek tulajdonképpen próbál­ták dokumentálni, hogy is áll a közösség. A mai összefoglaló optimista-e a kereszténység, a Szent István-i örökség ügyé­ben?- Abban nem vagyok kétke­dő, hogy egyházam megmarad- e. Hiszem, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Hiszen ezt maga Jézus mondta. Azon­ban elgondolkodtat, hogy a ma­gyarság sorsa miként alakul a történelemben. Mert különböző utak vannak. Ha egyháztörté­neti perspektívákban tekintek vissza, akkor például látom, hogy a patriarchátusok meg­szűntek. Bizonyos struktúrák, formák átalakulnak, eltűnnek. Az sem biztos, hogy Szent Ist­ván népe megmarad. Ha garan­ciánk van, az az, hogy első kirá­lyunk a koronát és az országot Szűz Mária pártfogásába he­lyezte. Ugyanakkor tényleg örö­kös aggodalmak és fájdalmak is vannak bennem, látva mai éle­tünket, magyarságunkat, orszá­gunk helyzetét, és ez nagyon fájdalmasan tud érinteni. Nem személy szerint engem, mert nincsenek olyan gondjaim, hogy mit egyek, vagy mibe öl­tözzek, de ez nem is fontos. Ha­nem az, hogy a népem hogyan él, és ez itt a nagy gond. Nagy bajokat látok. Reményt ad a jó tettek gyakorlása- Gondolom, hogy az ellenak­ción is töri a fejét, és kegyel­met vár hozzá. Mi az, ami most talán reményt szül?- Az imádság kétségtelen, és a jó tettek gyakorlása is re­ményt ad. Amikor Jézus elvitte tanítványait és megmondta, hogy tegyetek meg mindent, amit parancsoltam nektek, ak­kor azzal a bizonyossággal küldte el őket, hogy ők rá fog­nak jönni arra, hogy nem az ő tevékenységük hatásfokától függ az eredmény, hanem Is­ten kegyelmétől. Mindent meg kell tenni. Éppen ez tud ben­nünket felvillanyozni, mikor már emberileg nem számítunk semmi jóra, és mégis valami feltárul előttünk: az isteni gondviselés.- Az ünnepen mit üzen a hí­vőknek és a nem hívőknek?- Az Úr feltámadt! - Krisztus valóban feltámadt! Az őskeresz­tények, elődeink így köszöntek húsvét hajnalán hittel és teljes örömmel. Ez az én üzenetem is. Ebben hiszek, és kívánom hogy mindannyiunk számára örven­detes, reménybeli meggyőző­déssé váljék, hogy valóban fel­támadt az Úr. Életre hívó érték húsvét Interjú Varga László lelkészi főjegyzővel A Református Egyház szá­mára különleges jelentő­séggel bír húsvét ünnepe. Varga László püspökhe­lyettessel, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjével arról beszélgettünk, hogyan vi­hetjük magunkkal az ün­nep fényét a hétköznapok­ra, hogy húsvét múltával boldogabban, biztosabban indulhassunk tovább. Rákász Judit- Hívők és nem hívők egyaránt ünnepre készül­nek. Lehet-e közös jelen­tése a húsvétnak?- Az ünnep mindannyi­unknak fontos. Ünnepi hangsúlyok nélkül elvesz nénk a mindennapok szürkesé­gében. Annyi a hétköznapunk, és a hétköznapokban a gon­dunk, bajunk. Fájóan kevés idő jut a családra és egymásra. Ezért arra hívom fel hívők és nem hívők figyelmét, hogy az ünnep legyen az egymásra te­kintés alkalma családban, nem­zetben és gyülekezetben egy­aránt. Ne feledjük: a jeles napok fénye gyorsan kihunyhat. Vi­gyük magunkkal a hétközna­pokra, merítsünk belőle erőt a mindennapok feladatainak megoldásához! Igazán ember és igazán isten- A keresztyén felekezetek kö­zül a reformátusok számára van a legnagyobb jelentősége a nagyhétnek. Mért emelke­dik ki ez az ünnep a Jézus éle­téhez kapcsolódó egyházi ün­nepek sorából?- Húsvét nem csupán azt a két napot jelenti az egyház szá­mára, melyeket piros betűvel je­lölnek a naptárak. A virágvasár­nappal kezdődő nagyhét Jézus szenvedésének története, .mely­nek csúcspontja nagypéntek: Krisztus halálának ünnepe. Sokszor emlegetik úgy ezt a na­pot, mint a gyász napját. Jól em­lékszem, milyen döbbenetes él­mény volt fóti segédlelkészként az első húsvéti szolgálatomon látnom az istentiszteletre érke­ző gyászruhás gyülekezetei. Bár Jézus Krisztus halálára em­lékezünk, és emiatt valóban a gyász ünnepe ez a nap, hitünk szerint a szomorúságnak a bűn­bánatban van a helye. Hiszen nagypénteken miattunk, helyet­tünk, érettünk halt meg Jézus. Ezért valljuk, hogy ez a nap a győzelem ünnepe: Jézus meg­váltó halálában bűnbocsánatot szerzett nekünk. Ne feledjük, hogy nagypénteknél nem áll Az ünnep legyen az egy­másra tekintés alkalma családban, nemzetben és gyülekezetben! - erre hívja a hívőket és nem hívőket Varga László. meg az ünnepek sora! Ha meg- állnánk Krisztus keresztjénél, ugyanazt a hibát követnénk el, mint a nagyon szép és kifejező rockopera, a Jézus Krisztus Szu­persztár. Igenis van folytatás! Húsvét ünnepe a feltámadás ünnepe. Ebben mutatkozik meg hitünk alaptétele: Jézus Krisz­tus igaz ember és igaz isten volt. Igazán ember és igazán is­ten. Ember volt, mert az ember­iét minden kínját átélte a Passi­óban, és ez teljesedett be a ha­lálában. Ugyanakkor Isten volt, mert nem maradt a halálban, hanem feltámadt. A húsvét a vallásos embereket is megméri. Igazán csak azt nevezhetjük hí­vő embernek, akinek húsvéti hite van. Vallásos és hívő ember- Mt jelent a húsvéti hit?- Odáig sok ember eljut, hogy Jézus történetét, személyiségét ismeri és példaként tekinti. Igaz embernek, örök példának tartják őt segítőkészségével, szeretetével, tanításával, csodái­val, szenvedéssel teli halálával. Azonban a hit nem itt kezdődik. Hanem annak megvallásával, hogy nekünk nem halott Krisz­tusunk van. A húsvéti istentisz­teleten énekeljük el a régi ke­resztyén himnuszt: Krisztus feltámadott/ kit halál elra­gadott/ örvendezzünk vigad­junk/ Krisztus lett ő a vigaszunk. Ezzel teszünk bi­zonyságot amellett, hogy ne­künk élő Jézus Krisztusunk van. Húsvét másik fontos üze­nete az, hogy a halál legyőzetett. „Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére, mert lá­tom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából”- énekeljük a templomban húsvét hétfőjén, hirdetve a feltámadás és az örök élet hitét és reménységét. Aki ezt nem hiszi, de jár templom­ba, az a vallásos ember. Aki hi­szi, az a hívő ember. Az ünnep csendje- Milyen gondolatokkal ké­szül az idei húsvétra?- Igehirdetésem alaptézise a következő: miért keresitek a holtak között azt, aki él? Lukács evangéliumának 24. részében található ez az elgondolkodtató mondat. Azoktól az asszonyok­tól kérdezi az angyal, a küldött, akik a sírnál keresik Krisztust. Ugyanezt kérdezhetjük ma­gunktól, amikor boldogulásun­kat a pénz utáni hajszában, a szerzés örömében, az embert romlásba vivő élvezetekben, az alkoholban, kábítószerekben keressük. Hogyan találhatnánk meg az életet adó segítséget a holtak között? Úgy gondolom, ez az üzenet hívő és nem hívő emberek számára egyaránt ér­vényes: nem a halott dolgok kö­zött kell keresnünk az értéke­ket, az életet. A következő napok akkor vál­hatnak teljessé, ha az egymás felé fordulás mellett marad idő a befelé tekintésre is. Ha van csendje az ünnepnek. Jut figye­lem és idő az önvizsgálatra, az élet értelmének, értékének, út­jának, céljának átgondolására. Az ünnep utáni napon így bol­dogabban és biztosabban indul­hatunk tovább. Családi, nemzeti, egyházi ünnepeink- ünnepeinket három nagy csoportra oszthatjuk - mond­ja Varga László. - Elsőként említsük a legbensőségeseb­bet: a család ünnepeit. A szü­letésnapok, házassági évfor­dulók sok családban azt a ritka alkalmat jelentik, ami­kor együtt lehet a nagy csa­lád. Ezért is olyan becsesek. A második csoportba a pol­gári, nemzeti ünnepek tartoz­nak. Sajnos az elmúlt év szo­morú ünneplést hozott, de úgy gondolom, elég erő van nemzetünkben ahhoz, hogy újra közösségépítő, nemzettu­datunkat erősítő ünnepekké tegyük. A harmadik csoport az egyházi ünnepeké. Ezek közül kiemelkednek a Jézus életeseményeihez kapcsolódó ünnepek, melyekre minden keresztyén felekezet együtt emlékezik. Az egyházi év ün- nepes féléve adventtel kezdő dik, folytatódik karácsony­nyal, majd a nagyhéttel, ben­ne nagypéntekkel és húsvét ünnepével. Áldozócsütörtö­kön emlékezünk a mennybe­menetelre, és az ünnepes fél­év pünkösd vasárnapjával, az egyház születésnapjával, a szentlélek kitöltekezésének ünnepével ér véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom