Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-20 / 296. szám
mo mammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmHammmmmmmmmmmmBummmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmm A haza védelme szent kötelesség Összeírás, toborzás, sorozás A magyar hadtörténelemben a katonaállítás intézménye az elmúlt évszázadok során gyakran átalakult. Az ország védelme a kezdetekben a nemesekre, lovagokra korlátozódott. A jobbágyságot csak végszükség esetén kötelezték fegyveres szolgálatra. A török vész miatt időnként ezt a réteget is fegyverbe szólították. A középkorban zsoldos hadsereget tartottak fenn az európai államok. Csak háborúk és a hadjáratok idejére szervezték az ez- redeket. A hadjárat befejezése után feloszlatták a regimenteket, a zsoldos katonákat pedig szélnek eresztették. Hazánkban az 1715. évi 8. törvénycikk alapján kezdték felállítani az állandó birodalmi hadsereg alakulatait. Ide a katonákat toborzással biztosították. Kellő számú önkéntes jelentkezés hiányában szinte kötéllel fogták össze a fiatalokat. 1840-től pedig sorshúzással egészítették ki a keretet. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a magyar királyságban, így a Duna-Tisza közén is felállították a nemzetőrség intézményét, melyet rövidesen felváltott a honvédalakulatok toborzása. 1848. szeptember 25-én Kossuth Lajos Kecskeméten tartott toborzóbeszéde hatására mintegy ötezer népfelkelő indult táborba Jellasich serege ellen. Megyénk területéről több honvédzászlóaljat, szabadcsapatot szerveztek. Néhány huszáralegység kiegészítését végezték még a Duna-Ti- sza közéről. A kiegyezést követően az 1868. évi 40. törvény új korszakot nyitott a hadkiegészítés rendszerében. Ekkor vezették be az általános hadkötelezettséget. A szolgálati idő több alkalommal is változott. A haakiegészítés rendszerében az alakulatok részére területeket jelöltek ki. 1889. július l-jével állították fel az első honvéd kiegészítő parancsnokságot. Ezeket az új kiegészítő kereteket a gyalogezredek kötelékében hozták létre. Minden gyalogezrednek egy honvéd kiegészítő kerületet utaltak ki. A kiegészítő parancsnokságok vezetői az illetékes közigazgatási személyekkel megfelelő kapcsolatokat építettek ki. A monarchia idején a fősorozásokat március 1. és április 30. között, a bevonulásokat október 1-jén tartották. Az újoncok pedig november 1-jén tettek esküt a haza védelmére. A következő változás 1913-ban volt. A hadkiegek kiváltak az ezredek állományából és önállóvá váltak. 1919-20-ban az akkor szerveződő nemzeti hadseregbe is sokan jelentkeztek a Duna-Tisza közéről. Az innen toborzott katonák szilárd alapját adták a különböző zászlóaljaknak. Egy 120 fős kecskeméti önkéntes szabadcsapat 1921-ben részt vett a nyugat-magyarországi harcokban. Nekik is köszönhető, hogy népszavazást írtak ki Sopron hovatartozását illetően, így részben az is, hogy a város magyar maradt. A trianoni békeszerződés értelmében 1928-ig csak önkéntes haderőt (35 ezer fő) lehetett fenntartani. 1932-ben 12 hónap, 1934-től pedig 24 hónapban határozták meg a soridőt. 1944- ben hadseregünk létszáma már meghaladta a 900 ezer főt. A második világháborút követően toborzással, önként jelentkezőkből szervezték az új, demokratikus honvédséget is. 1948-tól az általános hadkötelezettség alapján ismét fejlesztették a haderőt, mely 1952-re elérte a 200 ezret. A rendszerváltás előtti évtizedekben megyénk területén több mint tíz településen állomásozott katonai alakulat. Ezekben az évtizedekben fiatal katonáink a soridejüket 24 hónapról fokozatosan csökkentve szolgálták le. Megyénk területén Baján, Kalocsán, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán végezték a hadkötelesek sorozását évente két alkalommal. A sorozóbizottságok 15-16 ezer személyt soroztak be. 2000-től kezdve csak Baján és a megyeszékhelyen tartottak sorozást. A hadsereg létszámának, katonai objektumainak csökkenése miatt egyre kevemmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmam álmodni Mi Hivatása: HONVÉD sebb fiatalt kellett besorozni és bevonultatni a Duna-Tisza közéről is. 2004. november 3-ával leszerelt az utolsó sorkatona is a Magyar Honvédség állományából. így megszűnt Magyarországon a 136 éve működő általános hadkötelezettség. Az ország biztonságát békeidőszakban a hivatásos és szerződéses katonák szavatolják. Korunkban csak a professzionális, jól kiképzett, korszerű fegyverekkel felszerelt haderőre van szüksége az országnak. Kenyeres Dénes- Jut-e ideje olvasásra?- Szeretném, ha több időm lenne olvasásra is. Nagyon sok információt az interneten keresztül szerzek meg. Szeretném, ha annyi időm lenne, hogy végre egy könyvet kézbe veszek, s azt végig is tudjam olvasni.- Egy pilótának milyen képességekkel kell rendelkeznie, gondolok itt a figyelem megosztására, túlterhelések elviselésére?- A repülés alatt a figyelemmegosztást sok tényező befolyásolja. Példának említem: fontos az, hogy mennyire pihent, mit evett-ivott előtte, milyen problémák foglalkoztatják, stb. A képességek: mint a gyors helyzetfelismerés - gyors reakciókkal párosítva - a jó döntés meghozatalához nagyon fontos. Nagy a felelősségünk. A pilóta is ember, nem tévedhetetlen. Milliárdos technikáért felelünk, s gondolnunk kell az alattunk élők biztonságára, nyugalmára is. Sokszor másodpercek alatt kell döntenünk, illetve másodpercek töredéke alatt kell mérlegelni a kialakult helyzetet, döntést hozni. A levegőben egy döntés meghozatalára sokkal kevesebb idő van, több információt kell feldolgozni a levegőben, mint a földön. Egy vadászpilótának el kell tudni viselni azokat a túlterheléseket, amik a repülőgép hirtelen manőverezésekor hatnak a szervezetre. Szinte mindenki saját magának alakítja ki a túlterhelés elviselésének tecnikáját akár spontán, akár tudatosan. Ezen kívül mindig egy-két lépéssel előre kell gondolkodni. Egy személyben kell navigálni, rádiózni, gépet vezetni, s mint katonai pilóta fegyverzetet kezelni. Egy bemutatónál még be sem fejeztünk egy feladatelemet, de gondolatban már a következő repülési elemet építjük fel.- A mindennapi életben is kamatoztatja ezt a képességét?- Úgy érzem, igen. Szeretem pár lépéssel előre megtervezni az életem. Természetesen vannak spontán történések, ezeket igyekszem kézben tartani. Szeretem a sakkot is, pont emiatt: egy életjáték.- Melyik a kedvenc géptípusa?- A Su-37 SMK-val, valamint az F-18-al szívesen repülnék. Az előző tolóerő-elforgató rendszerrel van ellátva. Szinte meghazudtolja az aerodinamikát, s hihetlen manőverekre képes. Amikor először láttam Su-37-est repülni, tátva maradt a szám.- Szereti a számítógépet? Mennyiben hasonlít egy számítógépes szimulátor a valós repüléshez?- A lényeges különbség, ha leesel, kiírja a program: Game Over, Retry. Viccet félretéve: olyan szimulátorral még nem találkoztam, amelyik az élő repülést teljesen visszaadná. Nemcsak a túlterhelésre gondolok. Ha ez közel tökéletes lenne és beillesztenénk egy kabinba, akkor sem olyan, mint a levegőben. Akinek nem a hivatása a repülés, annak jó kikapcsolódást, szórakozást és ezáltal számos élményt nyújthat egy szimulátor. Aki az adott típust ténylegesen repüli, ott nagyon fontosnak tartom az eredetihez képest azonosan reagáló szimulátorprogram megírását! Egy jó szimulátor a figyelem megosztásának egy bizonyos részét képezheti, fejlesztheti. Sajnos itthon nem áll rendelkezésre működő szimulátor.- Mit tart legnagyobb repülős sikerének?- Említhetném az angliai repülőnapon elért eredményt is, de minden egyes napnak örülök, amikor MiG-29-en repülhetek, s ha jó lett a feladat végrehajtása, az a siker. Leírhatatlan élmény érezni azt az erőt, amelyet irányíthat az ember, azt a nehézségi gyorsulást, amit csak egy vadászgépben élhet át. Olyan dolgokat megtapasztalni, látni, amit a földön nem lehet. Hogy a repülést sikerek kísérjék az is kell, hogy a pilóta szeresse a repülést. Aki ezt nem tudja értékelni, annak ezt a pályát nem érdemes felvállalni.- Az angliai Fairfordban, a Royal International Air Tatoo légibemutatón elért eredmény milyen hazai és nemzetközi sikereket hozott, mennyire vitte előre a pályáján? Az elért eredmény mennyire változtatta meg az életét?- Úgy érzem, mint ember nem változtam meg. Próbáltam az maradni, aki voltam, s amilyen voltam. Nagyon sok pilóta, aki lehetőséget kapna, elérhetné ezt az eredményt. De ez nagyon sok lemondással is járt. Sokat köszönhetek Vári Gyulának, aki annak idején kiválasztott. De köszönet illeti a pilótatársakat, a műszakiakat, más vezető beosztásúakat és mindazokat, akik a felkészülés során segítettek, nem utolsósorban a családomat. A felsorolásból is kitűnik: ez csapatmunka. Tartalékként kijelölt Molnár „Bagira” Gáborral nagyon sokat készültünk és nem csak a levegőben. Más nemzetek pilótáihoz viszonyítva a repülésre kevés idő és lehetőség jutott. A felkészülés alatt sem volt sok szabadidő, s ez alatt a másfél év alatt is kevés szabadidővel rendelkeztem. Gyakran hívtak tévéműsorokSzabó „Topi” Zoltán és pilótatársa, Molnár „Bagira" Gábor. Élménybeszámoló parancsnoki hallgatósággal. Hagyományos köszöntés: „elfenekelés” a show-nyertes jutalma. ba vendégnek, előadásokra, interjúkra. Több közismert személyiséggel, az élet különböző területein kiemelkedő emberekkel találkoztam, például a miniszterelnök úrral, más vezető politikusokkal, újságírókkal, tévés és rádiós személyiségekkel, üzletemberekkel - és még sorolhatnám akik közül néhánnyal jó barátságba kerültem. A bemutató repüléseket leállították, bár a bemutatókra szóló külföldi meghívások folyamatosak. Mint katona, a rendfokozatom nem változott. Másfél év távlatából azt tartom, néhányan inkább egyéni sikernek tekinük az elért eredményeket, nem látják a csapatmunkát és a hasznát, nem beszélve a hazai és hazánk külföldi megítélésének előnyeiről. Hivatása: HONVÉD ié í W*t
