Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-30 / 305. szám

SAJTÓ ES TANULÁS A Petőfi Népe médiapedagógiai pr o gram ja Egyelőre elbúcsúznak a SÉTA-oldalak tisztelt olvasóink! Ifjú kolle­gáink befejezték a Petőfi Népe médiaismereti tanfolyamát, a SÉTÁt. A Sajtó és Tanulás prog­ramban több mint száz me­gyei középiskolás ismerhette meg közelebbről a nyomtatott sajtó világát. Október közepe óta tizenkét oldalt töltött rtieg a tehetséges diákírók közel száz cikke. Célunkat elértük: a fiatalok vállalták és kiváló­an meg is fogalmazták a véle­ményüket, így mi is jobban megismerhettük az ő világu­kat, látásmódjukat. Az utóbbi időben az interjúkészítést gyakorolták, amint ezt a mai összeállításban tapasztalhat­ják. Az első kurzus tehát véget ért, de februárban újra nekivá­gunk ennek a közös sétának. Várjuk a megye érdeklődő kö­zépiskoláinak jelentkezését és addig is várjuk az írni-olvasni szerető fiatalok cikkeit, amik­nek mindig lesz helye a Petőfi Népében. Bővebb információért fordul­janak, forduljatok az oldal szer­kesztőjéhez! A programban részt vett iskolák: KECSKEMÉT: ÁfeOSZ, Katona lózsef Gimn. (KJG), Bányai Júlia Gimnázium (BJG) baja: III. Béla Gimnázium (BG) kiskunhalas: Szilády Áron Re­formátus Gimnázium (SzG) kalocsai Szent István Gimnázi­um (SzIG) Az oldalt szerkeszti: Gál Zita Tel: 76/518-226 E-MAIL! ZITA.CW-@AXEISPRINGER.hu Iskolai jelrendszer és folyosói rejtelmek MINDJÁRT BE CSÖNGETNEK A barátaim­mal igyek­szünk az órára. Miután átverekedtük magunkat a tömegen, már csak fel kell menni az emelet­re. Hirtelen görcsbe rándul a gyomrom, és kellemes bizser- gető érzés árad szét bennem, ugyanis megláttam Őt! Gondolom, ilyen mindenki­vel előfordult már. A folyosón nagy jelentősége van a jelek­nek és a testbeszédnek. Pozi­tív lesz a vélemény rólunk, ha mindig vidámak vagyunk, mosolygunk, nevetünk és fel­szabadulva beszélgetünk. De nagyon rossz hatást le­het elérni azzal, ha búvalbé- lelt arccal járunk-kelünk, mo­solygás helyett vicsorgunk, és mindig mindenhová egye­dül megyünk. Szóval a lényeg az: ne hagyjuk, hogy az isko­la beszürkítsen vagy elkedv- telenítsen, ugyanis a folyosó az egyik legjobb ismerkedési hely. Legyünk vidámak, moso­lyogjunk arra az emberre, aki talán nem is tudja, hogy ő jelenti számunkra a fél vilá­got. Idővel köszönjünk neki, majd beszélgessünk vele. És közben ne felejtsük el élvezni az életet! Egy lépéssel a javító előtt interjú - Megmutatjuk, hogy van helyük a falakon túli világban A gimnázium felé haladva nap mint nap egy kü­lönleges in­tézmény mellett haladok el. Ez is iskola, ahol velem közel egykorúak tanulnak, de reggelente csak a tanárok lépnek be a megerősített kapun. Az ablakokra pe­dig rácsokat szereltek. Ez az épület az Ifjúsági, Szo­ciális és Családügyi Mi­nisztérium Kalocsai Gyer­mekotthona. Régóta fog­lalkoztat, kik és hogyan élnek odabent. Kérdései­met az igazgatónőnek, Szörényiné Vargacz Ibolyá­nak tettem fel.- Mi a célja az intézetnek?- Az otthoni körülmények biztosítása a rászoruló gyere­kek számára. A speciális gyer­mekotthon egy lépés a javítóin­tézet előtt.- Kik kerülnek ide?- Olyan gyerekek, akik ma­gatartásbeli és pszichés problé­mákkal, vagy enyhe értelmi szinttel rendelkeznek. Az ittlét oka lehet az iskolakerülés, ki­sebb bűncselekményekben va­ló részvétel, esetleg drogozás. A legtöbb esetben a háttérben anyagi és szociális problémák állnak, s olyan szülők, akik nem dolgoznak, börtönben van­nak. A gyerekek 10-18 évesek. 1.-től 8. osztályig tanulhatnak itt általános és speciális osztály­ban. Általában két évet töltenek nálunk. Az utógondozottak 24 éves korukig maradhatnak, mi­korra elsajátítanak egy szak­mát.- Jelenleg hányán, s milyen körülmények között tartózkod­nak az intézetben?- A gyermekotthon az ország minden területéről összesen öt­venkét gyermeket nevel, egy utógondozói lakásban' és hat lakásott­honban. Ez utóbbiak kü­lönálló lakré­szek, egysé­genként nyolc gyerekkel, akiknek nyugat-eu­rópai színvonalon felszerelt nappali, hálószoba, vizesblokk és konyha áll a rendelkezésére.- A gondozottak hogyan élik meg az intézeti elhelyezést?- Változó. Van, aki évek után ■ „Ócska ékszerdoboz vagyok, nem kellek senkinek, nem tudom, hogy kidobnak-e egyszer, vagy megtalálom 'ti helyem” (Egy intézeti nevelt tollából) is telefonál, levelet ír, megláto­gat minket. Van olyan is, aki az eltöltött időt büntetésként éli meg. Emellett előfordul, hogy valaki az addigi körülményei­ből való mene­külésnek tekinti az idekerülést.- Milyen szó­rakozási lehető­ségeik vannak,1 mikor van kime­nő?- Barkács-, sport-, zene-, és rajzszakköreink vannak, illetve számítógépes terem, könyvtár, konditerem, tornaterem, játszó­udvar áll a gyerekek rendelke­zésére. A szobáikban van tv, CD-lejátszó, DVD, rádió. Cso­portos kimenőjük mindennap lehet, egyéni kimenő érdem szerint csak hétvégén, a délutá­ni órákban, életkortól függően. A gyerekek havonta zsebpénzt is kapnak.- Az ünnepnapokat, szünidőt hogyan töltik el?- Hiába van ünnepnap, fo­lyamatos felügyelet szükséges a gyerekek mellé. Az ünne­pekre próbáljuk biztosítani, hogy a gyerekek a saját csa­ládjukkal lehessenek. Az itt maradók ilyenkor fokozottabb figyelmet igényelnek. Gyak­ran szervezünk programokat, kirándulást. Próbálunk vala­mi pluszt adni azoknak, akik­nek szülő nem állít kará­csonyfát.- Mik a jellemző problémák? Vannake konfliktusok?- A legjellemzőbb probléma az agresszivitás. Ez a szabad­ságtól való megfosztottságból adódik. Előfordul még vereke­dés és rongálás is. Rendkívül nehéz az itt dolgozóknak min­den helyzetben megtalálni a legjobb megoldást a konfliktu­sokra.- Ha kikerülnek az életbe ezek a gyerekek, milyen lehetőségeik vannak? Minden gondozottnak gyámja van, aki kezeli a pénzü­ket, intézi a kapcsolattartást. Emellett igényelhető életkezdé­si támogatás is. A gyám segít a szakmaszerzésben, egyengeti a gyerek további sorsát. Van re­mény arra, hogy jó legyen az életük. Sajnos a gyerekek sok­szor nem önhibájukból, hanem a körülmények áldozataként kerülnek olyan szituációkba, amelyek a gyermekotthonba juttatják. Nekünk az a felada­tunk, hogy megmutassuk: igen­is van helyük a falakon kívüli világban. Politizáló újságírók kellenének SOKSZOR ZAVAR­BA jövök, mi kor leülök, hogy írjak egy cikket, gíosszát, vagy valami hasonlót. Nem azért, mert nincs ötletem, hanem mert az öncenzúra, ami ben­nem működik, szinte mindent kilő eme kanonizációnak azért nem nevezhető válogatás során. Fontos az újságnak a politikai pártatlanság. Sajnos azonban ma Magyarországon már min­denhol szembetaláljuk magun­kat vele. Nem értem, hogy akkor miért tabu. Hisz’ szólásszabad­ság van. Nem kellene elrejteni a politikai érzelmeket. Úgysem le­het teljesen. Olyan ez, mint ami­kor valakinek egy titokról elko­tyogunk valamit. Ezután már hi­ába szabadkozunk, hogy nem mondhatjuk el a többit. Csak a kíváncsiságot fokozzuk, esetleg indulatokat gerjesztünk. Nincs is annál idegesítőbb, mint ami­kor burkoltan bírálnak bennün­ket. Csak a személyi jogokat kell megtartani sértetlenül (lásd ara­bok Párizsban). Tehát mindkét, vagy mind­ahány oldalról kellene újságíró­kat toborozni, és azok téziseiből és antitéziseiből alakulna ki az olvasó saját véleménye. Akit ér­dekel, úgyis megérti, meglátja az igazságot a politikai viták kusza hálójában. Talán lassan- lassan illene hagyni felnőni ma­gyar társadalmunkat. Bízni kel­lene az emberekben. Hiszen - minden titkolózás ellenére - úgyis kiérződik a politikai tar­talmú cikkek mögül írójának egyéni gondolata. Akkor miért ne lehetne ezt nyíltan? Az újságírás így nehéz műfaj. Azzá tettük. Nem tudom, nem kellene-e ezen változtatni. Sze­rintem a polgári demokratiz­musban is csalódna Madách Ádámja. Könnyed csevej Vicky Sunday-jel ^SZAROS Bianka )Kjg a sounday INC. egy pesti metál- banda. Én a barátnőmtől kap­tam kölcsön a First Blood CD- jüket, ami aztán igazán feldobta a soron következő kémiaórám hangulatát. ;) A zenei élmény után úgy döntöttem, hogy ha már médiaismereti kurzusra já­rok, megkérdezem a srácokat egy pár dologról. A zenekar énekese, Micky Sunday pedig készségesen válaszolt kérdése­imre:- Bár a változás mindig ho­zott magával újat, és jót a banda életébe, valahol szomorú, hogy a Sounday Inc. nem tud tagcse­rék nélkül létezni. Ml lehet az oka ennek?- Ez a legtöbb zenekarnál így van. Nálunk kicsit tovább tar­tott a formálódás, de ha valaki nem érzi megfelelőnek a helyét egy zenekarban - vagy bármi­lyen közösségben -, akkor jobb is ha megy, mert ha marad, az senkinek sem lesz jó.- Téged ml Indított el a rock felé?- Maga a zenei vonzódás adott volt, mivel anyai ágon egész a dédapámig vezethető vissza a hivatásos zenész szár­mazás. Az első metallemeze- met - akkor még bakeliten - édesapámtól kaptam 13. szüle­tésnapomra. Ez a Pokolgép - Pokoli színjáték cí­mű albuma volt, ami aztán jó ideig nem került le a lemezját­szóról.- Csak a zenélésből éltek?- Nem. A zene nálunk egy­előre inkább az önmegvalósí­tás területe, mintsem a pénzke­reseté. Nem egy egynyári, slágergyáros tucatcsapat va­gyunk, aki lejátssza a nekik írt számokat és szövegét, aztán megkapja a pénzt a lemezcég­től. Fontos, hogy a zenénk tény­leg azt fejezze ki, ami bennünk van. Keményen játszunk, és nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá.- Készül-e mostanában al­bum? És ha igen, lesz rajta több magyar szám?- Igen, most már követjük azt az irányt, hogy az új számokat magyarul adjuk elő. Külföldre is eljut az anyagunk, természe­tesen oda angol szövegekkel.- Kecskeméten Is egyre töb­bet játszotok. Máshová is üyen gyakran visszahívnak?- Októberben kezdtünk fel­lépni Budapesten kívül is, és azt mondhatom, hogy hál’ istennek, szinte már minden­hol szervezés alatt áll a követke­ző koncert. A léc mindig magasan van TRiATLON Angolból a felsőfokú, olaszból az emelt szint a cél A III. Bélp Gimnázium nemcsak a tanulmányi eredmények, hanem sporteredmények kap­csán is híres. Számos ki­emelkedő teljesítményt elérő sportoló végzett itt. Az egyik végzős triat- lonos lánnyal, Juhász Do­rottyával készítettünk in­terjút, aki épp egy úszó­versenyről érkezett. Interjú- Mikor kezdtél sportolni?- 1997 őszén, 10 évesen táncolni jártam. Ott hozott össze a sors Jankó Noémivel, aki ma már Pé­csett, a testnevelé­si egyetemen ta­nul. Az ő javasla­tára kezdtem a tánc mellett triat- lonozni. Első ed­zőm Borbély Lász­ló volt. Még ebben az évben kijutot­tam az országos diákolimpiá­ra, ahol 23. lettem. Nagyon büszke vagyok erre, hiszem kezdőként sikerült ilyen jó eredményt elérnem.- Milyen eredményeid van­nak csapatban?- Először gyerek korcso­portban kezdtem, ahol 2000- ben mi vittük el az országos aranyat. 2002-ben léptem az ifjúsági korcsoportba. Majd 2003-ban a triatlon-klubcsa- patbajnokságot a „triatlon fő­városában”, Tiszaújvárosban is megnyertük. Szerintem a 2002-es és 2003-as tanév volt a legeredményesebb évem. Sajnos 2004-ben a 2. helyre szorultunk, mert a csapat legerősebb tagjának, Koch Reninek eltört az üléscsöve, ezért kénytelen volt feladni a versenyt.- Vannak egyéni eredmé­nyeid is?- Természetesen. A ranglistaversenyen 4. lettem. Duatlonban az országos bajnoksá­gon és a diákolimpián is 4. helyezést Í4.JP 4 Cm ____ ér tem el. Triatlonban az or­szágos bajnokságon 7., a di­ákolimpián pedig ötödikként értem célba.- Most, hogy utolsó éves vagy, mi lesz a . sporttal?- Ezt még nem tu­dom. A sulitól függ, hogy lesz-e rá időm. Bár most is nagyon elfoglalt vagyok, hi­szen egy másik hobbim a zongorázás, és az ezzel kap­csolatos tanulmányaimat most fogom befejezni. Ezen­kívül felsőfokú nyelvvizsgára készülök angolból, és emelt szintű érettségit szeretnék tenni történelemből és olasz­ból.- Tudod már, hogy hol akarsz továbbtanulni?- Nem, de az biztos, hogy terveim célpontja Budapest, ahol az előbb említett töri- tudásomat kamatoztatnám.- A sporton és a zongorán » kívül van még más hobbid is?- Igen. Egy csomó. Hogy csak egy-kettőt említsek, például az olvasás, zenehall­gatás, filmnézés, és, mint minden fiatalnak, a szórako­zás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom