Petőfi Népe, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-14 / 241. szám

Magyarország energia­nagyhatalom LEHET Drappá György lélet, és a politika megakadályozza a geo­termikus energia hasznosítását. Hévize­ink biztosíthatnák az egész ország távfű­tését, a mezőgazdasági üvegházak ener­gia ellátását, ezekkel áramot termelhet­nénk és exportálhatnánk. Ha a legfejlettebb technológiákat al­kalmazzuk, akkor a hazai nyersanyagbá­zisra épülő kombinált ciklusú gáz-gőz és barnaszén üzemelésű erőművek létesíté­se látszik járható útnak, mindaddig, amíg a megújuló energia-forrásokkal kapcsola­tos technológiai problémákat meg nem tudjuk oldani. Megoldást az energiaellátás több lábra állítása, az energiahatékony­ság módszereinek alkalmazása, a decent­ralizálás nyújthat. Ki kell kísérletezni a ha­zai energetikai és ökológiai potenciálnak leginkább megfelelő megoldásokat. Ma­gyarországon a geotermikus energia ki­használása látszik a legoptimálisabbnak. A fenntartható fejlődés elvének pedig a megújuló energiaforrások kiaknázása fe­lel meg, hangsúlyozta Droppa György. László József A Zöld Demokraták Szövetsége az energetikai ügyeket is elsősorban a környezet védelmének szempontjai szerint közelítik meg. Esetenként igen határozottan fogalmaznak. Droppa György a Zöld Demokraták Szövetségének elnöke idéz a ZDSZ programjából, amely szerint: „Az energetikai ágazat környezetszeny- nyezése főleg három tényezőből tevődik össze, ezek a levegőszennyezés, a felszí­ni vizek hősszennyezése, valamint a nuk­leáris energiatermelés nem hasznosítható hulladékának elhelyezése. Az energiater­melés nagymértékben hozzájárul az em­beri egészség veszélyeztetéséhez, a ter­mészeti és épített környezet pusztulásá­hoz.” Mindezek előtt elsősorban a leve­gőszennyezésével, így a határokon át­nyúló légszennyezéssel és a felmelege­dést okozó üvegházhatású gázok kibo­csátásával okoz környezeti terhelést. Ezek a kén-dioxid, a szén-dioxid, a szén- monoxid, a nitrogénoxidok és a szilárd anyagok. A klímakárosító anyagok kibo­csátásának kétharmada a fosszilis tüzelő­anyagok elégetéséből származik. Droppa szerint az energiapolitika leg­fontosabb eleme az energiahatékonyság növelése és a takarékosság. A legkevésbé környezetszennyező ugyanis a ki nem ak­názott, és fel nem használt energia. Ezen sürgős szerkezetváltással, reális energia­árakkal, és hatékony technikai, technoló­giai fejlesztéssel kell segíteni. A fenntartha­tó fejlődés egyik pillére a lehető legkisebb veszteségű, lehető legtakarékosabb ener­giafelhasználás. Ami az atomenergiát illeti, a radioaktív szennyezéssel járó reaktorbal­esetek következményei olyan súlyosak, hogy következményeik nehezen becsül­hetők. A Zöld Demokraták Szövetsége ezért elutasítja a további atomerőmű prog­ramokat, és különösen' fontos, hogy a Paksi Atomerőmű reaktorait az építésekor meghatározott időben zárják be. Vízi erőművekről szólva a Duna Kör egykori alapítója még keményebb: ideha­za a vízerőművek által okozott ökológiai kár sokszorosan felülmúlja a kevés ki­nyerhető elektromos energia értékét. Emiatt nem értenek egyet a Kárpát-me­dencében a folyók középső és alsó sza­kaszain, így a Dráván sem, vízerőmű épí­tésével. Marad a megújuló energia, és a fosszilis és nukleáris energia fogyasztói árába nemcsak azt a költséget számíta­nák bele, amelybe a kitermelés kerül, ha­nem a környezeti kárt is. Az energiahor­dozók árába ökológiai adót építenének be, a kis-, mind a nagyfogyasztókat az energia hatékony használatára ösztönöz­nék. Természetesen támogatják a szél, nap, bio és geotermikus energiák térhódí­tását. A ZDSZ elnöke úgy véli: Magyaror­szág energia nagyhatalom lehet, mert a rendelkezésre álló geotermikus energia bázis az ország geológiai adottságai mi­att korlátlannak látszik. A jelenlegi szem­6 Járóföld • II. évfolyam 10. szám • 2004. Egy különleges lift A civilizációra lecsapó jégkorszakról szólt a Holnapután című amerikai film, amely meglepően realista részleteket tartalmaz Ezt állította az egyik elismert brit tudós, Sir David King, aki szerint Nagy-Britanniában a közvéleményt már be tud­ták vonnf a klímaváltozásról szóló vitába, de a világon máshol még sok a teendő. De min alapszik a film forgatókönyve? Nos, a jelenség, illetve a teória neve: Broecker liftje. Geológiai feltárásokból tudtuk, hogy vol­tak jégkorszakok, és azokon belül eny­hébb időszakok, de a tudomány nem adott elfogadható magyarázatot olyan nagy ingadozásokra, mint amilyenek az elemzések szerint lezajlottak a múltban. Grönlandi mélyfúrások a kilencvenes évek közepén jég- és üledékminták révén az előző 110 000 évre szolgáltattak éghaj­lati információt, amely az eddigieknél sokkal pontosabb képet adott a klímavál­tozásokról. Kiderült, hogy a legutóbbi 10 000 évben a Föld éghajlata nemcsak eny­he, hanem bámulatosan stabil és válto­zatlan volt. A korábbi százezer évben vi­szont az éghajlat vadul váltakozott, a na­gyon hideg és a közepesen hideg állapot között. A változások néhány évtized alatt, vagyis nagyon gyorsan következtek be. Broecker az 1980-as években azt kezdte vizsgálni, hogy mi okozhatta eze­ket a hirtelen bekövetkező változásokat. A grönlandi változások rendre két éghaj­lati állapot között ugrásszerűen történtek. Hipotézise szerint az óceáni vízkörzés összefüggésben volt a változásokkal, ezért a grönlandi adatokat összevetette bizonyos kaliforniai ősklimatológiai elem­zésekkel, bizonyítva, hogy ezek között szoros a kapcsolat. Arra gondolt, hogy egy olyan globális óceáni áramkör átbille­néseiről van szó, mely összekapcsolja a nagy óceáni medencék tengeráramlatai­nak felszíni és mélyvízi ágait. Fáradságos és hosszadalmas vizsgálatok után, me­lyekhez radioaktív nyomjelzős technikát is felhasználtak, kimutatta, hogy létezik egy ilyen áramkör. Ez úttörő felismerés volt, s ezért a szóban forgó áramkört Broecker - liftnek nevezték el. A Broecker - lift fő vonása a követke­ző: az Atlanti-óceán északi medencéjé­ben az észak felé áramló felszíni víz (Golf­áramlat) Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és grönlandi hideg lég­áramlatok hatására azonban 2-3 fokra le­hűl; és az útközben elszenvedett párol­gás következtében a sótartalma js szokat­lanul magas. Ez a lehűlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víz sűrűsé­gét, hogy az óceán északi csücskébe ér­ve már nehezebb, mint az ottani mély víz, tehát lesüllyed, és a mélyben elkezd dél felé áramlani. A továbbiakban az áramlat nagyobb része Afrika megkerülésével jut el a Déli-óceán áramához, majd a távol­keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerül­ve jut vissza az Atlanti-óceán északi ré­szébe. Az áramkör kritikus szakasza az Atlan­ti-óceán északi medencéjének vízsüllye­dési körzete, mert itt a legintenzívebb, a legkoncentráltabb az áramlás. Azt is mondhatjuk, hogy, itt működik a globális óceáni vízkörzés motorja. Broecker figyelmét megragadta, hogy az elmúlt kb. egymillió év folyamán bekö­vetkezett jégkorszakok mindegyike ka­tasztrofálisan fejeződött be. Ezért rávette az éghajlat-modellezőket, hogy végezze­nek számítógépes szimulációkat a jelen­ség vizsgálatára. A kísérletekből kiderült, hogy ha az Atlanti-óceán melegvíz-után­pótlása megakadna, az észak-atlanti me­dence környezetében az éves középhő­mérséklet 5-10 fokkal süllyedne. E válto­zásokat nemcsak Kanada keleti fele és Grönland érezné meg, hanem Nyugat- Európa nagy része is! Végül arra a következtetésre jutott, hogy a drasztikus ingadozások valószínű oka az előbbiekben leírt globális óceáni áramkör leállása, ill. újraindulása. Számí­tógépes modellkísérletekkel kiderítette, hogy az áramlási rendszer könnyen se­bezhető: attól függően, hogy a sarki régi­ókban milyen mennyiségű édesvíz adó­dik a sós tengervízhez, drámai változá­sokra kerülhet sor, mert az a sótartalom­különbség, mely az egész áramkört hajt­ja, valójában nem nagy. Broecker arra gondolt, hogy az édes­víz-hozzáadás elvileg három dologtól nö­vekszik: megnő a csapadék, megnő a Jeges-tengerbe ömlő szibériai és kana­dai folyók vízhozama, ill. az arktikus és grönlandi jégmezők olvadni kezdenek. És a harmadik lehetőség nyilvánvalóan összefügghet az üvegházhatás növeke­désével. Kb. 10 000 évvel a légkör-óceán rend­szer stabilizálódott. Ez a kedvező fordulat pontosan egybeesett a földművelés kez­detével. Azóta olyan stabil és változatlan éghajlat van, hogy kifejlődhetett emberi ci­vilizáció! Broecker üzenete az, hogy a leg­utóbbi 9-10 ezer év rendkívüli szakasz a Föld történetében, különleges adomány, melyre igazán érdemes (és bizonyára szükséges) vigyázni! Az éghajlatot, és magát az emberiséget nem az a veszély fenyegeti, hogy lassú melegedés követke­zik be, hanem az, hogy újra megindul a szélsőséges ingadozások sorozata! 2004. • II. évfolyam 10. szám • Járóföld 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom