Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-05 / 3. szám
2004 NAGYKŐRÖS ÉS TÉRSÉGE KÉPEKBEN Nagykörösön, a Jókai utcában júliusban megnyílt az új, korszerű gyermekkönyvtár. A létesítmény tizenkllencmlllló forintba került, ebből nyolcmillió forintot a megyei önkormányzat adott. Csemő az ország egyik legszebben gondozott települése. Nyár elején a vásárral egybekötött virágünnepre messzi földről jönnek vendégek. Nyársapát kereken ötven éve önálló. A jubileumi ünnepségsorozat keretében szentelték fel a katolikus hitközség templomát. A törtei! vendégváró gazdák egyesülete, a nőegylet, a művelődési ház és az önkormányzat gyakran rendez közösen parádés vigalmakat. A szeptemberi szüreti felvonulást emlékezetessé tették a friss pogácsát, finom házibort kínáló szépasszonyok. Az otthoni alkotás értelme A tetétlenl önkormányzat - névlegesen - egy forintért ad építési parcellát azoknak, akik a községben letelepednek. A nyáron több család kezdte meg az építkezést, köztük Kollár Ferencék Nagykőrösről. Nagykőrösnek évről évre kevesebb a helyi anyaköny- vezésű lakosa, mivel nincs a városnak szülőotthona. Az önkormányzat szimbolikusan polgárrá fogadja a másutt született kicsiket. A nyáron közel kétszáz család vett részt a főtéri szertartáson. 2004-ben múlt tízéves a Nagykőrös Néptáncegyüttes. A fiatalok rendszeresen fellépnek a városi rendezvényeken, sőt önálló programokkal Is gazdagítják Kőrös kulturális életét. A jászkarajenői fiatalság számára nagy Jelentőségű beruházás a közel ötszáz négyzetméteres új tornacsarnok. Novemberben avatták. Vajon származik-e hasznunk abból, ha futtában számba vesz- szük: mit hozott nekünk a hátrahagyott esztendő? Úgy gondolom, jót tesz a visszatekintés először azért, hogy tisztábban lássuk: mihez képest múlt el 2004, s talán nagyjából arról is kapunk fogalmat, hogy mit hoz majd a következő. Ahogy tudom, Dél-Pest megye lakóinak ennél is összetettebb kérdéseik adódnak az újabb időkről. Született jövőbelátók, tudománnyal foglalkozó emberek is zavarba jönnének, ha megkérnék őket: Ugyan mondanák meg, miként vélekednek a kistérség jövőjéről, egyáltalán látnak-e esélyt, és ha igen, miképpen gondolják, hogy egyszer elindul majd a kibontakozás. Mert olyan helyeken merülnek fel az ilyen súlyos kérdések, ahol elfogytak a hosszú távú létezés feltételei. Azokon a kistelepüléseken, ahol az önkormányzatok váltak a legnagyobb munkaadókká, nem kisebb a közösség feladata, mint az, hogy újból gazdaságot építsen a tönkrement helyébe. Az otthon teremtésének a megélhetés ad értelmet, hiszen az ingázás kevesek életmódja. Akik nem bírják a tempót, azok számára előbb-utóbb sorskérdés lesz: Menni vagy maradni? Mindeddig az állami támogatásoknak, költőibb szavakkal a társadalmi szolidaritásnak köszönhető, hogy Dél-Pest megye településein a munkahelyek százainak megszűnte ellenére sem indult meg jelentősebb elvándorlás. A gyökereket nem is lehet könnyen elszakítani, éppen ezért ameddig csak bírják, a köz adakozásával megvalósuló beruházásokban a helyiek is cipelik a maguk terheit. Az ilyen, gazdasági alapok nélküli fejlődést az teszi racionálissá, hogy minden tégla, ami helyére kerül egy tornaterem falában, minden négyzetméter aszfalt, amely kiemeli a sárból az utcát közelebb visz a gazdasághoz, vagy akár a hitélet temploma is a helyben alkotás feltételeit gyarapítja. Kocsér, Nyársapát, Kőröstetétlen, Csemő, Jászkara- jenő, Törtei és a többi település ily módon lesznek egyre komfortosabbak, lakhatóbbak, de még messze esik tőlük Magyar- ország. Az elmúlt év fotókon reprodukált eseményei, a közösségek hangulata talán bizonyság lehet arra, hogy valamicskét megint csökkent ez a távolság. MIKLAY JENŐ
