Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

6 INTERJÚ PETŐFI NÉPE - 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ A szülészet az orvoslás legkényesebb területe A betegnek mindig igaza van? Rájár a rúd az egészségügyre. Egyetlen hiba elég ahhoz, hogy sokéves dicsőség porba hulljon. A szülészet-nőgyógyászat az or­vos-beteg viszony különleges formája. Egyrészt azért, mert a nő ebben a szituációban érzi leginkább kiszolgáltatottnak magát, másrészt az orvosra, az ápolónőre kell bíznia a számára legfonto­sabb lényt is: az újszülöttjét. Ezek a körülmények együttesen idé­zik elő azt az örömök és kétségek közt csapongó lelkiállapotot, ami gyakran lehet konfliktusok táptalaja. Professzor dr. Godó György megyei szülész-nőgyógyász szakfőorvossal, a kecskeméti megyei kórház szülészeti osztályának vezetőjével beszélgettünk. Takács Valentina- Az ön osztályát a közelmúltban igen­csak támadták az egyik országos maga­zinban. A leírtakon lehet vitatkozni, de tény: a tárgyi feltételek messze nem ide­álisak- A megyei kórház szü- . lészet-nőgyógyászati ősz­tálya egy hatszintes épü- te v * létben van, ami sem a szerkezetét, sem a fel- építést i tekintve nem * alkalmas erre a feladat- a -fek ra. Ez egy szükségmegoldás volt már az induláskor, ami halomnyi problé­mát és kompromisszumos megoldást eredményezett. Azóta változtak az igé­nyek, így most már egy rekonstrukció sem eredményezne ideális állapotot. A felszereltség jelenleg is csak részben felel meg - az óriási betegforgalom mellett - a komfortos ellátás követel­ményeinek. Hangsúlyozom azonban, hogy minden alkalmat megragadunk a problémák felszámolására. Egy új pavilon létrehozása volna az ideális, és ezt is tervezi a kórház vezetése. Ez mil­liárdos nagyságrendű pénzt igényel - pályázik-» az intézmény, de még nem nyert. Addig is tennünk kell valamit, amíg el nem készül az új pavilon. A múlt héten a város és a megye megál­lapodott abban, hogy együtt vállalják a felújítás terheit. Ez fontos előrelépés, köszönjük! Ezen kívül a megyei kór­ház saját keretéből 15 millió forintot költ a betegek komfortérzetének javítá­sára. Komfort kellene- A hétköznapokban milyen gondokkal találkoznak?- Meg kell oldani, hogy minden szü­lőágy önálló helyiségben legyen. így érvényesülhet a szülés öröme, a csa­ládtagok ott lehetnek. Az osztályon legalább négy ilyen szülőszoba kelle­ne, most csak egy olyan van, amely minden igényt kielégít. Ugyanazon a szinten kellene kialakítani a császár- metszések végzésére alkalmas műtőt, hiszen ez most egy emelettel feljebb van. Magát a műtőt is korszerűsíteni kell. Meg tudjuk oldani a mindennapo­kat, de sok kompromisszumot kell köt­nünk. Aztán ott van az úgynevezett rooming-in, ahol a baba és a mama együtt lehet. Itt hat ágyunk van, de több ilyen kórteremre volna szükség. Kardos Edina:- Negyvennyolc órát gondolkodott a kislányom azon, hogy előbújjon-e vagy sem. Ezt az időt a kecskeméti kórházban töltöttem. Az ágyamon a matrac olyan viharvert állapotban volt, hogy a két nap alatt egyáltalán nem tudtam pihenni, erőt gyűjteni, így aztán a szülés sem volt éppen könnyű. Utána alig néhány napot voltunk bent, a rooming-in kórterem ben. Sok jó tanácsot kaptam az or­vosomtól, a védőnőtől, a csecsemős nővértől egyaránt - ez ellensúlyozta a lehangoló környezetet. A legfonto­sabb azonban, hogy biztonságban éreztem magam. Ezen kívül mindenütt szeretnénk komfortot. Tény, hogy a betegek sok­szor komfort alapján választanak kór­házat. Szerintem a szakmai szempont az elsődleges, és ezt helyezem előtér­be. A baba születése körüli történések, az a néhány nap lehet szebb, kelleme­sebb, örömtelibb, de a feladat legfonto­sabb része mégis az, hogy egészsége­sen távozzon az édesanya és gyerme­ke. Ezt a szakmai biztonságot mi meg tudjuk teremteni. Kétségtelen azon­ban, hogy az ideális az lenne, ha a szakmai biztonság és a kellemes kör­nyezet együtt járna.- Mi az, ami a jelenlegi helyzetben egyáltalán megoldható?- Az apró komfortproblémák felszá­molása. A korai gyermekágyban a nők- az újszülöttük érdekében - rendkí­vül kritikus szemmel nézik a környe­zetüket. Belőlünk nem váltanak ki sér­tődöttséget a kriükák, inkább változ­tatnánk a hiányosságokon. Ez elkerül­hetetlen - függetlenül attól, hogy ki ve­ti fel a problémát. Ez a változtatási szándék áll a hátterében annak is, hogy a hozzánk érkező nők kapnak tő­lem egy levelet, amiben kérem őket, hogy észrevételeiket személyesen mondják el, illetve - névvel vagy név­telenül - írásban juttassák el hozzám és kollégáimhoz. E célból minden eme­leten elhelyeztünk egy postaládát. A beérkező jogos kritikákból felmérhet­jük, hogy mi az, ami rajtunk múlik, és ezen tudnunk kell változtatni! Ezt a rendszert egyébként tizenhárom évvel ezelőtt vezettem be, tehát abban a percben, hogy átvettem az osztály ve­zetését. Ettől függetlenül a kórház ve­zetése is folyamatosan végez betegelé­gedettségi vizsgálatokat szóban és írásban. Az anyuka jogos elvárása- Időnként elhangzanak panaszok, hogy az itt dolgozók nem elég türelme­sek a páciensekkel Munkaerőhiány van a háttérben?- A mi osztályunkon nincs orvoshi­ány. Papírforma szerint úgy számban, mind szakképzettségben megfelelő a létszám, és ez többnyire az egészség- ügyi szakdolgozókra is igaz. Kritiku­sak azonban a személyi feltételek a gyermekágyasoknál és az újszülöt­teknél. Úgy tűnik, hogy ezekre a fel­adatokra nem elég az előírt létszám. Az első napokban tanítani, segíteni kell az anyukát, gondoskodni kell az újszülöttekről. Sokszor egy munka­társ végzi azt a munkát, ami kettőnek is sok lenne. Elfáradnak, kimerülnek- ettől kezdve nem mindig olyan a modoruk, mint ami egyébként jogo­san elvárható. Nem véletlen az, hogy a kritikák szinte kivétel nélkül azok­tól érkeznek, akik a korai gyermek­ágyas időszakban vannak. Az édes­anya kiélezett lelkiállapotában jogo­san várja el, hogy a problémájára gyorsan, sikeresen és kedvesen talál­janak megoldást. Számára csak a si­ker és a nyugalom elfogadható. Amennyiben ez nincs meg, akkor em­bere válogatja, hogy milyen reakciót vált ki belőle.- A betegnek mindig igaza van? nék. Megváltozott az élet- és szemlélet- mód. A terhes nők között sok a szívbe­teg, a cukorbeteg, a magas vérnyomá­sos, így bármilyen hihetetlen, de gya­koribbak a szövődmények is. Közben egyre kevesebb nő vállalja a terhessé­get. Régen a természet szelektált a nő fogamzásai közt, hiszen sok kisgyerek meghalt. Ma már a nő választ a fogam­zás lehetőségei közül, és attól az egytől vagy kettőtől várja el a zavartalan ter­hességet, Az édesanya kiélezett lelkiállapotában jogosan várja el, hogy a problémájára gyorsan, sikeresen és kedvesen találjanak megoldást. (Felvételünk illusztráció!) Szakályné Császár Ágnes:- Néhány hónapja született a kisfiam a megyei kórházban. Igazán nem mon­danám, hogy nagyon elkényeztettem az orvosokat és az ápolónőket hálapénz­zel, mégis maximálisan lelkiismeretesek voltak. Különböző problémák miatt hosszabb ideig voltam a kórházban. Láttam, hogy az újszülött osztályon a nő­vér azt sem tudja, hova kapjon. Legalább azzal segítettem neki, hogy betartot­tam az etetési időpontokat. Az azonban bosszantott, hogy szinte egyedül kel­lett megtanulnom fejni, mert alig kaptáin segítségét. Ettől függetlenül nérn’áz ott dolgozók, hanem néhány kismama volt igazán idegesítő. Azoknak volt a legnagyobb hangja, akik szerintem eddig egyetlen fillér adót vagy társadalom- biztosítási hozzájárulást nem fizettek.- Abból kell kiindulni, hogy a beteg a jobbítás szándékával kritizál. Nem védekezhetek azzal, hogy kevesen va­gyunk, fáradtak vagyunk, mert ez nem elfogadható. Önkritikára is szük­ség van ahhoz, hogy máskor ugyanaz ne fordulhasson elő. Mi vagyunk a be­tegért, nem fordítva.- Mivel itt minden kismamának a sa­ját babája a legfontosabb, gyakran hal­lani, hogy a betegeknek egymással is bajuk van.- Egy kórházban sokféle környezet­ből érkező, különböző igényű betegek vannak együtt. Az egészségkultúrát, a higiénés szabályokat is eltérően isme­rik. Közben ugyanazt a mellékhelyisé­get használják, egy kórteremben fek­szenek. Gyakran vannak közöttük olyanok, akik a mi törekvéseinket nem segítik. Ez probléma forrása, mert ha a másik beteg vagy az egészségügyi dol­gozó megjegyzi, hogy egy kicsit civili­záltabb magatartást várna el, akkor adott a konfliktus. Ugyanakkor a bete­gek többsége megérti, hogy ilyenek a körülmények, örül a babája és a saját maga egészségének. Ezért - bár fontos a beteg véleménye - nekem elsősorban a gyógyítási eredményeinket kell néz­nem. Ebben kell az ország élvonalában lennünk, és ott is vagyunk. Császármetszés: sok vagy kevés?- Ha már a szakmai kérdéseknél tar­tunk: érdekes, hogy a nők gyakran azzal vádolják a szülészeteket, miszerint indo­kolatlanul végeznek császármetszést, csak mert azért többet fizet a társada­lombiztosító, vagy siet az orvos. A kecs­keméti kórház esetében ennek kissé el­lentmond, hogy sokan - állítólag - azért mennek magánklinikákra, mert önök csak indokolt esetben hajlandóak a csá­szármetszésre, és a kismama puszta ké­rését nem tartják megfelelő indoknak- A közvélemény jól tudja, hogy a császármetszések aránya évről évre emelkedik. Az okát kevésbé ismerik. Vannak olyan esetek, amelyekre az or­vos húsz éve azt mondta volna, hogy várjunk még a császármetszéssel. Most azonban már csak minimális kockázatot vállalnak fel a szülészek. Ennek oka az is, hogy a császármet­szés ma már egészen más, mint akkor volt. A műtét egyszerűbb, a kockázat sokkal kisebb, a gyógyulás is gyor­sabb, mint egykor. Annak azonban ko­moly hierarchiája van, hogy ki hozhat­ja meg a császármetszéssel kapcsola­tos döntést. A mi kórházunkban a csá­szármetszések aránya az országos át­lag: 22,6 százalék. Ez a duplája annak, amennyi másfél évtizede volt - az előbb említett okok miatt. A helyzet hasonló a fejlett egészségüggyel ren­delkező országokban is. Tény, hogy az anyukák egy része forszírozza a csá­szármetszést. Az aránynak azonban nem szabad felborulnia. Én tudok olyan hazai intézményről, ahol sokkal több a császármetszés, de olyanról is, ahol minimális. Ez mindig a helyi or­vosgárda, a vezetés szemlélete szerint alakul. Ilyen szempontból nem szere­tem a szélsőségeket. Amennyiben túl sok a császármetszés, akkor az azt je­lenti, hogy kicsit túldimenzionáljuk a kérdést. De ha túl kevés, akkor az eset­leg fölösleges kockázatot jelent, és ab­ból előbb-utóbb cirkusz lesz. Gyakoribbak a szövődmények- Mitől több ma a konfliktus, a kritika, mint régen volt?- Csak a saját területünkről beszél­valamint azt, hogy egészséges gyereke legyen. Az elöregedő társadalom, a bi­zonytalan jövő miatt még nagyobbak az elvárások a szülészet-nőgyógyászat szakmai és erkölcsi felelősségét tekint­ve.- Minden panasz és a tárgyi feltételek hiányossága ellenére szakmai körök­ben elismert az osztály.- így van, hiszen a szakmai színvo­nal nálunk valóban magas. A mun­kánk nem csak a kórház területére korlátozódik. Már az iskolákban is szervezünk egészségnevelő programo­kat. A tevékenység folytatódik a tiné­dzserambulanciákon, az anya- és nővé­delmi tanácsadóban, a genetikai és meddőségi szakrendelésen. A terhes nő gondozása már a korai időszakban elkezdődik, de tanácsot kap a leendő édesanya családja is. Négy éve műkö­dik a kismamaklubunk. Látogatásokat szervezünk a szülőszobára és az osz­tályra azért, hogy a terhesség vége felé oldódjon a félelem. Mindez együttesen meghozza az eredményt. Most például nagyon büszke vagyok arra, hogy a ko­raszülés előfordulási aránya 2003-ban az előző évhez képest megközelítőleg kilenc százalékkal csökkent. A világot nem tudjuk megváltani, új pavilont sem tudunk építeni, de az elhivatottsá­gunkat kamatoztathatjuk. A MEGYEI KÓRHÁZ SZAZAGYAS SZÜLÉSZET-NŐGYÓGYÁSZATI OSZTÁLYÁNAK 2003-AS MÉRLEGE Fekvőbeteg: Műtét: Szülés: Újszülött Anyai halálozás: Születés körüli halálozás (születés előtt, közben, után igen kis súlyú, éretlen magzat vagy koraszülés miatt) 7 029 5 166 1823 1861 1,07 % FORRÁS: MEGYEI KÓRHÁZ FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom