Petőfi Népe, 2005. március (60. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-21 / 66. szám

PETŐFI NÉPE - 2005. MÁRCIUS 21, HÉTFŐ 11 PETŐFI NÉPE Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő kritika A kecskeméti Katona József Színház előadása A legádázabb kritikus sem kérdőjelezheti meg a nagy­színház repertoárjának színességét. Az évad, az ope­rett királyának, Kálmán Imrének művével „A cirkusz- hercegnő”-vel indult, de láthattuk Shakespeare drá­májára csak a címében emlékeztető balettet, a Szentivánéji álmot. A nagy klasszikus - talán legis­mertebb - tragédiája a Rómeó és Júlia három fordító munkáinak összegyúrásával és némi rendezői „beszú­rással” került a színpadra. Aztán ismét itt volt a Ma­dách Színház. A drámatechnika utolérhetetlen francia mesterembere - Seribe - színpadi művét, az Egy po­hár vizet hozták el Kecskemétre. Most Witold Gombrowicz színművét az „Yvonne, burgundi herceg- nő”-t mutatta be a megyeszékhely társulata. jelentésért nem fog rajtam a szerző fent említett fenyegeté­se). A legszélsőségesebben el­lentétes elemek egybefonódá- sával kelt nevetséges hatást. Az ő színpadán ott van a riasztóan torz, rút Yvonne. Néhány sza­vas címszerepében Hámori Gabriella szinte hibátlanul old­ja meg nagyon nehéz feladatát. Kár, hogy egy-egy pillanatra az elme-sérült embert mutatja. De ott van kedves ellentétpárja is Makranczi Zalán hercege; aki groteszk hatást kelt magatartá­sának fenséges és alantas motí­vumainak összekapcsolásával. A kamarás szerepében Rabold Ödön kicsinyességével és natu- ralisztikusságával egyszerre mulatságos és taszító figurát állít színpadra. A két nagynéni (Jablonkay Márta, Kertész Kata) darab eleji néhány perces meg­jelenése a nevetés és a tragédia együttlétét sejteti. Kár, hogy a két részben ját­szott színmű egésze következe­tesen nem ezt az utat járja. ■ Komáromi Attila rend. A nemes emberi szenve­dély, a lelki nagyság helyett a kicsinyesség, a nemtelen indu­latok uralkodnak és eldöntik - beleértve a herceget is -, hogy megölik Yvonne-t. Végül, fel­sőbbrendűségüket bevetve - a A szerző lengyel. Hatvanöt évé­ből (1969-ben halt meg) három és fél évtizedet élt hazájában, művei jó részét nem ott írta. Három színpadi műve közül az „Yvonne, burgundi hercegnő”-t 1957-ben mutatták be Varsó­ban. Később valóságos Gomb- rowicz-láz tört ki, az író vala­mennyi regénye, naplója, fenn­maradt töredéke színpadot ka­pott. Bátortalan e sorok írója, ami­kor a szerzőről ír, hiszen a mű­sorfüzetben ezt olvashatja Gombrowicztól: „Azokat, akik unalmasan és józanul meré­szelnek szólni rólam, borzal­masan megbüntetem: megha­lok az ajkukon, és a holttestem betömi kinyílt szájukat”. Nem marad más, mint segítségül hí­vom magát az írót, aki így vall: „az én színházam nem abszurd színház, inkább fogalom-szín­ház, melynek tiszták az eszkö­zei, a céljai makulátlanok, sajá­tos a légköre, és az én szemé­lyes világom”. Hát mit mond­jak? Az Yvonne, burgundi her­cegnő tényleg sajátos légkörű. A jóképű Fülöp herceg (Makranczi Zalán) találkozik egy ronda lánnyal (Hámori Gabriella), akit a király (Kiss Je­nő) csak Mutyulinak hív. Min­den realitástól eltávolodva a herceg eljegyzi a lányt. A kirá­lyi udvar nem tud mit kezdeni a helyzettel, felborul a fenséges A királyi udvar gyászolja a herceg feleségét. A színdarab címszereplője, Hámori Gabriella és partnere Makranczi Zalán. kecskeméti színpadon Leonardo Utolsó vacsorájára emlékeztető színpadképben meggyilkolják a nőt (díszletter­vező: Bagossy Levente). Mit tart fontosnak még a szerző? íme: „Először is azt, hogy az Yvonne inkább bioló­giából, nem pedig szociológiá­ból ered. Másodszor abból az útvesztőből ered, ahol rám szakadt a forma, az emberi forma, határtalan, tetszőleges szabadsága, feslettsége, zül- löttsége.” A szabadság természetesen a rendezőnek (Bagossy László) is megadatott. A rendezőnek, aki az előadás gondolati építmé­nyének konstruktőre, nem pusztán a színpad közlekedési rendőre. A színész önálló mon­danivalóját ezen konstrukción belül fejti ki a saját eszközeivel - és összhangban a rendezővel. Aki önmagán kívül természete­sen az írót is képviseli. Tehát el kell döntenie, hogy milyen esz­közöket használ és milyenekre biztatja, milyen útra irányítja színészeit. Bagossy László nem tudott igazán dönteni. így fordulhatott elő, hogy Kiss Jenő királya ha nem is a szerző stílusában rejlő modo­rosságokat teszi nevetségessé, de kiváló férfi és királyi paródi­át produkált. (Vélhetően közön­ség sikere is lesz.) Réti Erika ki­rályné pedig remek magánszá­mával figurázza ki a fűzfapoé­tákat. És - hogy még bonyolul­tabb legyen a rendező színész­vezetése Fazakas Géza pusz­tán szélsőségességével bizarr hatású megoldása, Kolenicska Levente koldusa, a színen átke­rékpározó szereplő jelenete se a groteszk elemeket erősítette. Ez utóbbi csak furcsa és még a komikum szféráján is kívül esik. Szokolai Péter realistához közelítő szerepformálása és Kertész Richárd tragikussá si­keredett figurája se erősíti a szükségesnek látszó egységet. Gombrowicz a lengyel iroda­lom groteszk irányzatának képviselője (csak remélni me­rem, hogy „odaátról” ezért a ki­Megszoktuk már, ha bár­milyen összehasonlítási alap, táblázat, grafikon készül a tizenkilenc me­gyéről, azon mi rendsze­rint képtelenek vagyunk feljebb kapaszkodni a ti­zenötödik, tizenhatodik helynél. Lett légyen szó a háztartások gépesítettsé­géről, az átlagkeresetről, az egy főre eső jövedel­mekről vagy munkanél­küliség alakulásáról. És vajon ha a szerelemről van szó, hová rangsorol­na bennünket a statiszti­ka? Nálunk is heti három alkalom, több, esetleg ennyi sem a szex? D. Szabó Miklós A kisasszony nem csak megye-, de országszerte is ismert szemé­lyiség. Huszonegy éves és las­san diplomamunkáját írja. Már amikor írja.- Rossz a statisztika, felénk kétnaponta esedékes a szex. Per­sze ez függ a partneren kívül at­Szex terén nem rossz az országos helyezésünk tói is, aznap hány órám volt, mennyire idegesítettek a zárhe­lyik, hulla lettem-e vagy még pis­lákol bennem az élet Ha nekem van hancúrozni való kedvem, egy pillantással, kézszorítással tuda­tom a partneremmel, de egy sze­xis ruha is felhívás keringőre... Kétgyerekes anyuka, a harmin­cas évei közepén.- A gyerekekkel, főleg amíg ki­sebbek, törődni, foglalkozni kell, és ez az ember százszázaléknak vett idejét elaprózza. Ide is kell, hogy jusson, oda is, már nem ket­ten vagyunk, hanem négyen. És, hogy később is hozzám jöjjenek a gondjaikkal, meg kell hallgat­nom őket. Szerintem még így is annyiszor bújunk össze, ameny- nyiszer összejön. Ez legtöbb eset­ben a férfitól függ, bár egy feleség is tudtára adhatja a férjének, mit szeretne villanyoltás után.- Hol a legjobb?- Mindenhol. De a zuhanyo­zóban vagy a folyóparton, az esti naplementében: csodála­tos. A házaspár is kétgyerekes, az apróságok még kicsik.- Megváltozott a mindennap­jaink ritmusa a gyerekek szüle­tése óta. Más feladata is lesz egy nőnek azután, hogy gyerekei születnek. Jóval elfoglaltabb, és a szexszel úgy vagyunk, hogy már inkább a minőség a lényeg a számhalmaz helyett. Régeb­ben nem érdekelt, a párom hogy diktálja tempót, de azóta biztos, valahogy kényelmesebb lettem, és ágyban, párnák közt jobb a szex, mint kutyafuttában egy er­dei ösvényen. A fiatalasszony nem akárki: no­ha régóta megvált a kifutótól, ha végigmegy az utcán, a férfiak nyaktekerészeti mutatványokba kezdenek.- A kicsi a házasság, két em­ber szerelmének legcsodálato­sabb záloga. Ugyanakkor ket­tőnk kapcsolatában feszültséget is okozhat: jaj, csak fel ne éb­redjen! Azután az ember hor­monháztartása is más, mint húszévesen. Sok múlik a part­neren: ha olyan gesztust tesz fe­lém, hogy megdobban a szívem, most is vevő vagyok rá. Mi úgy vagyunk ezzel, hogy eljött az az idő, amikor a mennyiség helyett a minőség fontosabb. Rám még az új helyek is motivációval hat­nak, itt rendszerint csodálatos a szex, mert valahogy ezek az al­kalmak változatosságot hoznak a megszokott mindennapokba. A kisasszony főiskolás, és annyi éves, mint kártyában a nyerő­szám:- Nekem mindennap kell a szex, hiszen a párom is évfo­lyamtársam a főiskolán. Kivéve a hétvégeket, mert olyankor ha­zautazunk a szülőkhöz. Egyéb­ként kollégisták vagyunk, két emeletnyire lakunk egymástól, háromszemélyesek a szobák.- Hol a legjobb a szex?- Mindenhol, de a meghök­kentő helyek feldobják az em­bert. Legutóbb a lányzuhanyo­zóban szeretkeztünk, ránk is nyitottak, de egy pardonnal rög­tön átlátták a helyzetet. Azután mai fiatalként sokszor mi, a nők kezdeményezünk.-Hogyan?- Egy szempillantással, meg­nyaljuk a szánkat, nekidőlünk a srácnak, vagy egyszerűen meg­fogom neki... Aki ettől nem in­dul be, az vagy frissen heréit, vagy csak eunuchnak jó. Két idősebb asszonyt is meg­szólítottunk a szexszel kapcso­latban, úgy hetven körülieket. Az egyik fölháborodott, mert szerinte ilyet nem illik kérdezni. A másik nevetett, és kedvesen elpirulva így szólt.- Már elfelejtettem, pedig hogy volt az ötvenes meg a hat­vanas években is, arra élő példa a négy gyerekem. Mind házas, úgyhogy a szerelem is folytató­dik a hét unoka személyében. A nyolcadikat most várjuk, május­ban. FOTÓK: WALTER PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom