Petőfi Népe, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-04 / 257. szám
19 PETŐFI NÉPE - 2004. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK VENDÉGVÁRÓ B ÁCS - KISKUN A csuhéfonás mestere A kukoricatermesztés kínálta anyag, a csuhé hasznosításának nagy mestere Nám Erzsébet. A több mint évtizede Erdélyből Kunbaracsra települt fiatal nő már tízévesen maga gyűjtötte és fonta a csuhét. Aztán ügyes keze nyomán életre keltek a különféle dísz- és használati tárgyak. Az asztalon lévő futóra rápillantva, mintha az csipkéből lenne. A KiiNBAKALS . ^ KECSKEMÉT ORCOVÁNY KISKUNFÉLEGYHÁZA KALOCSA KISKUNHALAS BA A Jó tudni • Kunbaracs könnyen megközelíthető az M5-ÖS autópálya és az 52-es számú főút felől. Kecskeméttől 30 kilométerre, északnyugati irányban, a Kerekegyházát Ladánybenével összekötő út mentén fekszik. • A Baracs-Bene Vadásztársaság 7800 hektáros területe főként nagyvadakban gazdag. • Kökény nevet viseli a község citera-együttese. Ők a felnőttek. A gyerekek Pöszméteként szereztek maguknak jó hírnevet. • A hagyományos szüreti fesztivált és a majálist minden évben megrendezik. E mókás kikapcsolódásra a környező településekről is szívesen jönnek a felvonulók, hiszen tudják, a baracsiak vendégszeretők. • Ugyancsak össznépi program a faluházban minden decemberben megrendezett fenyőünnep, ahol a gyerekek adnak műsort. • A kilencezer kötetes könyvtárnak több mint száz beiratkozott tagja van. Itt alakították az eMagyarország pontot is, ahol népszerű a számítógép-használat, az internet-hozzáférés. Gyermekparadicsom és erdei iskola Kunbaracs kozigazgatasi területén, a település központjába vezető főúttól ötszáz méterre, ideális környezetben van egy gyermeküdülő és turistaszálló. A 4,5 hektáros birtok egykoron a helvéciai állami gazdaság építőtábora volt. Valójában a létesítmények adottak voltak, amikor hat évvel ezelőtt Trepák Erika és Szabó János megálmodta ide a mai üdülőt. Sok munkájuk végül is eredménnyel járt. Egyre népszerűbb ez a gyermekparadicsom. Vissza-visszajáró csoportok is jönnek ide Paksról, a fővárosból, Békéscsabáról, Székesfehérvárról, sőt az utóbbi időben már Bács-Kiskunból. Voltak itt egyszerre kétszáznegyvenen is. Igaz, akkor sátrakat is fel kell állítani, hiszen a 6-8 ágyas szobákban kényelmesen egyszerre százhúszan férnek el. Erdei iskolájuk már harkály emblémát kapott. Ez egy elismert minőség, hasonlóan, mint a falusi turizmusban például a napraforgó. A környezet ideális, hiszen az út másik oldala a Kiskunsági Nemzeti Park része. Ide túravezetéseket szerveznek, hogy a különleges növény- és állatvilágot megismerjék a nebulók. A gyöngyvirágos őshonos tölgyes, a borókák, a futóhomok, á buckák, a királygyík, az egerészölyv, a különféle rovarok megfigyelése nagy érdeklődéssel kötik le a táborozókat. Az élőtanya-látogatások ugyancsak sok érdekességet tárnak a városi gyerekek elé. A működtetők természetesen a kerítésen belül történő elfoglaltságról is gondoskodnak. A kézművesprogramok keretében lehet agyagozni, batikolni, mézeskalácsot sütni, faragni, borozni, terménybábot készíteni. A kenyértészta dagasztása szintén nagy élmény a résztvevőknek. Sportolásra is van lehetőség, a pályák kiépítettek. Népszerűek a lovastáborok is, de helyet adnak - egyebek között - vallási, hagyományőrző és művésztáboroknak. % * * konyha falán fakanáltartó, szintén csuhából készült, éppodébb kenyérkosár, lábas- úgy, mint a lábtörlő és az alátét. A heverő fölötti falvédő újságtartó. Természeti kincsük az ősborókás Szabadidőközpont a Bagó-erdőben A település szélén levő Bagó-erdőben alakították ki a sport- és szabadidőközpontot. Van itt focipálya, amin nemrégiben felújították az öltözőt. Ettől odébb a kisebb gyerekeknek csúzdát állítottak fel. A millennium évében külön parkot hoztak létre, ami elé csak jelképes méretű kicsiny léckerítést - rajta ajtóval - állítottak fel. Ezzel szemben a szomszédos település, Kunadacs fafaragójának, Kecskeméti Józsefnek alkotásai. A nagyméretű szobrok hazánk népeit - kun, jász, székely és magyar - ábrázolják, s mögöttük pihenőpadokon lehet gyönyörködni a környezetben. A községháza előtti parkban áll Albrecht István helyi fafaragó szobra, rajta a település címerével. ládjával egy csaradai tanyán él. Körülöttük erdő. A diófasor egyik öreg lombja alatt van az ég alatti műhely: az erdész itt váltja valóra álmait. Egykoron puskaagyazáskor jött rá, hogy milyen jó kézügyessége van. Azóta - s ennek már jó ideje - a pici pipától kezdve a tükörkereteken át a monumentális, többmázsás szobrokig megannyi szép darab került már ki a A művész keze alatt „kivirágzik” az asztal, keze alól. Tölgy-, eper- és diófából készült alkotásaiból sok maradt határon belül, de eljutott azon túlra is, mint például Németországba, Amerikába. Általában megrendelésre dolgozik. Ha csak úgy kitalál valamit, az sem sokáig az övé. Vagy ahogyan a művész mondta: az marad nekünk, ami mozdíthatatlan, mint az ajtófélfa. Nehezen tud kiállításra való anyagot is öszszegyűjteni, hiszen munkái egyszerűen kelletik magukat. Először, 1279-ben Homokbaracs néven említik a települést, mintegy megkülönböztetésül a Pest megyei Baracstól. A Mizse székhez tartozó, akkor még Solt megyei kun terület a XVI. század végi háborúkban évszázadokra elnéptelenedett, pusztásodott. A hódoltság után előbb a Ráday és Darvas családok birtoka, később a Teleki grófoké, majd a Földváry és Gencsy családoké. A XX. században egy ideig Kecskeméthez is tartozott. A két világháború között Baracspuszta néven Tatárszentgyörgy község közigazgatási része, egészen 1950-ig. Jó fél évszázaddal ezelőtt, 1950-ben vált újra - Kunbaracs néven - községgé, s önálló lett e Bács-Kiskun megyei kistelepülés. Hazánk erdősültségi átlaga 18 százalék. Ettől jóval több - 58 százalék - Kunbaracsé. A település legnagyobb értéke a környezete. A községet változatos vidéke - buckás, rétes, borókás - alkalmassá teszi a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégek fogadására. A sétautak elvezetik a látogatót a háborítatlan vidékre. Lovas- és kerékpártúrákat is tehetnek a Homokhátságra korábban oly jellemző, ám ma már a talajvízszint csökkenése folytán máshol alig fellelhető homoki tölgyesbe. Bejárhatják a védett ősborókást is, amely a Kiskunsági Nemzeti Park része. Az alig több mint hatszázhatvan lakosból még jócskán élnek a külterületen. Legalább száz lakott tanya van a közigazgatási területen. A fehérre meszelt, zömében nádtetős vagy piros cserepes, gémeskutas birtokok mintegy oázisként messziről „kiáltanak”. Bent, a faluközpontban még a régi építészeti stílust is őrzik, az úgynevezett Oncsa-házak közül jó néhányat felújítottak. De nemcsak a helybéli polgárok, hanem az önkormányzat is igyekszik szépíteni a települést. Mint arról Tóth Ferenc polgármester beszámolt, a Zöld falu program pályázat keretében milliós nagyságrendű fásításba, virágosításba kezdtek. Nemrégiben készült el a temetőbe vezető aszfaltos út, s a járdaépítés folyamatos. A középületeket is- gyógyszertár, orvosi rendelő, községháza, iskola, óvoda - megszépítették, s rövidesen sorra kerül a faluház, a templom és környéke. A településfejlesztést megalapozó tanulmány és műszaki tervek elkészítésére uniós forrásból a közelmúltban pályázati pénzt nyertek. A terv- mint ahogyan a község első embere fogalmazott - pipec kis falu kialakítása. Vagyis rendezett - tájba illő, új építészeti megoldásokat alkalmazó - település legyen Kunbaracs. A fafaragás művésze Albrecht István csa-Krizantémok és koszorúk Szó szerint virágzó terület a település főutcájának egyik vége. Itt van ugyanis Hardi Márta virágtermelő birodalma. A két holdon hol törökszegfű, hol őszirózsa, sóvirág, vagy krizantém díszük. Ez utóbbiak fölött ott a fólia, hiszen október-novemberben már hűvösebbek az éjszakák. Hét éve, hogy a család minden tagjának itt a munkahelye. Már nemcsak a helybéliek, de az átutazók is jól tudják, friss, egészséges virágot kapnak. A legtöbb növény azért a budaörsi piacon talál gazdára. Páratlan szépségű a baracsi táj.
