Petőfi Népe, 2005. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-17 / 269. szám
SAJTÓ ES TANULÁS JA7TÓ tí TANüUJ A Petőfi Népe médiapedagógiai programja Zenei mindenevők, avagy vélemények a rockról a folyosón sétálva megállítottam bélás diákokat, és nekik szegeztem a kérdést: Mit gondolsz a'rock- zenéről? „Sok mindent.” D. K. - 10. évf. „Szeretem a rockot... de aj nagyon „üvöltő-' set” nem bírom, mint például a death metal-t.” S. I. - 10. évf. „Szerintem az összes zene közül a rock a legjobb. Az a jó benne, hogy nem géppel megcsinált zenére énekel, vagy tá- tog egy műsztár, hanem a rockegyüttesek igazi zenét játszanak. Általában a rockszámoknak van a legjobb szövegük is, mert van mondanivalójuk. Szerintem a rock műfajából a legjobb a punk rock, de más irányzat is tetszik.” B. Gy.- 8. évf. „I love rock and roll!:) A rockzene a legjobb a világon!” K. R.- 8. évf. „Számomra a minőségtől függ, hogy szeretek-e egy rockszámot. Mondjuk én mindenevő vagyok.” V. A. - 11. évf. „Jó. Szeretem a rockot.” Sz. N.- 7. évf. Nos, ez az ő véleményük, és mi a te véleményed? Csőrös Katona-gólyák CSÁÓ, DAR Újfajta diákok jelentek meg Kecskeméten Milyen különös, hogy egy ilyen nagy hírű intézményben, mint a kecskeméti Katona József Gimnázium, még nincsenek tradíciói a „gólyaszívatásnak”. Sőt, épp ellenkezőleg. Tavaly egyenesen tilos volt. Egy- egy giccses férfinyakkendő a háton - más nem is jelezte, ki az új az iskolában. Ám úgy tűnik, valakinek a tanári karból vagy esetleg a diákok köréből szemet szúrt a dolog, mert idén már gólyacsőröket is kaptak a fiatalok. Mindemellett persze még mindig tilos kitolni a felsőbb éveseknek a kisebbekkel, de ebben a tanévben már más meglepetés is várja a gólyákat. Megint elhangzott a gólyaeskü, amit ismét „kényelmes” pozícióban mondtak el a lúzerek. Szerintem lassan ideje lesz különlegessé tenni ezt az első esztendőt, hiszen évek múlva ez is csak egy szép emlék lesz, amit mindenki mosolyogva emleget majd az osztálytalálkozókon. Én azt mondom, hogy még mindig lehetne színesíteni a programokon, de legalább már elindult a suli ezen az úton. Na jó, nem a mosdóban való csempeszámolásra és a kútfúrásra gondolok, de az sem állapot, hogy ilyen kevés feladatuk van a gólyáknak már az első évben is! KOLLÁR ZSUZSA, KJG A SÉTA mellett nemsokára a LADIK is elindul A KÖZÉPISKOLÁKBAN jól bevált SÉTA médiaismereti tanfolyam mellett az általános iskolásokra is gondolunk. Nekik Bács-Kiskun Megyében LADIK (Lapot a diákoknak) néven hirdetünk médiavetélkedőt, amire még fogadjuk az ötfős csapatok jelentkezését. Egy iskolából akár több csapat is összeállhat, hogy három fordulón keresztül részt vegyenek a játékos feladatok és a kutatómunkát is igénylő rejtvények megoldásában. Hétfői lapszámunkban fogjuk közölni az első forduló kérdéssorát. A szerkesztőségünk címére beküldött megfejtéseket egyben még jelentkezésképpen is elfogadjuk. A második fordulóról előzetesen csak annyit árulhatunk el, hogy előfizetők gyűjtésével pluszpontokat szerezhetnek majd a csapatok. FIGYELJÉTEK TEHÁT A HÉTFŐI ÚJSÁGOT ÉS JELENTKEZZETEK A LADIKRA! A cigányzene régóta hungarikum, a cigányozás ne legyen az soha! A SZAKEMBEREK AZT ÁLLÍTJÁK, a kecskeméti általános iskolákban megnőtt a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek száma. Ebből kifolyólag a diszkriminációval is egyre gyakrabban találkozhatunk. Egy ismert roma énekes erről így nyilatkozott: - A diszkrimináció és az előítélet olyan járvány, mint az AIDS vagy a spanyolnátha, annyi különbséggel, hogy ez a test helyett az elmét és a lelket támadja. Kutatások igazolják, hogy egy átlag romagyerek már az óvodában, vagy legkésőbb 7-8 évesen találkozik az előítéletekkel. Ennyi idősen azonban még nem tudják felfogni, feldolgozni ezeket, így egész életükben tüske marad bennük. Ezáltal a romáknak 3-4-szer nagyobb a bizonyítási vágyuk, mint a nem cigány származásúaknak. A lelkileg ilyen értelemben sérült gyerekek személyisége kétfelé fejlődhet: vagy szerények lesznek, és megpróbálnak minél „magyarabbnak” látszani, vagy mint sok énekes - pl. Gáspár Laci, L.L. junior, Cara- mell - vagy sportoló, mint Kótai Misi megpróbálják elfogadtatni magukat olyannak, amilyenek. Sikereiket annak is köszönhetik, hogy egy önvédelmi burok alakul ki körülöttük, ami által erősebbek, edzettebbek, bátrabbak lesznek. A fentiek ismeretében több kérdés vetődik fel bennem: A megkülönböztetés fogalma építette fel azt a falat a roma nép világában, amely nagyon nehezen bontható le? És mit tehetnénk mi azért, hogy ezek a gyerekek, felnőttek ne érezzék magukat hátrányos helyzetben? A megkérdezettek véleménye szerint sokat segítene, ha a magyarok is tudnának valamit a romákról, például az iskolákban az angol nyelv mellett roma nyelvet is oktathatnának, vagy taníthatnának cigány történelmet. Mindezekben szakmai segítséget talán az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal adhatna, de a magyar közvélemény alakítása is az egyéneken múlik. Azt gondo- & lom, hogy sok- kai toleránsabbnak kell lennünk a tőlünk különböző emberekkel és akkor lesz jogalapunk ezt viszont elvárni. Választani kell a monitor és papír között? nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a lakosság nagy százaléka - köztük a fiatalok is - az eléjük tárulkozó színes, olykor cikázó képkockákat figyeli a képernyő előtt. Ha nem tetszik valami, csak egy kattintás. Talán ott már találnak valamit, ami megragadja tekintetüket, képzeletüket. A Nyársapáti Művelődési Ház vezetőjével, Kovácsné Csonki Katalinnal való beszélgetésem során kiderült, hogy sokan vannak, akik az elektronikus olvasást használják ismeret- szerzésre, de azok száma sem elhanyagolható, akik a nyomtatott verziót használják ugyanerre a célra. Vannak azonban olyanok is, akik mindkét táborba beletartoznak. Szerintük az információszerzés bármelyik formája nagy fontossággal bír. A technika ördöge azonban még gyakran megtréfálja az egyszeri embert, aki nem mindig veszi ezt jó néven. Talán ezért is vannak még sokan, akik ragaszkodnak a kézzel fogható sajtóhoz, könyvhöz. Vajon az elkövetkezendő generáció az elektronika fejlődése mellett nem felejti-e el a frissen nyomtatott sajtó, a régi és az új könyvek illatát, s azokat a csodás élményeket, amiket egy jó könyv vagy cikk nyújtani tud? Mézédes álmok a fáraókról és az egészségről AZT mindenki tudja, hogy megfázáskor mézet kell enni. De vajon mire jó még? Mióta ismerjük? És egyáltalán, hogyan készül? A méznek számos gyógyító hatása van: gyógyítja a felső légutak, tüdő, szív, gyomor, máj, bőr, idegrendszer és a vese betegségeit is. Tartalmaz minden B- / vitamint, elegendő K- és C-vitamint és PP- faktort (értágítót). Az ajánlott napi adag körülbelül 150 gramm. Már Kleopátra is hasz- — nálta, és a méz hírneve azóta sem csökkent. Több mint 300 fajtája ismert. A méhek a viráMÉZ gokból gyűjtött nektárból készítik a mézet. Az idősebb méhek gyűjtik a nektárt, és teszik bele a méhsejtekbe. A fiatalabbak pedig a levegőt áramoltatják át a kaptáron, így szárítják a nektárt. A szárításra azért van szükség, hogy sokáig elálljon. Az egyiptomi fáraók piramisaiban romlatlan mézet is találtak! És hogyha annyira ízlett nekik, hogy a túlvilágra is vittek magukkal, akkor nekünk, halandóknak is tetszenie kell! Az érettségi szele már a kertek alatt fújdogál AZ OSZTÁLYTÁRSAIMMAL idén fogunk érettségizni. Most jön a nagy megmérettetés. Ugyan távolinak érezzük még azt a bizonyos májusi hónapot, de valahol mi is tudjuk, hogy szinte mindjárt itt van. Mindenki meg van ijedve, és idegeskedik. Ebben nagy szerepet játszik a kétszintű érettségi. Nekünk azért elég sok kérdésünk van, és sokszor a tanáraink se nagyon tudják, hogy mit válaszoljanak. így nem olyan könnyű bátran szembenézni a májussal. Pedig ez az újítás azért jött létre, hogy minket segítsen és egyszerűbbé tegye az érettségit számunkra. Vajon sikerült? Hisz’ már nem elég, ha úgy készülünk fel, hogy megtanuljuk az anyagot. Azon is el kell gondolkoznunk, hogy milyen szinten sajátítsuk el az adott tantárgyakat. Ha jobb helyre szeretnénk bekerülni, akkor emelt szinten kéne megírni legalább kettőt, és két nyelvvizsga se ártana. De megéri? Hiszen épp az elmúlt hetekben értesültünk róla, hogy bizonyos szakoknál korlátozzák a létszámot. Ilyen például a közgazdász, a kommüniké ció, a jogász és a bölcsész is. Ezek után persze, hogy felmerül bennünk: minek tanulunk ennyit, ha az sem biztos, hogy tovább mehetünk. De nézhetjük onnan is, hogy felvesznek, lediplomázunk, és ennyi. Nem lesz normális állásunk, mert egyszerűen annyi diplomás van, hogy a munkahelyek nem bírják. Aztán ott állsz egy érettségivel, diplomával, és nincs megélhetésed, nem bírsz elhelyezkedni sehol. Ez volt a nagyon sötét és negatív oldal. Tudjuk, hogy nem erre kell gondolnunk, de azért ez is bennünk motoszkál. Mindenesetre bízunk abban, hogy ha alaposan felkészülünk, bátrak leszünk, akkor minden jól alakul, és elérjük az álmainkat. Aztán ez az egész csak egy emlék marad. Gyertek velünk sétálni' ÜLÜNK A KÖNYVTÁRBAN. Újságírók vagyunk? Nem. Újságírónak készülünk? Talán. Tömény két hónapig. Szóval bizonyítani kell. Letenni valamit az asztalra, amivel aztán villoghatunk, hogy: Ezt katonás diák írta! Hmm... tehát most nekünk kell megírnunk a holnap történelmét? Akkor most jobb lesz, ha mindenki szedi a sátorfáját, és valami olyasmit tesz, amire kellemes lesz visszaemlékezni! Első feladatunk: írjunk hírt! Valami humorosat. Bár... A humor nem hír. Vagyok én, gimnazista nagylány, és van a feladat. Nagyon nehéz érdekes, jó hírt írni. Pláne humorosat. A hír semmi más, csak csontváz. Lecsupaszított sztori. És a humor? Nem is tudom. Alkotás, építészet, szabályok megszegése. És művészet. Egyre inkább látom, nem is olyan könnyű újságírónak lenni.
