Petőfi Népe, 2006. október (61. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
PETŐFI NÉPE - 2006. OKTÓBER 21, SZOMBAT 19 5 6 7 Új levéltári kiadvány: 1956 Bács-Kiskun megyében Kecskeméti harcok emléke felkelés A megyeszékhely főterén tankok is lövöldöztek Asperján György: Csapataink harcban állnak -1956 regénye könyv A Forrás közlemények sorozat X. köteteként megjelent az 1956 Bács-Kiskun megyében című történettudományos munka, amelyet a megyei önkormányzat levéltára konferencia keretében mutatott be csütörtökön Kecskeméten. Az 538 oldalas kötet Orgoványi István bevezető tanulmánya után 224 korabeli dokumentumot ismertet a különböző Bács-Kiskun megyei forradalmi és párttestületek, nemzeti bizottságok életéről, majd közli a forradalom legfontosabb Bács-Kiskun megyei személyiségeinek életrajzát. Az eredeti dokumentumokat Orgoványi István és TánczosSzabó Ágota látta el jegyzetekkel. A kötet szerkesztője TánczosSzabó Ágota és Tóth Ágnes. 1956 Bács-Kiskun megyében Bacs-Kiskunban 1956-ban Kecskemét volt az egyetlen település, ahol nemcsak szórványos lövöldözés vagy egyoldalú sortűz, hanem kisebb harc is kirobbant a fegyvert fogó nép és az elnyomó rendszer katonái között A csetepaté emlékét mai ismereteink szerint ez az egyetlen fénykép őrzi, amely mutatja, hogy még 1957 áprilisában is látszódtak az Újkoliégiumot ért találat nyomai. Újra verset mond a kicsapott diák kunszentmiklós A város szép gesztussal „rehabilitálja” Mikulás Ferencet politika A forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára számos könyv és kiadvány jelent meg, amelyek között feltűnnek alternatív értékelések is. Ilyen például Asperján György munkája, a Csapataink harcban állnak - 1956 regénye című kötet is. A könyvet a megyei önkormányzat évfordulós rendezvényeinek sorában mutatták be a közelmúltban a Katona József Könyvtárban, ahol Fűzi László, a Forrás főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. A könyv történetében (szándékosan nem nevezzük regénynek) szerepel a főhős Kecskemétre utazása is. Ezeket a sorokat így a megyei vonatkozások okán közöljük. Tehát hangsúlyozottan nem azért, mert olyan jelentős műnek tartTanulmányában Orgoványi István külön foglalkozik a társadalmi és gazdasági előzményekkel, az események időbeli bemutatásával, kiemelve a falvak forradalmát A munkástanácsok utóvédharcát Kecskeméten és Baján részletezi a szerző, érzékeltetve a két városban kibontakozott ellenállás jelentőségét. Az említett konferenciát követően a levéltár és a megyei múzeum közös szervezésében kiállítás nyílt a Cifrapalotában, szintén eredeti dokumentumokból és fotókból. A kötet érdekes megyei összegző adatokat is közöl. ■ Razzia: 328 Perek száma: 369 Elítélt személy: 871 Halálos ítélet: 13 Végrehajtott kivégzés: 9 FORRÁS: BKM. LEVÉLTÁR 1956. október 24-én egy 16 éves kamaszfiú elszavalta a Nemzeti dalt a kunszentmiklósi községháza előtt. Kicsapták a gimnáziumból, de a városi ’56-os emlékmű avatásán újra elmondja a verset... Rákász Judit- Hatalmas feszültség oldódott bennünk azokban a napokban- meséli az egykori kicsapott diák, mikulás Ferenc, a kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője.- A rádióból tudtuk, mi történik Pesten. Nem sokkal előtte ott jártunk, egy kosárlabdatornára vitt fel bennünket testnevelő tanárunk. Kollégiumban szálltunk meg, az ablakból a Sztálin- szobrot lehetett látni: ködös október volt, Sztálin feje beleveszett a ködbe. Aztán következett 23-a, és másnap félelmetes tömeg gyűlt össze Kunszentmiklós főterén. A forradalmi tanács vezetője kérte meg a kollégium igazgatóját, hogy küldjön valakit, aki elszavalja a Nemzeti dalt. Az igazgató ismert, nem volt kérdés, hogy vállalom. A tömeg éljenzett, vállára vett, levegőbe dobált. Másnap a barátommal stoppal felmentünk Pestre. Lenyűgöző volt látni a betört kirakatokat, melyekben érintetlenül ott hagytak mindent. A két fiú visszatért a kunszentmiklósi kollégiumba, és - ahogy Mikulás Ferenc mondja - próbálták életben tartani a gondolatot november 4. után.- Egyik nap eltűnt a szekrényemből az apámtól örökölt sportpisztoly, és azok az újságok, jelvények, melyeket Pestről hoztunk. Másnap a karha- talmisták razziát tartottak a kollégiumban: a tanáraink valószínűleg megtudták és összeszedtek mindent, ami bajba sodorhatott volna bennünket. Persze folytattuk tovább: sztrájkot szerveztünk, röplapot készítettünk, népszerűsítettük a Márciusban Újra Kezdjük mozgalmat. Aztán márciusban behívott magához az igazgató, és közölte, hogy el kell hagynom a gimnáziumot, a kollégiumot, de még a községet is. Valószínűleg szerepet játszott a döntésben, hogy védenie kellett magát az iskolának, hiszen több részről is érintették a forradalmi események. Egyik tanárom, dr. Csikesz Ferenc, a járási forradalmi bizottság vezetője volt, 10 évet kapott.- Visszagondolva nem november 4., vagy a kicsapásom volt számomra a mélypont - teszi hozzá Mikulás Ferenc. - Sokkal inkább ’57. május elseje, amikor ezrek vonultak fel, és éltették Kádárt. Életre szóló tanulság volt 17 évesen. Néhány héttel ezelőtt az egykori kamaszt azzal a kéréssel keresték meg Kunszentmiklós elöljárói, hogy mondaná el újra a Nemzeti dalt az ’56-os emlékmű avatásán, ami hétfőn 10 órakor lesz a városháza melletti szoborparkban. juk, ami egyébként is méltó lenne a figyelemre. A szerző maga is bevallja, hogy az a kép, amit - szerinte a valóságnak megfelelően - rajzol, szemben áll az 1956-os intézmények álláspontjával. Szerintünk a valósággal is. A „regény” ürügy arra, hogy Asperján György kifejtse nézeteit a politikáról, s a magyar történelem néhány fontos személyiségéről. Szerinte Nagy Imrének segítenie kellett volna Kádárt, hogy 1956 júliusában a szovjetek szándékának megfelelően ő legyen a miniszterelnök. Nézete szerint 1956-ban a zsidóság tudja: „egészséges antiszemitizmussal fertőzött forradalom kí- sértete járja be a hazát” A „regény” valódi értékelése tehát semmiképpen sem történhetne esztétikai szempontok szerint, csupán a szerző zavaros nézeteivel vitázva. ■ B. F. I. Egy dán a magyarok pártján ENSZ A nyughatatlan diplomata halála máig rejtély Miskát majdnem kivégezték Kecskemét A Homokbányára hurcolt cigányok kálváriája Kecskeméten a Dán Kulturális Intézet is megemlékezett az 1956-os események 50. évfordulójáról. Nagy András író, a A Bang-Jensen ügy (’56 nyugati ellENSZélben) című kötet szerzője az 1959-ben rejtélyes körülmények között elhunyt dán diplomatáról tartott előadást csütörtökön, povl bang-jen- sent, aki másodtitkára volt az ’56-os magyar ügyet vizsgáló bizottságnak, 1958-ban elbocsátották a világszervezet kötelékéből, mert több alkalommal megszegte a svéd ENSZ-főtitkár, Hammarskjöld utasításait. Bang-Jensen ugyanis rájött, hogy a szovjet titkosszolgálat átszövi az egész ENSZ-apparátust, s ha kiadja a bizottság előtt név nélkül vallomást tevő magyarok listáját, akkor a nevek a KGB íróasztalán kötnek ki. A dán diplomata felkarolta a magyar ügyet, s elégedetlen volt azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a világszervezet hozott 1956 kapcsán. Bang-Jensen az elbocsátása után sem hagyta abba a kutatást és a harcot az ENSZ bürokratáival szemben, de 1959 novemberében holtan találták egy New York-i parkban. Máig tisztázatlan, hogy igaz-e a hivatalos verzió, miszerint öngyükos lett, ugyanis elképzelhető, hogy végeztek vele. Halála előtt három nappal tűnt el, s az életét kutató Nagy András nem tartja kizártnak, hogy korrupt ENSZ-alkal- mazottakra terhelő magnókazetta átvételéért távozott el otthonról. A máig nem rehabilitált diplomata emlékét kopjafa őrzi a 301-es parcellában. ■ B. F. I. A népi emlékezet úgy tudja, hogy Kecskeméten a homokbányái laktanyában több embert is kivégeztek, lévai Mihály (Tudós Miska) akkor 17 éves volt.- A Bameválban dolgoztam, és október 27-én délelőtt fizetést kaptunk volna - emlékezik. - Mondták azonban, hogy pénz helyett leölt libákat vihetünk haza. A gyár ugyanis a lázongás miatt leállt. Zsákban vittem a libákat, véres volt a hátam és a kezem. Antikor a cigányvároshoz értem, egy repülő jött fölénk, megsorozta a putrikat és a környező utcákat Többször is fordult, de szerencsére nekem nem lett bajom. Több cigány is meghalt Otthon éppen mosakodni kezdtem, amikor ránk törtek a katonák. Csak egy papucsot és egy inget tudtam magamra kapni. Felsorakoztattak bennünket a Dankó utcában a tankok elé. Csapatosan kísértek bennünket a tiszti klubba, de közben a Trombita utcában ránk lőttek. Ott halt megy egy unokatestvérem, Fekete István. A laktanyában napokig nagyon fáztam, néha beeresztettek a terembe a fejünk fölé egy sorozatot. Féltünk. Kivittek egy meszes gödör mellé, mondván, hogy belelőnek, de szerencsére nálam volt a lebélyegzett barneváli kártyám, ami igazolta, hogy a munkahelyemen voltam a zavargások alatt. Szerintem előfordult, hogy kivégeztek embereket Néhány nap múlva a beszállítottak a börtönbe, majd elengedtek. Otthon felrobbantva találtam a házunkat, tető nélkül, amiért szerintem jogosan járna kárpótlás nekünk. ■ B. F. I.
