Petőfi Népe, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

PETŐFI NEPE - 2006. ÁPRILIS 8„ SZOMBAT CSALAD&NEVELES Hogy ne hunyjon ki a szenvedély r szerelmi vágy Ha akarjuk, újra felszíthatjuk és ébren tarthatjuk a tüzet Gyönyörű, de elmúlik - vélik sokan a szenve­délyről. A szerelem, a vágy megkopik, de úgyis a szeretet számít - hangoz­tatják. Házasságuk pedig rohan a katasztrófa felé. Rados Virág Törvényszerű-e, hogy egy kap­csolatban kihunyjon a szenve­dély? A legtöbb ember tapaszta­lata azt diktálja: igen. A szexuál- pszichológus szerint azonban a vágyat, a másik érdeklődését fenn lehet, sőt fenn kell tartani. Anélkül a férfi-nő kapcsolat mit sem ér. Akkor egy jó barátunk­kal is összeköltözhetnénk. Mit kell tehát tennünk, hogy a szexualitás évek, akár évtizedek múltán is ugyanúgy motorja legyen a partnerkapcsolatnak, mint a kezdet kezdetén? „A viszony hajnalán nyilvánva­ló: a fellángoló vágy sodor minket egymás karjaiba. Szerelem nél­kül pedig nem lehet élni” - hang­súlyozza Rusz Edit szexuál- pszichológus. Jót tesz a testnek, a léleknek, az önbecsülésnek. Ki­rálynak és királynőnek érezzük magunkat tőle. Kezdetben min­den maga a tökély. A nő alakítja az istennőt - ami ekkor nem is esik nehezére. Kedves, toleráns, szexis, fogadóképes. A férfi való­ságos Grállovag: udvarol, bókol, partnernője kedvében jár. Szen­vedélyükkel egymást gerjesztik. A boldog szerelem titka a gyengédség, az állandó figyelem. Megéri a fáradság, hisz a magánynál nincs rosszabb. Egy ideig. Mert egyszer csak elkezdenek gyülekezni a felhők. Eleinte csak bárányfelhők, ame­lyekre egyik fél sem figyel oda. Pedig ezek intő jelek. A nő nem mindig fogadóképes, a férfi fele­dékeny.' Az együttlétek kevésbé fényesek, a csóktól már egyikük sem kábul el, testük nem bizse­reg a másik érintésétől. Csök­kennek az apró figyelmességek. Pontosan azok a gesztusok, ame­lyek megléte megédesíti, hiánya megkeseríti a kapcsolatot. Ha észre is veszik a jeleket, a párok többsége legföljebb csak reménykedik, hogy idővel majd rendbe jönnek a dolgok. ■ Nagyanyáink mondták: a nő legyen szajha, az ágy­ban, szakács a konyhá­ban, úrinő a társaságban. Magától azonban semmi sem jön rendbe, a kapcsolat leépül. Ez elsősorban a szexben nyilvánul meg. Már nem olyan intenzív. Nem naponta többször történik meg, hanem hetente-havonta egyszer, illedelmes sötétben. Elő­fordul, hogy valamelyikük vagy mindkettejük életében feltűnik a „másik”. Az a személy, aki által képesek visszacsempészni éle­tükbe a vágyott szenvedélyt. „A megoldás kulcsa többnyire a nő kezében van” - véli Rusz Edit. A szebbik nem fifikáján mú­lik, mennyire tudja irányítani a teremtés koronáját. Ha a férfi sze­xuális érdeklődése csökken, a nő­nek fel kell vennie a kesztyűt. No nem úgy, hogy meztelenül feltá­lalja magát a kacsasült mellé. A „szexis fehérneműben várom haza az uramat” program is cső­döt mond. A másik maximum an­nyit szól majd: „öltözz fel, anyu­kám, még megfázol itt nekem”. „A tüzet nem külsődleges eszközökkel lehet felszítani - mondja a szexuálterapeuta. - A férfi fantáziáját kell beindítani.” Hogy miképpen? Úgy, hogy ki­számíthatatlanok, kiismerhetet­lenek leszünk. Párunk így nem tudja előre, mi történik a követ­kező pillanatban. Legyünk pél­dául hisztisek. No nem úgy, hogy kritikátlanul letámadjuk a mási­kat. Hanem tudatosan. A követke­ző pillanatban legyünk imádni- valók, aztán kritikusak. Hogy ez szerepjátszás? Gondol­junk bele, hány emberrel ját­szunk szerepet. Kedveskedünk a főnökünknek fizetésemelésért - párunk a jó szexért ezt miért nem érdemli meg? Ehelyett őrá zúdít­juk munkahelyi bajainkat. A tel­jes őszinteség a partnerkapcso­latban nemcsak illúzió, hanem fölösleges és kártékony. Egy part­nerkapcsolatban is vannak sze­repek. Feleség, szerető, anya, ba­rát, vitapartner - tudni kell, mi­kor melyik arcunkat mutassuk. Nagyanyáink mondták: egy nő legyen szajha az ágyban, sza­kács a konyhában, úrinő a társa­ságban. De ami a fő: a férfinak, ha ránéz, az jusson az eszébe: „de jó volna ágyba bújni vele!” A legfontosabb vásárlóink bizalma szarka balázs: Rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött az Univer cégcsoport Szarka Balázs, az Univer Szövetkezeti Rt. vezérigazgatója. A 2005-ös gazdasági év minden vállalkozásnak erőpróba volt. Az uniós csatlakozást követő első olyan évet hagytuk ma­gunk mögött, amikor meg­mérettünk a piacon. A kecskeméti Univer Cégcso­port ezt az akadályt is jól vette: rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött. Szarka Balázs vezérigazgató szerint ennek az az oka, hogy a cégcsoport mindkét tartópillé­re: az élelmiszer-ipari feldolgo­zás és a kiskereskedelem is di­namikusan fejlődött. A siker zá­loga az is, hogy az Univer Cég­csoport a múltját változatlanul nem tagadja meg: a magyar szö­vetkezeti rendszerből alakult át, felismerve a piacgazdaság alapigényét, hogy igazi tulajdo­nosnak kell lenni egy vállalko­zásban. Szarka Balázst a tavalyi eredményekről és az idei ter­vekről kérdeztük.- Kifejezné számokban is a 2005-ös üzleti év eredményeit?- Forgalomban nem volt any- nyira dinamikus a növekedé­sünk, de hatékonyságot tekint­ve minden idők legszebb ered­ményét értük el. Az Univer Cégcsoport 2005-ben 23 milli­árd forintos árbevételt könyvel­hetett el. A cégcsoport adózás előtti eredménye meghaladta a 2 milliárd forintot. Ha tekintet­be vesszük a hazai adómérté­keket, azt mondhatom: a cég­csoport több adót fizetett az ál­lamnak, mint amennyi ered­ményt elértünk.- A fejlesztések terén mit ho­zott a 2005-ös év?- A kiskereskedelemben foly­tattuk a rekonstrukciót. Az élel­miszeriparnál a technológia korszerűsítése erősödött. Romá­niában a 8 évvel ezelőtt elkez­dett élelmiszergyártó tevékeny­ségük már olyan nagyságren­det képvisel, hogy a fejlődést többek között ezzel is biztosítva látjuk. Nyolcvan embernek adunk ott munkát, és 800 mil­lió Ft-os árbevételt realizálunk. Szeretnénk meghatározóak len­ni. Lényegesnek érezzük, hogy Romániában is magyar termé­ket adhatunk magyar boltban a magyar vásárlónak.- Készül az idei üzleti terv. Me­lyek a fejlesztés főbb irányai?- A részvénytársaságok ké­szülnek a tulajdonosok felé a beszámolókra, és egyben a 2006-os gazdasági év üzletpoli­tikáját is megfogalmazzák. A kiskereskedelemben a külföldi üzlethálózatok további bővülé­sével állunk szemben, és ez a folyamat még nem zárult le. Kecskeméten is érzékeljük a közelmúltban nyitott áruházak hatását, ismereteink szerint újabbak várhatóak. Ez azért fontos a számunkra, mert nem­csak helyben, hanem Bács-Kis­kun megyében, sőt ma már a régióban is ott vannak az Univer Coop Rt. kiskereskedel­mi egységei. Az élesedő piaci versenyre fel kell készülnünk. Az élelmiszer-ipari feldolgozás­nál egy sajátos helyzet alakult ki. Ételízesítő-gyártásunk növe­kedése változatlanul dinami­kus. Viszont a három évvel ez­előtt megvásárolt Kecskeméti Konzervgyár - mely alapvetően exportra gyárt hőkezelt termé­keket - az időközben kialakult magyar és külföldi piacváltozá­sok miatt súlyos gondokat oko­zott. Most úgy érzékeljük, hogy sikerült megoldást találnunk. A veszteségtermelést megállítot­tuk, és minden remény megvan arra, hogy nullszaldóval zárjuk az idei gazdasági évet, 2007-től pedig, ha szerény mértékben is, de eredményt fog termelni a Kecskeméti Konzervgyár.- Lehetséges, hogy vannak nehézségek, ám a cél teljesült a Kecskeméti Konzervgyár esetében. Nem?- Az volt a vágyunk, hogy ma­gyar kézben maradjon az élel­miszer-ipari feldolgozás, hogy megélhetést és kenyeret tud­junk biztosítani a megyénkben élő mezőgazdasági termelők­nek. Ez sikerült. Ráadásul hosz- szú távon megvalósíthatjuk sa­ját üzleti elképzeléseinket is, mert a hidegen tartósított ter­mékek mellett ezáltal ma már hőkezelt termékek gyártására is lehetőségünk van. Én bízom ab­ban, hogy ez nemcsak Univer- sikernek könyvelhető el, hanem a város sikere is, sőt a hazai élel­miszer-gazdaságé is. Megmen­tettük a Kecskeméti Konzerv­gyárat, és ez nagy fegyvertény, ha figyelembe vesszük, hogy ré­gen hány konzervgyár volt, és ma hány működik. Ráadásul a Kecskeméti Konzervgyár az egyetlen élelmiszer-ipari vállal­kozás ma, mely tiszta magyar tulajdonban van. Terveink, el­képzeléseink között kiemelten szerepel a romániai vállalkozás bővítése. Emellett természete­sen szeretnénk a többi piaci csa­tornát is megnyitni.- Humánpolitikában változat­lanul kitartanak az emberköz­pontúság mellett?- Évek óta közel 1400 em­bernek adunk biztos megélhe­tést. A cégcsoportnál az átla­gos, egy főre jutó havi jövede­lem 150 ezer forint. Üzleti ter­veink készítésénél a dolgozó­ink biztonsága elsődleges szempont. Árbevételünknél szerény növekedést programo­zunk, de az eredményben meg­őrizzük a 2005-ös nagyságren­det, így a fejlesztésnél nem kell lemondanunk azokról az üzleti elképzelésekről. A cégcsoport szintjén idén közel 600 millió forint nagyságrendű beruhá­zásfejlesztést hajtunk végre. Ezzel együtt változatlanul jelle­mez bennünket az az örökölt jó tulajdonság, hogy jó kapcsola­tot tartunk környezetünkkel, támogatunk iskolát, óvodát, időseket, mi magunk működte­tünk sportkört, citerakört. Hi­tem szerint mindez hozzátarto­zik egy magyar vállalkozáshoz. ■ Mi nemcsak az üzletet látjuk, hanem az emberi kapcsolatokat is. Az összefogás is megnyilvánul abban az üzletpolitikában, amit mi folytatunk. Szerencsére a sportbeli helytállásunk is pél­daértékű. A legnagyobb problé­ma az élsportban, ha teljesít­mény nélküli jövedelem áram­lik ki, amit mi viszont első perc­től kezdve megoldottunk. Ézért van rend és átlátható, tiszta gazdálkodás sportvállalkozá­sunknál, az Univer KTE Kik­nél is. Úgy érezzük: vásárlóink, partnereink körében a megítél- tetésünk változatlanul jó. Mi mindent megteszünk azért, hogy valamennyi termékünket bizalommal fogadják a fogyasz­tók, és szívesen vásároljanak az Univer-áruházakban. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom