Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-24 / 301. szám
PETŐFI NEPE - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT KARÁCSONY 13 A Jóisten nem teremt selejtet ünnep Beszélgetés Böjté Csabával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével December 9-én nagyszabású jótékonysági estet rendeztek Kiskunfélegyházán a rekecsini Béke Királynője Moldvai Csángómagyar Iskolaközpont támogatására. A több mint háromórás rendezvényen a többi közt fellépett Petrás Mária csángó népdalénekes, iparművész és Káka Rozália, bukovinai származású népdalénekes, mesemondó. Az est díszvendége Böjté Csaba ferences szerzetes, a több mint húsz gyermekotthont működtető Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke volt. Vele készült alábbi beszélgetésünk. Szász András- Egyik interjújában ön úgy mesélte, hogy az elsőnek számító dévai gyermekotthon megnyitásában az evangéliumnak elsődleges szerepe volt. Tizenhárom esztendeje fogadta be az első árvákat a visszafoglalt dévai ferences kolostorba. Emlékszik még az első közös karácsonyra?- Persze, hogy emlékszem. A gyerekek aZ'étéő'évtől örömmel vettek részt mások megajándékozásában. Sokszor mondtam is viccesen: az egyik legszebb ajándék, amit adhatunk a gyerekeknek, ha megtanítjuk őket ajándékot adni, ajándékká válni. Nem csak az a fontos, hogy ■ Karácsony. Különös, talán legszebb napja az esztendőnek, mely meleget, értelmet ad az egymást követő napok sorának. A szeretet, a család, az ajándékozás, az összetartozás, az egymás felé kinyújtott kéz, az egymásra találás ünnepe. Ünnep, mely ha csak egyetlen napra is, szeretetet, biztatást, reményt sugároz létünk didergő sötétségébe. mit kapunk, hanem, hogy mi magunk is adjunk. Sőt, magunk legyünk ajándékká. Ahogy Jézus Krisztus is tette az első karácsonykor. adatnak az ellátásához? Önkéntesek ők vagy alkalmazottak? Egyáltalán, honnan jöttek és meddig maradnak? A vidám és barátságos szerzetes a gyerekekkel.- Hány gyermekotthont, gyer- mekvédelriii központot működtet jelenleg a Szent Ferenc Alapítvány?- Szeptemberben még tíz volt, azóta december elsején Árkoson is beindítottunk egy másikat, így most tizenegy helyen vannak olyan központjaink Erdély területén, ahol ott laknak a gyerekek. Ezen kívül van tíz napköziotthonunk is, ahol világi munkatársak foglalkoznak a gyerekekkel, enni adnak nekik, s este hazaengedik őket. Sajnos nincs annyi házunk, hogy minden bajba lévő embert be tudjunk fogadni.- Mint mondta, Erdély és Partium területén már több mint húsz bentlakásos, illetve napközis központjuk működik. Hány nevelőszülőre, pedagógusra van szükség ennek a fel- A hétszáz bentlakó gyereknél körülbelül száznegyven munkakönyvvel rendelkező munkatársunk van. Legtöbbjük természetesen erdélyi, de nem vagyok válogatós, így befogadok magyar állampolgárokat is. Aztán vannak szlovákiai, németországi fiatalok is. Rajtuk kívül sok az önkéntes is, pontosabban: jóval több az önkéntes.- Mennyire nevelhetők ezek a gyerekek?- A legnagyobb tapasztalatom az, hogy Isten nem teremt selejtet. Minden gyerek, minden felnőtt ugyanabból az anyagból van gyúrva. Ugyanannak a zseninek, a végtelen jóságú Isten kezének a jegyeit viseli. Ha minden egyes gyerekre, bárhonnan is jött, egy kicsit szakavatottan ránézünk, észre kell vegyük, hogy őt is a Jóisten alkotta...- Bármilyen gondoskodó is egy intézmény, pótolhatja-e a családot?- Azt szoktam mondani, hogy mi nem is gyermekvédelemmel, inkább családvédelemmel foglalkozunk. Hiszen nagyon sokszor magát a családot próbáljuk segíteni. Vagy úgy, hogy néhány ruhával segítünk rajtunk, vagy úgy, hogy napközi otthonban gondozzuk a gyerekeket, akik aztán esténként hazamennek. Ha ez sem elég, akkor befogadjuk a gyerekeket, de akkor is tartjuk a kapcsolatot a családdal. Olyan is van, hogy a hajléktalan anyuka nálunk tölti a karácsonyi ünnepeket. Nem pótolni akarjuk, hanem elsősorban segíteni a szülőket.- Karácsony elsősorban a szeretet, de a család ünnepe is. A több mint húsz otthon kicsiny lakói va- SjÉk lószínűleg elvárják, W« hogy legalább egy rövid időt körükben töltsön. Mennyire megoldható ez?- Igazából most az van, hogy több otthonból is meghívtuk Dévára, az ünnepekre a gyerekeket. Ez egyfelől azt jelenti, hogy nem kell annyi házat fűteni, másfelől a kollégákat is el lehet engedni szabadságra. Ők is igénylik ezt. A dévai gyerekek közül sokan Erdélyben, Magyarországon vagy másutt töltik a karácsonyt, csaszenteste, amikor együtt ül a család az ünnepi asztal vagy a fenyőfa körül, gondoljunk azokra is, akik egyedül kénytelenek megélni a szeretet ünnepét. Gondoljunk rájuk is, az árvákra, magányosokra, akikre nem ragyog a betlehemi csillag, s akiknek épp a legfontosabb ajándékból, a szerétéiből nem jutott semmi. Talán így számukra is elviselhetőbb lesz a Szenteste. A kolozsvári születésű árvaház-alapító maga is félárván nőtt fel. Édesapját rendszerellenes izgatás címén a román bíróság 1959-ben hét év börtönre ítélte, amiből négy és fél évet leült, ám a börtönben elszenvedett kínzások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Böjté Csaba világi tanulmányait Csíkszeredán végezte, majd öt évig dolgozott civil szakmákban, köztük egy bányában. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe. A g}ulafehér\'ári és esztergomi teológiai tanulmányok után 1989-ben szentelték pappá, majd visszatért Erdélybe, ahol a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett. Több állomáshely után 1992 novemberében került Dévára, ahol az általa visszafoglalt kolostorban árvaházat rendezett be. ládoknál. Azok helyébe a többi eket hozzuk. Úgyhogy Szovátán vagy Petrozsényben idén karácsonykor valószínűleg nem lesznek gyerekek, mert Dévára hozzuk őket. Nekik ez egyfajta kirándulás, nekünk meg örömteli együttlét.- Az alapítvány sok támogatást, segítséget kap, de az otthonok működtetéséhez erre folyamatosan szükség is van. Hogyan látja, mennyire adakoznak az anyaországi magyarok?- Úgy gondolom, ha van valahol egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye már őt is valaki ölbe, egészen biztosan akad valahol egy nő, egy család, aki azért fohászkodik, hogy ő, ők is ölbe vehessenek egy gyereket. S vannak olyan idősebb, érettebb emberek, akik azt mondják: jövedelmük, megtakarításuk lehetővé teszi, hogy támogassanak egy kis, úgymond „unokát” napi egy-két euróval. Én úgy látom, Isten olyan világot teremtett, amelyben minden megvan. Csak mint egy óriási kirakós játékban, minden össze van kuszáivá. Ám ha van türelmünk, s megkeressük, mindig kerül zokni is, írószer is, meg táska is annak a gyereknek, de még kenyér is az asztalára. Tehát az emberekben megvan a jóság, és örömüket lelik abban, hogy ők is, mint ennek az óriás játéknak a darabjai egymáshoz illeszkedjenek. Ez által lesz láthatóvá Isten arca a mi világunkban. Böjté Csaba dedikál a kiskunfélegyházi rendezvényen. Váratlan látogatók Takács Valentina írása Ahány ház, annyi szokás. Hát még ha népeket, nemzeteket hasonlí- tunk össze! Az alábbi tör- I ténet néhány éve esett meg velem, de még ma is kényelmetlenül érzem magam, ha rágondolok. Köztudott, hogy Magyarországon a családnak nagy szerepe van, a karácsonynak még nagyobb, a kettő pedig szorosan kötődik egymáshoz. Magyarán a karácsony családi ünnep, legalábbis ott, ahol tartják a hagyományt. A szenteste pedig végképp bensőséges, ilyenkor valóságos bűn bárhova beállítani, különösen hívatlanul. Csakhogy ez nem minden országban van így. Hollandiában például a családnak nincs túl nagy szerepe, a karácsony pedig sokkal inkább buli, mindenki kóvályog össze-vissza, és ez náluk így van rendjén. Hát nálunk ebből adódott a galiba; mert a frissen Magyarországra költözött holland barátaink azon az estén aligha gondolták, hogy ekkorát vétenek az illemszabályok ellen. Igaz, mi is ludasak voltunk, hiszen ha talán napokkal előbb, mintegy mellékesen és érdekességként meséltünk volna a mi kis hagyományainkról, akkor nem érezzük úgy, mintha valaki nyakon öntött volna a forró töltött káposztával. Szóval szenteste. Karácsonyfa feldíszítve, mennyből az angyal, a pulyka ott fekszik a fenyőágakkal díszített asztalon, mi pedig - a szűk család - körülüljük a jobblétre szenderült szárnyast a meghitt gyertyafényben. És akkor kopogtatnak. A mi családunkban ilyen még nem fordult elő! Úgy néztünk egymásra, mint aki UFO-t lát. Áramütöttként nyitottam ki az ajtót, és mit látok? A mi holland barátaink Mikulássapkában, sőt KARÁCSONYKOR Mikulás-sapkában ott állnak és nagyon vígan vannak. Mit lehet itt tenni? A képemre fagyott mosollyal invitáltam őket a házba és kis családom igyekezett nem megfulladni a döbbenettől. Persze leültettük őket, hoztam poharakat, két tányért, aztán közösen folytattuk a vacsorát. Nekik persze nagyon tetszett ez a hangulat és semmi jelét nem mutatták, hogy csak egy röpke látogatásra jöttek volna. Lassan ajándékot kellett volna bontani. De hogyan lássunk neki, amikor őket semmi nem várja a fa alatt? Ekkor élet-, de legalábbis szentestementő ötletem támadt: kiosontam a kamrába, és csomagot készítettem nekik. Szerencsére kellő mennyiségű itallal és édességgel voltunk felszerelkezve, sőt némi karácsonyi tasak meg papír is akadt még. A sebtiben ösz- szerakott csomagokat fáskosárban csempésztem a fa alá, majd zsenialitásommal elégedetten jelentettem be, hogy most már jöhet a Jézuska. Ekkor ért bennünket az újabb meglepetés, hiszen barátaink hatalmas kabátzsebeiből is előkerültek az apró és rendkívül ötletes ajándékok. És akkor éreztem magam igazán kínosan. Hiszen nem azért jöttek, hogy megzavarják a mi meghitt karácsonyunkat! Hanem azért, hogy ezen az estén ne maradjanak egyedül és megajándékozhassák azokat, akiket ebben az idegen országban megajándékozhattak. Mert szokások ide vagy oda, karácsonykor valahova tartozni kell. Hogyan főzzünk ízletes halászlét? recept A kecskeméti Sugovica Halászcsárda tulajdonosát, az ismert halfőző mestert, Pápics Jánost arra kértük, árulja el az általa készített ízletes halászlé receptjét. Halászlé Pápics-módra: 1 kiló halhoz kell 1,2 liter víz, 1 jó fej hagyma, egy púpos evőkanál pirospaprika, 1-2 csöves erős paprika, fél mokkáskanál őrölt bors, 1-2 gerezd foghagyma, 2- 2,5 dkg só (amivel a beirdalt szeletekre vágott halat főzés előtt 2 órával lesózom). A halfőző bográcsban erősen forralva készítem a halászlevet Fontos, hogy a pirospaprikát csak akkor rakom bele, ha erősen forr a lé, innentől 30-35 perc főzés, és kész. Ha valaki 20-30 évig gyakorolja, a siker nem fog elmaradni.
