Petőfi Népe, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-22 / 299. szám

12 PETŐFI NÉPE - 2005. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ Kosa Lajos nem kíván miniszteri posztot vállal­ni, mert még tervei van­nak Debrecenben. Az ország második leg­nagyobb városának pol­gármestere szerint az ál­lamigazgatás borzasztóan működik, az önkormány­zatok feladatai egyre nő­nek, pénzük pedig fogy. Újvári Miklós- Egyetért azzal, hogy ön- kormányzati téren sikereket ért el a magyar tárgyaló dele­gáció az uniós költségvetés al­kujakor?- Az ország szempontjából rossz, hogy kevesebb pénz jut most a kibővített Európára, mint korábban a 15 tagú unióra. Az vi­szont kétségtelen, hogy a brit alapajánlathoz képest jobban járt az ország. Ha az önkormány­zatok könnyebben tudnak fej­lesztési forrásokhoz jutni, az na­gyon üdvös lenne, de az nem a költségvetésnek, hanem a lehí­vási szabályok változásának len­ne köszönhető. Ne feledjük, hogy az unió csak olyan projekteket finanszíroz, amelyek két év alatt be is fejeződnek. Ez az önkor­mányzatok számára fenyegető, hiszen alig van olyan nagy terv, amely két év alatt eljut a vég­eredményig. Az a veszély fenye­get, hogy a pénz nagy részétől el­esik az önkormányzati rendszer. Hogy ezt nem sikerült legalább három évre bővíteni, az ilyen ér­telemben kudarc.- Debrecen érintett a panel- ház-felújítás ügyében is. Arra is lesz európai uniós pénz. Ennek csak örül!- A panelfelújítás most úgy néz ki, hogy egyharmadát az önkormányzatok adják, egyhar­madát az állam, a harmadik harmadot pedig a tulajdonosok, illetve a lakók. A panelprogram hallatlanul igazságtalan, mert nem azt veszi figyelembe, hogy ki a rászorult, hanem hogy ki lakik panelben. Márpedig pa­nelben lakik szegény is, gazdag is. Miért nem ad az állam hő­technikai korszerűsítésre pénzt a családi házakban lakóknak? Az ország lakosságának ugyan­is csak az ötödé lakik panelház­ban. Ha a kormány nemcsak a politikai marketingre figyel­ne, hanem meg akarná oldani ezt a problémát, akkor általá­nos lakásfelújítási programot harcolt volna ki.- Abban is megegyeztek Brüsszelben, hogy alacso­nyabb rendű utakat is támo­gatnak majd.- Ez nem új elem, most is mű­ködik, csak eddig a kormány a közútkezelő kht.-kat engedte pályázni a különböző európai alapokhoz a regionális fejleszté­si tanácsokon keresztül. Itt na­gyon nagy az elmaradás. Ez a kormány csak az autópályákra figyel, amelyeket elképesztően drágán épít, és közben elhanya­golja az úthálózatot. Magyar- országon a tehergépjárművek messze a megengedett tengely- terhelés felett járnak, miközben gyenge minőségű utak épülnek: Görbeházánál már most nyom­vályús az M35-ÖS. Az egész unió­val kapcsolatos csodavárásnál azt kell látni, hogy egy sor prob­lémánkra, ami a saját hozzá nem értésünkből, tehetetlenségünk­ből, a kormány dilettantizmusá­ból következik, az unió önmagá­ban nem jelent megoldást. Az egészségügyet, a közigazgatás át­szervezését és más hasonló hor­derejű ügyeket az unió nem fog megoldani helyettünk.- Az önkormányzati utak és utcák állapota az egész or­szágban csapnivaló, tisztelet a kivételnek. Mi ennek az ál­talános oka?- Az önkormányzatoknak nincs pénzük erre a problémára sem. Amióta létrejöttek a hely­hatóságok, azóta romlik a finan­szírozási helyzet. Egyre több fel­adatjön az államtól, és egyre ke­vesebb pénz érkezik hozzá. Az állam azt csinálja az önkormány­zatokkal, mint az elmebeteg edző az atlétájával: mindennap száz méterrel többet futtat vele, és mindennap kevesebbet ad neki enni. Az önkormányzatok esetében nincs olyan ígéret, amelyet a kormány teljesített volna. Az önkormányzati intéz­mények akadálymentesítve van­nak? Nincsenek, és nem azért, mert gonoszak a polgármeste­rek, hanem mert nincs rá pénz. Lehelyezték a villanykapcsoló­kat egyméteres magasságba, ahogy Medgyessy Péter meg­ígérte? Akkor is azt mondtuk, hogy ez egy marhaság, és nem is történt semmi. Újra kellene gon­dolni az önkormányzati rend­szer feladatait, mert ennyi min­denre nincs pénz.- A most elfogadott magyar költségvetésben vannak biz­tató jelek?- Egyáltalán nem, de hogyan várhatnánk ilyet választások előtt, ha az elmúlt években sem tettek semmit a nagy rendszerek­kel? Történt valami az egészség­ügyben? Nem. Az oktatásban? Nem. Átszervezték a közigazga­tást, kialakultak a tényleges régi­ók? Nem. Az országot pillanatnyi­lag dilettáns kormány irányítja, amely nem ért a kormányzáshoz, és koncepciója sincs róla.- Az önkormányzati rendszer átalakításához kétharmados többség kell. Folynak erről valamilyen tárgyalások?- Úgy látom, nem nagyon. A kormány elkészített egy javasla­tot az önkormányzati képviselők számának csökkentéséről, mely­nek lényege, hogy a 10 ezer fős­nél nagyobb településeken ed­dig 15 ezer főként kellett egy lis­tás helyet biztosítani, most meg 20 ezer főként. Debrecenben nem 20 listás képviselő lenne, hanem 15. Ez tipikus példája a mostani kormányzásnak: nagy garral beszélnek valamiről, ami­ről kiderül, hogy jelentéktelen változás. A terv nem érinti a mű­ködést, a struktúrát, a választá­si rendszert.- És a megyerendszert sem. Ön szerint arra szükség van még?- Ha a közigazgatást valóban át akarjuk alakítani, akkor nem lehet apró lépésekkel haladni. Ha lesz kétharmados többség mögötte, akkor könnyen el tu­dom képzelni, hogy megszűnik a megyei szintű közigazgatás. A megyei közgyűlések persze fennmaradhatnának, de egyéb­ként komoly munkával ki lehet­ne dolgozni, hogy hová kellene telepíteni a hatósági jogköröket. De ilyen munka nem folyik. Sőt, elmondhatjuk, hogy ilyen zava­ros államigazgatása még nem volt az országnak. Ma harminc­ezerrel többen dolgóznak az ál­lamigazgatásban, mint az Or- bán-kormány idején, miközben számtalan kht.-ba szervezték ki a munkatársakat. Közben pedig újabb és újabb feladatokat ru­háznak át ránk. Ez a kormány már arra is képtelen volt, hogy levezényeljen egy érettségit, mert valaki úgy látta jónak, hogy az érettségi tételeket hó­napokkal korábban jó dolog lesz kinyomtatni és egy központi raktárban tárolni. A miniszter- elnök nem váltotta le az egyéb­ként teljesen dilettáns oktatási minisztert, hanem átruházta az érettségi lebonyolítását a jegy­zőkre. Vagy más példa. Most a jegyzőknek kell kiadni az iga­zolást arról, hogy valaki élettár­si viszonyban él. Hogyan lehet ezt ellenőrizni? Beosztjuk, hogy ki kire kopog rá este tízkor? Vagy még egy példa: a távfűté­ses lakásban élő nyugdíjasok támogatást kapnak a fűtésre. Ez úgy néz ki, hogy bemegy a nyugdíjas az önkormányzathoz, kitölt egy papírt, amely alapján az önkormányzat igazolja majd, hogy ő nyugdíjas. Az önkor­mányzatnál nincs ilyen nyilván­tartás, ezért a kérelem után az önkormányzat átküldi a papírt a nyugdíjfolyósítónak. Amikor on­nan visszajön az igazolás, mi rá­tesszük a pecsétet, a nyugdíjas kap egy papírt arról, hogy ő nyugdíjas, majd elmegy a nyug­díjfolyósítóhoz, mert ott fizetik ki neki ezt a pénzt. Ez egy egész­ségesen menedzselt ország? És ilyen példák tucatjával vannak. Tanulság: egy katasztrofálisan vezetett államban nem működ­hetnek jól az alrendszerek.- De Debrecenben az ön által katasztrofálisnak nevezett kö­rülmények között is sikerült eredményeket elérni, nem?- Egy sor dolgot a városmene­dzselésben másképp csinálunk, mint ahogy Magyarországon szokás. Debrecen vagyongazdál­kodása például nemcsak arról szól, hogy mindent eladunk, ha­nem veszünk is. Megveszünk egy telket, közművesítjük, meg­változtatjuk a beépítési szabá­lyokat, majd eladjuk, és ezzel egy kis pénzt keresünk. Vállala­tokat nemcsak eladunk, hanem veszünk is. Ott, ahol a kockázat alacsony, ahol az önkormányza­ti feladatokkal összefüggő a vál­lalat tevékenysége, és ahol a pénzt hozza, ott inkább venni kell, mint eladni. A város vállal­kozói vagyona nálunk nem viszi a pénzt, hanem hozza.- De vajon feladata-e ez egy városnak?- Az emberek nem ezt kérde­zik, hanem azt, hogy aszfalto­zott-e a Sólyom utca. Hogy a pénzt honnan szerezzük hozzá, az kevésbé érdekes. Nem vagyok feltétlenül híve a vállalkozói ön- kormányzat modelljének, de a jég hátán kell megélnünk.- Ön lett a Fidesz egyik kampányarca. Országos sze­repre készül? Miniszter szeretne lenni?- Debrecen polgármestere vagyok, és az is szeretnék ma­radni. Ez egy nagyon jó feladat, szeretem a városomat, és sok dolgot szeretnék még csinálni a városban és környékén. Fontos célkitűzésem, hogy Debrecen a Kárpát-medence legerősebb re­gionális központja legyen. Ezért kívánok dolgozni. Debrecen polgármestere állítja: egy „katasztrofálisan kormányzott országban” az alrendszerek sem működhetnek jól. Úgy véli, nincs olyan, az önkormányzatokra vonatkozó ígéret, melyet a kormány ténylegesen teljesített volna. .Saját bajainkra nem az unió a megoldás"

Next

/
Oldalképek
Tartalom