Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

11 PETŐFI NÉPE - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT KARÁCSONY Közös feladatunk a békesség keresése Bábel balázs érsek Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát küldte érte, és adta oda érte Az angyalok azt üzenik, hogy adjuk meg a dicsőséget Istennek és békét a jóakaratú embereknek. A kalocsai érsek a holnapi szentestét a kispapjai körében tölti Karácsonykor betleheme- sek járnak az utcán, be­kopogva családokhoz, ki- sebb-nagyobb közössé­gekhez. Nem is az utolsó és nem is az első napja ez az egyházi évnek, de ösz- szegzésre mindenképp al­kalmas időpont. 2006 pe­dig valahogy fontosabb évnek tűnik a korábbiak­nál. Mi ennek az oka, és mi a summázata ennek az évnek? - kérdeztük Bábel Balázs érseket, a Kalocsa-kecskeméti Kato­likus Főegyházmegye metropolitáját. Farkas P. József- Nagy várakozásokkal néz­tünk a 2006-os esztendő elébe- mondja Bábel Balázs. - Egy nagy felütéssel kezdődött: ja­nuár elsején a püspöki kar kör­levélben fordult a magyar tár­sadalomhoz - némelyek sze­rint vészharangot kongatott meg. Most már látjuk, hogy nem is volt ez olyan sötétre fes­tett kép a valóság mellett. Év­kezdetkor engesztelő imaévet hirdettünk, hogy forduljunk közösen és mindannyian Isten­hez, keressük a lelki értékeket, hogy az élet egyéb területén megoldódjanak a problémáink.- Aztán nagy változás nem történt. Az imák, fólajánlások és a várakozás ellenére ugyanaz a kormány került a hatalomra, amelyik korábban volt, legfeljebb személycserék történtek benne.- Bennünket, keresztény em­bereket mindig az motivál a ha­talommal szemben, hogy az le­gyen igazságos, törvényes, és az egész társadalom javát akar­ja - természetesen benne az egyházét is. Kertelés nélkül meg kell mondani, hogy nagy feszültségek voltak és vannak. Az elmúlt időszakban bennün­ket különösen intézményeink fenntartása töltött el aggoda­lommal. Sajnos, nem halad­tunk előre. A keresztény ember pontosan azért él a hitből, hogy ne keseredjék el. Ennyit talán az évről. Bizony, örültünk vol­DR. BÁBEL BALÁZS (56 éves) metropolita a Pest megyei Gyónón, paraszti családban született. A kecskeméti piaris­táknál érettségizett, Vácott, Egerben és a fővárosban mé­lyült el a teológiában, 1976- ban szentelték pappá. Öt év­vel később lett a katolikus if­júság nevelését célul kitűző Regnum Marianum közösség tagja. 1990-től tanít a Páz­mány Péter Katolikus Egyete­men és több papnevelő inté­zetben, 1999-ben pedig 49 éve­sen, azaz meglepően fiatalon kerül a kalocsai érseki szék­be. A délszláv háború kirob­banása után nem sokkal nyílt menekülttábor Kalocsán, s Bábel érsek mindent megtett azért, hogy a város befogadja a menekülteket. 2006-tól a Magyar Katolikus Püspöki Kar Állandó Tanácsának (el­nökségének) tagjává választot­ták. De ő az ökumenikus bi­zottság elnöke, és tagja a kul­túra és tömegtájékoztatás bi­zottságának is. A szentestét kispapjai körében a kalocsai érsekségen tölti a sokat utazó, fáradhatatlan főpap. na, ha a forradalom fél évszáza­dos jubileumi esztendeje szeb­ben sikerül. Hála Istennek, a mi egyházmegyénkben még az ’56-ot is ünnepélyesen és szé­pen meg tudtuk ülni, nevezete­sen Kiskunmajsán, Pongrácz Gergely sírjának megáldásánál- egy emelkedett ünnep kereté­ben, ahol ott volt a környék la­kossága.- Érsek úr számára 2006 azért is emlékezetes, mert beválasztották a Magyar Katolikus Püspöki Kar ve­zető tanácsába: gyakorlati­lag egyházi miniszterként szolgál...- Ezt a feladatot nem méltó­ságként fogjuk fel, hanem va­lóban szolgálatnak tekintjük. Erre nem én jelentkeztem. Ha pedig a társaim megválasztot­tak, akkor nem illő azt monda­ni, hogy nem megyek. Ez több­letfeladatot jelent, de az egy­ház számára van egy prakti­kus oldala: hogy ne kelljen mindig az összes püspököt ösz- szehívni, ha valamit meg kell beszélni.- Belefér ebbe a feladatkör­be az a sajátos szerep, mely önt mint a kis falvakat egye­dül járó, az Opel Astrát sofőr nélkül vezető missziós püspö­köt jellemezte?- Hétköznapokon szokott összeülni az állandó tanács, olyankor hetente akár kétszer is megyek fel Pestre. Azonban a hétvégekig továbbra is járom a falvakat, járom az egyházköz­ségeket ilyen-olyan elfoglaltság címén. Kecskemét sem marad ki, mert nincs olyan hónap, hogy valamelyik templomban vagy valamelyik intézményben elő ne forduljak, és valamikép­pen ne adjak elő, vagy jelenlé­temmel ne erősítsem az itteni katolikusokat.- Előttünk ez a csodálatos szent ünnep. Vajon a szeretet képes-e áthidalni az elméle­tek, ellenfelek, netán ellensé­gek közti távolságokat?- Feladatunk a békesség ke­resése, de nem elvtelenül. Nem elvtelenül, mert akkor az előbb-utóbb újratermeli az el­lenségeskedést. Úgy szoktam mondani, hogy Jézus azt mond­ta, hogy mindenkit szeres­sünk, de azt nem mondta, hogy mindenkit kedveljünk. Min­denkivel úgy barátkozni nem lehet, mint azzal, akit tényleg régóta ismerek, és érzelmileg is közel áll hozzám. Mindenki­nek jót és igazságot akarjak, akkor békésen élhetünk egy­más mellett. A békés egymás mellett élés javára van a közös­ségnek és a nemzetnek. Keres­sük a megbocsátásnak, a test­vériségnek az útját, de ismét mondom, hogy ezt nem tehet­jük elvtelenül. Az angyalok azt üzenik, hogy adjuk meg a di­csőséget Istennek, és békét a jóakaratú embereknek. Tehát rablógyilkossal nem lehet ba­rátkozni az ő tetteiben. Legfel­jebb azt kérem az Istentől, hogy bocsássa meg neki. A jó­akaratú emberekkel lehet, és egy ilyen karácsony felhívja a figyelmet, hogy emberek va­gyunk, az élet rövid.- Érdemes úgy élni, hogy ér­telme legyen már most is az itt­létünknek, és ez kiváltja az em­berekből a jóindulatot, a szere- tetet a másik iránt. A hívő em­ber még nagyobb többlettel rendelkezik, mert Isten szere- tetét akarja transzformálni. Tudja, hogy az emberi szeretet véges. Isten szeretete azonban kifogyhataüan. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát küldte érte. És adta oda ér­te. És a karácsonynak ez az örö­me. Ezzel a gondolattal, ezzel az üzenettel kívánok áldott ka­rácsonyt mindannyiuknak, a Petőfi Népe körében minden kedves olvasótársamnak! ■ Farkas P. lózsef A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának tagjai • DR. ERDŐ PÉTER bíboros, prímás, esztergom- budapesti érsek, az MKPK elnöke, CCEE elnöke • DR. pápai lajos győri me­gyéspüspök, az MKPK el­nökhelyettese • DR. BÁBEL BALÁZS kaloCSO- kecskeméti érsek • bosák Nándor debrecen- nyíregyházi megyéspüspök A béke, a szolidaritás ünnepe bárkányi ernő Várom az- Számomra a karácsony a bé­ke és a szolidaritás ünnepe - mondja Bárkányi Ernő, a Bará­tok temploma lelki igazgatója, érseki tanácsos. - Most külö­nösen is várom a szent napo­kat, mert végre (híveink áldo­zatából) együtt költhetjük el az ünnepi ebédeket a város meg- szomorított, szegény, elesett embereivel, itt a főtéri kará­csonyi asztalnál. A magányo­sok kínos, feszült, fájdalma ol­dódhat, hiszen rájuk is jut fel­adat. Itt tevékenykedhetnek, itt segíthetnek a karitász fóru­main. Példát adhatunk, hogy milyen is, amikor megelevene­dik, életünkké válik az Evangéli­um. Aki egyet befogad a legki­sebbek közül, aki csak egynek elkövetkezendő napokat Többet találkozom édesanyámmal. is ételt ad Isten szegényei sorá­ból, az a kis Jézust fogadja be. Szokták kérdezni: mi a hobbim, mivel ütöm el a szabad időmet. A papi szolgálat számomra tel­jes életet, életformát kínál, mely­ben a legszebb a közösségben végzett segítő, vigasztaló mun­ka. Ez pedig legérettebben, leg- ihletettebben a Jézus születését köszöntő ünnepkörben teljesül­het ki, mert testvéreimnek talán ilyenkor van a legtöbb ideje a családra és a barátkozásra. Egyébként pedig üyenkor én is többet találkozom beteg édes­anyámmal, akinek én vagyok az egyeüen társa e világban. Ebben a várakozásban kérem a jó Is­tent, hogy legyen velünk a kö­vetkező napokban is, és adja meg a kiengesztelődés, a meg­bocsátás - egymás szeretetbeli elfogadásának - kegyelmét min­denkinek! ■ F. P. J. A jó pap nemcsak egyben tartja, de folyamatosan gyarapítja is a nyáját - vallja Talapka István címzetes apát, esperes, kanonok is, aki 1999 szeptemberétől látja el a kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony (Ótemplom) egy­házkerület plébánosi teen­dőit. Az atyát karácsony üzenetéről kérdeztük:- Berlinben egy villa­mos elgázolt egy utca­gyereket. Amikor haldo­kolva kihúzták a villa­mos alól, utolsó szavai ezek voltak: „Tiszteltetem a ta­nító nénit!” Egy járókelő meg­kereste tanítónőt, aki emléke­zett a sápadt, kócos kis utcagye­rekre, akinek egy alkalommal rongybabát ajándékozott. Ezért Boruljunk le lélekben a betlehemi jászol előtt karácsonykor! szerette meg a kisgyerek a taní­tónőt. Egy mosoly, egy kedves szó: mennyire kevés erőfeszíté­sünkbe kerül... és mégis mit je­lenthet egy-egy ember életében! Istenem, mennyire össze nem hasonlítható ez a kis aján­dék Krisztus szeretetéhez ké­pest! Aki nem átallott lejönni közénk, emberek közé a betle­hemi istállóba, a fagyos decem­beri éjszakán. De megtette, mert: szeretett! Victor Hugo, a nagy francia író szerint: „A jóság, a szeretet előtt térdre kell borulnunk!” Mennyivel inkább térdre kell bo­rulnunk most a beüehemi bar­lang előtt! Mert benne fekszik maga a jóság, maga a szeretet. Boruljunk le lélekben a betlehe­mi jászol előtt, és köszönjük meg a kis Jézusnak az idei ál­dott, szent éjszakát. ■ Sz. A. Gyarapítani kell a gyülekezetét talapka István Köszönjük Jézusnak a jóságát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom