Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-23 / 299. szám

6 PETŐFI NÉPE - 2004. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK PETŐFI NÉPE EU-csatlakozas, EP-választas, negyesfogathajtó-világbajnokság, népszavazás, fejlesztések és beruházások - mind ebben az évben történtek, ezért mozgalmas időszakot tudhat maga mögött a megyei önkormányzat. Dr. Balogh László szerint alkotni, tenni mindig és minden körülmények között lehet, csak hinni kell benne. A megyei közgyűlés elnökét erről a meggyőződéséről, a visszautasított miniszteri felkérésről, terveiről, valamint év végi időtöltéséről kérdeztük.- Milyen volt a 2004-es év dr. Balogh László számára ?- Szinte láthataüan módon elsza­ladt, miközben az előző évhez képest az elvégzendő munka mennyisége megduplázódott. Az uniós parlamenti választás mellett kitűztek egy népsza­vazást, ami a megyei vezetők számára azért is megterhelő volt, mert a kam­pány mellett a hétköznapi teendőknek is eleget kellett tenni. Képviselői meg­bízatásomnak is szerettem volna ma­radéktalanul megfelelni. A törvények éles parlamenti vitákban formálód­nak, magam is gyakran szólalok fel, és természetesen a döntéshozatalról a ke­vés mandátumkülönbség miatt nem szabad hiányoznunk. iban többmilliárdos beruházások zaj­lanak. Ha továbbra is ilyen ütemben halad a kecskeméti megyei kórház moderni­zációja, akkor ez az intézmény az or­szág legkiválóbb egészségügyi centru­mává válhat.- Ehhez nemcsak rekonstrukcióra, hanem új gépekre, további szolgáltatá­sokra és még jobb bérekre lenne szük­ség?- Igen, ez egy komplex feladat, de a kormány is támogatja az elképzelése­inket. Az alapok megvannak, hiszen a megyei kórházban nagyszerű szakem­berek dolgoznak. Az onkoradiológia, az új endoszkópja, a sebészet, vagy az egyedülálló izotópos reumatológiai ke­Gyurcsány Ferenc Jól érezte magát a sikeres kecskeméti négyesfogathajtó-világbaj- nokságon.- Miként értékeli a legutóbbi népsza­vazást?- Megviselt a durva kampány. Alap­vetően az a véleményem: sem a kettős állampolgárság ügyét, sem a kórház­törvényt nem lett volna szabad kivinni a parlament falai közül az utcára. Ez felelőtlenség volt. Ez lett a vége az ön­célú politizálásnak, most lehet szé­gyenkezni, és levonni a következteté­seket. A nép döntött. Döntésének lé­nyege, hogy ezen a népszavazáson többségében nem kívántak részt ven­ni, ezért az érvénytelen lett.- Ennek is van jelzésértéke a politika számára?- Igen. Az, hogy így nem szabad to­vább politizálni, és számomra az nem mentség, hogy lényegében nem mi kezdtük. Azt mindenesetre figyelem­reméltó és súlyos üzenetnek érzem, hogy az emberek ilyen mértékben ag­gódnak az egészségük biztonságáért. Ezt meg kell értenünk! Nyugodt lelki­ismerettel mondhatom: a megye veze­tése sem akar mást, mint ezt a bizton­ságot megteremteni és egy sokkal magasabb ellátási színvonalon fenn­tartani. Fejlesztéseink között az első helyen az egészségügy áll. Ebben kez­dettől fogva nagyon következetesek voltunk, amit pedig az elmúlt évek­ben elkezdtünk, az példaértékű. Ek­kora mértékű modernizáció ugyanis még soha nem zajlott le a megyei egészségügyben. Baja, Kalocsa, Kis­kunhalas, Kiskunfélegyháza kórháza­zelések országos hírűek és az egész ré­giót ellátják. Nem akarom elkiabálni, de ígéretet kaptam az egészségügyi tárca vezetőjétől, hogy támogatni fogja azt a pályázatunkat is, amely a megyei kórházban szívkatéteres labor létreho­zására irányult. Ez mérföldkő lenne az ellátás javításában, mert a térségben csak Szegeden, illetve Debrecenben van ilyen vizsgálatra lehetőség. Azt pe­dig tudjuk: a szívkoszorúér-probléma - népbetegség.- Ön Gyurcsány Ferenc tanácsadója, élvezi a miniszterelnök bizalmát, oly­annyira, hogy a kormányfőváltáskor a neve felmerült a belügyi tárca betöltésé­re. Miért nem vállalta fel a nagyobb kar­rier adta lehetőséget?- A politikai hivatásban vannak látványos és kevésbé előtérbe helye­zett pozíciók. Jóleső érzés, hogy szá­mítanak a tapasztalatomra, a ruti­nomra, de én most inkább ebben a megyében szeretném tisztességgel elvégezni vállalt feladataimat. Sze­rintem két év kevés ahhoz, hogy be­letanuljak és megpróbáljam megol­dani egy tárca gondjait, miközben a nagypolitika és a nyilvánosság ke­reszttüzében kell állnom. Arról nem is beszélve, hogy nem szoktam cser­benhagyni senkit, ez alatt értem a megyét, a régiót, a megkezdett fel­adatokat és mindazokat, akik számí­tanak rám. Higgye el! Megyei vezető­ként dolgozni - igazán érdekes és szép feladat. utakat, olyant, mint Solt és Harta között, vagy a most épülő Dunavecse-Apostag elkerülő szakasz.- Összességében úgy érzi: hasznos, tartalmas évet zárt az ön által vezetett köz­gyűlés?- Amit nagyon akar­tunk, amiért sokat dolgoz­tunk - megvalósult. Le­gyen az milliárdokban mérhető kórházfejlesztés, és százmilliókat érő, de va­lójában felbecsülhetetlen értékű műemlék-felújítás. Ez utóbbi - a művészet csodálatos otthona: a Cif­rapalota. De a megye épp attól megye, hogy nem csak Kecskeméten építke­zik. Legalább olyan büsz­ke vagyok a bajai Nagy Ist­ván Képtár, vagy a kiskun- halasi Thorma János Mú­zeum felújításra, mint a legutóbb Kunfehértón át­adott négy családottho­nunkra. Ha már a megyé- Balogh László az alföldi borok nagy pártolója.- Úgy érzi, van még súlyuk a megyék­nek?- Igen, van. Persze nem akkora, mint a rendszerváltás előtt a megyei tanácsoknak volt. A megyei önkor­mányzatok ma térségünkben a legna­gyobb munkaadók. Mi közel ötezer ember foglalkoztatunk. Ez azt jelenti, mi viselünk egyáltalán nem könnyű felelősséget a társadalom elesettjeiért: a szociális otthonban élőkért, a pszi­chiátriai betegekért, a szüleik által el­hagyott gyermekekért. Ők azok, akik képtelenek a saját érdekeiket képvisel­ni. Ez a mi dolgunk a költségvetési vi­ták során és a mindennapokban. Csak így érhetjük el, hogy ne csak tisztessé­ges ellátást, hanem szép szót, törődést, szeretetet is kapjanak. Mert ez nem le­het az ünnepnapok kiváltsága. Jó, él­hető és emberséges tér ez a megye, csak sokkal több bizalomra lenne szükség a mindenkori kormányoktól.- A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsnál (DARFT), ahol tegnap önt nagy többséggel újra elnöknek válasz­tották, már a decentralizált pénzelosz­tás működik. Melyek a fejlesztési priori­tások?- Természetesen még több pénzt szeretnék a régiónak, és azon belül Bács-Kiskun megyének. A fejlesztések első helyén pedig továbbra is az inf­rastruktúra fejlesztése, valamint a munkahelyteremtés áll, mert a megye egyes részein súlyosak a foglakoztatá­si gondok. Szerencsére mostantól ezeknek a területeknek a fejlesztésére is lehetőségünk van. A közös és sike­res pályáztatás reményében alakítot­tuk meg a regionális egészségügyi ta­nácsot is, amely a térség népbetegsé­gei ellen veszi fel a harcot.- Az életmódunk mellett hasonlóan tragikus a helyzet a közlekedési morá­lunk terén is?- Az emberi agresszivitás sajnos je­len van közútjainkon, és nem szüntet­hető meg egyik napról a másikra. De reménykedhetünk abban, hogy a több és jobb úton kevesebb baleset, keve­sebb tragédia történik. Nekünk azért kell munkálkodnunk, hogy ehhez te­remtsünk esélyeket. Azért küzdők pol­gármester-társaimmal együtt, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét azokra az utakra, amelyek egy-egy tér­ségben nagyon hiányoznak. És mi nem akarjuk, hogy ezek a hiányok még so­káig rontsák a lakosság közérzetét Mint például nagyvárosainknál - Baja, Kiskunfélegyháza, Kecskemét - az el­kerülő útszakaszok. Szeretnék bizton­ságos, és településeket tehermentesítő nél tartunk, hadd emlé­keztessek rá: az idén két településünk, Tompa és Dunavecse is város lett. Gé- derlak ismét nyert a virágos települé­sek versenyén. Meg tudtunk rendezni egy nagyszerű világversenyt, a né- gyesfogathajtó-világbajnokságon hazai győzelem született, és az olimpián is sikeresek voltak a térségből indult ver­senyzőink. De hadd említsem meg: számomra óriási élmény volt hazánk európai uniós csatlakozásának meg­ünneplése a megyében, sok barátunk jött el a testvérmegyékből, igazán emelkedett és lelkes napokat éltünk át sokakkal együtt. Néha azt szoktam mondani: szerencsésnek is mondha­tom magam, hogy mindezt megérhet­tem, és nem botrányok, vizsgálatok, rendkívüli események kísérték ezeket a beruházásokat, rendezvényeket.- Miként érzi, mennyi adóssága ma­radt?- Több pénzt és nagyobb előremoz- dulást szerettem volna a Homokhátság ügyében, de a pályázati rendszerek kaotikussága keresztülhúzta a számí­tásainkat. Az már biztos, jövőre más­félszer annyi pénz jut erre a területre, határozott döntések és összefogás szü­letett a vízutánpótlásról, amelyben a megyei önkormányzat kapta meg a fő­szerepet. A tudományos szakemberek, a politika mellettünk áll, minden józan számítás szerint sikerre tudjuk vinni ezt az ügyet. Robert Schumann, akit az európai közösség egyik atyjának te­kintenek, mondta: „...Túdni kell me­résznek lenni... Nem lehetünk olyan bá­tortalanok, hogy mindent feladjunk, amint az első nehézségek fölbukkan­nak. ” - és lám, öt évtized múltán létre­jött az álom, és megvalósult az a re­mény, amely egykor még csak kévése­ké volt. Én hiszek abban, hogy ez a Du- na-Tisza közét felvirágoztató közös ál­munk nem marad remény, előbb-utóbb valósággá válik. így hát adósságról nem is beszélnék, inkább tervekről, amelyek megvalósításán sokan mun­kálkodunk együtt. Adósságaim az em­beri kapcsolataim terén vannak, a ba­rátságaim ápolása, és a családommal való foglalkozás, mert ebben az évben tényleg nagyon kevés időm jutott rá­juk. December 24-én még meglátoga­tom két hetényegyházi családottho­nunkat is, ahol a mi gondoskodásunk­ban élő gyermekekkel és nevelőikkel találkozunk. Az ünnepek csendességé­ben, vagy éppen vidámságában lassan megérik az új esztendő. Szeretném, ha át tudnánk menteni valamennyit a ka­rácsonyi békesség és egymásra találás öröméből! Azt kívánom megyénk min­den lakosának: legyen a jövő év az egy­más iránti megértés, a megtalált har­mónia, az emberi kapcsolatok eszten­deje! ▲ Szili Katalinnal és az EU-s vendégekkel Ópusztaszeren, a csatlakozási ünnepségen. Ránk férne már a békesség!

Next

/
Oldalképek
Tartalom