Petőfi Népe, 2006. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-20 / 168. szám
PETŐFI NÉPE - 2006. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK FELSŐ-KISKUNSÁG 5 Falunapi öregdiák-találkozó kunpeszér Negyven éve ballagtak utoljára a most felújított alma materből Az elmúlt hét végén színvonalas falunapi programsorozat résztvevői lehettek a kunpeszériek és vendégeik. Pulai Sára A település vezetése mindig arra törekszik, hogy az éppen soron lévő hagyományos rendezvényük különbözzön a többitől. A mostani különösen nagy ünnep volt. A felújított régi iskolánál - ahol 40 éve hangzott el utoljára a ballagó nyolcadikosok éneke - öregdiáktalálkozót tartottak, ló másfél százan jöttek össze hazánk minden tájáról, de még a határon túlról is.- Mintha tegnap történt volna... vállunkon a tarisznyával, tanítóink útravaló jó tanácsaival indultunk a nagybetűs életbe. Akkor még nem értettük a meghívóra írt versidézetet: „Diák marad az ember, amíg csak él/ Leckéjét a sírig tanulja/ Nehezebbet folyvást a réginél” - mondta köszöntőbeszédében a hetes csengető szerepét is vállaló egykori diák, Sipos Gyuláné, a település polgármestere. Az elöljáró arról is beszélt, hogy felnőttként mennyi leckét kell megoldani az életben, ahol nem áll már mögöttünk jó tanítónk, Az első öregdiák-találkozón másfélszáznyian voltak. Felvételünkön a résztvevők egy csoportja a régi IskolánáL sőt később már a szülőnk sem. Felidézte az egykori alma matert: az olajos padlót, a fekete vaskályhát, a padlást, és örömmel láttatta, hogy a sok éve tervezett felújítás nemrégiben megvalósult. SZATMÁRI TAMÁSNÉ: - A tázláli tanítómnak köszönhetem, hogy e hivatást választottam. Kunadacson 1954-ben kezdtem dolgozni. Kunpeszéren 1958-tól 1969-ig tanítottam, s 22 évesen kineveztek igazgatónak is. Pályám legszebb évei voltak ezek. Itt is mentem férjhez, s a gyerekeim is e szép faluba születtek. Az én időmben volt itt először színházi előadás Gobbi Hildával, Latabár Kálmánnal is. Tervezem, hogy a helyi múzeumnak készítek egy fotókkal illusztrált naplót VADKERTI ZSUZSA (MAJOR zsuzsa): - Itt születtem. Ide is jártam iskolába. Az első apai pofont Lázár tanítónktól kaptam, áldja meg az Isten érte. De itt megtanulta az ember a hazáját, a nyelvét és a felebarátot szeretni, tisztelni. A sors pedig úgy hozta, hogy tanítóként is ideköt a szívem ßggetlenül attól, hogy férjhezmenetelem után elkerültem külföldre, ahová magammal vittem a magyarság szeretetét Évente 5-6 hónapra mindig visszajövök ide, a szülőfalumba. mm A közös történeteket, emlékeket idézők nagy csoportja ezután a mai iskola parkjában múlatta az időt. Az egymásra ismerés örömei után előkerültek az egykori fotók, és boldogan azonosították be egymást. Többen gyerekeikkel, unokáikkal is büszkélkedtek, és szinte egyként dicsérték e nap szervezését és Kunpeszér vonzerejét: az összefogás, az emberség, a megértés kincses szigetének nevezték. Természetesen köszöntötték tanítóikat: Vörös Jánosáét, Szatmári Tamásnét, Újvári Jánosáét, Vadkerti Zsuzsannát, Györfi Bélát, s emlékeztek a már „elköltözőitekre”. Az öregdiákok a falunapi ünnepségen is részt vettek. Itt a polgármester beszélt az elmúlt esztendő fejlődéseiről: az útépítésekről, a gyerekgyógyászati Díjazottak Kunpeszérért díjat kaptak kovács lászlóné pedagógus, INOKA istvánné vállalkozó. A Szebb Kunpeszérért elismerést vehette át: Balázs JÓZSEFNÉ, KOLLER JÓZSEFNÉ és NAGY ISTVÁN. eszközök beszerzéséről, a kul- túrház, a temető, a piactér felújításáról. Gazdagodott a könyvtár, előreléptek a szennyvízberuházás ügyében, s voltak sikeres pályázataik. Az össznépi program keretében az arra érdemesek elismeréseket kaptak, majd színvonalas kulturális műsort adtak a gyerekek, illetve fellépett a helyi Kéknefelejcs népdalkor, a kunszentmiklósi Szappanos Lukács népdalkor, a hagyományőrző néptánccsoport. Volt nóta- és operett-előadás, kung- fu-bemutató, és a Groovehouse együttes is szórakoztatta jelenlévőket. Az utcabál közben tűzijátékban lehetett gyönyörködni, és nagy érdeklődés kísérte a tombolasorsolást. Vasárnap búcsúnap volt ünnepi szentmisével. Az apró kunpeszériek a falunapon fajátékokat kaptak. Kiürítették az árvízvédelemben (el)használt homokzsákokat tasson nemcsak az árvízvédelmi feladatok adtak sokaknak munkát, hanem az utána esedékes eltakarítás is. Az ötvenezer zsákot ugyanis ki kellett bontani, s Pozsonyi Ferenc helyi vállalkozó gépei ismét be lettek ■ Az elöljárótól kapott tájékoztatás szerint 13,9 millió forint kárigényt adtak be a katasztrófavédelemhez, melyből 10 milliót megkaptak, de reménykednek, hogy nemsokára megérkezik a fennmaradó rész is. fogva. Mintegy háromezer köbméter homokot is megmozgattak a közmunkások, mire tegnap Csíkjózsefné polgármesternek elmondhatták: végeztünk. Az elöljárótól kapott tájékoztatás szerint 13,9 millió forint kárigényt adtak be a katasztrófavédelemhez, amelyből 10 milliót megkaptak, de reménykednek, hogy nemsokára megérkezik a fennmaradó rész is. Ugyanis ismét nem várt kiadásuk jelentkezett. A nemrég pusztító vihar Tassot sem kímélte: a Duna-soron több mint kétszáz fát kidöntött a szél. Ezek eltakarítása ugyancsak sokba került. ■ P. S. Jutalmat kaptak a parlagfű begyűjtéséért mentesítés Sokak szenvednek a parlagfű okozta allergiától. A kunszentmiklósiak is. Ezért e felső-kiskunsági város is csaüa- kozott a parlagfű-mentesítési akcióhoz. Ennek keretében az elmúlt hónapban egy héten át a lakosság is kivette részét a szinte versenyszerű irtásból. Akik pedig e nemkívánatos növényből a legtöbbet gyűjtötték, őket az ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága nemrégiben ötezer forint vásárlási utalványnyal jutalmazta. A legszorgalmasabb emberek lettek, akiknek nem közömbös saját maguk és mások egészsége sem: Halupka Anna, Varsányiné Kalamán Julianna, Naszvadi Szilvia. m P. S. A festő megálmodta, Atom Anti megcsinálta ló nélkül másféle lenne a történelem. A népek a nyeregben harcolták meg a csatát, kerestek új hazát, velük volt a ló egész életükben, és elkísérte őket halálukba is. A lóval ma már nem mennek háborúba, szántani is kevésszer, de a játékok örömét követeli, a génekbe íródott mítosz és a szenvedély. Mert a nyeregbe szállva vagy a szekér bakján virtuskodni gyönyörűség. Solton a múlt hét végén rendeztek először pónifogathajtó- versenyt, és szinte biztos, hogy hagyomány lesz majd belőle. Azért gondoljuk ezt, mert akik oly lelkesen szervezték, valószínűleg nem mondanak le egykönnyen a folytatásról. Ilyen ember a verseny főgondnoka, Tímár Zoltán, akinek családja is rajong a lovakért. Leánya, Lili még ki sem állt az általánosból, de bátran vette kézbe a gyeplőt országos hírű hajtők társaságában. Persze, a tapasztalt éllovasok aratták le Solton is a babérokat: Tormási Ferenc, Juhász Zoltán, Mórocz János, Dénes Mihály - hogy csak a kategóriánkénti elsőket említsük. Súlyos balesete után is végighajtott a pályán a körösi Karai Antal (Atom Anti). Azzal a pusztaötössel, amiről Ludwig Koch osztrák festő is azt hitte: ilyesmit csak ecsettel lehet megálmodni. ■ M. J. KARAI ANTAL artistaszáma, a pusztaötös.
