Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

PETŐFI NEPE - 2005. DECEMBER 24., SZOMBAT KARÁCSONY 13 A Jóisten nem teremt selejtet ünnep Beszélgetés Böjté Csabával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével December 9-én nagysza­bású jótékonysági estet rendeztek Kiskunfélegy­házán a rekecsini Béke Királynője Moldvai Csángómagyar Iskolaköz­pont támogatására. A több mint háromórás ren­dezvényen a többi közt fellépett Petrás Mária csángó népdalénekes, iparművész és Káka Ro­zália, bukovinai szárma­zású népdalénekes, me­semondó. Az est dísz­vendége Böjté Csaba fe­rences szerzetes, a több mint húsz gyer­mekotthont működtető Dévai Szent Ferenc Ala­pítvány elnöke volt. Ve­le készült alábbi be­szélgetésünk. Szász András- Egyik interjújában ön úgy mesélte, hogy az elsőnek szá­mító dévai gyermekotthon megnyitásában az evangéli­umnak elsődleges szerepe volt. Tizenhárom esztendeje fogadta be az első árvákat a visszafoglalt dévai ferences kolostorba. Emlékszik még az első közös karácsonyra?- Persze, hogy emlékszem. A gyerekek aZ'étéő'évtől örömmel vettek részt mások megajándé­kozásában. Sokszor mondtam is viccesen: az egyik legszebb ajándék, amit adhatunk a gyere­keknek, ha megtanítjuk őket ajándékot adni, ajándékká vál­ni. Nem csak az a fontos, hogy ■ Karácsony. Különös, ta­lán legszebb napja az esztendőnek, mely mele­get, értelmet ad az egy­mást követő napok so­rának. A szeretet, a csa­lád, az ajándékozás, az összetartozás, az egy­más felé kinyújtott kéz, az egymásra találás ün­nepe. Ünnep, mely ha csak egyetlen napra is, szeretetet, biztatást, re­ményt sugároz létünk didergő sötétségébe. mit kapunk, hanem, hogy mi magunk is adjunk. Sőt, ma­gunk legyünk ajándékká. Ahogy Jézus Krisztus is tette az első kará­csonykor. adatnak az ellátá­sához? Önkénte­sek ők vagy al­kalmazottak? Egyáltalán, honnan jöt­tek és med­dig ma­radnak? A vidám és barátságos szerzetes a gyerekekkel.- Hány gyermekotthont, gyer- mekvédelriii központot mű­ködtet jelenleg a Szent Ferenc Alapítvány?- Szeptemberben még tíz volt, azóta december elsején Ár­koson is beindítottunk egy má­sikat, így most tizenegy helyen vannak olyan központjaink Er­dély területén, ahol ott laknak a gyerekek. Ezen kívül van tíz napköziotthonunk is, ahol vilá­gi munkatársak foglalkoznak a gyerekekkel, enni adnak nekik, s este hazaengedik őket. Sajnos nincs annyi házunk, hogy min­den bajba lévő embert be tud­junk fogadni.- Mint mondta, Erdély és Partium területén már több mint húsz bentlakásos, illetve napközis központjuk működik. Hány nevelőszülőre, pedagó­gusra van szükség ennek a fel­- A hétszáz bentlakó gyerek­nél körülbelül száznegyven munkakönyvvel rendelkező munkatársunk van. Legtöbbjük természetesen erdélyi, de nem vagyok válogatós, így befoga­dok magyar állampolgárokat is. Aztán vannak szlovákiai, né­metországi fiatalok is. Rajtuk kívül sok az önkéntes is, ponto­sabban: jóval több az önkéntes.- Mennyire nevelhetők ezek a gyerekek?- A legnagyobb tapasztalatom az, hogy Isten nem teremt selej­tet. Minden gyerek, minden fel­nőtt ugyanabból az anyagból van gyúrva. Ugyanannak a zse­ninek, a végtelen jóságú Isten kezének a jegyeit viseli. Ha min­den egyes gyerekre, bárhonnan is jött, egy kicsit szakavatottan ránézünk, észre kell vegyük, hogy őt is a Jóisten alkotta...- Bármilyen gondoskodó is egy intézmény, pótolhatja-e a családot?- Azt szoktam mondani, hogy mi nem is gyermekvéde­lemmel, inkább családvédelem­mel foglalkozunk. Hiszen na­gyon sokszor magát a családot próbáljuk segíteni. Vagy úgy, hogy néhány ruhával segítünk rajtunk, vagy úgy, hogy napkö­zi otthonban gondozzuk a gye­rekeket, akik aztán esténként hazamennek. Ha ez sem elég, akkor befogadjuk a gyerekeket, de akkor is tart­juk a kapcsola­tot a család­dal. Olyan is van, hogy a hajléktalan anyuka nálunk tölti a karácsonyi ünnepeket. Nem pótolni akarjuk, hanem elsősorban segíteni a szülőket.- Karácsony első­sorban a szeretet, de a család ünnepe is. A több mint húsz ott­hon kicsiny lakói va- SjÉk lószínűleg elvárják, W« hogy legalább egy rö­vid időt körükben tölt­sön. Mennyire meg­oldható ez?- Igazából most az van, hogy több otthonból is meghívtuk Dévára, az ünne­pekre a gyerekeket. Ez egyfelől azt jelenti, hogy nem kell annyi házat fűteni, másfelől a kollégá­kat is el lehet engedni szabad­ságra. Ők is igénylik ezt. A dé­vai gyerekek közül sokan Er­délyben, Magyarországon vagy másutt töltik a karácsonyt, csa­szenteste, amikor együtt ül a család az ünnepi asztal vagy a fenyőfa körül, gondoljunk azok­ra is, akik egyedül kénytelenek megélni a szeretet ünnepét. Gondoljunk rájuk is, az árvák­ra, magányosokra, akikre nem ragyog a betlehemi csillag, s akiknek épp a legfontosabb ajándékból, a szerétéiből nem jutott semmi. Talán így szá­mukra is elviselhetőbb lesz a Szenteste. A kolozsvári születésű árvaház-alapító maga is félárván nőtt fel. Édesapját rendszerellenes izgatás címén a román bíróság 1959-ben hét év börtönre ítélte, amiből négy és fél évet leült, ám a börtönben elszenvedett kínzások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Böjté Csaba világi tanulmánya­it Csíkszeredán végezte, majd öt évig dolgozott civil szakmák­ban, köztük egy bányában. 1982-ben titokban jelentkezett a fe­rences rendbe. A g}ulafehér\'ári és esztergomi teológiai tanul­mányok után 1989-ben szentelték pappá, majd visszatért Er­délybe, ahol a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett. Több állomáshely után 1992 novemberében került Dévára, ahol az általa visszafoglalt kolostorban árvaházat rendezett be. ládoknál. Azok helyébe a többi eket hozzuk. Úgyhogy Szovátán vagy Petrozsényben idén kará­csonykor valószínűleg nem lesznek gyerekek, mert Dévára hozzuk őket. Nekik ez egyfajta kirándulás, nekünk meg öröm­teli együttlét.- Az alapítvány sok támoga­tást, segítséget kap, de az ott­honok működtetéséhez erre fo­lyamatosan szükség is van. Ho­gyan látja, mennyire adakozn­ak az anyaországi magyarok?- Úgy gondolom, ha van va­lahol egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye már őt is valaki öl­be, egészen biztosan akad vala­hol egy nő, egy család, aki azért fohászkodik, hogy ő, ők is ölbe vehessenek egy gyereket. S vannak olyan idősebb, éret­tebb emberek, akik azt mond­ják: jövedelmük, megtakarítá­suk lehetővé teszi, hogy támo­gassanak egy kis, úgymond „unokát” napi egy-két euróval. Én úgy látom, Isten olyan vilá­got teremtett, amelyben min­den megvan. Csak mint egy óriási kirakós játékban, min­den össze van kuszáivá. Ám ha van türelmünk, s megkeres­sük, mindig kerül zokni is, író­szer is, meg táska is annak a gyereknek, de még kenyér is az asztalára. Tehát az emberek­ben megvan a jóság, és örömü­ket lelik abban, hogy ők is, mint ennek az óriás játéknak a darabjai egymáshoz illeszked­jenek. Ez által lesz láthatóvá Is­ten arca a mi világunkban. Böjté Csaba dedikál a kiskunfélegyházi rendezvényen. Váratlan látogatók Takács Valentina írása Ahány ház, annyi szo­kás. Hát még ha népe­ket, nemzeteket hasonlí- tunk össze! Az alábbi tör- I ténet néhány éve esett meg velem, de még ma is kényelmetlenül érzem magam, ha rágondolok. Köztudott, hogy Magyarországon a családnak nagy szerepe van, a kará­csonynak még nagyobb, a kettő pedig szorosan kötődik egymáshoz. Magyarán a karácsony családi ünnep, legalábbis ott, ahol tartják a hagyományt. A szent­este pedig végképp bensőséges, ilyenkor valóságos bűn bárhova beállítani, külö­nösen hívatlanul. Csakhogy ez nem minden országban van így. Hollandiában például a család­nak nincs túl nagy szerepe, a karácsony pedig sokkal inkább buli, mindenki kó­vályog össze-vissza, és ez náluk így van rendjén. Hát nálunk ebből adódott a galiba; mert a frissen Magyarországra költözött holland barátaink azon az estén aligha gondolták, hogy ekkorát vétenek az illemszabályok ellen. Igaz, mi is lu­dasak voltunk, hiszen ha talán na­pokkal előbb, mintegy mellékesen és érdekességként meséltünk volna a mi kis hagyománya­inkról, akkor nem érezzük úgy, mintha valaki nyakon öntött volna a forró töltött ká­posztával. Szóval szenteste. Karácsonyfa feldíszít­ve, mennyből az angyal, a pulyka ott fek­szik a fenyőágakkal díszített asztalon, mi pedig - a szűk család - körülüljük a jobblétre szenderült szárnyast a meghitt gyertyafényben. És akkor kopogtatnak. A mi családunkban ilyen még nem fordult elő! Úgy néztünk egymásra, mint aki UFO-t lát. Áramütöttként nyitottam ki az ajtót, és mit látok? A mi holland barátaink Mikulás­sapkában, sőt KARÁCSONYKOR Mikulás-sapkában ott állnak és nagyon vígan vannak. Mit le­het itt tenni? A képemre fa­gyott mosollyal invitáltam őket a házba és kis csalá­dom igyekezett nem meg­fulladni a döbbe­nettől. Persze leül­tettük őket, hoztam po­harakat, két tányért, az­tán közösen folytattuk a vacsorát. Nekik persze nagyon tetszett ez a hangu­lat és semmi jelét nem mutatták, hogy csak egy röpke látogatásra jöttek volna. Lassan ajándékot kellett volna bontani. De hogyan lássunk neki, amikor őket semmi nem várja a fa alatt? Ekkor élet-, de legalábbis szentestementő ötletem tá­madt: kiosontam a kamrába, és csoma­got készítettem nekik. Szerencsére kellő mennyiségű itallal és édességgel voltunk felszerelkezve, sőt némi karácsonyi tasak meg papír is akadt még. A sebtiben ösz- szerakott csomagokat fáskosárban csem­pésztem a fa alá, majd zsenialitásommal elégedetten jelentettem be, hogy most már jöhet a Jézuska. Ekkor ért bennün­ket az újabb meglepetés, hiszen baráta­ink hatalmas kabátzsebeiből is előkerül­tek az apró és rendkívül ötletes ajándé­kok. És akkor éreztem magam igazán kíno­san. Hiszen nem azért jöttek, hogy meg­zavarják a mi meghitt karácsonyunkat! Hanem azért, hogy ezen az estén ne ma­radjanak egyedül és megajándékozhas­sák azokat, akiket ebben az idegen or­szágban megajándékozhattak. Mert szokások ide vagy oda, kará­csonykor valahova tartozni kell. Hogyan főzzünk ízletes halászlét? recept A kecskeméti Sugovica Halászcsárda tulajdonosát, az is­mert halfőző mestert, Pápics Já­nost arra kértük, árulja el az ál­tala készített ízletes halászlé re­ceptjét. Halászlé Pápics-módra: 1 kiló halhoz kell 1,2 liter víz, 1 jó fej hagyma, egy púpos evőka­nál pirospaprika, 1-2 csöves erős paprika, fél mokkáskanál őrölt bors, 1-2 gerezd foghagyma, 2- 2,5 dkg só (amivel a beirdalt sze­letekre vágott halat főzés előtt 2 órával lesózom). A halfőző bog­rácsban erősen forralva készí­tem a halászlevet Fontos, hogy a pirospaprikát csak akkor rakom bele, ha erősen forr a lé, innentől 30-35 perc főzés, és kész. Ha va­laki 20-30 évig gyakorolja, a si­ker nem fog elmaradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom