Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-22 / 248. szám

6 PETŐFI NÉPE - 2004. OKTÓBER 22., PÉNTEK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÜNNEPÉN Ünnepi műsor Kecskemét A kecskeméti polgári körök szö­vetsége ma este 18 órakor tartja 1956-os megemlékezését a refor­mátus újkollégium dísztermé­ben. Beszédet mond Nyitray András és dr. Horváth Zsolt or­szággyűlési képviselő, majd a résztvevők megnézhetnek egy filmet, amely Bátki Ferenc egy­kori kecskeméti felkelő „Kecske­mét 1956. október 26. A fegyve­res felkelés igaz története” című, saját kiadású könyve alapján ké­szült. Ezután kerekasztal-beszél- getés lesz a korabeli kecskeméti események résztvevőivel, köztük Papp Tivadarral, Bátki Ferenccel, Hajagos Károlylyal, Takács Etel­kával és Szilágyi Gáborral. A be­szélgetést Varga László reformá­tus lelkész vezeti. A rendezvény után megkoszorúzzák a főtéri 1956ms emlékművet. Megemlékezés Október 23-a alkalmából meg­emlékezést tartottak a Kecs­keméti Főiskola Kertészeti Fő­iskolai Karán. A szavalatok és a GAMF Kamarazeneker mű­sora után Lezsák Sándor or­szággyűlési képviselő mon­dott ünnepi beszédet. FOTÓ: BANCZ1K RÓBERT Csépelni sem hagyták a parasztot Ha az 1956-os évfordulóhoz érünk, rendre beérjük az októberi napok eseményeinek felidézésével, de nem világítjuk meg kellőképpen, hogy milyen is volt az a rendszer, amelynek ellenében a felkelés kitört. így az­tán az emlékezés unalmas történelemórává válik a fi­atalság körében, amiből nemigen értenek semmit. Ezt a hiányt próbálom pótolni az alábbi néhány sorral, a kö­zölt dokumentumot kiegészítve a saját gondolataimmal is. Az 1956-os esztendő őszi ese­ményeiről az elmúlt évtizedek­ben számos visszaemlékezés látott napvilágot, viszont az 1945 és 1956 közötti korszak valahogy elvész a múltban, s október 23-a ürügyén sincs ösz- szekapcsolva az, ami szervesen összetartozik. Mert 1956-ról hi­ába beszélünk a megelőző évti­zed története nélkül. Az általam most felidézni szánt korszakot jószerével csak a Tanú című filmből ismeri a későbbi nem­zedék, ám ez a film elsősorban nevetésre késztet, ezért hamis irányba viszi az utókor figyel­mét. Hogy átérezzük 1956 je­lentőségét, előbb sírni kellene azon, ami siratni való. Az volt a bűnük, hogy szabadok voltak Első olvasásra talán inkább mosolyra fakaszt bennünket a Bajai Hírlap 1948. július 10-ei számából idézett cikk is, amely arról tudósít, hogy titokban el­kezdte a cséplést két jánoshal­mi gazda. Nem vártak a párt utasítására, hanem a saját leg­jobb szakmai belátásuk szerint végezték a munkát a saját föld­jükön, a saját kockázatukra. Ugyanis szabad embernek érezték magukat, s ez volt az igazi bűnük. Ezen már inkább sírni volna kedvünk, hiszen mi­ért volt ez bűn(!?), s még inkább sírhatunk, ha mélyebben bele­gondolunk a történet hátterébe. Előbb azonban elmondom, hogy az újságcikket a Szepi- ként említett idős Nagy Sándor mutatta meg nekem Jánoshal­mán jó tíz évvel ezelőtt, amikor a kárpótlás során próbálta visz- szaszerezni földjeit, s a könnye­ivel is küszködve mesélte el az élete tanulságos történetét. Megverték, megalázták, mert ahhoz a társadalmi réteghez tartozott, amelyik talán a legér­tékesebb része volt az akkori magyar népességnek. Nem pro­letár volt, hanem zsírosparaszt. Ezt a bélyeget sütötték rá. Negyven évig hiányoztak Nagyon hiányzik a magyar mezőgazdaság történetéből az a 40 év, amit a Szepi Nagy Sán- dor-féle zsírosparasztok munká­ja jelentett volna 1950 és 1990 között! A mostani 100-150 hek­táros gazdáinknak szinte a nul­láról indulva kellene bepótolni­uk az elveszett időt, ami legfel­jebb csak embert roppantó erő­feszítések árán képzelhető el. A Szepi Nagy Sándor és Bil­lenős Faddi Máté-féle gazdák nem nagybirtokos, feudális ne­mesek voltak, nem több száz éves érdemek, születési előjo­gok árán jutottak a 200 hold já­noshalmi földhöz, hanem a csa­ládjuk szorgalma és hozzáértő paraszti munkája nyomán. Ah­hoz a Németh László által is nagyra értékelt parasztpolgári réteghez tartoztak, amelyik a piacgazdaságon és valódi telje­sítményen alapuló magyaror­szági modernizáció motorja le­hetett volna, ha hagyják. Nem hagyták, s ezen sírni van okunk. Ezt a réteget az egyik legna­gyobb ellenségként kezelte a sztálinista-rákosista rendszer, amelyik megdöntésére az 1956- os nemzeti felkelés kitört. Rész­ben azért volt ellenség, mert sa­ját erőből szerzett becsületes tulajdona, s ebből következően öntudata volt. Csak magában és a természe­tet irányító erőkben bízott, te­hát a magyar történelmi egyhá­zakhoz is kötődött. A téeszesí- tés során történt felszámolása ezért az antiklerikálisnak neve­zett harchoz is szervesen hoz­zátartozott (lásd a lengyel ellen­példát).’ Azért is volt nagyon nagy el­lenség ez a réteg, mert erős magyar nemzeti elkötelezettsé­gű emberek alkották. A Duna- Tisza közi gazdafiúkból álló Rongyosgárda lóháton nyarga­lászó szabadcsapatai kétségkí­vül a Horthy-rendszerhez kö­tődtek. Nem kell-e sírnunk azon, hogy 40 éven át eltitkol­ták előlünk, kik is nyerték meg Ágfalván az osztrák csendőrök elleni csatát, hogy megtartsa­nak néhány települést, köztük Sopront Magyarországnak? Kell-e sírnunk azon, hogy Ma­gyarországon ellenség volt a magyar?! Igen, s ezeket a köny- nyeket törölheti le 1956. októ­ber 23. emléke. Ezért érthető az 1956-os jelszó: Aki magyar, velünk tart! « Megtörték az ellenállást A jánoshalmi Szepi Nagy Sándor és Billencs Faddi Máté mellett szép számmal akadtak még ellenségek a Duna-Tisza közén 1956 előtt. Izsákon pél­dául két gazdát is kivégeztek 1951-ben kommunistaellenes szervezkedés vádjával, hogy megtörjék ennek a rétegnek az ellenállását. Meg is kezdődött a földek felajánlása az állam­nak... Az általam most felho­zott jánoshalmi példa azért ta­láló, mert érhetővé teszi, hogy miért éppen a jánoshalmi dr. Szobonya Zoltán a legna­gyobb Bács-Kiskun megyei mártírunk 1956-ból. Érthető, miért volt Jánoshalmán olyan a hangulat, hogy megszervezzék a szovjet csapatok elleni fegy­veres harcot is. Egy többszörösen megvert nemzet szabadságvágya sza­kadt föl tehát 1956-ban. A megaláztatások nyomán ér­zett dühöt nem elsősorban a Rajk-per, vagy a naiv Pelikán elvtárs meghurcoltatása (ld. Tanú) váltotta ki. Hiszen ezek kommunista belviszályok vol­tak, s csak a szikrát adták a hatalmas gyúanyaghoz. A ke­serűség a nemzeti elkötele­zettségű társadalmi rétegek szétverésén át visszanyúlott egészen Trianonig. * . BÁLÁI F. ISTVÁN így szabotálnak, ravaszkodnak a zsíros parasztok Titokba® elkezdi«* » csépié»! két jánoiliali&ai nagtsaida Verset írató keserűség Gyurkó Lajos, néhai kecskeméti vezérőrnagy 1981- ben bekövetkezett halála erős indulatokat gerjesztett egykori csapattársában, Zalavári ezredesben, aki a néphadseregből kizárva megjárta a börtönt, majd Kiskundorozsmán volt tanító. Az 1956-os kecskeméti esemé­nyek furcsa figurája volt Zala­vári József ezredes, a megye- székhelyen állomásozó III. hadtest törzsének hadművele­ti tisztje. Az október 26-ai fel­kelést Gyurkó Lajos vezérőr­nagy parancsára katonáival ő verte le, de a forradalom októ­ber 28-ai budapesti győzelme Kecskeméten is megváltoztat­ta a helyzetet. A Ifi. hadtestnél is Forradalmi Katonai Tanács jött létre, melynek alakuló ülé­sén éppen Zalavári elnökölt. Nem követte a szovjetekhez menekülő parancsnokát, poli­tikai tisztjét és párttitkárát, hanem átállt a forradalomhoz, s a Nagy Imre kormány tisztje­ként, a katonai tanács megbí­zásából a hadtest törzsfőnöke lett. Ezt írja róla az „1956. Bács-Kiskun megyei kronoló­giája és személyi adattára” cí­mű levéltári munka: „A reptér katonai tanácsával megegyeztek, hogy szovjet tá­madás esetén kölcsönösen tá­mogatják egymást. A szovjetek elleni harcot összeegyeztethető- nek tartotta a párttagsággal. Részt vett a szovjetekkel való tárgyaláson, ahol keményen védte a magyar küldöttség ál­láspontját. Tagja lett a városi forradalmi bizottság (pontosab­ban: nemzeti bizottság - B. F. I.) elnökségének. November 1-jén felsőbb parancsra utasítást adott az ávósok letartóztatásá­ra, és fegyvert adott ki az Újpes­ti Forradalmi Bizottság küldöt­teinek. Megerősítette a hadtest alakulatainak fegyelmét, utasí­tást adott a szovjetek elleni fel­derítésre.” Az idézet igazolja, hogy a ka­tonák - köztük kommunisták is - az ország több pontján is készek voltak harcba szállni a szovjetek ellen, de erre nem kaptak parancsot a honvédel­mi minisztériumból, sőt, az el­lenkezőjére utasították őket. Zalavári Józsefet lefokozták és 2 év börtönt kapott. Kiskundo- rozsmai tanítóként 1981-ben érte egykori parancsnokának, a szovjetekhez menekülő, de a Kádár-rendszerben óriási kar­riert befutó Gyurkó vezérőr­nagynak a halálhíre. Zalavári keserűségében verset írt, melynek egy példányát még életében, a kilencvenes évek elején szegedi lakásában átad­ta e sorok írójának. Részlet a versből: „De itt hagyott zászlót, fegy­vert / tízezernyi harckész em­bert, / s elinalt a komiszárral / jószerével / a párt első emberé­vel. / Ki hívta, vagy milyen paracs? / A titok már sohasem lesz tárva; / azt a sír örökre ma­gába zárta. / De parancsnoksá­got át nem adott / azt tőle át nem vette senki; / pedig ennek így kellene lenni. / Vagy talán éljek egy divatos szóval? / Ez sem kecsegtet semmi jóval, / ez is csak porhintés, maszlag és ámítás; / milyen szépen hang­zik: illegalitás! / Gyávák alibije ez a magyarázat; / az idő majd felfedi, hogy ez is gyalázat!” B. F. I. Kiskunmajsa Középiskolások részvételével zajlott az a vetélkedő, melyet az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról rendeztek Kiskunmajsán, az ’56-os ifjúsá­gi táborban. A versenyt a nagy­kőrösi Arany János Református Gimnázium diákjai nyertek, megelőzve a kiskunmajsai Dó­zsa György Gimnázium és a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum csapatát. A ver­seny idején került sor annak az ’56-os önéletíró-pályázatnak az eredményhirdetésére, melyre több mint húszán küldték el életük meghatározó szakaszá­nak történetét. A diákok vetélkedőjéről az MTV október 23-án 9.30-tól su­gároz összeállítást, majd utána a Pongrátz Gergelyről és Ödön fivéréről készült portréfilm km rül adásba. PN-INF0RMÁC1Ó Szabadságharcosok nvítmahan iiyuiimum! ■ BJjp' *■ ™ ■ sMi WSm ■ I mezőm, A kijeiéit és szer zodést kötött moukások helyett erre az „alkalomra4* másokat alkalmaztak, A fala dolgozói idejében fel* figyeltek az ismert két xsi* roepinnl szabotázsára és értesítették a rendőrséget» Áz igy kivtsgllisa fo* iyik* Nagy Sándor és Fadefi Máté Jánoshalmái 200 bői* dasök, akiket csak mint ravasz „S»pi“ és „BilJencs** ísrmsrr^k a ía! ajakban az elmeit v»sá»pp "titokbiwi elkezdték a cslplést. Ritkái Vince cséplőgép* tulajdonossá I össapakíá tfak s ks vontait ált a gépet a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom