Petőfi Népe, 2007. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-16 / 40. szám

PETŐFI NÉPE - 2007. FEBRUÁR 16., PÉNTEK AKIK ELTŰNTEK A REFLEKTORFÉNYBŐL 7 Bajai gyerek vagyok - innen Szeremléről Mi van vele? (2.) Gyulavári József első igazi basszushangfala gőzhajóval érkezett Pestről Hamar belekerült az élet sűrűjébe Gyulavári Jó­zsef. Zenélt, majd basz- szusgitárját fényképező­gépre cserélte. Később a fotóapparátot tolira: az új­ságírás sem maradhatott ki életéből. Ma csendben pihen a híres Bagoly-vár­ban, szívműtétjét követő­en nyugdíjba készül a vízügytől. Feni a horgo­kat, reszkethetnek a du­nai süllők. Géczy Zsolt- Mondják, ifjú korodban nem sokat pihentél. Megszülettél, aztán sodort az élet.- Baján születtem, de mégis Szeremlén, tehát az életem ka­landosan indult. Egy ágyban születtem a nővéremmel. Apám zsilipkezelő volt, mi a szolgálati lakás sarkában álló ágyban láttunk meg a napvi­lágot. Mikor a nővérem meg­született, szóltak a bábaasz- szonynak - mivel a Ferenc- csatorna túlsó partján laktunk, ami Szeremléhez tartozott -, hogy jelentsen be Bajára. Végül is csak két lépés a határ. Ám ná­lam ez elmaradt. Akkora volt az öröm, hogy fiú született - min­denki megfeledkezett a bábáról, így a nővérem bajai, én szerem- lei születésű vagyok. Nem bá­nom, csak meglepődtem, ami­kor 16 évesen a személyi igazol­ványhoz kértem az anyakönyvi kivonatot Baján, s mondták, hogy Gyulavári József nevű gyermek nem született 1948. október 15-én a városban. Anyá- mék nem beszéltek róla sosem. Csak miután hazamentem, ak­kor világosítottak fel, hogy a szeremlei hivatalban kell érdek­lődnöm. De tősgyökeres bajai­nak vallom magam. Igazán büszke vagyok arra, hogy ebben a gyönyörű városban élek.- Középiskolában már híres zenekarod volt. Honnan jött a késztetés, megfertőzött a Beat­les?- Apám révén bunyevác va­gyok, anyám meg alföldi, szeg­vári lány. Voltak a családban ha­gyományai a tamburazenének, így kisiskolás koromban prím- tamburásnak írattak be. Zenél­Közelkép gyulavári József bajai vízügyes dinasztiában született 1948- ban. A vízügyi szakközépisko­lában 1967-ben érettségizett. Munkahelye 1968 óta az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igaz­gatóság. Hobbija a zene, mos­tanság digitalizálja a régi le­mezein, kazettáin meglévő számokat. Óriási zenei gyűj­temény tulajdonosa. tünk, sokat felléptünk. De akkor még sportoltam is. A Rákócziba jártam, jöttek úszókat keresni. Jelent­keztünk páran, alvégi gyerekek lévén tudtunk úszni, ott buruc- skáztunk egész nyáron a Súgóban. Sok megyei verse­nyen nyertem, szerettem háton és vegyes váltóban úszni. Más­fél-két évet úsztam, az általános végéig. Átkerültem a vízügyi középiskolába, jött ismét a zene. Kaptam egy dobozgitárt az egyik rokonomtól, összeálltunk a haverokkal és zenekart alapí­tottunk. Zsemberi, Csernyi Kál­mán és jómagam voltunk a törzstagok, de voltunk összesen vagy tizenhatan. Hamar nép­szerűek lettünk, mert akkori­ban, 1965-67-ben divatja volt az ötórai teadélutánoknak. Persze, nem volt buli, hogy ne kellett volna javítani az erősítőt. De jó kis zenekar lett a Keens, olyan beatleses zenét játszottunk, so­kat jártunk koncertezni vidékre is. Apám asztalosműhelyében csináltuk az első gitárokat. Ha­mis volt, persze, minden hang­szerünk. Hangszerbolt meg csak Pesten volt, ott csináltat­tunk basszushangfalat nekem, a basszgitárosnak. Működött még a rendszeres személyhajó- járat a Dunán, úgyhogy kerekes gőzhajóval hoztuk le Bajára a cuccot. Összes pénzünket az együttesbe fektettük. Érettségi után a vízügynél dolgoztam, a fizetés is a zenekarra ment el. Kiállítóterem nyílik a Bagoly-várban A SUGOVICA-PARTJÁN álló, híresen szép házban az ismert és elis­mert festőművész, Miskolczi Ferenc lakott haláláig feleségével. Jelen elképzelések szerint kiállítóterem nyílik hamarosan a Ba­golyvárban. Gyulavári József mintegy gondnoka most az üresen maradt művészlaknak.- Mégis, az én korosztályom inkább fotósként ismer, sem­mint híres zenészt.- Összekülönböztünk, 1971- ben kiléptem a zenekarból. Ak­kor kezdődött a fotózás. Hor­váth Péter megfertőzött a víz­ügynél. Vettem egy gépet, a cég­nél ott volt a labor, ahol mind­máig dolgozom. Megtanultam a szakma csínját-bínját, bekerül­tem az országos vérkeringésbe, sorra nyíltak a kiállításaim. Megalakult a Duna Fotóklub 1958-ban, éppen a mostani víz­ügyi igazgató édesapja, Halász Rezső és Görbe Ferenc kezde­ményezésére. Én 1974 körül léptem be, elsősorban elesett emberekről szociofotókat készí­tettem. Néhány fiatallal - öten- hatan az én vezetésemmel - megalakítottuk az ifjú alkotókö­zösséget, Team 76 címmel nyílt kiállításunk. Sokáig működött is, mintájára több üyen közös­ség alakult a fotóklubok mel­lett. Az utolsó Team-kiállítás 1981-ben nyílt. De mindmáig megmaradt szerelemnek a fotó­zás, szerintem ez a legközvetle- nebb önkifejezési forma. Ön­művelődésem akkor nagyon ha­ladt előre, pezsgett az agyam, sokakkal találkoztam. A délutá­ni vonattal felmen­tem Pestre, a fiatal művészek klubjába, hajnalban jöttem haza, hatra mentem dolgozni. De bír­tam. Sokat olvas­tam, kutattam. Én ástam ki például, hogy Moholy-Nagy László Bácsborsó- don született. Tavaly megjelent itt egy mexikói fickó, aki a chicagói egyetemen tarnt. Mondta, emlékkönyvet csinálnak Moholy- Nagyról. Kérte, vigyem ki a művész bácsborsódi házába, ami szerencsére megmaradt eredeti álla­potában. Kivittem, meg­néztük, azóta nem ta­lálkoztunk.- A rendszerváltozás után kevesebbet fo­tóztál, viszont egyre inkább beleástad magad az újságírás, szerkesztés rejtel­meibe. Miért?- Mondhatni: be­tett a fotózásnak az európai jog­rend. Embereket szerettem fo­tózni, de akkor már nem lehe­tett lefényképezni bárkit. Volt két perem. Például szerettem volna lefotózni Szeremle összes lakosát, meg is tettem. De ké­sőbb ketten följelentettek. Kép­zeld, ki kellett vennem a képe­ket a kiállítási anyagból, pedig a fővárosi műcsarnokban nyílt tárlatom! Erre ítélt a bajai bíró­ság. Na, azóta sokkal keveseb­bet fotózom. A klubnak sem va­gyok már tagja: újjáalakult, és én nem léptem be. Viszont a fényképezés révén kerültem össze újságírókkal. Éppen a Pe­tőfi Népe munkatársa, Káposz­tás János szólt annak idején, hogy csináljak már pár fotót a lapnak. Utána a Honpolgár cí­mű, városi havilap főszerkesz­tője lettem - szintén a Petőfi Népe újságírója, Gál Zoltán volt az elődöm. Majd az önkormány­zati választások után, 1990 feb­ruárjától a város ingyenes heti­Bacsár Erzsébet magyartanár­nak köszönhe­tem, hogy ren­desen megta­nultam a közép­iskolában ma­gyarul beszélni és írni. lapját, a Bácskai Naplót szerkesztet­tem. Néhány képviselő úgy vélte: saját lapjuk ne kriti­zálja őket, így két esztendő múl­tával kirúgtak. Kelemen Pistá­val megcsináltuk a Bajai Tük­röt, lett még egy hetilap. Onnan anyagi okok miatt kellett eljönnöm - pedig szerettem csinálni, szép idő­szak volt. Akkor a Honpolgárt is ab­bahagytam. Ma­radt a digitális vi­lág, a számítógé­pek. Hozzákezdtem a teljes víz­ügyi archívum digitalizálásá­hoz. De jött ez a betegség.- Szívműtét után lábadozol a Bagoly-vár csendjében. Nem hiányzik a pezsgés?- Elég bölccsé váltam hat­vanhoz közeledve, így tudom: ez a világ már megvolt, lezajlott korábban az én életemben. Nem vagyok kíváncsi rá. Nyug­díjba megyek év vége felé, a szívműtéttel nem lehet viccel­ni. A pecálás és a víz a nagy mániám. Szeremlén, a Duna- parton van a víkendházam. Süllőzni szeretek leginkább. Most veszélyben van a víz, nyugdíjas életem zömét pecá- zással töltöm majd. A peca úgy kezdődik, hogy kukaccal meg­fogom a két-három, 15 dekás dévért. Kivágom a háthúsát, 5- 6 dekás falatot félbehajtva rá­húzok a horogra, bedobom a fe- nekezőt és lesem a bot végét. Dévér barnarizzsel Gyulavári-módra- veszek a piacon egy másfél kilós dévért. Lapjában elvá­gom, sűrűn beirdalom, belete­szem a tepsibe. Alá barnarizst pakolok, belekeverem a halik­rát is. A két fél halat besózom, ráteszem a rizsre, letakarom fóliával, így párolom a süt& ben (persze, vizet is öntök alá). Utána leveszem a fóliát, s az étel fölé, a rostélyra füs­tölt szalonnát teszek. A kicsö­pögő zsír belefolyik a szépen piruló halhúsba. Tálalásnál a szalonnát is mellé rakom. Én találtam ki a receptet, az étek látványos és finom. A korszerű hulladékfeldolgozás titka a folyamatos fejlesztés hírős méh 2004 kft. ISO minőségbiztosítási és környezetirányítási rendszert vezetnek be kecskeméti telephelyükön A kecskeméti Hírős Méh 2004 Kft. elsősorban az újrahaszno­sítható hulladékok begyűjtésé­vel és előkezelésével foglalko­zik. Nem engedik el azonban itt a hulladék kezét, újrahasznosí­tási lehetőségeikkel is foglalkoznak. A cég ügyvezetője, Kádár László el­mondta: a köztudat­ban nyomokban még előfordul az a helytelen képzet- társítás, miszerint a méh-telepek egyszerű szemét- lerakók. - Hangsúlyozni szeret­ném, hogy rendkívül szigorú környezetvédelmi szabályok vo­natkoznak ránk. A magyar jog­szabályok gyakran szigorúb­bak az uniósnál. Ezeket mi ma­radéktalanul betartjuk. Hogy ezt partnereink előtt hivatalo­san is bizonyítani tudjuk, pá­lyáztunk az ISO 9001-es és 14001-es szabvá­nyok bevezetésére, sikeresen. Hossza­dalmas előkészület után február elején indítottuk el ennek a minőségbiztosítá­si és környezetirá­nyítási rendszer­nek a bevezetését - mondta az ügyvezető. Kádár László hozzá­tette: gyakorlatilag nem sok­minden változik az új, szigorú szabványok bevezetésével. Ez annak köszönhető, hogy a tele­pet 2005 őszi megnyitása óta ilyen elvek mentén alakítják.- A teljes kétezer négyzetmé­teres területünk betonozott, így nem szivároghatnak környezet­károsító anyagok a talajba. Meghatározott helyeken esővíz összefolyókat alakítottunk ki. Az itt lefolyó csapadék pe­dig egy komoly előszűrőn ha­lad keresztül, amit nemrég épí­tettünk be. Az olajfogó segítsé­gével szennyeződésmentes vi­zet eresztünk ki a csatorna há­lózatba. ▲ Hírős MÉH 2004 Kft! Kecskemét, Platter János u. 4/A. Telefon: 76/324477 • Telefax: 76/328-241 E-mail: hirosmeh@t-online.hu • www.kszgysz.hu/hirosmeh.htm ■ A Hírős Méh 2004 Kft. sike­resen pályázott az ISO 9001-es és 14001-es szabványok bevezetésére. A fejlődés további fejlesztéseket generál a hírős méh 2004 kft jövőjéről érdeklődve az ügyvezetőtől megtudhattuk: a tulajdonosok bő­víteni tervezik a telephelyet Emellett pedig a kiszolgálás számítógépes hátterét is moderni­zálják, fejlesztik. - Most is számítógépek segít­ségével tartjuk nyilván adatainkat, de eljött az idő és a pályázati lehetőség, amikor érdemes továbblépnünk. Elektronikus vállalat- irányítási program bevezetését ter­vezzük, melynek segítségével testreszabott hardware-ek és software-ek állnak majd rendelkezésünkre. Úgy érzem, joggal bízunk benne, hogy partnere­ink értékelni fogják tö­rekvéseinket

Next

/
Oldalképek
Tartalom