Petőfi Népe, 2005. március (60. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-28 / 72. szám
FOTÓ: SZÁSZ ANDRÁS 4 PE TŐFI NÉPE - 2005. MÁRCIUS 29., KEDD PETŐFI NÉPE Levonulóban az árhullám Dunán, Tiszán egyaránt újbőg Pihen a komp, kikötötték Szerencsére a Tiszának Idén megközelítenie sem sikerült az 1999-es nagy árvíz szintjét. Magyarország Másodfokú árvízvédelmi készültség már nincs az országban, az elmúlt napokban több száz kilométeres szakasszal csökkentették az első fokú készültség alá vont terület hosszát. Tegnap 1725 kilométer hosszan tartottak fenn készültséget a vízügyi igazgatóságok. Magyarics András, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság műszaki ügyeletese elmondta: a Dunán Paks alatt, a Tiszán a Záhonytól a déli országhatárig van érvényben elsőfokú készültség. A Tisza felső szakaszán már javában tart az apadás, az árhullám jelenleg a folyó középső szakaszán vonul le. A tiszabögi kompkikötőben a lehajtó végéig jött fel a víz. A környékbeliek legfeljebb negyven centiméteres emelkedést jósolnak. A szakemberek Szolnoknál csütörtökre várják a tetőzést, 700 centiméter körüli értékkel. Ez több mint három méterrel alacsonyabb a 2000-ben mért, rekordnak számító 1040 centiméteres vízállásnál. A belvízzel elöntött területek nagysága folyamatosan csökken, jelenleg 65 ezer hektárt borít víz az országban, ebből 33 ezer hektár a vetésszántó. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben több tízezer hektárral csökkent a belvizes terület nagysága. A belvíz elleni védekezés napi költsége mintegy 35 millió forint. _____________________________________ MH 01 # Mil 0>41 W2I WM W2* M» M-J7 0»t0 OJOt OTJO 0351 Mól 0*02 0409 RJiv , f<é, -tkv ~-~&ÜÍ55 IC) Of 11*90» ViöMÍ tmotm 1-uw -i?*.... »7» i f<+ —íny -uíHhuit 1 Ce)0rtusMVfz*i4$xc*M S zolnoknál a Tisza jóval alatta maradt a másodfokú A Duna árhullámának tetőzéséről már csak múlt készültség elrendelését Indokló vízszintnek. Időben beszélhetünk a magyarországi szakaszon. Mi lesz a tanyákkal? 9jBT sszsssxzJjTTI TANYAI KALEIDOSZKÓP A 2002-2003. ÉVI TANYAKOU.ÉCílUM MUNKÁJÁNAK EREDMÉNYEI r 1 í recenzió Sokat megtudhat a mai Duna-Tisza közi tanyavilágról, aki elolvassa az Alföldi Tudományos Intézet kiadványát, a Tanyai kaleidoszkóp című könyvet. A tanyavilág a politika és a tudomány érdeklődésének homlokterébe került mostanában. Erre volt példa a Lakitelek Népfőiskola 2002/2003-as tanyakollégiuma, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának Kecskeméti Alföldi Tudományos Intézete, valamint a gödöllői Szent István Egyetem tanárainak a közreműködésével tartottak. A közös munka eredménye az említett könyv. Témájának és tartalmának új időszerűséget ad, hogy a Duna-Tisza közi Homokhátságról szóló kormány- programhoz kapcsolódóan tanyafelmérés és -kutatás kezdődik a térség 104 településén. A kutatással kapcsolatban Kecskeméten „Tanyai tudományos tanács" alakult, s a készülő Nemzeti Fejlesztési Terv keretében lehetőség nyílhat a tanyák támogatására uniós forrásokból is. Szükség van tehát a tanyavilág mostani állapotával kapcsolatban egy olyan alaptudásra, amit a kötet egyik szerkesztője, dr. Csatári Bálint a könyv előszavában e sajátosan magyar alföldi és vidéki településforma megtartásához és fejlesztéséhez tart szükségesnek. A tanyakollégium keretében a kutatók 24 település 800 tanyáján jártak személyesen, 200 tanyán pedig tematikus mélyinterjúkat is készítettek az ott élőkkel. A kötetben megtaláljuk az így szerzett tapasztalatok összegzését arról, hogy milyen a tanyákon élők elképzelése saját jövőjükről, maradnak-e, vagy el kívánnak költözni. A kérdést megelőzően a kötet áttekinti a tanyavilág múltját is. Amiből kiderül, hogy a politika és a mezőgazdaság kollektivizálása ártott a tanyavilágnak legtöbbet, s míg 1970-ben a vizsgált 24 település lakosságának 61 százaléka élt tanyán, addig ma már csak 28. A politika és a tudomány tehát az utolsó órában van. Mert bár leszögezhető, hogy ebben a sajátosan szuburbanizálódó világban is lehet a tanyának jövője, nyilvánvalóak a fizikai és társadalmi leépülés jelei. S ha nem sikerül megfogalmazni a tanyavilág jövőképét, egy évtized múlva már legfeljebb csak itt-ott megtalálható farmokról, lakott szórványokról, esetleg üdülőházakról beszélhetünk majd, de tanyákról semmiképpen. ■ Bálái F. István
