Petőfi Népe, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-23 / 69. szám

SAJTÓ ES TANULÁS A Petőfi Népe médiapedagógiai programja Bolyai János Gimnázium (BJG) Kecskeméti Református Gimnázium (KRG) Az abszolút petőfis csapat Nem is olyan egyszeriig ez az újságírás /S Biztosan sokan vannak ezzel így, csak nem merik elmondani, bevallani. Egyszerűen képtelen va­gyok megérteni, hogyan lehetséges ez. Neki példá­ul, hogy sikerülhet az, ami nekem nem megy? Pedig megvan a tökéletesnek tűnő téma. Isteni ötletek jutot­tak az eszembe. Tudom azt is, mit, miként kellene megírnom, hogy jó legyen, de nem megy. Akárhogy erőlködöm, a cikk csak nem áll össze! Pedig hét­főn kellene lead nőm. Eddig azt gondoltam, hogy az újságírás pofonegysze­rű dolog. Csak leülnek a számí­tógép elé, és leírják a gondolata­ikat. Én is megpróbáltam. Most már belátom, tévedtem. Sebaj, majd csak belerázó­dom. Remélem, kevés idő kell hozzá. De biztosan sikerülni fog. Erre jó a SÉTA. Gyakorlás kérdése az egész, nem? Igen, igen menni fog, érzem. Most le is ülök és írok valami jót. Valami nagyon jót, valami nagyon, nagyon... Még találkozunk...! kiskörös Ezek a fiatalok már nem is tartozhatnának jobban Petőfi népéhez. Kiskőrösön laknak, A Petőfi Sándor Gimnáziumba járnak és részt vesznek a Petőfi Népe médiaismereti tanfolyamán. A SÉTA túravezetője náluk Németh Zita tanárnő. Mindent bele a kukásautóba kié a felelősség? Hiába válogatják külön a szemete Ha valaha is megírnám a „Szelektív hulladékgyűj­tésem” című, önéletrajzi ihletésű kisregényemet, bizonyos, hogy tízmillió példányos kinyomtatása sem károsítaná jelentősen Földünk faállományát. Szemét egy ügy Nem haladná meg ugyanis az egész iromány a húsz sort. Pe­dig kezdetben azt hittem, hogy elhatározásom - miszerint hoz­zájárulok környezetünk meg­óvásához - hosszú ideig fog tar­tani. Hogy nem így történt, az ki­vételesen nem a lustaságom­nak köszönhető. Minden bi­zonnyal a mai napig szorgosan válogatnám a különféle rendű­rangú szemetet, és szállítanám fáradságos munkával a speciá­lis konténerekhez, ha ... A legközelebbi ilyen szemét- gyűjtő jó félórányi sétára van tő­lünk. Sokan bizonyára a távol­ság miatt nem kezdenek sze­lektálni, hanem inkább a ha­gyományos módon, a „mindent- bele-ami-még-van" elvet alkal­mazva gyűjtik a szemetet. Nem így én, aki - erős túlzással - hó- ban-fagyban, orkán idején is le­gyalogoltam azt a félórányi tá­vot, oda-vissza. És tenném ma is, ha egyik alkalommal nem láttam volna, hogy mi a sorsa a gondosan szétválogatott sze­//' Os» métnek. Egy ku­kásautó fogta a konténereket, a tartalmukat egybeöntötte, és így szállította a telepre. Ekkor hagytam fel a szelektív hulladékgyűjtéssel. Azt hinné a kedves olvasó, hogy itt a vége. De nem. A kö­zelmúltban volt szerencsém az egyik minisztérium szóvivőjét látni a televízióban, aki hangsú­lyozta, hogy mennyire fontos­nak tartják megismertetni a la­kossággal a szelektív hulladék- gyűjtés fontosságát. Sajnálko­zását fejezte ki ugyanakkor, hogy mindén erőfeszítésük da­cára az emberek nem veszik a fáradtságot, hogy így védjék a környezetünket. Vajon miért? A jót eldobjuk, a semmit megbecsüljük Mai rohanó világunkban, a bulvársajtó és a való- ságshow-k fénykorában egyre csak rácsodálko­zunk, hogy mennyi sztár is van szerény kis ha­zánkban. Sztárország Egyszerűen ontjuk magunkból a hírességeket, akik egy formás fenékkel vagy egy jól sikerült éjszakával iratkoztak fel a hal­hatatlanok listájára. Sztár lett Matisz bácsi a maga új nyelvé­vel. Kiszel Tünde, de még senki sem jött rá, hogy miért. És én is, mert Katica néni gratulált az előző cikkemhez. Nem tudom mások hogyan vannak ezzel, de számomra csak akkor válik va­A hittanóra mégsem halálos A gördeszkások a tavasz első biztos hírnökei A busz, amin ültem, éppen a Református Gimnázium mellett haladt el, amikor valaki felsóhajtott a hátam mögött: ez a legszebb isko­la a városban! Büszkén hátrafordultam, és megkö­szöntem a dicséretet, hi­szen én is refis vagyok. Iskolabemutató Persze a Refi belseje is figye­lemreméltó, minden értelem­ben. Gimnáziumunkat 1564- ben alapították, és a több-keve­sebb kényszerű megszakítás miatt idén nyithatta meg Vetéssy Katalin igazgatónő a 400. tanévet. Amint nevéből is sejtethető, egyházi iskoláról van szó, ez persze nem jelenti azt, hogy csupa betokosodott di­ák jár ide, sőt épp ellenkezőleg! Nem csak négy- és hatosztá­lyos évfolyamokat indítanak, ahol lehet általános, reál, humán, angol és biológia tagozaton is okosodni. Ehhez társul heti két hit- és erkölcstanéra mindenki­nek, amibe a híreszteléssel ellen­tétben nem lehet belehalni. Mindemellett a tanulmá­nyokra, a sportra is nagy hang­súlyt fektetnek: kosárlabda-, floorball- és röplabdacsapatunk országos eredményeket ér el, de lehet vívni és focizni is. Mind­ezt a jól felszerelt tornaterme­inkben végezhetjük, vagy pan­csolhatunk az új uszodában, amelyet tavaly adtak át. Rendelkezünk irodalmi ön­képzőkörrel, nagy létszámú és tehetséges énekkarral, vala­mint többféle fakultációra is le­het jelentkezni. Nyáron külön­böző táborokban vehetünk részt az Emmaus-házban, télen pedig síelhetünk Mátraházán esetleg külföldön. A suli sokféle rendezvénynek ad otthont, ilyen például a Pál­maház, ahol különböző híressé­gek tartanak előadást: a leg­utóbbit például Kerekes Barna­bás nyelvész tartotta. A Pálma­ház keretein kívül de a Refi fa­lain belül is találkozhatunk jól ismert emberekkel: nemrég koncertezett nálunk Tátrai Ti­bor és Szűcs Antal Gábor. Minden évben megtartjuk az Olvasás éjét, melyen diákok és tanárok regények, novellák föl­olvasásával virrasztják át az éj­szakát. Van nálunk teaház is, ahol saját verseinket, dalainkat mutatjuk be. A diákság hangulata (a néha igen kemény követelmények el­lenére) nagyon jó, erről bármi­kor megbizonyosodhatsz, ha vé­gigsétálsz nagyszünetben a fo­lyosón. Néha kész őrültekháza, persze szigorúan jó értelemben! Ez hát röviden a mi Refink... gondolom, most már mindenki érti, miért szeretjük ennyire! ORBÁN KATALIN, 10. C J’llUnAmiiit beköszönt a \ jó idő, úgy jön egy- V re több gördesz- \ K,?s6Jj|kás az utcára. \ yj Már messziről hallod a csapágyak zörgését és a fiúk kiáltó hang­ját. Aztán elsuhannak mellet­ted és az útbaeső lépcsőket le- ugorják a gördeszkájukkal. ■ Jön a tavasz. Érzem. „Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg!...” (József Attila) A gördeszkások között ritkán látni lányokat. Ők inkább a nézők. Megijedsz és egyben csodálat­tal nézed őket. Együtt vannak, jókedvűek és éljeneznek egy­másnak. Csak állsz ott, teljesen elkápráztatva attól, hogy mire képesek a srácok egy négy ke­rekű parkettával a lábuk alatt. Ők továbbhajtanak. Te is to­vábbmész, boldogan. Mert be­ragyogták a napodat. laki a fentebb emlegetett jelző jogos tulajdonosává, ha már le­tett valamit az asztalra. Természetesen lehet ellent­mondásos személy, hiszen nincs olyan ember akit minden­ki szeret, de legyen valamiben kiemelkedő. (És ne csak a mell­bőségében.) De hát nálunk nem ez a mó­di. Itt a jót eldobjuk, a semmit pedig megbecsüljük. Persze er­ről nem csak a senkiket „áru­lók” tehetnek, kellenek hozzá olyanok is, akik „megveszik” őket. Errefelé azonban igen sok a buta ember, ezért lassan több sztárunk lesz, mint ahány csil­lag az égen. A megfelelő következtetése­ket e pár sor után kivételesen nem vonom le, mindenki tegye meg maga. De addig is - sztár- ságomra való tekintettel - szó­lítsanak csak Művész Úrnak! SUTUS TAMÁS, MZS Az oldalt szerkeszti: Gál Zita Tel.: 76/518-226 E-maii: zita.gal@axelspringer.hu Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Szakképző Iskola és Kollégium (Etil Tiszakécske: Móricz Zsigmond Általános Iskola. Szakiskola. Gimnázium és Diákotthon (MZS) Kiskőrös: Petőfi Sándor Gimnázium. Kertészeti Szakközépiskola és Kollégium (PSG) Kunszentmiklós: Virágh Gedeon Szakközéé és Szakiskola ÍVGSZi A víz világnapján díjátadó ünnepséget rendeztek „Gyermekkorom kopár, lapos, szikes talajait a víz szépítette meg. A Kunszentmiklóson ke­resztülballagó Bakér vize, a mellette lengedező nádasokkal, kórusban brekegő békák sere­gével, az iszapos vízben bujkáló compókkal...” - kezdte egy jól választott Varga Domokos idé­zettel SZAPEK KATALIN 10. a osztályos iskolatársunk díjazott pályaművét a „Víz és kultúra” téma­körben, a víz világ napja alkalmából meghirdetett pályá­zaton. Másik helyezet­tünk NESZVECSKÓ István mindig is sokat járt-kelt a tassi zsilip­nél, ő a zsilip történetét dol­gozta fel komoly sikerrel. Szép volt a díj­átadó ünnepség méltó a környezet. Az ÁMK auláját körben a falakon gyermekrajzok díszítették, bib­liai témák feldolgozásai, vízpar­ti csendéletek* szépek, szemet gyönyörködtetőek. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom