Petőfi Népe, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-27 / 252. szám

Vl^­A Petőfi Népe médiapedagógiai programja $A7TŐ U TANOtiJ SAJTÓ ÉS TANULÁS ’56-os megemlékezés A Szilády Áron Reformá­tus Gimnázium tantestü­lete és diákjai a reformá­tus templomban emlékez­tek az 1956-os esemé­nyekre. A 11. évfolyam hagyományosan Budapesten vett részt a megem­lékezésen. Az iskolai ünnepsé­get Granyák Pál tanár úr szer­vezésében október 21-én tartot­ták a 7. a osztályos tanulók, Kiss Judit (lO.c) és Granyák Irén (ll.c) közreműködésével. A műsorral kapcsolatban Kiss Juditot kérdeztük:- Hogyan készültetek?- Heti két alkalommal próbál­tunk. A próbák nem mentek tel­jesen zökkenőmentesen, ugyanis valakinek mindig meg­csörrent a telefonja, ami meg­szakította a próba menetét. Az idézetek ügy lettek összeválo­gatva, hogy úgy lehessen érez­ni, mintha egy egész verset ad­nánk elő. Voltak versrészletek például Márai Sándortól, Dzsi­da Jenőtől és Faludy Györgytől.- A felkészülés alatt ki bizta­tott titeket?- A legtöbb önbizalmat a ta­nár úr dicsérő szavaiból merí­tettük, de azért egymást is biz­tattuk. A műsor rendben lezaj­lott, bár a végén két „baki" is becsúszott. A diákok nem álltak fel rögtön, amikor meghallották a „Szózat”-ot, valamint úgy tű­nik nem volt egyértelmű, hogy a műsor véget ért. De nekem tetszett.- Jó érzés volt túllenni az elő­adáson?- Nagyon örülünk, hogy ettől a két technikai hibától eltekint­ve jól sikerült. Szerintem büsz­kék lehetünk magunkra. Kalocsa A Szent István Gimnázium SÉTA médiaismereti csapata összeállt. A fotót alig sikerült elkészíteni, mindenki szaladt volna már az utcán heverő témákért. Kalocsán reszkethet a közélet, a kurzusokon igen paprikás szokott lenni a hangulat. Tanárok: Torgyik Tamás, Milánkovics Tímea. Nyárra-, útra- és piacravaló Katona József Gimnázium Remélem, sok diák fog a nyáron dolgozni, na nem azért, hogy legyen zseb­pénze, hanem hogy érez­ze a szellemi és a fizikai munka közti különbséget. - ilyen vagy ehhez hason­ló szavakat intézett hoz­zánk Szabó István igazga­tó úr a tanév zárásakor. Meglehet, rajtam kívül senki sem hallotta már e kijelentését, nekem azonban megragadt a fejemben, olyannyira, hogy már akkor tudtam: erről írni fo­gok. Amikor július kellős köze­pén ott álltam a kecskeméti kis- piacon és sárgabarackot árul­tam, különösen gyakran jutot­tak eszembe a fenti szavak. Nem mintha olyan megerőltető lett volna, csak az ember, ha reggel fél négykor kel és déltől napszámosként alkalmazzák este hétig, akkor azért egy picit elfárad. Aztán ha ezt csinálja egy hónapon keresztül, akkor meg pláne. Az idő múlásával rájöttem: végtelen türelem kell a rengeteg vevőhöz. A kifinomult modorral és a választékos beszéddel itt nem mentem sem­mire. Át kellet ven­nem a vevők stílusát. Beletanultam, majd jött az újabb problé­ma: bizalomra méltónak lenni egy vásárló szemében, miköz­ben én magam bizalmatlan maradok. Egy zöldséges ellá­tott jó tanácsokkal. Például: nem szabad elérhető helyen tartani a bevételt, mert ellop­hatják, vagy nem szabad a visszajárót a vevő kezébe adni, amíg nem fizetett. És abszolút előnyként előjött a nyelvtudás is. Egyik alkalom­mal jött egy német házaspár és végül azért tőlem vettek meg harminc kiló barackot, mert rajtam kívül senkivel nem tud­tak szót érteni az egész piacon. Egy biztos: hogy az árut meg­veszi k;e az függ attól is, hogy szimpatikus vagyok-e. S hogy egy kofa szavaival él­jek: meg kell keményí- Nemártjó- teni a szívet ehhez a ban lenni a munkához, különben hajléktala- beletaposnak a lelkivi­nokkal. tágunkba. Ja, és nem árt jóban lenni a hajléktalanokkal sem. Tudniillik ha hagyjuk őket ki­bontakozni, akkor képesek egész nap pakolni a rekeszeket ötven forintért. És nem is be­szélnek túl sokat. Munka, tehetség, érdem Ugyan már! Klikkhez kell tar­tozni! A „nagybetűs”, főleg az Üzle­ti Élet egyik alaptétele ez. Saj­nos mára kialakult mindenhol, nemcsak a mi kapitalista társa­dalmunkban, hanem az egész világon. Jelen van a darwiniz­mus, azaz a természetes szelek­ció elve, bár ezt senki nem mondja ki. A gyengéket, a kicsi­ket a globalizálódó világ el­nyomja, mint a nagy hetedikes a kis ötödikest. Mindenki a ki­váltságosokhoz szeretne tartoz­ni, viszont rengetegen marad­nak olyanok, akik a nagyok vi­lágát alulról szemlélik, és fel­emelkedni vágynak. De azt mindig nehezebb, mint lesül­lyedni. Ezek szerint jobban megéri rossznak lenni? Me­genni a kishalakat? Valóban így van ez? Ez a felismerés kö­rülbelül az én koromban fogal­mazódik meg az emberekben. Élnek is a felismerésükkel, ha­csak nem akarják a világot a naivság ködével elméjükön szolgálni. És persze, hogy nem akarják, hiszen a becsületes embereket kihasználják. Mindenkiben él a tisztessé­ges, egyszerű, mégis sikeres élet utáni vágy, de ez szinte le­hetetlen. Szerintem ez a ket­tősség sodorja az emberiséget a depresszió világába. Hogy le­het-e ezen segíteni? A depresz- szión igen, de a világ ilyen irá­nyú változásán nem. A fejlődés törvényszerűsége, darwinizmus ez a javából. tizenhárom sziládys diák és hat felnőtt ült egyhuzamban 27 órát a buszon a litvániai látogatás kedvéért. A fáradság megérte, alig várják, hogy jövőre újra indulhassana. (király k. gráczia v.) Kamaszkori szerelmek, folyosói csalódások Kalocsa, Szent István Gimnázium Tanár: Milánkovics Tímea Szerelem ... Általában az álmo­dozó, tizenkét-tizenhat éves ka­maszkorban fellobbanó, bódulatos érzés, melyet kamasztársunk iránt ér­zünk. Mindenki másképp csinálja: Valaki „Nem mondhatom el senkinek, mondom hát mindenkinek!" - alapon cselekszik, más az egy­IUUUU , hoz öt szer élünk el­vet követi, egyesek pedig finom gúny­nyal leírják és lapba küldik... és van, aki érzel­meit gondosan magába zárja, s a kulcsot lenyeli. Azonban a bódulatosan szerelmesek bármelyikével is össze a sorsunk, a végered­mény ugyanaz: minden csoda három napig tart. Nézd anya, M mint Malom Center! Kecskemét, Bányai Júlia Gim­názium A városköz­pontban sé­tálva még mindig érik meglepetések az embert. Naponta megyünk át a fő­téren a nulla-kilométerkő mellett, mégsem vesszük észre a legnyilvánvalóbb hiányosságokat, amit egy gyermek a maga ösztö- nösségével, rácsodálkozá- sával azonnal kiszúr. A kisfiú egy felfedező tudatos­ságával térképezi fel a kilomé­terkövet, körbejárja, majd le­csúszik rajta. Arcán a csodál­kozás és az élvezet különleges elegye figyelhető meg. Azon­ban ez a kevés mozgási ener­giával járó elfoglaltság nem kötheti le sokáig a figyelmét és a körötte lévő gyűrűt kezdi vizsgálni teljes odaadással. Homlokráncolva betűzgeti a felírt városok neveit, melyek számára elérhetetlen távol­ságra fekszenek. Nézegeti a feliratokat, majd a Miskolc irányába mutató nyílnál meg­áll, leguggol. Homlokráncolás, hunyorítás; szinte hallom ahogy csikorognak agyában a fogaskere­kek. Aztán hirtelen ki­simul az arca és a felfedező magabiztosságával kiált fel az M betűre mutatva.- Mama, nézd, Malom Cen­ter! Az anyuka mérhetetlen büszkeséggel tekint a kisfiá­ra, hiszen ismeri a betűket, tud olvasni. Egy megérteden zseni. Ráadásul milyen tájé­kozott a városi dolgokban. Biztos tőlem örökölte - gon­dolja, és a mosoly végérvénye­sen kiül az arcára. Ez hát a történet, amit oly megdöbbe­néssel hallgattam végig hétfő délután, mikor a főtéren az el­veszett lelki békém romjai fe­lett gondolkoztam. (Egy csa­pásra visszatért az életked­vem.) Most már csak a tanulság leszűrése maradt hátra: Hazánkban a gyerekek mér­hetetlenül műveltek. A Malom Center elősegíti a ta­nulásukat. A körgyűrűn az említett bevá­sárlóközpont (még) nincs fel­tüntetve. A hiányosságot kéretik mi­hamarabb pótolni! Vezércsere a bélás Színistúdió élén Akcióban a bajai színitanodások. A tanév végén Ottmár At­tila, a csoport művészeti vezetője mindenki nagy meglepetésére és sajnála­tára bejelentette a távozá­sát. Jelenleg a budapesti Rock és Musical Színház tagjaként kamatoztatja tudását. Színitanoda Az ő helyébe lépett B. Szabó Or­solya, akinek nagy tapasztalata van, hisz a főiskolán drámapeda­gógiai szakot végzett, és a Thalia színitanodában is dolgozott. Az interjúnk elején kicsit feszélye- zetten kérdeztük a művészeti ve­zetőt, de a kisugárzása, és köz­vetlensége eloszlatta ezt az ér­zést, és találkozásunk baráti be­szélgetésbe ment át. Őt kérdez­tük a saját és a stúdió életéről:- A HL Béla Gimnáziumon kí­vül dolgozol még valahol?- Jelenleg az Eötvös József Fő­iskolán oktatok drámát, és emel­lett még Homorúdon is foglalko­zok tehetséges gyerekekkel.- Müyen sikerekkel büszkél­kedhetsz pályafutásod során?- 1996-ban megalapítottam a Csepűrágó egyesületet, ami ma már A’ la Carte Theatrum néven ismert. Első darabunk a Try volt.- Hogyan lehet bekerülni a gimis színjátszó csoportba?- Minden év elején tartunk egy felvételit, ami többféle meg­mérettetésből áll. A jelentkezők­nek először a nagyobb tapaszta­lattal rendelkező tagokkal kell előadni egy jelenetet. Ezután kö­vetkezik egy helyzetgyakorlat, ami az improvizációs készsé­gükről ad képet. Szoktunk még beszédgyakorlat is tartani, ami egy írásjelek nélküli vers felol­vasása. És van egy írásbeli kér­déssorunk, ami a kreativitás fel­mérésére szolgál.- Müyen terveitek vannak a jövőre nézve?- Két előadással készülünk. Az első a „8 nő” című darab, ami az érettségiző lányok juta­lomjátéka. A másik egy általam írt, hátrányos helyzetű gyere­kekről szóló történet. Az ebből befolyt pénzt a minden évben megrendezett nyári táborra for­dítjuk. KÖVETKEZŐ CIKKÜNKBEN AZ ISKOLA TÁNCKARÁT MUTATJUK BE. Reszkess közélet!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom