Petőfi Népe, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-21 / 247. szám

2005. OKTOBER 21, PÉNTEK 5 PETŐFI NEPE A Hivatal drogja az igényes zene nemzeti ünnep Vasárnap a magyar történelem egyik drámájára emlékeznek Sajátos droggal kapcsoló­dik ki a lajosmizsei Hiva­tal. A tizenötök társasága kimondatlanul is vallja: a zene, az kell. Az együttest összetartja a pengetés, a dobszó, a hegedű hangja. Azaz mindenki - a tizen­évestől a jó ötvenesig - hozza a maga hangszerét vagy a hangját, s a város­háza pincéjében kezdődik az örömzenélés. Lajosmizse Hetek óta az e hét végi (vasár­nap, 17 óra, művelődési ház) fellépésére készült a vidám csa­pat. Tapsviharos biztatást is kaptak a nyárelőn, a bemutat­kozó, majd az augusztus 20-ai koncertjükön. Koreográfiájukat maguk találják ki, s mi tagadás nem ötletszegények.- Nemzeti ünnepünkön is - mint a főpróbán láttuk - egyedi programmal rukkolnak ki- Mindig a legutolsó a legna­gyobb szerelem. Most október 23-a. A dalokkal, a látvány- és szövegrészekkel olyan érzelmi töltést szeretnénk adni, amely kifejezi a történelem drámaisá­gát s esztétikus is - mondja a Hivatal életrehívója és vezetője, Zsigó Viktor. Ő egyébként a vá­ros polgármestere, aki így vall az együttes születéséről:- Ezelőtt 30 évvel - belegaba­lyodva a beatkorszakba - Kecs­keméten több együttesben gitá­roztam, ahogyan áz „követel­mény” volt minden rendes fiú­tól. Aztán főiskolás koromban abbahagytam. Jött az Élet. Ko­moly dolgokkal kellett foglalkoz­ni, mert - bár szomorú szívvel, de rájöttem - gitárral a kezem­ben nincs mit kezdeni, az nem megélhetés. De három évtize­den át hiányzott. Régi barátaim­mal találkozva kérdeztem is: Nem jövünk össze? Pengethet­nénk. Más kártyázik, kocsmába jár, mi meg zenélnénk. Mindig kosarat kaptam. Zenésztársaim komoly üzletemberekké váltak. Úgy két éve viszont Farkas Tibor rábólintott a felvetésemre: hoz­zunk össze egy zenekart. A pró­bákhoz adott volt az új városhá­za, vagyis a polgármesteri hiva­tal pincéje. Ez lett a névadónk Is: Hivatal. A pinpongasztal közelé­ben, az egyik sarokban megfé­rünk. Aztán összeállt egy rend­hagyó társaság. Aki idejön, tud­ja: ebből pénz nem lesz. Ez nem plébekezés, hanem egy igazi örömzenélés. Magunk örömére játszunk. Mi megengedhetünk magunknak többfős vokált, sőt van prózistánk: a Dél-Alföld leg­tehetségesebb versmondója, Virág Ági Adottságait ki is hasz­náljuk a műsorok összeállításá­nál. Magunk képére formáljuk a repertoárunkat. Egy számmal akármeddig elkínlódhatunk, amíg jó nem lesz. De ha másnak is tetszik, amit csinálunk, akkor az dupla öröm. Nekünk valójá­ban ez a drog. A zenét olyan esz­köznek tekintjük, ami a szívet- lelket gyönyörködteti. Mindig, de most különösen nagy elánnal készülünk a vasárnapi műsor­ra. Beleadunk mindent. Egyedi lesz, s hiszem, sokáig őrizhető élményt nyújtunk. A „csak” torkukat hozók egyike Polyikné Horváth Klára. Ő civilben a lajosmizsei iskolá­ban tanít:- Erdélyben pici korombam kezdtem az éneklést. Sokféle A lajosmizsei Kocsis Tibort már ismerhetik a Megasztár né­zői is. Még 2003-ban beválogat­ták az elődöntőbe, ahol a pesti régió 10 legjobbja közé került:- Gyermekénekkarban kezd­tem, majd népdalversenyeken szerepeltem. Az M. Bodon Pál zeneiskolában öt évig tanultam. Diplomát az egri főiskolán sze­reztem, kommunikáció, műve­A vokál: Nagy Viki, Yoko, Sztarenki Szilvia és Polyik Kincső. műfajt kipróbáltam. Több együttessel szerepeltem, s a ko­lozsvári állami operaház ének­karának is tagja voltam. De ak­koron, Ceausescu idejében nem volt biztosítva a szólisták fizeté­se, amit a felesége, Elena szava­zott meg. De nem győztem ki­várni, s 1990-ben eljöttem Ma­gyarországra. Csongrádra jár­tam képezni magam. Később a kecskeméti Katona József Szín­házban énekeltem, de nem tet­szett meg igazán a színházi vi­lág. Visszamentem tanítani, s amellett hétvégeken vendéglá­tós bulikat vállaltam a két öcsémmel. Ők már Amerikában vannak. Zenészek. Egyik billen­tyűs, a másik gitáros. Egyéb­ként a latinos muzsika iránt vonzódom. A mi családunk már ilyen. A lányomat, Kincsőt is hoztam vokalistának. Ő ének- zeneis diák. Persze tanul gitá­rozni és fuvolázik. Nem csoda a zenei vonzalma, hiszen jobb hí­ján a próbáimon, a fellépései­men nőtt fel. A kecskeméti Kovács Ritá­nak magyar-ének szakos dip­lomája van. Néhány évig egy mizsei zenekarral szerepelt. Itt talált rá Zsigó Viktor. Hamar beilleszkedett a csapatba, s rendszeresen magánénekta­nárnál képzi magát. a munkájához, hiszen a helyi művelődési házban informati­kai technikus, s jelenleg a gö­döllői Szent István Egyetemre jár. Berta István (Berta-Blues Maczy) billentyűs, énektanár és a lajosmizsei városi kórus vezetője. A vokál válogatásához is volt köze. Azokat hívta, akik­ről tudja, van elhivatottságuk az új iránt. A reneszánsz kórus­művek mellett önállóan is meg mernek szólalni. Ők pedig: Ap­ró Ferencné, Yoko, aki Dabason rendszeresen énekelt. Egyéb­ként láthatóan dzsesszes és fia­talos. Bár szerinte lehetne a csapat anyja. Sztarenki Szilvia tanítóképzőt végzett, s most szociális gondozónak készül. Nagy Viki a helyi vendéglátás­ban érdekelt, a szakmája is eh­hez kapcsolódik. A „fogyasztha­tó”, értékes zenét szereti. A beatkorszakot idéző és igé­nyes könnyűzenét játszó csapat hangulata könnyen ráragad a nézőre. Közülük szponzoraik is akadtak már. így nemsokára milliós beruházással javíthat­nak a hangosításon. Az örömze­nélés mellett tervezik, hogy jó­tékonysági koncertet is adnak. Március 15-ére is készülnek, a nyárra pedig nagy alkotást ter­veznek: belevágnak egy rock­operába. De mint mondták, ki­zárólag rajtuk múlik, hogy meddig tudnak fennmaradni. Ám úgy vélik, van igény erre az A SZÍNPADON TELJES A SÖTÉT­SÉG ......Ági hangja, átélése olyan, hogy beleborzong az ember. A vers - amelyet Zsigó Viktor írt - mondandója is ilyen: 1956 Az ezt követő néma csöndet megtöri a fegyverropogás. A sötétség mély feketéjét köd tölti meg, majd a gépkarabé­lyok, a puskák hangját fény­villogás viszi a közönség fe­lé. Akik átélték, azoknak a soha nem felejthető hang bi­zonyára könnyeket csal a szemébe. Aztán a hegedűszóló kísérete mellett felhangzik a közismert dai Ha én rózsa volnék..., a fény pedig gyenge, homályos derengéssé válik. Az újabb pró­za sem idegenül hangák: so­kan itthagyták az országot, so­kan elmenekültek, sokan el­mentek, nagyon sokan.... Teljes a sötétség Felcsendül a zene, a dai Szállj, sólyommadár..., a namncssájga derengés némi köddel vegyül, majd ismét kial­szanak a fények. Ági újra meg töri a csendet:... És azok, akik itthon maradtak, azok is fél­tek, nagyon féltek, de hitték Kölcsey Himnuszát, és vállal­ták Vörösmarty Szózatát „Ez itt az én hazám" - a zon­goraakkordokkal egy időben a remény színe tölti meg a te­ret..., majd a szöveg végszava: Magyarország. S ez az utolsó dal is. élőzenére. Mindenesetre hosz- szú távon szeretnének szembe­menni a mai technósított, szá­mítógépes zenéléssel. Azon vannak, hogy visszaállítsák az igazi könnyűzene nimbuszát. ■ Pulai Sára lődésszervező szakon. Munka­helyemen, a kecskeméti műve­lődési központban rendezvény- szervező vagyok. Az meg csak ideiglenes állapot, hogy most nem járok énektanárhoz. Én a könnyebb műfajok felé igyek­szem elmozdulni. Fekete Incit ördögfiókának nevezi a csapat. A főiskolás lány a hegedű virtuóza, s a helyi Fló- tás együttesnek is tagja. Iff. Schmidt János basszusgitáros civilben videoszerkesztő. Zenei pályafutása során több együt­tessel - más-más stílusban is - szerepelt már. Fekete Dezső leg­alább 15 éve veri a dobot, egyébként grafikai előkészítő. Az Örkényi fiú remekül érzi ma­gát a Hivatalban, s egyáltalán Lajosmizsén, hiszen ideköti a barátnője. Molnár László - vil­lamosmérnök - gitáros diák­ként kezdte a zenélést. Amatőr együttesekben játszott, majd 1980-ben bekapcsolódott a kecskeméti zenei életbe, ahol Basa Istvánnal nagy barátságot kötött. A Hiva­tal pedig vissza­hozta számára' a kezdeti idő­ket. Sinka Tibor hangtechnikus szerepet vállalt, amely közel áll BERTA ISTVÁN MOLNÁR LÁSZLÓ FEKETE DEZSŐ IFI. SCHMIDT JÁNOS Emlékezzünk együtt az ’56-os októberi forradalomról! Szombaton este Bács-Kiskun megyéből Kecskemétre várjuk az emlékezőket! Az ’56-os forradalom kecskeméti megemlékezésének előkészü­leteiről kérdezzük Bogdándy Ferencet, a Szövetség a Polgári Körök-Kecskemét elnökét. Szövetségünk a FIDESZ Kecskeméti Szervezetével és a FIDELITAS Kecskeméti Csoportjával együtt készül, az '56-os forradalom és szabad­ságharc méltó megünneplésére azzal, hogy ide várunk minden kecske­méti és Bács-Kiskun megyei polgárt. Úgy tudjuk, méltóságteljes programmal készülnek. Mindent elkövettünk, hogy méltó módon adózzunk azoknak, akik bátran szembe mertek szállni az akkori elnyomó hatalommal. Október 22-én, szombaton 18 órakor, Kecskeméten a Nagytemplom mögötti téren, a Szent István szobornál felállított színpadon kezdődik műsorunk. Ünnepi beszédet mond Schmitt Pál, a FIDESZ alelnöke, de itt lesz és mesél nekünk az akkori eseményekről Gyarmati Dezső, a Nemzet Sporto­lója és Grosics Gyula, az „aranycsapat" legendás kapusa is. Hall­hatjuk Bánffy György Kossuth-díjas színművészt és Amriskó Anett énekművészt is. A műsor vezetője Pörzse Sándor lesz. Mint mondta, a színpadon kezdődik el a program, de nem ezzel ér véget. Az emlékezés műsor része a színpadon zajlik, majd gyertyafényes sétá­ra hívjuk vendégeinket és az együtt emlékező polgárokat az '56-os em­lékműhöz, ahol mindenki elhelyezheti az emlékezés virágait és koszorú­ját. A koszorúzás után reggelig tartó virrasztást tartunk, hogy őrizzük a feldíszített emlékhely ünnepi és kegyeleti hangulatát. (Fizetett politikai hirdetés) Zsigó Viktor, az együttes alapítója és a három énekes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom